A muszlim öltözködése

Az ember öltözködésére és ékességére az Iszlám különös figyelmet fordít, az illem, a szerénység és a tisztaság jegyében.
Magasztos Allah azt mondta: „Ti Ádám fiai! Leküldtünk nektek ruházatot, hogy eltakarjátok a szemérmeteket, és díszként. Ám az istenfélelem köntöse – az jobb [annál]. Ez Allah jelei közé tartozik. Talán hajlanak az intő szóra.” (Korán 7:26)
Ebben az ájában világosan látszik, hogy a ruha a díszítés mellett a szemérmet kell, hogy takarja, ám az istenfélelem, amely a belsőnket, és a külsőnket díszíti, jobb annál (a ruha díszítő funkciójánál). Továbbá a ruha minden fajtáját megengedetté tette Isten a szolgái számára
„Mondd: „Ki tiltotta meg Allah díszét, amit Ő hozott létre az Ő szolgáinak, és a jó [táplálékokat], amelyekkel [Allah] látott el [benneteket] Mondd: „Ezek az evilági életben azokat illetik meg, akik hittek, [és] kizárólag őket [a hívőket] illeti a Feltámadás Napján.” (Korán 7:31)

Ibn al-Kajjim mondja az al-Hadi an-Nabaviban: „A legjobb útmutatás a Próféta (béke legyen Vele) szunnája, azok a dolgok a legjobbak, amiket ő gyakorolt, ő parancsolt meg. Az öltözködés szunnája az, hogy általában azt hordta, ami rendelkezésére állt, akár pamutból akár vászonból készült. Tudjuk, hogy hordott jemeni köpenyt, zöld köntöst, dzsabba-t, hosszú ujjú ruhákat, inget, nadrágot és köntöst, cipőt és papucsot.” A Próféta (béke legyen Vele) azt mondta: „Akivel szemben Allah kegyelmet gyakorolt, Allah bizony szereti látni az Ő kegyelmének a nyomát az Ő teremtményein”. (Ahmed) Előírás azonban az, hogy a muszlim nők, akárcsak a férfiak, mértéktartóan öltözködjenek. Az a ruházat és öltözködés, ami arroganciára, büszkélkedésre vagy hiúságra ösztönöz, tiltott az Iszlámban.
Allah megparancsolta: „Ó Próféta! Mondd a feleségeidnek, a lányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy vonják magukra lepleiket! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek, és ne legyenek zaklatva. Allah megbocsátó és könyörületes.” (Korán 33:59)


Másrészt ez erkölcsi követelmény is, mind a férfi, mind a nő számára.
A Korán azt mondja:
„Mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le a tekintetüket(21) és ügyeljenek a szemérmükre! Ez illendőbb nekik(22)! Allahnak tudomása van arról, amit cselekszetek. És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le tekintetüket s ügyeljenek a szemérmükre, és ne mutassák díszeiket, csupán azt, ami látható(23) és kendőzzék el ruha-kivágásaikat és ne mutassák díszeiket kivéve férjüknek, atyjuknak, apósuknak, fiaiknak, fivéreiknek, fivéreik és leánytestvéreik fiainak, asszonyaiknak, a rabszolganőknek, akiket jobbjuk birtokol, férfiszolgáiknak, a-kikben már nincs nemi vágy, és a gyermekeknek, akik nem tudnak még semmit a nők szemérméről(24). És nem szabad a lábukkal dobogni, nehogy kitudódjék az elrejtett díszük. Ti hívők! Forduljatok mindannyian megbánóan Allahhoz! Talán boldogultok.”(Korán 24:30-31)


Ez a Korán-idézet két fő utasítást tartalmaz, az öltözékkel kapcsolatban:
1. A nő ne mutassa a szépségét, díszeit idegeneknek.
2. A fejet úgy kell betakarni, hogy a haj, a nyak, a mell takarva legyen.
Erre szolgál az ún. khimár (ez egy olyan ruhadarab, amivel a fejet és a mellkast lehet befedni). Ezt Isten írta elő a hívő nők számára azért, hogy ezáltal is különbözzenek a pogány kor asszonyaitól, akik nyíltan mutogatták a mellüket, a nyakukat és a hajfürtjeiket. Ezzel szemben az arc eltakarása nem kötelező, ugyanakkor nagyon ajánlott.
Az a muszlim nő, aki kendőt visel, valójában vallomást tesz önmagáról a nyilvánosság előtt. Bárki, aki látja őt, tudni fogja, hogy muszlim és erkölcsi tartása van. Ő egy szemérmes, erkölcsös, tiszta nő, aki a legkisebb mértékben sem akarja a férfiak figyelmét felkelteni.


Az Iszlám nem rögzítette pontosan, hogy milyen stílusú ruhát kell hordani egy muszlimnak, de bizonyos követelményeket szabott:

1. Az első követelmény, hogy a nőnek egész testét el kell fednie, és a fejét úgy kell betakarnia, hogy a haj, a nyak, a mell takarva legyen. A következő egy a Próféta (béke legyen Vele) hagyományai közül: Áisa beszámolt arról, hogy egyszer Aszmá, Abu Bakr lánya úgy ment Allah küldöttéhez (béke legyen Vele), hogy vékony ruhát hordott. A Próféta (béke legyen Vele) odament hozzá és azt mondta: „Óh, Aszmá! Amikor egy lány eléri a menstruációs korát (a megfelelő érettséget), nem való neki, hogy bármi feltárva maradjon belőle, kivéve ezt és ezt.” Az arcára és a kezére mutatott. (Abu Dávúd; Haszan)
2. A második követelmény, hogy a ruhának annyira lazának, bőnek kell lennie, hogy a nő alakját, formáját ne lehessen kivenni. Ha ez nem eléggé megoldható, vegyünk egy köpenyt (dzsilbáb) vagy kabátot a ruhára. De ha a ruha elég bő, a külső ruházat nem szükséges.
3. A ruha anyaga olyan vastag legyen, mely még a fényben sem áttetsző. A Próféta (béke legyen Vele) ezekre figyelmeztetett: „Az én vallási közösségemből két csoport a Pokolban lesz, akit még nem láttam: az egyik, melynél ökörfarokhoz hasonló korbácsok vannak és azzal verik a népet, a másik a nők, akik felöltözve is meztelenek és a fejük olyan, mint a teve púpja.” Egy másik hagyományban hozzátette: „Nem lépnek be a Paradicsomba, még az illatát sem érezhetik.” (Muszlim)
4. A muszlim nő ruhája ne legyen díszes vagy cifra, hiszen nem szabad vonzania a férfiak tekintetét.
5. Ne legyen illatosítva. Sok prófétai hagyomány tiltotta a nőknek az illatszer használatát, ha ki akarnak menni a házból. A Próféta (béke legyen Vele) így szólt: „Az a nő, aki illatossá teszi magát és azután áthalad az emberek között azért, hogy érezzék az illatát, az bizony parázna.” (Ahmed)
6. A muszlim nő öltözéke legyen összhangban női mivoltával, ezért kerülje a férfias jellegű ruhadarabokat. Ibn Abbász elmondása szerint: „A Próféta (béke legyen Vele) megátkozta azt a férfit, aki úgy akar kinézni, mint egy nő; és azt a nőt, aki úgy akar kinézni, mint egy férfi.” (al-Buhári)
7. A ruha legyen szerény, ne tükrözzön szélsőséges ízlést, ne legyen rongyos, elhanyagolt, hogy mások csodálkozása vagy szimpátiája erősödjön.
8. A nő ruházatából is váljon nyilvánvalóvá, hogy ő muszlim. Ne hasonlítson a nem muszlimok öltözködésére.

A hidzsáb (takarás) nemcsak egy ruha, amely befedi a testet, ezzel együtt kell járnia a megfelelő viselkedésnek és magatartásnak, mely megfelel az iszlám elveinek. A muszlim nő ruházata egyáltalán nem az elnyomást, sokkal inkább a szabadságot juttatja eszünkbe. Kihangsúlyozza a nő erkölcsösségét, és megkülönbözeti őt a nem muszlimoktól, és ahogy a muszlim nőnek kötelező az idegen férfiak előtt eltakarnia szépségét, ugyanúgy dicséretes szépségét kinyilvánítania a férje előtt. Tehát a muszlim nő viselhet szép ruhákat, sminket, ékszereket, parfümöt, csak éppen ott, ahol ennek helye van (otthon a férje előtt)!
A muszlim nő öltözködésének alapkövetelményei ugyanúgy vonatkoznak a férfiak öltözködésére is, kis különbségekkel. A szemérem (szerénység) megköveteli, hogy a férfiak testük köldök és térd közötti részét eltakarják. A férfiak öltözéke sem lehet szűk, átlátszó vagy provokatív.
A muszlim öltözködésének mutatnia kell a vallási identitását. A férfi tartsa magát férfias természetéhez, ezért a muszlim férfiaknak nem megengedett az arany és a selyem viselése és semmiféle nőies jellegű öltözék. Az arany és a selyem a nő számára megengedett. Mohamed Próféta (béke legyen Vele) azt mondta: „Nemzetem nőtagjai számára szabad a selyem és az arany [viselése], és tilos férfitagjai számára.” (Ahmed)
Mindazonáltal figyelembe kell vennünk, hogy az Iszlám nem korlátozza az ártalmatlan vagy helyénvaló öltözködést, ruhákat, díszeket, ékszereket.
Férfi és nő számára az öltözködési követelmények nem egyfajta korlátozást jelentenek, inkább egy utat egy olyan társadalom felé, amely az iszlám elvei szerint működik.

 


(21) Muszlim jegyezte le Szahíh gyűjteményében Dzsarir bin Abdullah al-Badzsali-tól, aki a következőt mondta: „Megkérdeztem a Prófétát (béke legyen Vele) a váratlan, a véletlenszerű rátekintésről, s megparancsolta nekem, hogy fordítsam el tekintetemet.” Így jegyezte le Imám Ahmad, Abu Dávúd, at-Tirmidi és an-Naszái. Abu Dávúd jegyezte le Burajda-tól: A Próféta (béke legyen Vele) ezt mondta Ali-nak: „A tekintet ne kövesse a tekintetet, hiszen tiéd az első, ám nem a tiéd az utolsó.” A Szahíh-ban olvashatjuk Abu Szaid-tól: A következőt mondta a Próféta (béke legyen Vele): „Tartózkodjatok attól, hogy az utakon üldögéltek! Mondták: Ó Allah Küldötte! Szükségünk van ezekre a beszélgetésekre. A Próféta (béke legyen Vele) erre azt válaszolta: Ha ezt nem teszitek meg (megtagadjátok), úgy adjátok meg az útnak, ami neki jár! Ó Allah Küldötte! Mi jár az útnak? – kérdezték. A tekintet lesütése, az ártalmas dolgok eltávolítása, a köszöntés viszonzása, a jó megparancsolása és a rossz eltiltása – válaszolta a Próféta (béke legyen Vele).”
Néhányan a kegyes elődök közül mondták: A tekintet mérgezett nyíl a szív számára. Ezért parancsolta meg Allah a szemérem megőrzését, ahogyan megparancsolta azt, hogy ügyeljünk a tekintetünkre, mivel ez gonosz dolgokra ösztönözhet. Ezért tilos az embernek egy másik ember szemérmét meglátni, kivéve a házastársáét. (A férfi szemérme az iszlámban egy másik férfi számára: ami a köldöke és a térde között van, a nő szemérme egy másik nő számára: ugyanaz, mint a férfiaknak egymás között).
(22) Tisztább a szívük számára, és áldásosabb a vallásuk számára, ahogyan azt mondani szokás: Aki ügyel a tekintetére, annak Allah belátást ad, s annak fényt ad.

(23) Ibn Abbász és akik őt követték a „csak ami látható” részt magyarázták az arccal és a két tenyérrel, s ez az a vélemény, ami általánosan elterjedt.
(24)A férjen kívül a nőnek senki előtt sem szabad megjelennie átlátszó vagy szűk vagy nagyon rövid ruhában.