Van olyan ember, aki vagyonát Isten útján költi el, és a későbbiekben nem hánytorgatja ezt föl, nem dicsekszik vele. Jutalmát csak az Istentől várja.
Van azonban, aki azért teszi, hogy mindig hangoztassa, hogy ez és az az adósa.

Mindkét esetben adakozás történt, de míg az első esetben az ember megtisztította a lelkét, legyőzte a pénz iránti szeretetét és másoknak is segített, a második esetben csak önzőséget, beképzeltséget és gyűlölséget eredményezett az adakozása. A különbség a két eset között a szándékban volt. Az Isten azt mondja:

„Ti hívők! Ne tegyétek semmissé adományotokat azzal, hogy fölhánytorgatjátok és zaklattok [miatta] [olyan ez], mint mikor valaki azért költi a vagyonát, hogy az emberek szeme rajta legyen, s [közben] nem hisz Allahban és a Végső Napban. Olyanok ők, mint egy szikla, amelyen [egy kevés] föld van; ha felhőszakadás zúdul le rá, akkor [az eső] keményen és csupaszon hagyja hátra...” (Korán 2: 264-265.)

Mint láttuk az iszlám - azért, hogy cselekedeteink érvényesek legyenek - azt követeli, hogy csak egyre törekedjünk, az Isten tetszésének elnyerésére. Ez a definíciója az őszinte szándéknak az iszlámban.
Az őszinte szándékot őszinte hittel lehet elérni, és úgy, hogy törekedni kell a szívünkben megtisztítani a szándékot. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Bizony Allah nem a testetekre vagy a formáitokra, hanem a szívetekre néz.” (al-Buhári és Muszlim).

Az őszinte szándék azt követeli, hogy az Isten és a küldötte utasításai szerint cselekedjünk. Hiábavaló a szándék, ha az ember például új istenszolgálatot talál ki, amit az Isten nem írt elő az embereknek; ez rossz cselekedetnek számít;
vagy ha az ember tiltott, becstelen dolgot csinál jó szándékkal vagy nemes célért, ez is rossz cselekedetnek számít, mert ahogy az iszlám követeli a becsületes és nemes célokat, úgy követeli a nemes és a becsületes eszközt és módszert, tehát az iszlámban a cél nem szentesíti az eszközt.

A Korán azt mondja: „Nem kaptok pedig más parancsot, csak azt, hogy hanifok gyanánt őszinte hittel szolgálják Allahot, végezzék el az Istentiszteletet és adják meg a zakatot. Ez a nyilvánvaló bizonyíték vallása.” (Korán 98: 5)

Az őszinte szándék jutalmazása igen nagy Mohamed Próféta (béke legyen vele) egyik hadíszban azt mondta: „Ha valaki közösen imádkozik a többiekkel, huszonötször annyit ér az, mint egyedül imádkozna a házában vagy a piacon. És azért van ez, mert ha megfelelően megmosdott, és azután elment a mecsetbe kizárólag azzal a szándékkal, hogy imádkozzék, minden lépéssel, amit a mecset felé tesz, egy fokkal növekszik a jutalma, és egy bűne eltöröltetik. Ha bemegy a mecsetbe, akkor a bentmaradása imádkozásnak számít, amennyiben azért maradt bent. És mindaddig, míg az imahelyén van a, az angyalok Allah áldásáért és megbocsátásáért könyörögnek számára, mondván: „Ó, Allah, légy hozzá könyörületes, bocsáss meg neki és engesztelődj meg iránta.”, és mindaddig, amíg nem lesz érvénytelen a mosakodás. (al-Buhári, Muszlim)

Te, muszlim ember! Ki az életed Isten nevében akarod építeni, és Isten törvénye szerint akarsz élni, és kész vagy ezért bármit feláldozni, nézz a szívedbe és emlékezz mindig a Próféta szavaira:
Aki Allahért és az Ő Küldöttért végzi el a hidzsrát, az valóban Allahért és az Ő Küldöttéért cselekszik [olyanképpen jutalmaztatik is], és aki azért végzi el a hidzsrát , hogy földi javakat érjen el, vagy hogy asszonyt nyerjen házasságra, annak a hidzsrája olyannak is vétetik, ami végett történt.” (al-Buhári, és Muszlim)