Tanulságok és hasznos tudnivalók:

− A Próféta ( béke legyen vele ) társa olyan cselekedetek felől érdeklődött, amelyek Allah és az emberek szeretetének elnyeréséhez vezetnek, ez pedig azt bizonyítja, hogy a Próféta ( béke legyen vele ) társait foglalkoztatta mindaz, ami hasznos volt számukra evilági és túlvilági életükben.

− Ez a kérdés a nagy dolgok elérése utáni vágyra jellemző, hiszen Isten szeretetének elnyerése a legnagyobb cél. Az iszlám arra neveli követőit, hogy nagy, nemes célok elérésére törekedjenek, és ha kérnek Allahtól valamit, akkor a legjobbat kérjék. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha kértek Allahtól valamit, akkor kérjétek Tőle „al-firdeusz”-t, hiszen ez a legjobb és a legmagasabb hely a Paradicsomban!” (al-Bukhári)

− A vallás azon alapszik, hogy teljesítsük Allah iránti kötelességeinket és adjuk meg az emberek jogait. Tehát az, aki teljesíti kötelességeit Allahhal szemben, elnyeri Allah szeretetét, és az, aki megadja az emberek jogait és szépen, kedvesen bánik velük, elnyeri az emberek szeretetét.

− A muszlim embernek arra kell törekednie, hogy elnyerje Allah és az emberek szeretetét. Ha a kettő ellentétbe kerülne egymással, akkor Allah szeretetének elnyerését kell előnyben részesíteni. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Aki Allah megelégedését keresi, cserébe az emberek haragjáért, Allah megsegíti őt az emberek bántalma ellen. Aki viszont az emberek elégedettségét keresi, cserébe Allah haragjáért, az ilyet ráhagyja Allah az emberekre.” (At-Tirmidi)

− Azt bizonyítja Allah Küldöttének ( béke legyen vele ) a kérdésre vonatkozó jóváhagyása és válasza, hogy elfogadta a kérdést és elégedett volt vele.

− Nem elég Allahot szeretni, hanem el kell nyerni az Ő szeretetét. Ezt úgy lehet elérni, hogy Érte tesszük azt, amit Ő szeret, és ami Neki tetszik. Az ember figyelme és törekvése elsősorban erre irányuljon.

− Az evilágról való lemondás, az önmegtartóztatás eszköz a Magasságos Allah szeretetének elnyeréséhez, ugyanúgy mint a kötelességek teljesítése és a minél több jótett megtétele. Allah azt mondta a szent hadíszban: „És a szolgám addig-addig közeledik Hozzám a szorgalmi cselekedetekkel (önkéntes istenszolgálatokkal), amíg megszeretem.” (al-Bukhári)
És a legcélravezetőbb eszköz Allah szeretetének elnyeréséhez Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) követése. Allah azt mondja:
„Mondd: ’Ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem! Akkor Allah [is] szeretni fog benneteket és megbocsátja bűneiteket.’ Allah Megbocsátó és Könyörületes.” (Korán, 3:31)

− Az-zuhd szó szerint tartózkodást, mértékletességet, lemondást jelent, vallásilag pedig több jelentéssel bír:

1) Abi Szabih al-Khawláni azt mondta: „Az-zuhd az, hogy sokkal nagyobb legyen a bizalmad és a bizonyosságod abban, ami Allahnál van, mint abban, ami nálad van.”

2) Az-zuhd megelégedni azzal, ami megengedett és elkerülni azt, ami tiltott.

3) Ibn Tejmiah azt mondta: „A zuhd olyan dolgokról való lemondást jelent, amelynek nincs haszna a túlvilágon, az Ítélet Napján.”

Tehát a záhid (aki a zuhdhoz folyamodik) az, aki olyat cselekszik, ami hasznára lehet az Ítélet Napján, a többit pedig elkerüli. Ez a zuhd helyes meghatározása.

− Al-Haszan al-Baszri úgy határozta meg a „záhid”-ot, hogy ő az, aki ha lát valakit a muszlimok közül, akkor azt gondolja róla, hogy az jobb nála. Tehát a „záhid” az, aki nem függ az evilági élettől, és nem tartja magát többre más muszlimoknál. Ez csak annak a muszlimnak az esetében valósul meg, akit Allah elárasztott kegyelmével, és akinek a szíve vágyik a túlvilági életre és Allah jutalmára.

− Tudni kell, hogy az evilági élet jelentéktelen a túlvilági – jobb és maradandóbb – élethez képest. Allah azt mondja:
„Az evilági élet csak játék és mulatozás. A túlvilági lakhely, az örök élet. Bárcsak tudnák!” (Korán, 29:64)
Ezért az ember ne örvendezzen akkor, ha az evilág tárt karokkal fogadja őt, és ne szomorkodjon, ha hátat fordít neki. Ibn Maszúd azt mondta: „Az evilág annak a háza, akinek nincs háza, és annak a vagyona, akinek nincs vagyona, és neki (az evilági életnek) gyűjt, akinek nincs tudása.”

− Az evilági életet az iszlámban kétféleképpen lehet megítélni:

1) Dicsérendő, ha elősegíti az Allahnak való engedelmességet és az istenszolgálat teljesítését.

2) Megvetendő, ha elvonja a figyelmet az Allahnak való engedelmességről és az istenszolgálatról.

Az evilág tehát nem megvetendő abból a szempontból, hogy Isten teremtményeinek és kegyeinek a tárháza. Az evilág negatív megítélésében kizárólag az emberek tettei, viselkedésük, valamint a vágyak és az anyagi dolgokhoz való viszonyulásuk játszik szerepet.

− Az evilágról való lemondás (az-zuhd), amiről a hadísz beszél, nem a szegénységet vagy a pénz elkerülését jelenti, hanem olyan szívbeli állapotot, amelynek fókuszában a túlvilág van. Ilyenkor megtisztul az ember szándéka és minden cselekedetével arra törekszik, hogy az hasznos legyen neki az Ítélet Napján, és ilyenkor az evilági dolgok az ember kezében lesznek, nem pedig a szívében. Imám Ahmedtől megkérdezték, hogy a gazdag ember lehet-e „záhid.” Azt válaszolta: „Igen. Akkor, ha nem bánkódik azért, ami kicsúszott a kezei közül az evilági haszonból, és nem örvendezik annak a többletnek, ami neki adatott belőle.”

− Az evilágról való lemondás (az-zuhd), amiről a hadísz beszél, nem jelenti a megengedett és jó dolgok elhagyását, mint például az ételek, a Föld benépesítése, építése és a Földön való „uralkodáshoz” szükséges eszközök felhasználása, és az emberiség érdekében való hasznosítása. Allah azt mondja:
„Ti hívők! Ne tartsátok tilalmasnak azokat a jó dolgokat, amelyeket Allah megengedett nektek! És ne hágjátok át Allah parancsait! Allah nem szereti azokat, akik áthágják a parancsait. És egyetek abból, amivel Allah ellátott benneteket – megengedett és jó táplálék gyanánt. És féljétek Allahot, akiben hisztek!” (Korán, 5:87-88) ¹
Anasz ibn Málik mondta el: „A Próféta ( béke legyen vele ) feleségeinek házaihoz egy csoport férfi ment el és a Próféta istenszolgálatáról kérdezték őket. Amikor megtudták, akkor – mintha kevésnek találták volna – azt mondták: Hol vagyunk mi a Prófétához képest, hiszen neki Allah már megbocsátotta minden előző és ezután lévő bűneit! Egyikük azt mondta: 'Egész éjszaka imádkozni fogok, örökké.' A másik így szólt: 'Egész évben böjtölni fogok és nem szakítom meg a böjtömet'. Egy harmadik így szólt: ’Soha nem fogok megnősülni.’ Amikor megérkezett Allah Küldötte ( béke legyen vele ) azt mondta nekik: „Ti vagytok azok, akik ezt mondták? Allahra mondom, én engedelmesebb vagyok Allah irányában, mint ti és jobban félem Őt. Én böjtölök és megszakítom a böjtömet, imádkozom és alszom éjjel, és házasodom a nőkkel. Aki elfordul az én szunnámtól, az nem tartozik hozzám (nem az én követőm)!” (al-Bukhári)
A Próféta ( béke legyen vele ) szunnája kifejezi a hit értelmét, tartalmazza a Próféta ( béke legyen vele ) kötelességeit Istennel, önmagával, családjával, követőivel szemben – mindenben megmutatva a mértékletes utat. Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra ( Allah legyen elégedett vele ) való hivatkozással jegyezték fel, hogy a Próféta ( béke legyen vele ) tudomást szerzett arról, hogy Abdullah túlzásba esett az istenszolgálatokban, ezért a következőket mondta neki: „Jól tudom-e, hogy nappal böjtölsz, az éjszakát pedig imádkozással töltöd?” Ő azt felelte: „Igen, ó Allah Küldötte.” Azt mondta neki a Próféta ( béke legyen vele ): „Ne tedd! Böjtölj és törd meg a böjtöt, aludj és imádkozz éjszaka, hiszen a testednek vannak jogai veled szemben, a szemednek is vannak jogai veled szemben, a feleségednek is vannak jogai veled szemben, és a látogatódnak is vannak jogai veled szemben…” (al-Bukhári, Muszlim)

− Az evilágról való lemondással ugyanakkor ellenkezik az, ha valaki teljesen el van foglalva a megengedett dolgokkal, vagyis minden megengedett dolgot igénybe vesz, élvez, és csak ezzel tölti az idejét. Hiszen nem minden megengedett dolog hasznos a Túlvilági Élet szempontjából, hanem csak néhány közülük.
„És ne mereszd a szemed arra, amit az evilági élet csillogásaként egyes csoportjaiknak haszonélvezetre adtunk, hogy azzal próbára tegyük őket. A te Urad gondoskodása jobb és maradandóbb.” (Korán, 20:131)
Tehát a „zuhd” az evilági élvezetektől való elfordulást jelenti Allah jutalmazásában reménykedve.
Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Az evillági élet édes és üde, Allah viszont benneteket nevezett ki az evilág kormányzójává, hogy meglássa, mit cselekedtek. Óvakodjatok hát az evilági élettől és a nőktől (hogy ne vigyenek csábításba), hiszen Izrael gyermekeinek első kísértései a nők voltak.” (Muszlim)

− Dicséretes dolog mindentől eltávolodni és megszabadulni, ami gátat szab az ember és az Isten között. Hiszen nem érdemli meg Isten szeretetét az az ember, aki az evilági élettől függ és Isten parancsa elé helyezi azt.

− Az emberek tulajdonáról való lemondás eszköz az emberek szeretettének és tiszteletének kiérdemléséhez. Ebben a hadíszban buzdítás van arra, hogy tartózkodjunk attól, ami az emberek kezében van.

− Az emberek birtokáról való lemondás azt jelenti, hogy nem szabad a vagyonukhoz nyúlni tiltott módon, s nem szabad irigyelni tőlük azt, amit Allah adott nekik kegyességéből, és nem szabad vágyni arra, ami az ő kezükben van.

− Ha az ember lemond arról, amit az emberek birtokolnak, akkor nem fog függeni tőlük és nem lesz szüksége arra, hogy nekik hízelegjen, és ezért hazudjon. Ez ugyanakkor nem zárja ki a velük való kereskedést és együttműködést.

− A hadísz világossá tette, hogy az emberek szeretik azt, amit birtokolnak, és nem szeretik azt, aki ezt kívánja tőlük, és mindent megtesznek, hogy megőrizzék azt. Ezért az ember ne tápláljon túlzott reményeket az emberek iránt, és a megelégedettségük fontosságát ne helyezze előbbre Allah elégedettségénél. Ibn Abi Hatim jegyezte le Ibn Abbasztól, megszakadt hagyománylánccal: „Aki azt szeretné, hogy ő legyen a legerősebb ember, az Allahra hagyatkozzon! S aki a leggazdagabb ember akar lenni, akkor legyen számára sokkal biztosabb az, ami Allah kezében van, mint az, ami az övében van! S az, aki a legkegyesebb ember akar lenni, félje a Magasztos Allahot!”

− Nincs semmi rossz abban, ha az ember keresi más emberek szeretetét.

Igaz történet

Al-Bukhári imám jegyezte fel a következő hadíszt, Abu Dzsuhajfára való hivatkozással, aki azt mondta: „A Próféta ( béke legyen vele ) testvériséget kötött Szalmán al-Fáriszi és Abu ad-Dardá között. Egyszer, amikor Szalmán meglátogatta Abu ad-Dardát, meglátta, hogy Abu ad-Dardá felesége elhanyagolt ruhában jár, és megkérdezte tőle: Mi történt veled? Azt felelte az asszony: Testvéred, Abu ad-Dardá nem tart igényt az evilági életre. Majd amikor Abu ad-Dardá ételt készített Szalmánnak, azt mondta Szalmán: Egyél te is! Azt felelte: Én böjtöt tartok! Erre Szalmán azt mondta neki: Ha nem eszel, én sem eszek! Így aztán Abu ad-Dardá is evett. Amikor beesteledett, Abu ad-Dardá fenn akart maradni egész éjszaka imádkozni, ám Szalmán azt mondta neki: Feküdj le aludni! Később újra felkelt, hogy imádkozzon, ám Szalmán újból arra kérte, hogy aludjon. Amikor már csak kis idő maradt az éjszakából, azt mondta neki Szalmán: Most kelj fel imádkozni! Ezután mindketten imádkoztak, majd így folytatta Szalmán: Bizony, Uradnak vannak jogai veled szemben, és saját magadnak is vannak jogaid önmagaddal szemben, és a családodnak is vannak jogai veled szemben, ezért add meg mindenkinek azt, ami jár! Ezek után Abu ad-Dardá a Prófétához ment, és elmondta neki a történteket, mire a Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Szalmán igazat mondott!” (al-Bukhári)