Tanulságok és hasznos tudnivalók:

• Az intés megengedett, de ki kell választani a megfelelő időt, és mondanivalót. Nem szabad, hogy hosszú vagy unalmas legyen, hiszen ha az emberek megunják, akkor unni fogják az intőt és az intést is. Ezért a Prófétának ( béke legyen vele ) az volt a szokása, hogy időnként intette társait. A Próféta ( béke legyen vele ) társai között volt olyan, aki csak csütörtökönként intette társait, azaz hetente egyszer ¹ .

• A Próféta ( béke legyen vele ) intő és megrendülést kiváltó nyelvi eszközöket használt, amelyek hatással vannak a szívre, és ösztönzik az embert a jóra és hibáinak javítására. Ezért az intőnek úgy kell megválogatni a szavait, amelyek a témának és a célnak megfelelnek.

• A prófétai társak szíve élt, meghatódott és félelmet érzett, és ezért az intés hallatára gyakran sírtak. Tehát ha a szív megrendül, a szem könnyezni fog. Ha azoban kemény a szív – Allahtól kérjük, hogy tartson távol minket a szívünk megkeményedésétől – a szem nem fog könnyezni.

• Az intés hasznos a szívnek, mert meglágyítja azt, ezért az embernek időnként el kell mennie, hogy meghallgassa az intést.

• Az őszinte, szívből jövő, hasznos beszéd az, amely pozitívan hat a szívre.

• Az elbúcsúzó ember intése általában lényegre törő és hatásos, mert az elbúcsúzó ember nem marad sokáig a népénél, így nem tudja megismételni intését.

• A prófétai társak arra kérték a Prófétát ( béke legyen vele ), hogy tartson számukra végrendelkezést akkor, amikor meg voltak hatódva, és megragadták a lehetőséget arra, hogy hasznosat tanuljanak.

• Az istenfélelemre való utasítás a leghatalmasabb, a legfontosabb és a legelső rendelkezés, amit a hívő lelkére kell kötni.
  „Bizony meghagytuk azoknak, akik tielőttetek kapták az Írást és nektek [is], hogy féljétek Allahot!” (Korán, 4:131)
  Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) a búcsú zarándoklaton elhangzott beszédében azt mondta: „Féljétek Uratokat, imádkozzátok a napi öt imát, adjátok meg a vagyonotok zakátját (adakozzatok) és engedelmeskedjetek vezetőiteknek, akkor bementek Uratok Paradicsomába!” (at-Tirmidi)
  Az istenfélelem az Istennek való engedelmességet jelenti úgy, hogy parancsa szerint cselekszünk, és elkerüljük a Vele szembeni ellenszegülést. Talq ibn Habib azt mondta: Az istenfélelem az, hogy Allahnak engedelmeskedve cselekszel, Allah fényében, Allah jutalmazását remélve, valamint az, hogy elhagyod az Allahhal szembeni engedetlenséget, Allah fényében, Allah büntetésétől tartva.

• A Próféta ( béke legyen vele ) fontosnak tartotta a muszlimok egységét azáltal, hogy az istenfélelemre és a vezetőknek való engedelmességre utasította őket.

• Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) ebben a hadíszban a vezetőnek való engedelmességre utasított – még akkor is, ha a vezető nem felel meg a kormányzás összes feltételének –, mindaddig, amíg nem parancsol Allahnak való ellenszegülést. Allah azt mondja:
  „Ti hívők! Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a Küldöttnek, és azoknak, akik jogosultak közületek a parancsolásra!” (Korán, 4:59)
  Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Aki nekem engedelmeskedik, az Allahnak engedelmeskedik, és aki a vezetőnek engedelmeskedik, az nekem engedelmeskedik. Aki pedig nekem ellenszegül, az Allahnak szegül ellen, és aki a vezetőnek ellenszegül, az nekem szegül ellen.” (Muszlim)

• A vezetőnek való engedelmesség általános érvényű. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha három ember együtt utazik, akkor válasszanak maguk közül egy vezetőt!” (Abu Dáúd) Tehát a vezetőnek való engedelmesség kötelező, bármennyire nagy vagy kicsi az az ügy, amit vezet.

• A vezetőnek való engedelmesség jóban, rosszban, könnyebbségben és nehézségben is meg kell, hogy valósuljon. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha valaki olyasmit lát a vezetőjétől, ami nem tetszik neki, akkor legyen türelmes. Hiszen ha valaki elhagyja a közösséget és így hal meg, akkor a tudatlanság korszakára jellemző halállal hal meg.” (al-Bukhári)

• Az engedelmesség csak helyénvaló, megengedett dolgokban kötelesség. Az a vak engedelmesség, amely a tudatlanságon, és Allahnak való engedetlenségen alapul, elutasítandó.

• Az engedelmesség, amire az iszlám parancsol, összhangban van Allah és a Küldötte ( béke legyen vele ) tanításaival, és megvalósítja az iszlám és a dáwa érdekeit. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A muszlim embernek kötelező meghallgatnia [a vezetőt] és engedelmeskednie [neki] abban, ami tetszik és ami nem, kivéve, ha engedetlenség parancsoltatik. Ha engedetlenség parancsoltatik, akkor nincs se meghallgatás, se engedelmeskedés.” (Muszlim)

• Allah a Próféta ( béke legyen vele ) tudomására hozta – az emberiség számára ismeretlen dolgokból azt – hogy az iszlám nemzetét szakadások és problémák fogják sújtani. Ezek bekövetkezése bizonyítja prófétaságát, igazmondó voltát.

• A hadísz figyelmeztet a Szunnához való ragaszkodás kötelezettségére, különösen összekülönbözéskor és nézeteltérés esetén. Allah azt mondja:
  „És ha valamiben összekülönböztök, azt Allahhoz és a Küldötthöz vigyétek vissza, ha hisztek Allahban és a Végső Napban. Ez jobb és illendőbb értelmezés” (Korán, 4:59)

• Ebben a hadíszban gyógyír van a muszlimok között kialakult és kialakuló összekülönbözésekre, szakadásokra és nézeteltérésekre. Ez a gyógyír a következőkben van összefoglalva:

• az istenfélelem,

• a vezető meghallgatása és a neki való engedelmeskedés,

• a Szunnához való ragaszkodás,

• a bideától (az újítástól) való eltávolodás.

• Tanulni kell a Próféta ( béke legyen vele ) szunnáját, hiszen csak akkor valósulhat meg a hozzá való ragaszkodás.

• Általánosságban szeretjük Allah Küldöttének ( béke legyen vele ) társait ² és tisztelettel beszélünk róluk. Az irántuk tanúsított szeretet a hit, a meggyőződés és a jámborság egyik jele, ahogyan az irántuk tanúsított gyűlölet nem más, mint hitetlenség, képmutatás és igazságtalanság. Allah azt mondta:
  „Akik őutánuk jöttek, azt mondják: Urunk! Bocsáss meg nekünk és testvéreinknek, akik megelőztek bennünket a hitben, és ne támassz gyűlölséget a szívünkben azok ellen, akik hisznek. Urunk! Te jóságos és könyörületes vagy.” (Korán, 59:10)

• A hadíszban megjelenik Allah Küldötte ( béke legyen vele ), és a négy kalifa (a Próféta utódai) – Abu Bakr, Omar, Oszmán és Ali – szunnája (vallási hagyománya) követésére való utasítás, és az attól való eltérés tiltása.

• A bideára való figyelmeztetés is megjelenik a hadíszban. A bidea olyan újítás a vallásban, ami nem szerepel a kinyilatkoztatásban (a Koránban és a Szunnában). Fontos hangsúlyozni, hogy ez az újítás a vallási kérdésekre vonatkozik.

• A bideától a Küldött ( béke legyen vele ) óvta a követőit: „Minden bidea tévelygés, és minden tévelygés a Tűzbe vezet.” (Muszlim, An-Naszái) És azt mondta még: „Aki olyan dolgot tesz, ami nem tartozik a mi ügyünkbe, az elutasítandó.” (Muszlim) Tehát minden újítás a vallásban tilos és tévelygés.

• A Szunnához való ragaszkodásban menedék van az újítástól és a tévelygéstől. Allah azt mondja:
  „És [elrendelte még], hogy ’Ez az én utam – egyenes [út]. Kövessétek azt! És ne kövessetek [más] ösvényeket, nehogy elváljanak veletek az Ő útjától!’ Talán istenfélők lesztek.” (Korán, 6:153)
  Ibn Maszúd azt mondta: Allah Küldötte ( béke legyen vele ) egy egyenes vonalat rajzolt és azt mondta: „Ez Allah útja” és e vonal jobb és bal oldalán vonalakat rajzolt és azt mondta: „és ezek ösvények, minden ösvényen egy sátán áll, akik oda hívják [az embereket].” Ezután azt recitálta: „És [elrendelte még], hogy ’Ez az én utam – egyenes [út]. Kövessétek azt! És ne kövessetek [más] ösvényeket, nehogy elváljanak veletek az Ő útjától!’ Talán istenfélők lesztek.” (Ahmed, Ibn Hibbán, al-Hákim)