14. hadísz - A muszlim ember életének szentsége

Ibn Maszúdra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy azt mondta: Allah Küldötte így szólt: „Nem megengedett egy muszlim vérének kiontása (megölése), csak három esetben [és pedig]: a házas ember, aki házasságtörést követ el, életet az életért, és a vallását elhagyó, aki a közösségtől elkülönül.” (al-Bukhári, Muszlim)

Tanulságok és hasznos tudnivalók:

  • Az iszlám vallás öt alapvető, létfontosságú dolgot hivatott megőőrizni:

1) a vallást,

2) az életet,

3) a becsületet (az egyén tisztessége és a leszármazottak törvénnyessége),

4) az elmét,

5) a vagyont.

Az iszlám törvényeket és rendszert fektetett le, hogy megvédelmezze ezeket.

  • A muszlim ember élete az iszlám vallásban hatalmas jelentőséggel bír 1 ,55 így nem megengedett a muszlim életére törni. (Bizonyos jogos és indokolt esetekben azonban kiszabható halálbüntetés). Allah azt mondja: „Aki szándékosan öl meg egy hívőt, annak a gyehenna lesz a jutalma s abban fog [égni] örökké. Allah haragszik rá, megátkozza őt és szörnyű büntetést készít elő neki.” (Korán, 4:93)

  • Az iszlám akkor ad engedélyt a muszlim életének kioltására, ha a társadalmat veszélyeztető pusztítás fenyeget részéről, vagyis amikkor a halálbüntetésre valós indok áll fenn, amelyhez nem fér kétség. A hadísz három esetről beszél:

    • • A házasságtörés: a házasságtörést elkövető házas ember – legyen férfi vagy nő – büntetése a halálra kövezés. A házasságtörés bizonyítása csakis kétféleképpen lehetséges:

      1. vagy négy megbízható, szavahihető férfi tanúskodik arról, hogy saját szemükkel látták „a vödröt a kútban” (tettenérés), különben nem elfogadott a tanúskodásuk és (hamis tanúskodás vádjával) büntetést érdemelnek;

      2. vagy beismeréssel (azaz, ha maga a házasságtörő ismeri be önként a bűnét, hogy a büntetés által megtisztuljon).

    • Az emberölés: aki meggyilkolt egy muszlim embert, arra a bíróság halálbüntetést szabhat ki.

    • A hitehagyás (az iszlám vallás elhagyása): a muszlimnak eredendően meg kell maradnia saját vallásában, ezért ha elhagyja, akkor az iszlám vallás szerint meghatározott esetben kiszabható a halálbbüntetés.

  • A hadísz arra mutat rá, hogy milyen nagy bűnök ezek, mivel kivételt képeznek.

  • Fontos tudni, hogy a hadísz nem ad utasítást arra, hogy végre kell hajtani a büntetést mindenki esetében aki ilyet tesz, csupán egy szabályt említ azzal kapcsolatban, hogy az iszlám mikor ad egyáltalán engedélyt a muszlim életének kioltására. A halálos ítélet végrehajtásáról mindig és kizárólag az iszlám állam vezetője rendelkezik, miután a bíróság megalapozott bizonyítékot talál a bűntettre és meghozza az ítéletet. Magánszemélyek senkit sem ítélhetnek el, és főként nem hajthatják végre az ítéletet, mivel ez nagy romláshoz, katasztrófához és a közbiztonság elvesztéséhez vezet. Ez akkor is igaz, ha nincs olyan államfő, aki az iszlám szerint ítélkezik, vagyis ebben az esetben nem hajthatja végre senki sem a halálos ítéletet.

  • A hadísz három esetet említ az öt alapvető, létfontosságú dologból, amelyet az iszlám vallás hivatott megőrizni. Az említett büntetések indokait és céljait megvizsgálva, megfigyelhetjük, hogy:

    • A házasságtörés esetében a büntetés az ember saját érdekét szolgálja, mégpedig hogy már az evilágon megtisztuljon bűnétől, nehogy a túlvilágon érje el a büntetés. Emellett a házasságtörő ember megkövezésének célja a házastárs és a család tisztességének, becsületének megőrzése, valamint a gyermekek törvényessége és leszármazásuk követhetősége. Ugyanakkor ez a társadalom érdeke is egyben, hiszen megőrzi azt az erkölcsi romlottságtól.

    • Az emberölés esetében, a megtorlásképpen végrehajtott halálbüntetés amellett, hogy megtisztítja a bűnöst, megvédi mások életét is, hiszen a Magasságos Allah azt mondja: „És a megtorlásban élet van számotokra.” (Korán, 2:179) Aki tudja, hogy halálbüntetés vár rá abban az esetben, ha meggyilkolna valakit, akkor komolyan meggondolja, még mielőtt ilyenre vetemedne. A halálbüntetésnek komoly visszatartó ereje van.

    • A hitehagyás esetében, a hitehagyott ember büntetésének célja a muszlim társadalom vallásának és közrendjének megvédelmezése attól, hogy a vallás elhagyását jelentéktelen dolognak vegyék, továbbá célja a hitehagyott ember meggondolásra való késztetése, annak érdekében, hogy megmaradjon a vallásán, és ne hamarkodja el annak elhagyását 2 . Továbbá az iszlám állam alkotmánya a Sarián alapul, a hitehagyás így az alkotmány, az államrend, a haza elárulását is jelenti.

  • Az iszlám a közösséghez való ragaszkodásra hívja követőit. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Intelek benneteket az összekülönbözéstől, és legyetek a közösséggel, hiszen a sátán az eggyel van, és a kettőtől távolabb van!” (at-Tirmidi) Egy másik változatban: „Aki a Paradicsom kényelmét akarja, az a közösséggel legyen, hiszen a sátán az eggyel van, és a kettőtől távolabb van!” (at-Tirmidi) És azt mondta ( béke legyen vele ): „A sátán az ember farkasa. Olyan, mint a birkák farkasa. Azt ragadja el a birkák közül, amelyik külön, félrehúzódva van. Intelek hát benneteket az ösvényektől és legyetek a közösséggel!” (al-Hajthami) Továbbá azt mondta ( béke legyen vele ): „A közösség kegyelem és az összekülönbözés szenvedés.” (Ahmed) Valamint: „Allah Keze a közösséggel van.” (at-Tirmidi)

1 Itt nyilvánvalóan az iszlámról és a muszlimokról van szó, de az tény, hogy az iszlám garantálja annak a nem muszlimnak a védelmét, aki szerződésben van a muszlimokkal (mu’áhid), Allah azt mondja: „kivéve azokat a társítókat, akikkel egyezséget kötöttetek, és akik azután nem rövidítettek meg benneteket semmiben és nem segítettek senkit ellenetek. Velük szemben be kell tartanotok a megállapodásukat a velük megszabott határidőig! Allah szereti az istenfélőket.” (Korán, 9:4);
illetve annak, akinek a népe harcban áll a muszlimokkal, de elmegy egy muszlim országba például kereskedelmi céllal, miután a hatóság engedélyt ad neki (muszta’man), annak védelmet biztosítani kell az „amán” érvényességéig. Allah azt mondja: „És ha egy társító védelmet kér tőled, akkor nyújts neki védelmet, hogy meghallhassa Allah szavát! Azután juttasd el őt biztonságos helyre! Azért [tedd] ezt, mivel olyan nép ez, amelynek nincs tudása!” (Korán, 9:5); illetve annak, aki muszlim területen él és fejadót fizet (dimmi). A három kategóriából a legutóbbi rendelkezik a legtöbb joggal.

2 Az említett büntetések tekintetében a közeljövőben fog megjelenni – Allah engedelmével – a Hit könyve című kiadványunk, amely részletesebben foglalkozik a hitehagyás témájával, valamint tervezzük egy tanulmány megjelentetését, amely tartalmazza a büntetések pontos vallásjogi szabályozását.