Tanulságok és hasznos tudnivalók:

• A teljes hit jelei közé tartozik, hogy a hívő azt szeretné (azt kívánja) a hittestvérének, amit saját magának is szeretne (kíván).

• Ahogyan másnak jót akarni, jót kívánni a teljes hit egyik jele, ugyanúgy másnak rosszat és kárt akarni, romlást kívánni a hiányos hit jele. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Aki meg akar menekülni a Pokol tüzétől, és be akar jutni a Paradicsomba, az úgy haljon meg, hogy hisz Allahban és az Utolsó Napban, és úgy bánjon másokkal, ahogy szeretné, ha vele bánnának.” (Muszlim)

• A muszlim legkiemelkedőbb jellemvonásai közé tartozik az, hogy minden érdektől, céltól mentesen szereti hittestvéreit és barátait. Ez az igazi testvéri szeretet, amely tisztaságát, kifinomultságát a kinyilatkoztatás fényéből és a prófétai útmutatásból meríti, és ezzel egyedülálló lett az emberi kapcsolatok terén, valamint páratlan hatást gyakorolt a muszlim ember magatartására az emberi viselkedés történetében. Ez azért van így, mert az a kötelék, amely összeköti a muszlimot hittestvérével nem más, mint az Allahba vetett hit köteléke, függetlenül nemzetiségétől, bőrének színétől, anyanyelvétől: „Bizony, a hívők testvérek.” (Korán, 49:10)

• Az iszlám hittestvériség az emberi lelkek és szívek legszilárdabb köteléke, és a legmagasztosabb kapocs az elmék számára. Ezek után nem furcsállható, hogy ez a páratlan testvériség a szeretet egy csodálatos fajtáját eredményezi magasztosságában, tisztaságában, mélységében és állandóságában. Ez az, amit az iszlám az Allahért való szeretetnek nevez, amelyben a hívő rátalál a hit gyönyörűségére.
  Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Van három dolog, amelyek ha jelen vannak valakiben, rátalál a hit édességére: (az első): hogy Allah és Küldötte iránt nagyobb szeretetet érezzen, mint rajtuk kívül bármi/bárki iránt, (a második:) és, hogy ne szeressen egy embert sem (másért), csakis Allahért, (a harmadik:) és, hogy ugyanúgy gyűlölje a hitetlenségbe való visszatérést – miután Allah kimentette abból –, mint ahogyan gyűlöli azt, hogy a Tűzbe vettessen.” (al-Bukhári, Muszlim)

• A hadíszban gyógyír van az irigységre, és ennek a tiltását is tartalmazza, mert az irigy nem kívánja a testvérének azt, amit magának kíván. Ellenkezőleg, az irigy ember azt kívánja a hittestvérének, hogy meg legyen fosztva a jótól.

• A hadísz felszólít a hívők közötti testvériségre és szeretetre, valamint a szolidaritásra és az együttműködésre. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Nem mentek a Paradicsomba addig, amíg nem hisztek, és nem lesztek hívők addig, amíg nem szeretitek egymást.” (al-Bukhári)

• A vallási dolgok tekintetében a muszlimnak kötelező ugyanazt a jót kívánnia hittestvérének, amit önmagának kíván, azaz, hogy jó útra térjen és minél több jótettet tegyen. Az evilági dolgok tekintettében pedig ajánlott tett ugyanazt kívánni hittestvérünknek, mint önmagunknak.

• Ez a hadísz vetette meg az alapját annak a szabálynak, hogy úgy bánj az emberekkel, ahogyan te magad is szeretnéd, hogy bánjanak veled. (Muszlim)

• Érdemes szót ejteni az előbbre helyezésről (al-ithár), azaz arról, amikor az ember másokat előnyben részesít saját magával szemben. Itt két esetet különböztetünk meg:

  • Amikor egy kegyes cselekedetről van szó, amely közelebb visz Istenhez. Ilyenkor utálatos dolog másokat előnyben részesíteni ebben, vagyis lemondani javukra erről, hiszen ez ellenkezik Allah szavával:
    „Versengve buzgólkodjatok Uratok bocsánatáért és egy olyan Paradicsomért, amely olyan széles, mint az egek és a föld, s amely készen áll az istenfélők számára” (Korán, 3:133);
    „Versengjetek Uratok megbocsátásáért és egy olyan Paradicsomért, amely olyan széles, mint az ég és a föld, s amely készen áll azoknak, akik hisznek Allahban és a küldötteiben. Ez Allah kegye. Annak adja, akinek akarja. Allah kegyelme nagy.” (Korán, 57:21)

  • Amikor egy evilági dologról van szó, akkor dicséretes dolog ez. Volt olyanra is példa, hogy a medinai muszlimok egyike vendégül látta mekkai hittestvérét, miközben nem volt más étel otthon, csupán gyermekei tápláléka. Ennek ellenére előnyben részesítette vendégét saját magával és gyermekeivel szemben, és azt mondta a feleségének: Fektesd le a gyermekeket, oltsd el a lámpást, és tálald a vendégnek azt, amink van! Majd úgy tettek, mintha ők is ettek volna vendégükkel együtt, és éhesen feküdtek le azon az éjszakán. Amikor másnap megjelent a Prófétánál ( béke legyen vele ), azt mondta neki Allah Küldötte: „Bizony, csodálatra méltónak ítélte Allah azt, amit vendégetekkel tettetek az éjjel!” (al-Bukhári, Muszlim) Allah azt mondja: „Előnyben részesítik őket sajátmagukkal szemben, még akkor is, ha szükséget szenvednek. Akik a saját kapzsiságuktól mentesek, ők azok, akik boldogulnak.” (Korán, 59:9)

• A hívők olyanok egymásnak, mint egy test és egy lélek: együtt fejezik ki örömüket, és együtt szomorkodnak, továbbá ami árt az egyiknek, az árt mindegyiknek. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A hívők példázata az egymás iránti szeretetükben, egymás iránti könyörületükben olyan, mint a test példázata: ha a test egy része panaszkodik (beteg), akkor a test többi része is együttérez vele álmatlansággal és lázzal.” (al-Bukhári, Muszlim)

• Sok hadísz foglalkozik azoknak az embereknek a helyzetével, akik Allahért szeretik egymást. A tanítások megmutatják, hogy azon a napon, mikor Isten feltámasztja az embereket, hogy találkozzanak a Világ Urával, azok, akik Őérte szeretik egymást, nagy megbecsülést és magas jutalmat kapnak a Paradicsomban. Ezek közé a hadíszok közé tartozik az a hadísz, amely hétféle emberről szól, akiket árnyékban részesít Allah azon a napon, amikor nem lesz más árnyék, csakis az Ő árnyéka [amit teremtett szolgáinak].
  Ez a hétféle ember a következő: „Az igazságos vezető/kormányzó; a fiatal, aki az Erős és Fenséges Allah szolgálatában nőtt fel; az, akinek a szíve a mecsetekhez kötődik; az a két ember, akik Allahért szerették meg egymást, Őérte találkoztak, és Őérte váltak el egymástól; az a férfi, akit magához hívott egy szépséges asszony, ám ő azt mondta: „Én bizony félem Allahot”, továbbá az, aki úgy adakozott, hogy nem tudta a bal keze, mit adott a jobb keze; valamint az, aki megemlékezett Allahról egyedüllétében, s ettől megeredtek a könnyei.” (al-Bukhári, Muszlim)
  Tehát, két ember, akik Allahért szeretik egymást bizonyosan azok közé tartoznak majd, akiket Allah az árnyékába vesz, s könyörületével és irgalmával árasztja el őket. Milyen hatalmas megtiszteltetés! Nagy megtiszteltetés azok számára, akik Allahért szeretik egymást, hogy Mindenható Uruk köszönti majd őket a Feltámadás Napján, és így szól hozzájuk: „Hol vannak azok, akik az Én fenségemben (dicsőségemért) szerették egymást? A mai napon az Én árnyékomba veszem őket, azon a napon, amelyen nincs más árnyék, csak az Én árnyékom [amit a szolgáimnak teremtettem].” (Muszlim)

• Nagyszerű tiszteletet és hatalmas jutalmat adományoz azon a félelmetes Napon Allah azoknak, akik őszintén Őérte szeretik egymást. Szeretni Allahért és semmi másért, nagyon nehéz dolog ebben a kapzsisággal, vágyakkal és érdekekkel teli életben, és csak az képes rá, akinek tiszta a szíve, akinek ezen a világon semmi sem hasonlítható Allah gyönyörűségéhez. Nem meglepő hát, hogy Allah ilyen kiemelt helyzettel és áldásaival jutalmazza őket. A bizonyítékot megtaláljuk a következő hadíszban: Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Allah így szólt: ’Akik szeretik egymást az Én dicsőségemért, azoknak fényből készült székük lesz, a próféták és mártírok pedig kívánni fogják az ő helyzetüket.’” (at-Tirmidi)
  Allah a magas pozíciónál és az áldásoknál is nagyobb jutalmat ad azoknak, akik Őérte szeretik egymást: ez a jutalom pedig Allah becses szeretete, amelyet nagyon nehéz megszerezni. Ez kiderül abból a hadíszból, amit Abu Huraira ( Allah legyen elégedett vele ) hallott a Prófétától ( béke legyen vele ): Egy ember elment meglátogatni a hittestvérét egy másik faluba. Allah küldött egy angyalt, hogy várjon rá az úton. Mikor az ember odaért, az angyal megkérdezte tőle: „Hová mész?” Az ember azt válaszolta: „Egy hittestvéremet jöttem meglátogatni, aki ebben a faluban lakik.” Az angyal azt kérdezte: „Talán szívességet tettél neki, amiért most viszonzást vársz?” „Nem így van, én Allahért szeretem őt” – mondta az ember. Erre az angyal elmondta neki: „Én Allah küldötte vagyok, Aki azért küldött engem hozzád, hogy elmondjam, Allah úgy szeret téged, ahogyan te szereted a hittestvéredet Őérte.” (Muszlim)
  Milyen hatalmas az a szeretet, amely Allah szeretetéhez emeli az embert, és amivel elnyerheti Allah elégedettségét!

• Az Allahért való szeretet köteléke erősebb annál, hogy elszakadjon a legelső vétek okán, amelyet az egyik fél követ el a másik ellen. Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta: „Azt a két embert, akik Allahért vagy az iszlámért szeretik egymást, nem választhatja el egymástól az első vétek, amelyet egyikőjük követ el.” (Muszlim)

• A muszlim társadalomban az iszlám arra tanítja a muszlimokat a szeretet terjesztéséről, hogyha valaki szereti a hittestvérét, azt mondja el neki. A Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha egy ember szereti a hittestvérét, azt mondja meg neki!” (Abu Dáud és at-Tirimidi) A Próféta ( béke legyen vele ) értette a tiszta, erős szeretet jelentőségét a társadalom és a nemzet építésében, ezért soha egy alkalmat sem szalasztott el a szeretet támogatásában, és megparancsolta a muszlimoknak, hogy hirdessék egymás iránti szeretetüket, hogy kitárulhassanak a szívek, s a tisztaság és a szeretet terjedhessen az umma népében. Anasz ibn Málik (Allah legyen vele elégedett) azt mondta, hogy egy ember volt a Prófétánál ( béke legyen vele ), miközben egy másik elment mellettük. Az ember, aki a Prófétával ( béke legyen vele ) volt, így szólt: „Ó Isten Küldötte, én őszintén szeretem ezt az embert.” „Elmondtad neki?” – kérdezte a Próféta ( béke legyen vele ). Az ember azt válaszolta: „Nem.” „Mondd el neki!” – szólt a Próféta ( béke legyen vele ). Erre az ember elment, s mikor utolérte a másikat, így szólt hozzá: „Őszintén, szeretlek téged Allahért.” A másik ember erre így válaszolt: „Allah szeressen téged, Akiért szeretsz engem.” (Abu Dáud)

• Al-Muwatta című munkájában Imam Malik hírül adta, hogy Abu Idris al-Khulani azt mondta: „Mikor beléptem Damaszkusz mecsetébe, láttam ott egy ragyogó mosolyú embert, és láttam, hogy az emberek összegyűlnek körülötte. Ha az emberek nem értettek egyet valamiben, akkor azt elmondták neki, és elfogadták a véleményét. Megkérdeztem ki ő, mire az emberek azt válaszolták: „Ő Mu’adh ibn Dzsabal (Allah legyen vele elégedett).” Másnap korán elmentem a mecsetbe és láttam, hogy ő már előttem érkezett oda. Éppen imádkozott, ezért megvártam, amíg befejezi, majd elindultam felé, köszöntöttem, és azt mondtam neki: „Allahra, szeretlek téged.” „Allahért?” – kérdezte. „Allahért!” – válaszoltam. Megismételte a kérdést: „Allahért?” Erre újból azt válaszoltam: „Allahért!” Ekkor ő megfogta a galléromat, közelebb húzott magához, és így szólt: „Jó hírem van a számodra. Hallottam, amint a Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A Mindenható Allah mondta: ’A szeretettem azoké, akik Énértem szeretik egymást, akik Értem látogatják egymást, és akik Értem költenek egymásra.’”

• Az emberi természethez tartozik, hogy az ember kívánja magának a jót, s ez nem baj, ha ez a jó közelebb viszi Allahhoz.

• A buzdítás, amely a hadíszban van, az összes muszlimra kiterjed. Jót kell akarni és kívánni mindenkinek, azoknak is, akikkel szemmélyes vagy evilági problémáink vannak. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A muszlimnak hat joga van a másik muszlimmal szemben.” Megkérdezték (a társai): Melyek azok? A Próféta ( béke legyen vele ) azt felelte: „Köszönj neki ¹ , ha találkozol vele; fogadd el meghívását, ha meghív; lásd el tanáccsal, ha tanácsot kér tőled; ha tüsszent, és hálát mond Allahnak, akkor fohászkodj érte ² ; látogasd meg, ha megbetegszik; és ha meghal, kísérd el a temetőig (temetési menettét)!” (al-Bukhári, Muszlim)

• A hadísz arra mutat rá, hogy a cselekedet a hithez tartozik, szorosan kapcsolódik hozzá, és nem válik el tőle, valamint a hit látható jelei közé tartozik.

• A hadísz arra is rámutat, hogy a hit lehet teljes vagy hiányos, hiszen a hit a jócselekedetek által gyarapszik, és az engedetlenség által csökken.

Megjegyzések:

A muszlimok egymás iránti egyéb jogai:

– A vallási ismeretek megtanítása, a tudás elterjesztése a muszlimok között, mint például a Korán megtanítása: „A legjobb közöttetek, aki megtanulta a Koránt és megtanítja azt (másoknak).” (Al- Bukhári).

– A muszlimok szükségleteinek ellátása és támogatásuk: „Allah megsegíti a szolgát, amíg a szolga is segítségére van hittestvérének.” (Muszlim).

– Az igazságtalanságot elszenvedett testvérünk megsegítése a lehetőségekhez képest. Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta: „Segíts a testvéreden, ha igazságtalanságot követ el, vagy ha igazságtalanságot szenved el! Erre egy férfi azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Segítek neki, ha igazságtalanságot szenved el, de ha igazságtalanságot követ el, hogy segítsek rajta? Azt mondta: „Ha megakadályozod őt az igazságtalanság elkövetésében, ez a segítség neki.” (al-Bukhári).

– Fohászkodni a muszlimokért vallási és világi ügyeikben egyaránt. Például: Ó, Allah bocsáss meg a muszlim férfiaknak és a muszlim nőknek! Ó Allah vidd győzelemre a muszlimokat! Ó Allah, lásd el a muszlimok szükségleteit!

– Szeretetet táplálni a muszlimok iránt általánosságban véve, és gyűlöletük elkerülése, legyen szó akár élőkről akár holtakról, különös tekintettel a Próféta ( béke legyen vele ) társaira, a tudósokra és az iszlám hirdetőire. A Magasságos Allah azt mondta: „akik őutánuk jöttek, azt mondják: Urunk, bocsáss meg nekünk és testvéreinknek, akik megelőztek minket a hitben, és ne támassz gyűlölséget a szívünkben azok ellen, akik hisznek! Urunk! Te jóságos és könyörületes vagy.” (Korán, 59:10).