Addig nem mehet újra férjhez, nem viselhet díszes, színes ruhát, nem illatosíthatja, nem szépítheti magát, ugyanakkor bármilyen halal(38) munkát végezhet. Erről olvashatunk a Szahihokban is, több változatban, Umm Habibatól, és Zajnab bint Dzsahs-tól, az Igazhívők anyjaitól, miszerint a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Tilos azon asszony számára, aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, hogy három napon túl gyászoljon, kivéve a feleséget, aki a férjét gyászolja, ez a gyászidő négy hónap és tíz nap.”

A Szahih-okban olvashatjuk szintén Umm Szalamatól: „Egy asszony azt mondta: – Ó, Allah küldötte! A leányom férje meghalt, s a szemét teljesen kisírta, vajon befesthetjük-e a szemét „kuhl”-al (fekete szemfesték a nők számára) A Próféta (béke legyen vele) így felelt: – Nem! Ezt kétszer vagy háromszor ismételte, majd azt mondta: – Négy hónapnak és tíz napnak kell eltelnie, hiszen voltak olyanok közöttetek a Tudatlanság korában, akik egy évig így maradtak.”

Megjegyzés:

– A jajveszékelés, az arc ütése, karmolása, a ruha szétszakítása, a haj leborotválása vagy kitépése a gyász miatt elvetendő, mert mindez az elrendeléssel szembeni elégedetlenséget és a csapásokkal szembeni türelmetlenséget bizonyítja. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nem közülünk való az, aki az arcát üti, ruháját szaggatja és a dzsáhilijjából (a „tudatlanság kora” – az iszlám előtti pogány kor) való fohászt használja” (al-Buhári),
ugyanígy a dzsáhilijjához tartozik a sírató aszonyok alkalmazása.
– Az Iszlámban nincs külön, meghatározott gyászruha. Csak feketét hordani a gyászban teljesen alaptalan és tilos.

(38) Szaid bin al-Muszajib említette (és mások is): „Azon bölcsesség, amely a halálozáskor kötelező várakozási időt négy hónap és tíz napban szabta meg, azért van, mert lehetséges, hogy a méhben terhesség alakult ki, s ha megvárják ezt az időt, s eltelik ez a várakozási idő, akkor nyilvánvalóvá lesz, van-e gyermek?”
(39) Az Iszlám szerint megengedett.