Alkategóriák
„Rabbi ighfir li va tubb alaj, innaka anta at-Tauváb al-ghafúr.”
Istenem, bocsáss meg nekem, és engesztelődj meg irántam! Hiszen Te vagy a Kiengesztelődő és a Megbocsátó.
,,Szubhánakal-lahumma va bihamdika, la ilaha illa anta asztag-firuka va atúbu ilajk.”
Magasztaltassál Ó, Allah, és az Irántad való hála által [légy magasztalt], tanúságot teszek arról, hogy nincs más isten Rajtad kívül. Bocsánattal és megbánással fordulok Hozzád. (at-Tirmidi) E szavakkal lehet bocsánatot kérni Allahtól és jóvátenni az ülésen esetlegesen elhangzott rossz beszédet.
A nem muszlimok gyakran tesznek fel kérdéseket nekünk az Iszlámról. Bár kíváncsiságuk oka a legkülönbözőbb lehet, a kérdések általában a következők:
„Miért engedi meg az Iszlám a többnejűséget?”
„Miért ér egy nő kevesebbet, mint a férfi?”
„Miért nyomják el a nőket?”
„’Az Iszlám a terrorizmus vallása, mivel előírja a dzsihádot?”
„Kinek higgyünk: a szunnitáknak vagy a síitáknak?”
Ha egy nem muszlim ez Iszlámra gondol, általában ezek a kérdések fogalmazódnak meg benne, mivel a nyugati média az Iszlámot a kéj és a vér vallásaként állítja be.
Sejk AbdAllah ibn AbdulAziz ibn Báz azt mondja, hogy az iszlámra hívókra vonatkozó szabályokat és tulajdonságaikat sok helyen említi Allah, a Mindenható, a Magasztos a Koránban.
Első tulajdonság: Az őszinteség.
Az iszlámra hívók számára fontos az őszinte szándék, hogy csakis Allahért cselekedjenek, és ne kívánják az emberektől a jutalmat, az elismerését és ne azért cselekedjenek, hogy jó képet alakítsanak ki önmagukról a földön. Csakis Allah arcának látását áhítozva cselekedhetnek.
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta:
„Bizony, a cselekedetek csakis a szándék szerint ítéltetnek meg, és minden ember azt kapja, amit a szándékával kiérdemel.”
Az iszlám nagy hangsúlyt fektet az őszinte szándékra, olyannyira, hogy a szándékot a cselekedet mértékévé tette.
Allah Küldötte (béke legyen vele) a következő történetet mesélte: „Három ember- az előttetek éltek közül - utazásra indult, és miután rájuk esteledett, egy barlangban kerestek nyugvóhelyet. Ekkor egy hatalmas szikla a hegyről leomlott, s elzárta a barlang bejáratát. Azt mondták: ’Semmi meg nem menthet már minket, csak ha a jó cselekedeteinkkel kérjük Allahot [hogy mozdítsa el a sziklát.]’
Az Iszlám nagy jelentőséget tulajdonít a tisztaságnak. Egyaránt foglalkozik a szív és a test tisztaságával.
„Allah szereti azokat, akik készek a megbánásra és szereti azokat, akik megtisztulnak.” (Korán 2:222)
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A tisztaság a hitnek a fele.” (Muszlim)
Másik hagyományában így szólt: „Nem megy a Paradicsomba, akinek a szívében egy porszemnyi felfuvalkodottság is van. Ekkor egy férfi azt mondta: Az ember szereti, ha szép a ruhája és szép a cipője. A Próféta (béke legyen vele) így válaszolt: „Allah szép és szereti a szépséget. A felfuvalkodottság az igazság elutasítása és az emberek lebecsülése.” (Muszlim)
Ha csizmát (cipőt) viselünk, amit mosakodás után vettünk fel, azt nem szükséges levennünk, amikor a mosakodást megújítjuk. Elég, ha azt csak a lábfejen vizes kézzel, a lábujjaktól elkezdve a lábszár tövéig áttöröljük egyszer, a talpat és a sarkat nem kell.
Bizonyíték: Ibn al-Mubárak azt mondta: „A lábbeli végigsimítását illetően nincs nézeteltérés abban, hogy megengedett-e.”
Al-Haszan azt mondta: „Hetvenen a Próféta (béke legyen vele) kortársai közül mesélték, hogy a Próféta (béke legyen vele) rátörölt a lábbelire.”
Imám Ahmed azt mondta: „Nincs semmi zavaró a szívemben a lábbeli végigsimítását illetően, hiszen negyven hagyomány áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban.” (al-Mughni 1/359)
A teljes mosakodás (a fürdés, al-ghuszl) pillérei a következők:
– A szándék.
– Az egész test, az orr- és a szájüreg, valamint a fej megmosása.
A dzsunub embernek(12) tilos:
- imádkozni (Korán 5:6),
- a mecsetben maradni (Korán 4:43),
- a Koránt érinteni: „Csak egy tiszta ember foghatja meg a Koránt” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele) (ad-Dárimi, an-Naszái), és a
- Kábát megkerülni (Korán 4:43),
addig, amíg nem fürdik. (Ezért házasélet, magömlés után ajánlatos minél előbb elvégezni a ghuszl-t.) A menstruáló vagy a gyermekágyas nő a fent említetteken kívül nem böjtölhet, és nem élhet házaséletet.
A tajammum, azaz víz nélküli, tiszta homokkal való tisztálkodás, helyettesítheti a mosakodást (vudu) vagy akár a fürdést (ghuszl) is.
Ez az alábbi esetekben megengedett:
A tisztátalan dolgok, melyektől egy muszlimnak távol kell tartania magát a következők:
– az emberi hányadék, vizelet és széklet,
– a ondó(16), izgalmi-, illetve prosztata-váladék,
– a menstruációs vér és a gyermekágyi vér,
– azon állatok ürüléke, amelynek tilos a húsát megenni,
– a vágott állatból származó vér,
– a kutyanyál,
– a disznóhús,
– az olyan állatnak, ami az ürüléket eszi, sem a húsát, sem a tejét nem szabad fogyasztani, illetve hátasállatként sem szabad használni,
– a döglött állat (a nem vágott) tisztátalan, kivéve a halat, a sáskát, a döglött állatok csontját, szarvát, körmét, tollát és szőrét,
– az élő állatról leválasztott rész is tisztátalan, mint például az élő juhról levágott láb.
Az ember öltözködésére és ékességére az Iszlám különös figyelmet fordít, az illem, a szerénység és a tisztaság jegyében.
Magasztos Allah azt mondta: „Ti Ádám fiai! Leküldtünk nektek ruházatot, hogy eltakarjátok a szemérmeteket, és díszként. Ám az istenfélelem köntöse – az jobb [annál]. Ez Allah jelei közé tartozik. Talán hajlanak az intő szóra.” (Korán 7:26)
Ebben az ájában világosan látszik, hogy a ruha a díszítés mellett a szemérmet kell, hogy takarja, ám az istenfélelem, amely a belsőnket, és a külsőnket díszíti, jobb annál (a ruha díszítő funkciójánál). Továbbá a ruha minden fajtáját megengedetté tette Isten a szolgái számára
„Mondd: „Ki tiltotta meg Allah díszét, amit Ő hozott létre az Ő szolgáinak, és a jó [táplálékokat], amelyekkel [Allah] látott el [benneteket] Mondd: „Ezek az evilági életben azokat illetik meg, akik hittek, [és] kizárólag őket [a hívőket] illeti a Feltámadás Napján.” (Korán 7:31)
Az iszlám vallásban a körülmetélés az Istennek (arabul: Allah) való engedelmesség és odaadás egyik megnyilvánulása, illetve a próféták (Ábrahámtól kezdve Mohamed Prófétáig – béke legyen velük) követésének egyik jele.