34. hadísz - Az elvetendő tettek megszüntetése előírt kötelesség az iszlámban

Abu Szaíd al-Khudríra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki így szólt: Hallottam Allah Küldöttét, amint ezt mondta: „Aki egy elvetendő dolgot lát közületek, az változtasson rajta a kezével, ha nem képes erre, akkor változtasson rajta a nyelvével (beszéddel), ha nem képes erre, akkor változtasson rajta a szívével, és ez a leggyengébb hit!” (Muszlim)

Tanulságok és hasznos tudnivalók:

  • A jóra parancsolás és a rossztól való eltiltás minden muszlim kötelessége. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Nem közénk való az, aki nem kegyelmez a kicsiknek közülünk, nem tiszteli időseinket, nem parancsolja meg a jót, és nem tiltja meg az elvetendőt.” (at-Tirmidi)

  • A jóra parancsolás és a rossztól való eltiltás a boldogulás egyik oka, ahogy Allah mondja:
    „A hívők – férfiak és nők egyaránt – egymás pártfogói. Azt parancsolják meg, ami helyénvaló, és azt tiltják meg, ami elvetendő. Elvégzik az imádkozást, zakatot adnak és engedelmeskednek Allahnak és a küldöttének. Allah irgalmas lesz hozzájuk. Allah bizony Hatalmas és Bölcs.”
    (Korán, 9:71)
    Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Aki jóra hív, annyi jutalmat kap, mint aki megteszi azt.” (Muszlim)
    És azt is mondta ( béke legyen vele ): „Aki útmutatásra hív (másokat), az annyi jutalmat kap, mint azok, akik eszerint cselekszenek (a Feltámadás Napjáig) anélkül, hogy hiányozna valami a jutalmukból. Aki viszont tévelygésre hív (másokkat), az annyi büntetést kap, mint azok, akik eszerint cselekszenek (a Feltámadás Napjáig) anélkül, hogy hiányozna valami a büntetésükből.” (Muszlim)

  • Aki a jóra parancsol és eltilt a rossztól, a próféták feladatát végzi, hiszen Allah úgy írta le küldöttét, Mohamed Prófétát ( béke legyen vele ), hogy azt mondta róla:
    „aki megparancsolja nekik, ami helyénvaló, és megtiltja nekik, ami elvetendő” (Korán, 7:157)

  • A muszlim közösség kiválósága abban rejlik, hogy azt parancsolják meg, ami helyénvaló, és azt tiltják meg, ami elvetendő. Allah azt mondja:
    „Ti vagytok a legjobb közösség, amely létrejött az embereknek. Megparancsoljátok azt, ami helyénvaló, és megtiltjátok azt, ami elvetendő, és hisztek Allahban.” (Korán, 3:110)

  • Az iszlám vallás minden egyes muszlimot bevon a társadalom jobbításáért, helyreállításáért viselt felelősségbe. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) az egyik hadíszban a társadalmat egy hajóhoz hasonlította és a jóra való parancsolás, és a megvetendőtől való eltiltás a megmenekülést jelentette. Azt mondta ( béke legyen vele ): „Annak a példázata, aki megtiltja az engedetlenséget és aki engedetlenséget cselekszik olyan, mint egy embercsoport, akik egy hajón osztoztak; voltak közöttük, akik fent laktak, és voltak, akik lent laktak. A lent lakóknak a vízért mindig fel kellett menniük, ezért azt mondták magukban: Mi lenne, ha lyukat vágnánk a mi részünkben (a hajó alján) és így nem zavarnánk azokat, akik fent laknak. Ha megengedik nekik, amit akarnak, akkor mindannyian elpusztulnak, de ha megtiltják nekik, akkor mindannyian megmenekülnek.” (al-Bukhári)

  • Az iszlám egyaránt foglalkozik az egyénnel és a társadalommal. Ezért a jóra parancsolás és a rossztól való eltiltás először is saját magunk megváltoztatásával kell, hogy kezdődjön. Allah azt mondja:
    „Jámborságra akarjátok fölszólítani az embereket, s [ugyanakkor] elfeledkeztek magatokról, holott olvassátok az Írást? Vajon elment az eszetek?”
    (Korán, 2:44)
    Tehát az egyén javítása, a muszlim család kialakítása, illetve a társadalom építése az iszlám kitűzött célja, amíg nem lesz több kísértés, s míg a hitvallás csupán Allahé lesz!

  • Az elvetendő tettek: azok a cselekedetek, amelyek az Allah által előírt kötelességek elhagyásával, vagy az Allah által megtiltott dolgok elkövetésével járnak. Ezek tehát olyan tettek, amelyek Istennek nem tetszenek, és amit gyűlöl az ember valamennyi rejtett és nyilvános beszédéből és cselekedetéből.

  • Az elvetendő dolgok megváltoztatásának elhanyagolása Allah büntetését vonja maga után. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Esküszöm arra, Akinek a kezében van a lelkem, hogy vagy megparancsoljátok a helyénvalót és megtiltjátok az elvetendőt, vagy Allah elküldi rátok a Tőle származó kínzást, és Hozzá fohászkodtok, de nem lesztek meghallgatva!” (at-Tirmidi)

  • Ez a hadísz világossá teszi az elvetendő tettek elleni fellépésnek, illetve azok megváltoztatásának fokozatait, amelyek:

    1. A kézzel történő (fizikai) változtatás: ezt az végezheti, aki erővel és hatalommal rendelkezik az adott dolog tekintetében, például az állami hatóságok, vagy a családfő, vagy az iskolaigazgató stb. Ha csak ezzel a módszerrel tudja megváltoztatni az elvetendő dolgot, akkor meg kell tennie abban az esetben, ha ez nem vezet nagyobb rosszra. Az elvetendő dolgok megváltoztatásában nem használhatja akárki a kezét, nehogy igazságtalanság, viszály és szakadás alakuljon ki a társadalomban.

    2. A nyelvvel (beszéddel) történő változtatás 1 104: ez a tudósok, a hitre hívók és mindazon személyek feladata, akik tisztában vannak az elvetendő cselekedetekre vonatkozó rendelkezéssel, megítéléssel. Ha észrevesznek egy elvetendő dolgot, akkor nekik bölcsességgel, intéssel és jó tanáccsal kell az elvetendő tetteket cselekvőkhöz fordulniuk.

    3. A szívben (gondolatban) történő változtatás: ez az elvetendő tettek gyűlöletével, elutasításával történik, azzal az eltökéltséggel, hogy ha módja lesz megváltoztatni ezt nyelvvel vagy kézzel, akkor megteszi a hívő. Az a muszlim, akiben nincs jelen ez a tulajdonság, hatalmas veszélynek teszi ki magát, hiszen ahogyan a hadísz is mondja: „ez a leggyengébb hit.”

  • Az elvetendő megváltoztatása az iszlám tanításainak egyik igen tág fejezete. Értelmezése, valamint rend- és illemszabályi közül íme néhány:

  1. Aki megváltoztatja az elvetendőt, annak rendelkeznie kell tudással, türelemmel, bölcsességgel, kedvességgel, gyengédséggel és példamutatónak kell lennie.

  2. Az elvetendő megszüntetése közösségi kötelesség arra nézve, aki észre veszi vagy tudomást szerez róla, és megvan a képessége arra, hogy megszüntesse. Ha nincs erre képessége, akkor minden olyan muszlim kötelességévé válik, aki tudomást szerez róla és lehetősége van arra, hogy elősegítse megszüntetését.

  3. Amennyiben az elvetendő megváltoztatása még nagyobb elvetendő dologhoz vezet (például hatalmas romboláshoz, vagy viszályhoz), akkor nem megengedett a megváltoztatása, vagyis a változtatás szükségessége a haszon illetve az esetleges kár mérllegelése

  4. után ítélendő meg.

  5. Ha a kérdéses cselekmény felől a tudósok eltérő véleményen vannak, akkor nincs helye az ellene való fellépésnek, csupán olyan cselekmény esetén, amely felől megegyeztek, és egyértelmű álláspont van.

  6. Figyelembe kell venni a valós helyzetet és a társadalmat, mert hogyha olyan nem muszlim társadalomról van szó, amelyben muszlimok is élnek, akkor az elvetendő dolgok elleni fellépés csakis a muszlimok között történhet. A muszlimnak nem szabad olyanok ellen fellépni, akik nem ismerik az iszlám törvényeit. Nekik az iszlám vallást kell először bemutatni. Tehát a fontossági sorrendet, illetve a fokozatosság elvét mindig szem előtt kell tartani.

 

Megjegyzések:

Allah azt mondja: „És olyan közösség váljék belőletek, amely fölhív a jóra, megparancsolja, ami helyénvaló, és megtiltja, ami elvetendő.” (Korán, 3:104) Allah ebben a Korán-idézetben két feladatot ró a muszlim közösségre:

    1. A jóra való hívás, amely a Koránra és a Próféta ( béke legyen vele ) tanításaira való hívást jelenti 2 . Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Adjatok át tőlem [az én nevemben] akár egy Korán-idézetet is!” (al-Bukhári) És azt mondta ( béke legyen vele ): „Allah áldja meg azt az embert, aki hall tőlünk valamit, és úgy adja tovább másoknak, ahogy hallotta, mert lehet, hogy egy (mástól) értesült jobban érti, mint az, aki (elsőként) hallotta.” (At-Tirmidi)

    2. A helyénvalóra parancsolás és a rossztól való eltiltás.

Ezeknek a feladatoknak illemszabályai vannak, ahogy Umair ibn Habib, a Próféta ( béke legyen vele ) egyik társa mondta a gyermekeinek: Ha valaki közületek jóra akarja parancsolni az embereket és el akarja tiltani őket a rossztól, akkor gyakorolja a türelmet, viselje a bántalmazást [ami eközben érni fogja őt] és bízzon Allah jutalmazásában. Hiszen nem érzi a bántalmazás fájdalmát, aki bízik Allah jutalmazásában.” 3 Allah több helyen említi a Koránban az iszlámra hívókra, illetve a jóra parancsolókra és a rossztól eltiltókra vonatkozó szabályokat és tulajdonságaikat. Sejk Abdullah ibn Abdul-Aziz ibn Báz a következőket hangsúlyozta 4 :

    1. Az őszinteség. Nagyon fontos az őszinte szándék, hogy csakis Allahért cselekedjenek. Ne kívánják az emberektől a jutalmat, az elismerését és ne azért cselekedjenek, hogy jó képet alakítsanak ki önmagukról a földön. Csakis Allah arcának látását áhítozva cselekedhetnek. Allah a Magasságos és Magasztos azt mondja:
      „És kinek a beszéde lehet jobb annál, aki Allah útjára hív.” (Korán, 41:33) Tehát a felelősségünk, hogy őszintén Allahért hívjuk az embereket az iszlámra, és egyben ez a legfontosabb tulajdonsága az iszlámra hívónak. A cél legyen Allah, és egy lakóhely a Paradicsomban.

    2. A tudás. Tudással hívjuk az embereket Allah útjára és ne tudatlansággal. Allah azt mondja:
      „Mondd: Ez az én utam. Nyilvánvaló bizonyíték alapján hívlak [benneteket] Allahhoz” (Korán, 12:108) A tudás kötelező; óvakodjunk tehát attól, nehogy arra hívjuk az embereket, amiről nincs tudásunk. A tudatlanság tönkreteszi és gyengíti az iszlámra hívást (dawát) és romlást hoz a javulás helyett. Ó, Allah szolgája! Féld Allahot, és ne beszélj Allahról tudás nélkül, és ne hívj semmi olyanra, amiről nincs tudásod!

    3. A mértékletesség, a bölcsesség, a higgadtság és a türelem. Ó, iszlámra hívó! Légy mértékletes és türelmes a dáwában, hiszen minden küldött az volt! Ne légy szigorú és durva amikor az emberekkel foglalkozol, hanem légy kedves és türelmes! Allah, a Magasztos azt mondja:
      „Hívd az embereket a te Urad útjára bölcsességgel és jó útmutatással, és úgy vitatkozz velük, ahogy az a legjobb!” (Korán, 16:125)
      „Allah kegyelméből (Ó Mohamed) megenyhültél irántuk” (Korán, 3:159)
      Allah Mózesnek és Áronnak (Allah kegyelme és békéje legyen velük) a következőket mondta, amikor elküldte őket Fáraóhoz: „Szóljatok hozzá szelíd szóval! Talán hallgat az intő szóra vagy félelem fogja el.” (Korán, 20:44)
      A következő hiteles hadíszban a Próféta ( béke legyen vele ) azt mondja: „Ó Allah! Azzal, aki vezetőként vállal a népem ügyeiből valamit, és szelíden bánik velük, bánj Te is szelíden! De aki vezetőként vállal a népem ügyeiből valamit, és megnehezíti nekik azt, annak Te is nehezítsd meg [a dolgát]!” (Muszlim)
      Rajtad múlik, ó Allah szolgája, hogy szelíd légy a dáwában, és ne bánj keményen az emberekkel! Ne engedd, hogy durvaságod vagy tudatlanságod elfordítsa az embereket a vallástól! Beszéded legyen szelíd és kellemes, hogy szavaid megérintsék a testvéred szívét, és hatással legyenek azokra, akiket az iszlámra hívsz! Így az emberek jobban elfogadják majd hívásodat! A szükségtelen szigorúság csak eltávolítja az embereket, nem pedig közel hozza. Egyesülés helyett széthúzást okoz.

    4. A példamutatás 5 . Az iszlámra hívónak olyan dolgokra kell szólítania az embereket, amelyeket ő maga is tesz. Nem szabad olyasvalamire hívnia az embereket, amit ő maga nem tesz meg, vagy valami rossz cselekedet elhagyására szólítani őket, amit ő maga nem hagyott el. Ilyet csak a vesztesek tesznek. Menedéket keressünk Allahnál ettől! Azok a hívők, akik az igazságra hívnak, s aszerint is cselekszenek, a tisztességesség felé igyekeznek és elkerülik a tiltott dolgokat. Ők azok, akik sikeresek lesznek, és jutalomban részesülnek. A Mindenható és Magasztos Allah azt mondja:
      „Ó ti hívők! Miért mondjátok azt, amit nem tesztek? Fölöttébb gyűlöletes Allah szemében az, hogy azt mondjátok, amit nem tesztek.” (Korán, 61:2-3)
      A dicsőséges Allah elítélte azokat, akik tisztességet parancsoltak az embereknek, miközben ők maguk megfeledkeztek erről:
      „Jámborságra akarjátok fölszólítani az embereket, s [ugyanakkor] elfeledkeztek magatokról, holott olvassátok az Írást? Vajon elment az eszetek?” (Korán, 2:44)
      Hiteles közlés szerint a Próféta ( béke legyen vele ) így szólt: „Egy embert az Ítélet Napján a Pokolba fognak dobni úgy, hogy kifordulnak a belei, és körbe fog járni, akár a szamár a malomkő körül. A Pokol lakói körül állják majd, és azt kérdezik: Mi történt veled? Nem te parancsoltad meg nekünk a jót és tiltottad meg a rosszat? Erre az ember így válaszol: Jóra intettelek titeket, de azt én magam nem tettem, megtiltottam nektek a rosszat, miközben én megtettem azt.” 6 (Muszlim) Ez lesz a sorsa azoknak, akik Allah útjára hívnak, megparancsolják a jót és megtiltják a rosszat, miközben ők szavaikkal ellentétesen cselekszenek, állításaik különböznek tetteiktől. Menedéket keresünk ettől Allahnál! Tehát a legfontosabb tulajdonságok és kötelességek közé tartozik, hogy az iszlámra hívó a szavai szerint cselekedjen, és távol tartsa magát attól, amit megtilt. Az iszlámra hívó személyisége dicséretre méltó, viselkedése kiváló, türelmes, miközben a türelemre int.

Az iszlámra hívó őszinte a dáwában, és arra törekszik, hogy terjessze a jót az emberek között, és távol tartsa őket a hibáktól. Ezért fohászkodnia kell az útmutatásért azok számára, akiket az iszlámra hív, azt mondva: Allah vezessen téged, és adjon képességet arra, hogy elfogadd az igazságot! Segítsen téged abban, hogy elfogadd az igazságot!

Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: „Ha Allah általad vezet egy embert az iszlámhoz, jobb az neked, mint birtokolni a legértékesebb vagyont.” (al-Bukhári, Muszlim)

És azt mondta ( béke legyen vele ): „Bárki, aki másokat hív az igaz útra, az őt követő jutalmát is elnyeri, és semmit sem csökkent az őt követő jutalmából.” (Muszlim)

Az iszlámra hívó fohászkodik, irányít, és türelemmel viseli a dáwa nehézségeit. Nem keseredhet el, nem lehet reményvesztett, és csak jó dolgokról beszélhet. Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) mesélt Allah egyik küldöttéről, akit a népe annyira megvert, hogy elvérzett, de ő miközben a vért törölte arcáról azt mondogatta: Ó Allah! Bocsáss meg a népemnek, hiszen nem tudják! (al-Bukhári, Muszlim)

Az iszlámra hívó nem lehet durva, vagy túl szigorú, s nem mondhat olyat, ami idegenkedést vált ki az emberekből az igazság iránt. Azonban azokkal szemben, akik agresszíven, igazságtalanul viselkednek, határozottan és igazságosan kell fellépnie. Ahogy a

Legmagasztosabb mondja:

„Ne szállj vitába a Könyv népeivel, csak jó módon, kivéve, ha igazságtalanságot követnek el.” (Korán, 29:46) Tehát, akik igazságtalanságot követnek el, akadályozzák az iszlámra hívást gonoszsággal és ellenségeskedéssel, és kárt okoznak, rombolnak, azokkal tettüknek megfelelően kell bánni, és szükség esetén bíróság elé kell állítani őket, ha tetteik súlya ezt megköveteli. Addig azonban, amíg ilyesmi nem fordul elő, az iszlámra hívó feladata az, hogy türelmes legyen, a legjobb módon szóljon az emberekhez, és nyugodtan, türelmesen, intelligensen és bölcsen vitatkozzon. Ha valaki pusztán személyes sérelmet okoz neki, abban az esetben türelemmel kell viselnie azt, ahogy azt a Próféta ( béke legyen vele ) is tette.
Kérem a Magasztos Istent, hogy tegyen minket képessé arra, hogy bölcsességgel szólítsuk az embereket az igaz útra! Javítsa szívünket és tetteinket, és adja, hogy megértsük vallásunkat! Irányítsa azokat, akik másokat irányítanak, és tegye becsületessé azokat, akik másokat tanítanak becsületre! Valóban, Ő a Legmagasztosabb, a Legmagasságosabb, a Legnemesebb. Allah békéje és áldása legyen a szolgáján, küldöttén és prófétáján, Mohameden, a társain, és mindazokon, akik követik őt egészen az Ítélet Napjáig!

1 Ehhez tartozik az elvetendő dolgok írással történő megváltoztatása is.

2 Fath al-Qadír 1/238.

3 Az-zuhd, Ahmed 1/103.

4 Sejk Abdullah ibn Abdul-Aziz ibn Báz: Az iszlámra hívók tulajdonságai.

5 Al-Haszan al-Baszri azt mondta: „Légy intője az embereknek a cselekvéseddel, ne csak a mondásaiddal!” (Az-zuhd, Ahmed 1/273)

6 Ennek ellenére a jóra parancsolás és a rossztól való tiltás minden muszlim kötelessége, akkor is, ha az illető az ellenkezőjét teszi, különben egy másik bűnt is elkövet, mivel elmulasztja a jóra parancsolás és a rossztól való eltiltás kötelességét is. (Ibn Othaimeen, Riádul-szalihín magyarázat)