„Kérdeznek téged a havibajról. Mondd: „Ártalom van abban.” Ezért tartsátok távol magatokat az asszonyoktól a havibaj idején, s ne közeledjetek hozzájuk, amíg meg nem tisztulnak! Ha megtisztultak, akkor közösüljetek velük úgy, ahogyan Allah elrendelte számotokra. Allah szereti azokat, akik készek a megbánásra és szereti azokat, akik megtisztulnak.” (Korán 2:222).

Erről szólnak a következő hagyományok is, Anasz Ibn Málik mondta: „A zsidók a menstruáló nőket kiküldték a házból, nem ettek, nem ittak velük együtt, valamint nem tartózkodtak velük egy házban. Megkérdeztük erről a Prófétát (béke legyen Vele), és ezért küldte le Allah a következő ájá-t: „...kérdeznek téged a havibajról. Mondd: „Ártalom van abban.” Ezért tartsátok távol magatokat az asszonyoktól havibaj idején...” Majd mondta a Próféta (béke legyen Vele): Tartózkodjatok velük egy lakásban, és tehettek mindent a házasélet kivételével!” (Muszlim)
Muszlim hiteles gyűjteményében olvasható Áisától: „Azt mondta nekem Allah Küldötte (béke legyen Vele) „Add nekem a gyékényszőnyeget.” „De én menstruálok” – mondtam. „Bizony a menstruációd nem a kezedben van!” – szólt ő.

Mohamed Próféta (béke legyen Vele) egy másik hagyományban azt mondta: „Aki menstruáló nővel, illetve a nő hátsójában közösül, avagy jóshoz megy és hisz neki, az elutasítja azt, ami leküldetett Mohamednek.” (Ibn Mádzsa, at-Tirmidi). Az, aki mégis nemi életet él a menstruáció ideje alatt, az bizony bűnt követett el és kérje Allah bocsánatát, s Neki bánja meg bűnét.

A megtisztulás után megengedett a házasélet:

A nő a menstruáció vagy a gyermekágy után, ha a vérzése megszűnt és megtisztult, élhet házaséletet, de csak azután, hogy ghuszl-t végzett. Allah azt mondta az előző ájá-ban: „...Ha megtisztultak, akkor közösüljetek velük...” (Korán 2:222), és Mohamed Próféta (béke legyen Vele) azt mondta: „Ha eljön a menstruációd, akkor hagyd abba az imádkozást, és ha elmúlt, akkor fürödjél és imádkozz” (al-Buhári). Ajánlatos illatosított vattával áttörölni a vérzés helyét, hogy eltűnjön a vér szaga. Mohamed Próféta (béke legyen Vele) ezt parancsolta Aszmának abban a hagyományban, amit Muszlim jegyzett le.

Megjegyzés:

– A menstruációnak nincs meghatározott maximális időtartama(13), a menstruációs vérzést színe, állaga vagy szaga alapján meg lehet különböztetni más vérzéstől.
– A gyermekágyi vérzésnek 40 nap a maximum időtartama(14), Umm Szalamah azt mondta: „Allah küldötte (béke legyen Vele) idején negyven napig szokott leülni a gyermekágyas nő.” (Abu Dávúd, at-Tirmidi)
– A gyermekágyi vérzésnek, illetve a menstruációnak nincs minimum időtartama, hanem a vérzés megszűnte a meghatározó.
– Ha egy nőnek, például hat napig szokott tartani a menstruációja, és előfordult, hogy kilenc, tíz vagy tizenegy napig elhúzódott, akkor ez még menstruációnak számít.
– A vérzést menstruációnak kell tartani addig, amíg másnak nem bizonyul.
– A menstruáló és a gyermekágyas nőnek kötelező bepótolni a böjtölést, amikor eláll a vérzés, és megtisztult a nő. (Az imádkozást nem kell bepótolni, de ha napnyugta előtt megtisztult, akkor imádkozza a dohort, és az aszrt, és ha a fadzsr ideje előtt megtisztult, akkor imádkozza a magribot és az isát.)
– A menstruáló vagy a gyermekágyas nő emlegetheti Istent és olvashatja a Koránt, ha tanulni vagy tanítani akar, vagy ha attól fél, hogy elfelejti. Megengedett neki Korán-magyarázatot (tafszír-t), hagyományokat (hadísz-t), vagy jogvallást (fikh-et) olvasni.
– Ha egy nő zavaros vagy sárgás-barnás folyást lát a menstruáció idején, akkor az még a menstruációhoz tartozik, ha azonban a megtisztulás után látja, akkor ez nem számít menstruációnak, és nem vonatkoznak rá azok a szabályok, amik a menstruáló nőre vonatkoznak.
– Az elvetélt nőre – a magzat korától függetlenül – ugyanaz vonatkozik, mint a gyermekágyas nőre: negyven napig mentes az imák alól, a böjt alól stb., kivéve akkor, ha a vérzése előbb szűnik meg(15).
– Ha a menstruáló nő vérzése néhány napig megszakad a megszokott menstruációjának idején, akkor ezek a napok a menstruáció napjaihoz tartoznak.
– Ha egy gyermekágyas nő vérzése negyven nap eltelte előtt megáll, akkor fürödjön, imádkozzon és böjtöljön ha kell, és ha újra megjön a vérzése, akkor hagyja abba, és amit már böjtölt, azt nem kell megismételnie.

Elhúzódó méhvérzés (al-isztiháddah):

Ez a nő méhéből származó vérzés, mely nem a menstruáció idejében jelentkezik, folyamatosan fennáll vagy csak rövid időre szűnik meg, és nem menstruációként kezelendő.

Három állapota van:

– Ha a nő meg tudja különböztetni a vért (színe, állaga, szaga alapján) a menstruációs vértől, akkor az már elhúzódó méhvérzés.
– Ha nem tudja megkülönböztetni a vérzést, akkor a számon tartott idő (a menstruáció megszokott időtartama) utáni vérzést kell elhúzódó méhvérzésként kezelni.
– Ha nem tudja megkülönböztetni a vérzést, ugyanakkor nincs megszokott menstruációs időtartam (rendszertelen a vérzés), akkor a legtöbb nő szokása szerint cselekedjen, és így hat vagy hét napot tekintsen menstruációnak, az ezen kívüli vérzést pedig elhúzódó méhvérzésnek.

Az elhúzódó méhvérzőnek nincs megtiltva semmi olyan dolog, mint ami a menstruáló nőnek. Csupán csak annyit kell tennie, hogy a menstruációs időtartam után fürödjön, és végezzen mosakodást (vudu-t) minden ima előtt, ha eljött az imaidő. A mosakodás előtt a vér nyomát tüntesse el, és használjon a vér felfogására alkalmas dolgot (pl.: vatta, betét).

(12) A dzsunub olyan ember, aki házaséletet élt akkor is, ha nem történt magömlése, vagy olyan ember, akinek magömlése volt akár ébrenlét, akár alvás közben, és még nem végzett ghuszl-t.
(13) Vannak olyan tudósok – mint pl. Ibn Báz (Allah kegyelme legyen vele) –, akik 15 napban határozzák meg.
(14) Vannak olyan tudósok – mint pl.: Ibn Utajmín (Allah kegyelme legyen vele) –, akik meghosszabbítják 60 napig.
(15) Van olyan vélemény, amiben az áll, hogy ha a magzat 80 napnál fiatalabb volt és a vetélést vér kísérte, akkor ez a vér nem számít, és a nő imádkozzon és böjtöljön, ha kell.