12. hadísz - A távolmaradás attól, amihez nincs közünk

Abu Hurejrára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, miszerint azt mondta: Allah Küldötte így szólt: „Az ember iszlámhitének tökélyéhez (és szépségéhez) tartozik, hogy nem avatkozik bele abba, amihez nincs semmi köze.” (at-Tirmidi, Ibn Mádzsah) 1 52

Tanulságok és hasznos tudnivalók:

  • Annak, hogy valaki jó muszlim legyen, része az, hogy nem foglalkozik azzal, ami nem tartozik rá. Ez azt jelenti, hogy gyenge a hite annak, aki olyannal foglalkozik, olyan után kérdezősködik, amihez nincs semmi köze.

  • Az ember elfordul attól a beszédtől, ami nem tartozik rá: ez azt jelenti, hogy visszatartja a nyelvét a felesleges beszédtől, és a haszontalan dolgoktól.

  • Az ember elfordul azoktól a cselekvésektől, melyek nem tartoznak rá: ez azt jelenti, hogy elkerüli a tilalmasat, az iszlám szerint utálatos és kétséges dolgokat.

  • Az iszlám szerint az emberek abban különböznek, hogy mennyire tartják magukat az utasításokhoz. Így van közöttük élen járó, közepesen teljesítő, hanyag, és így tovább.

  • A muszlim teljes hitének az egyik jele, hogy nem avatkozik bele mások dolgaiba és magánügyeibe.

  • Ahogyan az ember iszlámhitének tökélyéhez tartozik az, hogy nem avatkozik bele abba, amihez nincs semmi köze, ugyanúgy az ember iszlámhitének tökélyéhez tartozik az, hogy törődik azzal, amihez van köze. Tehát a muszlim teljes hitének egyik jele, hogy saját ügyeivel van elfoglalva, azzal törődik.

  • Az az ember, aki jótetteket tesz, elkerüli a rosszat, az Allahnak való engedelmességgel van elfoglalva, és távol tartja magát attól, amihez nincs semmi köze.

  • A hadísz arra szólítja fel a muszlimot, hogy idejét és energiáját fontos és hasznos dolgokra fordítsa.

  • Az emberek szeretik azt, aki a saját dolgaival foglalatoskodik, és nem üti bele az orrát mások dolgaiba.

  • A muszlim ügyel az idejére, nem pazarolja olyan dolgokra, amelyek nem tartoznak rá. Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta: „Allah bizony hármat fogad el, és hármat gyűlöl tőletek. Elfogadja tőletek azt, hogy csak Őt imádjátok és nem társítotok Mellé semmit; erősen ragaszkodtok Allah köteléhez mindannyian és nem szóródtok szét [különböző csoportokra]. Gyűlöli tőletek az „ezt mondják, azt mondják”-ot (szükségtelen fecsegést), a folytonos kérdezősködést és a pénzpocsékolást.” (Muszlim)

  • Az iszlám nagyon vigyáz az emberek magánügyeire, ezért tiltja, hogy mások után kutassunk. Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta: „Óvakodjatok a rossz feltételezéstől! Bizony a rossz feltételezés a leghazugabb beszéd. Ne keressétek egymás hibáit, és ne kémkedjetek! Ne vetélkedjetek, és ne irigykedjetek egymásra! Ne gyűlölködjetek és ne fordítsatok hátat egymásnak! Legyetek – ó Allah szolgái – testvérek!” (al-Bukhári, Muszlim)

  • A muszlimnak ügyelnie kell arra, hogy visszatartsa nyelvét a másokról szóló beszédtől, mert az ember testrészei közül a nyelv avatkozik bele legjobban mások dolgaiba.

  • Az iszlámban ismert fogalom az, hogy valaki jó muszlim, valakinek jó az iszlámja, iszlámhite. A tudósok a következővel magyarázzák ezt a fogalmat:

    • Az egyik tudóscsoport azt mondja: Jó az iszlámja annak, aki a kötelességeket teljesíti, néhány önkéntes cselekedetet tesz és elkerüli az összes tilalmas dolgot. Ő a mértékletes (muqtaszid), akiről Allah a következő ájában beszélt: „Aztán örökül hagytuk az Írást azoknak a szolgáinknak, akiket kiválasztottunk. És vannak köztük olyanok, akik önmaguk ellen vétkeznek. Mások mértékletesek [az ő hitükben]. És vannak olyanok, akik – Allah engedelmével – [mindenki mást] megelőznek a jócselekedetekkel.” (Korán, 35:32)

    • A másik tudóscsoport azt mondja: Ahhoz, hogy valakinek jó legyen az iszlámja, el kell érnie az ihszán fokozatot, vagyis úgy kell szolgálnia Allahot, mintha látná Őt.

  • Maga a „jó iszlám” (ihszánul-iszlám) többfokozatú. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha valaki tökéletesíti (jobbítja) az iszlámját, akkor minden egyes jótettért jutalmat (haszanat) kap, tízszerestől hétszázszorosig.” (al-Bukhári) Ibn Abbász és más Koránmagyarázók azt mondták Allah szavával kapcsolatban: „Aki [majdan] valami jótettel jön elő, annak tízszer annyi [lesz a jutalma].” (Korán, 6:160), hogy ez az ája minden muszlimra vonatkozik. Arra viszont, akinek jó az iszlámja, a másik ája vonatkozik: „És ha az valami jótett volt, akkor [inkább] megduplázza azt, és önmagától nagy fizetséget fog adni [érte].” (Korán, 4:40)

  • Az embernek ügyelnie kell arra, hogy tökéletesítse hitét, amennyire csak tudja.

  • Az iszlám szépsége és tökéletessége két szóban van összefoglalva: Allah azt mondja: „Bizony Allah méltányosságra (arra, hogy legyetek igazságosak), és illendő bánásmódra… szólít föl” (Korán, 16:90)

  • A jóra való parancsolás, és minden megvetendő dologtól való tiltás az egész muszlim közösségre vonatkozik, hiszen Allah azt mondja:
    „És olyan közösség váljék belőletek, amely fölhív a jóra, megparancsolja, ami helyénvaló, és megtiltja, ami elvetendő. Ők azok, akik boldogulnak.” (Korán, 3:104)
    És amikor Abu Bakr kallifa lett, felment a szószékre, dicsérte Allahot, majd azt mondta: Ó emberek, hallottátok, hogy Allah azt mondta: „Ó ti, akik hívők vagytok! Foglalkozzatok magatokkal (cselekedjetek jót, és legyetek istenfélők)! Nem fog a károtokra lenni az, aki eltévelyedett, ha közben ti az Igaz Úton vagytok vezérelve.” (Korán, 5:105) Ti ezt nem helyesen értelmezitek. Én bizony hallottam Allah Küldöttét ( béke legyen vele ), amint így szólt: „Ha az emberek látják az elvetendőt, és mégsem változtatnak rajta, közel vannak ahhoz, hogy átfogja őket Allah büntetésével.” (Abu Dáúd és at-Tirmidi)

1 An-Nawawi azt mondta erről a hadíszról, hogy jó hadísz. Az igazság az, hogy ez a hadísz az egymást megerősítő különböző forrásokból származó bizonyítékok alapján minősül jónak.