Allah a legnagyobb! Ó, Allah! Hozd elő az újholdat nekünk biztonságban, hitben, békességben, az Iszlámban, és az általad biztosított boldogulásban arra, amit Te szeretsz, és amivel elégedett vagy. Urunk, és Urad (a holdé) Allah! (at-Tirmidi)
– Ó, Allah, a benne lévő jót kérem Tőled, s a benne lévő rossz elől Hozzád menekülök. (Abu Dávúd, Ibn Mádzsa)
– Ó, Allah, Tőled kérem a javát, s a benne lévő jót, s azt a jót, amivel elküldetett, s Hozzad menekülök a rossza elől, a benne lévő rossz elől s azon rossz elől, amivel elküldetett. (Muszlim, Al-Buhári)
Abdullah bin az-Zubajr ha mennydörgést hallott, akkor abbahagyott mindent és azt mondta:
,,Szubhánal-ladi juszabbihu arrá’du bi-hamdihi va1 malá’ikatu min khífatih.”
(Magasztaltassék az, aki iránti félelemből az Ő dicsőségét zengi a mennydörgés és az angyalok.) (al-Muvátta)
– Ó, Allah! Itass bennünket bőven áradó esővel; egészségessel, termékennyel; hasznossal, ne ártóval; most érkezővel, ne késlekedővel! (Abu Dávúd)
Ó, Allah, tedd bőségessé és hasznossá (az esőt). (al-Buhári)
Ó, Allah, körülöttünk essen s ne ránk [mint Allah büntetése], Ó, Allah, a dombokra, a sziklákra, a völgyekre és a fás területekre [essen]. (al-Buhári, Muszlim)
Allah túláradó kegyelme és könyörülete által kaptunk esőt. (al-Buhári, Muszlim)
Hála legyen Allahnak, aki megmentett engem attól, amivel téged próbára tett, s sokaknál előbbre helyezett a teremtményei közül. (at-Tirmidi)
„Ahabbakal-ladi ahbabtani lahu.”
[Szeressen téged, akiért szerettél.] (Abu Dávúd)
Allah áldja meg a családodat és a vagyonodat. (al-Buhári)
– Ó, Allah! Engedd, hogy elégedett legyek az Általad megengedettekkel, és lemondjak a tiltottakról. Árassz el engem a Te túláradó kegyelmeddel, hogy senki másra ne legyen szükségem (Rajtad kívül). (at-Tirmidi)
– Ó, Allah! Hozzád menekülök, a gond a gyengeség, a tehetetlenség, a lustaság, a fösvénység, a gyávaság, az adósság terhe, s embereknek való kiszolgáltatottság elől. (al-Buhári)
Allah áldja meg családodat és javaidat, bizony a kölcsönadás jutalma a hála és a visszafizetés.
Áisától maradt fenn, hogy a Prófétának (béke legyen vele) egy kecskét ajándékoztak, és ő megkérte Aisát, hogy ossza szét. Áisa mindig megkérdezte a szolgálót, amikor az visszajött, hogy mit mondtak? (azok az emberek, akiknek Áisá húst küldött) A szolga azt felelte: Azt mondták „Báraka allahu fikum!” [Allah áldjon benneteket!]. Áisa azt mondta erre: „Va fihim báraka Allah!” [Őket is áldja meg Allah!].
Ugyanúgy fohászkodjuk értük, ahogy ők értünk, de a miénk a jutalom (az adakozásért).
Ó, Allah! Nincs jóslat, csak a Te jóslatod, s nincs más jó, csak az a jó, ami Tőled van, és nincs más isten Rajtad kívül. (Ahmed)