29. hadísz - A jótettek és a Paradicsomhoz vezető cselekedetek

Muád ibn Dzsebelre hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Így szóltam: Ó, Allah Küldötte! Mondj nekem egy cselekedetet, amely bejuttat engem a Paradicsomba, s eltávolít a Tűztől! Azt felelte (a Próféta): „Bizony hatalmas dologról kérdeztél! De ez bizony könnyű annak, akinek Allah megkönnyíti: Allahot szolgálod, nem társítasz Vele senkit, elvégzed az imádkozást, kiadod a zakátot, végigböjtölöd a Ramadánt és elzarándokolsz a [Mekkai] Házhoz.” Majd azt mondta: „Vajon ne mutassam-e meg neked a jóság kapuit? A böjtölés védelem, az adakozás pedig eloltja a bűnt, ahogyan a víz is eloltja a tüzet, és az ember imádkozása az éjszaka közepén.” Majd azt recitálta, hogy: „Távol maradnak oldalaik a fekvőhelyektől”, egészen addig, amíg el nem ért ahhoz (a szóhoz), hogy „cselekedtek.” 1 Azután azt kérdezte: „Vajon ne tudassam-e veled az ügy (a vallás) fejét, oszlopát, és legmagasabb csúcsát?” Azt feleltem: Dehogynem, ó Allah Küldötte! Azt mondta: „Az ügy feje az iszlám 2 , az oszlopa az imádkozás, s a legmagasabb csúcsa a dzsihád (erőfeszítés, harc).” Majd azt mondta: „Vajon ne tudassam-e veled azt, ami mindezeket összefoglalja?” Azt mondtam: Dehogynem, ó Allah Küldötte! Erre ő megfogta a nyelvét, s azt mondta: „Tartsd vissza ezt!” Azt kérdeztem: Ó Allah Prófétája, vajon számon leszünk kérve azért, amit mondunk? A Próféta azt mondta: „Hát milyen hatalmas dologról nem tudsz 3 , ó Muád! Vajon mi másért esnek az emberek arccal – vagy másik közlés szerint azt mondta: orral – a Tűzbe, mint amit a nyelvük arat?” (at- Tirmidi, azt mondta róla: jó, hiteles hadísz)

Tanulságok és hasznos tudnivalók:

  • A tudás megszerzése érdekében a kérdés feltevésének fontossága igen nagy.

  • A hadísz mutatja, hogy a Próféta ( béke legyen vele ) társai számára a tudás megszerzése

  • milyen fontos volt, hiszen gyakran tettek fel kérdést azokkal a cselekedetekkel kapcsolatban, amelyek a Paradicsomba juttatják a cselekvőt, és azokkal a cselekedetekkel kapcsolatban is, amelyek a Tűz elkerüléséhez vezetnek.

  • Muád jóra való törekvése és igyekezete tükröződik abban, amit a túlvilágról kérdezett.

  • A cselekedetek között vannak olyanok, amelyek a Paradicsomba juttatják, és a Tűztől eltávolítják az embert. Nem szabad viszont elfeledkezni arról, hogy Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Legyetek mértékletesek és ragaszkodjatok az Allahnak való engedelmességhez, és tudjátok meg, hogy senki nem menekül meg a cselekedeteinek köszönhetően. Te sem, ó Allah Küldötte? – kérdezték. Én sem, csak ha Allah kegyelmességgel és jósággal fordul hozzám.” (Muszlim)

  • Milyen hatalmas kérdést tett fel Muád! Mert valóban ez az élet és a lét titka, mivel minden létező végcélja vagy a Paradicsom, vagy a Pokol.

  • Muád ugyan hatalmas dologról kérdezett, de ez mégis könnyű annak, akinek Allah megkönnyíti. Ezért az ember kérje Allahtól a könnyítést, hiszen nincs könnyű csak az, amit Allah könnyűvé tesz. Allah azt mondta: „
    Aki ad és istenfélő, és hisz a legjobban 4 , annak könnyűvé tesszük (az utat) a legkönnyebb sorsra.” (Korán, 92:5-7)

  • A hadísz rávilágít arra, hogy Allah Küldötte ( béke legyen vele ) nagyra becsülte a Paradicsommal kapcsolatban feltett kérdéseket, és rávilágít arra is, hogy senki sem cselekszik a Paradicsomba vezető cselekedeteknek megfelelően, csupán az, akit Allah sikerre visz, és akinek a számárra megkönnyíti a Paradicsomhoz vezető utat, és megsegíti abban.

  • A Paradicsomba jutáshoz vezető cselekedetek közé tartozik: Allah imádata és a Vele való társítás elkerülése, továbbá az imádkozás, az adakozás, a böjtölés és a zarándoklat.

  • A hadíszban a Próféta ( béke legyen vele ) rávezeti Muádot olyan dolgokra is, amelyek felől nem kérdezett. Ebben Allah Küldöttének ( béke legyen vele ) társai és nemzete iránti szeretete, valamint a számukra hasznos dolgok felé való irányítása nyilvánul meg.

  • A jótékonyság kapui:

  1. A böjtölés, amely megóv a Tűztől. Allah Küldötte ( béke legyen vele ) mondta: „A böjt oltalom, amivel a szolga oltalmazza magát a Tűztől.” (Ahmed) És azt is mondta: „Nincs olyan szolga, aki ha Allahért egy napot böjtölt, akkor Allah ne távolítaná el ezért a napért az arcát a Tűztől hetven ősszel.” 5 (al-Bukhári, Muszlim) Más közlésben: „Aki Allahért egy napot böjtöl, száz év járásnyi távolsággal távolodik el tőle a Tűz.” (at-Tabaráni)

  2. Az adakozás, amely eltörli a rossz tetteket. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Minden nap – amely az emberekre virrad – két angyal jön le. Az egyik azt mondja: Istenem, kárpótold azt, aki adakozik! A másik azt mondja: Istenem, bocsáss romlást arra, aki visszatart (szűkmarkú)!” (al-Bukhári, Muszlim). És azt mondta Allah Küldötte ( béke legyen vele ): „A szűkmarkú és a bőkezű ember olyanok, mint két ember, akit mellkasuktól vállukig páncél fed. Amikor a bőkezű ember adakozik, a páncél [védelmezőn] beburkolja egész testét, egészen az ujjai hegyéig. Ha a szűkmarkú rászánja magát, hogy valamit adakozzék, [úgy érzi], hogy a páncélja összeszűkül, és minden egyes gyűrűje a testébe vág. Hiába próbálja meglazítani, a páncél nem enged.” (al-Bukhári, Muszlim)

  3. Valamint az éjszakai imádkozás, amely a Paradicsom legmagasabb fokozatainak elnyeréséhez vezet. Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta: „Az éjszaka során van egy olyan óra, amikor bármit is kérjen egy muszlim ember erre a világra vagy a túlvilágra vonatkozóan, megadatik az neki. És ez minden éjszakában megvan.” (Muszlim) Amr ibn A’nbaszah ( Allah legyen elégedett vele ) arról számolt be, hogy Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta: „Az Úr az éjszaka utolsó részében van legközelebb a szolgához. Ha azok között tudsz lenni, akik Allahot emlegetik azon az órán, akkor legyél!” (At-Tirmidi)

  • Az adakozás, a böjtölés és az éjszakai imádkozás olyan cselekedettek, amelyeket az ember titokban meg tud tenni.

  • Ebben a hadíszban buzdítás van arra, hogy az ember minél több és különböző fajta jótettet cselekedjen, hogy megkaphassa a különböző jutalmakat.

  • Allah Küldötte ( béke legyen vele ) elmagyarázta az ügy (az iszlám vallás) fejét és alapját, amely az iszlám (az egyistenhit kinyilvánítása, tanúságtéttel) és amelynek az Istennek való engedelmesség a fő ismertetője. Az ügy fontos oszlopa az imádkozás, és a legjelentősebb része a dzsihád (az erőfeszítés) amelynek többféle módja van az iszlámban, például erőfeszítés a beszéd által (például a tanácsadás és a tanítás útján), vagy a vagyon által (például az iszlámot ismertető könyvek nyomtatásával), vagy a fegyveres harc által 6 .

  • A muszlimnak vissza kell tartania nyelvét a beszédtől, kivéve ha jóról beszél. „Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az jót mondjon, vagy hallgasson.” (Muszlim)

  • Az ember legveszélyesebb szerve a nyelve, amelyet ha megőriz, akkor megőrzi a jótetteit, ha pedig elhanyagolja, akkor elvésznek a jótettei, és gyarapodnak a rossztettei, és ezzel a Tűzbe kerülhet. Ezért mondta Mohamed Próféta ( béke legyen vele ): „Ne beszéljetek hosszasan anélkül, hogy Allahról emlékeznétek meg, mert a sok beszéd Allahról való megemlékezés nélkül megkeményíti a szívet, és azok vannak a legtávolabb Allahtól, akiknek kemény a szívük.” (At-Tirmidi) A következőkben néhányat említünk a nyelv ártalmai közül:

  1. Olyasmiről beszélni, ami nem tartozik ránk: Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Az ember iszlámhitének tökélyéhez (és szépségéhez) tartozik, hogy nem avatkozik bele abba, amihez nincs semmi köze.” (at-Tirmidi, Ibn Mádzsah) 7

  2. Engedetlenségekről vagy feleslegesen fecsegni. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Van olyan szolga, aki mondja a szót nem figyelve a következményeit, és ezzel mélyebbre zuhan a Pokol tüzébe, mint amilyen messze a kelet van a nyugattól.” (al-Bukhári) És azt mondta ( béke legyen vele ): „Allah, bizony hármat fogad el, és hármat gyűlöl tőletek. Elfogadja tőletek azt, hogy csak Őt imádjátok és nem társítotok Mellé semmit; erősen ragaszkodjatok Allah kötelékéhez mindannyian, és ne szóródjatok szét [különböző csoportokra]. Gyűlöli tőletek az „ezt mondják, azt mondják”-ot (szükségtelen fecsegést), a folytonos kérdezősködést és a pénzpocsékolást.” (Muszlim)

  3. Felvágva, illetve flegmán beszélni. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Közületek a legutálatosabbak számomra és tőlem a legmesszebb állók a Feltámadás Napján a legrosszabb erkölcsűek, a szószátyárok, a lekezelően beszélők és a beképzeltek.” (at-Tirmidi)

  4. Szemtelenül, rondán beszélni, szidalmazni és szitkozódni. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A hívő nem szidalmazó, se nem átkozódó, se nem szemtelenül beszélő, se nem ronda beszédű.” (at-Tirmidi)

  5. A túlzott viccelődés. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Jaj annak, aki azért hazudik, hogy az embereket nevettesse! Jaj neki, és jaj neki!” (Abu Dáúd) A mérsékelt és tiszta viccelődés azonban megengedett.

  6. A gúnyos beszéd. Allah azt mondja:
    „Ti hívők! Ne gúnyolódjon az egyik [férfi]nép a másikon! Lehet, hogy ezek jobbak, mint ők. És a nők se gúnyolódjanak más nőkön! Lehet, hogy ezek jobbak, mint ők. És ne rágalmazzátok egymást, és ne illessétek egymást csúfnevekkel! Kárhozatos a gonoszság neve a hit után! Akik nem fordulnak bűnbánóan Allahhoz, azok a vétkesek.”
    (Korán, 49:11)

  7. A titok feltárása, az ígéret megszegése és a hazugság. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Négy tulajdonság van, ami ha egy emberben megvan, akkor ő teljes mértékben képmutató. Ha az egyik van benne, akkor a képmutatás egy tulajdonsága van benne: Ha rá bíznak valamit, akkor visszaél vele; ha beszél, hazudik; ha egyezséget köt, megszegi; és ha vitázik, letér az igazság útjáról.” (al-Bukhári, Muszlim)
    És azt mondta ( béke legyen vele ): „Ám óvakodjatok a hazugságtól! Bizony a hazugság gonoszsághoz vezet, és a gonoszság a Tűzbe vezet. Az ember addig hazudik és ügyel erre (ragaszkodik ehhez), amíg Allahnál hazugként fel nem jegyeztetik.” (al-Bukhári, Muszlim)
    És azt kérdezte ( béke legyen vele ) a társaitól: „Ne beszéljek-e nektek a legnagyobb (legsúlyosabb) bűnről?” „De igen, ó Allah Küldötte!” – felelték. „Allahon kívül mást imádni, és a szülőkkel szemben engedetlennek lenni.” Ekkor felült, miután oldalára támaszkodott, és hozzátette: „És a hamis beszéd és a hamis tanúskodás. És a hamis beszéd és a hamis tanúskodás.” Allah Küldötte ( béke legyen vele ) annyiszor ismételte ezt, hogy [őt féltvén] azt mondtuk: Bárcsak elhallgatna. (al-Bukhári, Muszlim)

  8. Valakit kibeszélni a háta mögött (al-ghiba). Allah megtiltotta ezt és szörnyű hasonlattal adott példát rá. Azt mondta:
    „Ti hívők Kerüljétek a sok feltételezést! Nem egy feltételezés bűn! És ne kémkedjetek és ne feketítsétek be egymást a másik háta mögött! Vajon bárki is közöttetek meg szeretné-e enni holt fivére húsát? Az bizony ellenetekre lenne! Féljétek Allahot! Bizony, Ő kiengesztelődő és könyörületes.” (Korán, 49:12)
    Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mesélte: „Amikor a mennybe utaztattak (Miraádzs), láttam egy embercsoportot, akik saját rézkörmeikkel hasogatták saját mellkasukat és arcukat. Megkérdeztem, hogy kik ezek, ó Gábriel? Gábriel azt felelte, hogy olyan emberek, akik az emberek húsát ették (kibeszélték őket).” (Abu Dáúd)
    Egyszer Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) megkérdezte társaitól: „Tudjátok-e mit jelent valakit kibeszélni a háta mögött? Allah és a Küldötte tudja – felelték. Azt mondta: „[Azt jelenti] olyasmivel emlegetni a testvéredet, ami neki nem tetszik. Azt kérdezték: „És ha igaz az, amit mondok a testvéremről?” Azt felelte: „Ha benne van az abban, amit mondasz róla, akkor kibeszélted őt, és ha nem igaz, akkor megrágalmaztad őt!” (Muszlim)
    Az ilyenkor elvárt kötelességről pedig Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Aki védi a testvérének becsületét, amikor kibeszélik őt előtte, Allah bizony megszabadítja azt a Tűztől.” 8 90 (at-Tirmidi, Ahmed)

  9. A pletyka. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Nem lép be a Paradicsomba a pletykálkodó.” (al-Bukhári, Muszlim)
    Egyszer a Próféta ( béke legyen vele ) elment két sír mellett, és azt mondta: „Bizony, kínoztatnak, és nem nagy dolog miatt! Egyikőjük nem fedte el (nem tisztította) magát saját vizeletétől, a másik pedig pletykálkodva járt az emberek között.” Ezután kért egy zöld ágat, és kettéhasította, majd egyik részét az egyik sírra a másikat pedig a másik sírra helyezte, majd azt mondta: „Talán könnyítetnek rajtuk, amennyiben el nem száradnak.” (al-Bukhári, Muszlim)

  10. A kétszínűség. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „A legrosszabb ember a kétarcú, aki egyik embernek az egyik arcát mutatja, a másiknak a másikat.” (al-Bukhári, Muszlim)

  11. A túlzott hízelgés, dicséret. Abu Bakr-ra való hivatkozással jegyezték fel, aki azt mondta: Megdicsért egy férfi a Prófétánál egy másik férfit, mire a Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta neki: „Jaj neked! Elvágtad a társad nyakát! Elvágtad a társad nyakát!” Háromszor ismételte meg, majd azt mondta: „Ha valaki közületek mindenképpen meg akarja dicsérni testvérét, akkor mondja azt: 'Én (ilyennek) tartom [XY-t], de Allah fogja elszámoltatni, és nem dicsérek túl Allah előtt senkit, ilyennek és ilyennek tartom.' – ha [a dicsérő] tudja azt [amit a dicsértről állít] –” (al-Bukhári, Muszlim)
    Radzsára való hivatkozással jegyezték fel, aki Mihdzsan al-Aszlamira hivatkozott, miszerint Allah Küldötte és Mihdzsan a mecsetben voltak, amikor Allah Küldötte meglátott egy férfit, amint imádkozott, meghajolt és leborult. Megkérdezte: „Ki ez?” Erre elkezdte Mihdzsan túlzottan dicsérni, és azt mondta: Ó Allah Küldötte, ez XY, aki ilyen és ilyen. Azt mondta neki (a Próféta): „Állj meg, nehogy hallja, mert pusztulásba viheted!” 9 91 (al-Bukhári)
    Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta Ámir törzsének – akik eljöttek elé, így dicsérvén őt: Te vagy az urunk! – „Allah az Úr.” Azt is mondták: Te vagy a legkegyesebb közöttünk, és a legtöbbet adakozó. Erre azt mondta: „Mondjátok azt, amit tanúsíthattok, és ne legyetek a sátán szóvivői. Nem akarom, hogy feljebb emeljetek annál a rangnál, amelyre a Magasságos Allah emelt engem. Én Mohamed, Abdullah fia vagyok, Allah szolgája és küldötte.” (as-Sawkáni)

  12. A vitatkozás. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Egy házat ígérek a Paradicsom külső helyén annak, aki felhagy a vitatkozással, még akkor is, ha igaza van. És házat ígérek a Paradicsom közepén annak, aki nem hazudik, még tréfából sem. És házat ígérek a Paradicsom legmagasabb helyén annak, akinek jó az erkölcse.” (Abu Dáúd, at-Tabaráni)

 

Istenem, tedd nyelvünket megemlékezővé Terólad, és őrizd meg a bűnöktől! Ámín.

1 A Korán-idézet teljes egészében: „Távol maradnak oldalaik a fekvőhelyektől: Urukhoz fohászkodnak félve és remélve. És adakoznak abból, amivel gondoskodtunk róluk. Egy lélek sem tudja, hogy milyen öröm rejtőzik fizetségképpen az [emberek] számára azért, amit cselekedtek.” (Korán, 32:16-17)

2 Azaz az Allahnak való alávetés nyíltan és titokban, szívvel és testtel.

3 Az eredeti szöveg szó szerinti fordítása így hangzik: „Gyászoljon meg anyukád”, amely figyelmeztető, figyelemfelhívó kifejezés, semmiképpen sem az átkozó fohászt fejezi ki, hanem a csodálkozást.

4 „és hisz a legjobban” azt jelenti, hogy hisz abban, hogy nincs más isten Allahon kívül; hisz Isten jutalmazásában, a Paradicsomban.

5 Vagyis hetven évvel.

6 Bővebben lásd a 10. hadísz magyarázatát!

7 Bővebben lásd a 12. hadísz magyarázatát!

8 Ez azt mutatja, hogy a kibeszélés meghallgatása is tilos, illetve ilyenkor kötelesek vagyunk megállítani ezt, és megvédeni nem jelenlévő hittestvérüket, vagy legalább otthagyni azt a helyet, ahol ilyen előfordul. Allah azt mondja: „És ha üres fecsegést hallanak, elfordulnak attól.” (Korán 28:55). Allah Küldötte ( béke legyen vele ) így szólt: „Azt az embert, aki cserben hagy egy muszlimot olyan helyzetben, amelyben lekicsinylik becsületét, és megsértik tiszteletét, Allah is cserbenhagyja egy olyan helyzetben, amelyben szeretné, ha győzelmet aratna. És azt az embert, aki diadalra visz egy muszlimot olyan helyzetben, amelyben lekicsinylik becsületét, és megsértik tiszteletét, Allah is diadalra viszi egy olyan helyzetben, amelyben szeretné, ha győzelmet aratna.” (Ahmed és Abú Dáúd).

9 Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) pusztításnak nevezte a túlzott dicséretet, mert beképzeltséget, vagy legalábbis a dicséret szeretetét hagyja maga után az emberi lélekben.