Abu al-Abbász, Abdullah ibn Abbászra hivatkozva – Allah legyen elégedett velük – jegyezték fel, hogy így szólt: Egy napon a Próféta – Allah dicsérete és békéje legyen vele – mögött voltam, s azt mondta: „Ó te ifjú! Én bizony megtanítalak néhány szóra: Őrizd meg Allahot (az Ő utasításait), és Ő is megőriz téged! Őrizd meg Allahot, és magad előtt találod Őt (megsegít téged)! Ha kérsz, akkor Allahtól kérj, és ha segítségért fordulsz, akkor Allahhoz fordulj segítségért! S tudd meg, hogy ha az egész közösség összegyűlne azért, hogy hasznodra legyen valamiben, nem lesz hasznodra, csakis abban, amit Allah már leírt a részedre! S ha összegyűlnének azért, hogy károdra legyenek valamivel, nem válnak károdra, csakis azzal, amit Allah már leírt a részedre! Felemeltettek a tollak, s megszáradtak a lapok. (at-Tirmidi és azt mondta róla: jó, hiteles hadísz)

Abu Maszúd, ’Ukba ibn Amr al-Anszári al-Bedrire hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Allah Küldötte így szólt: „Az egyik mondás, amelyet megőriztek az emberek az előző próféták mondásai közül: Ha nincs szégyenérzeted, akkor tegyél, amit akarsz!” (al-Bukhári)

Abu Amr – mások szerint Abu Amra – Szufián ibn Abdullah at-Thakafíra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, miszerint azt mondta: Így szóltam: Ó, Allah Küldötte! Mondj nekem az iszlámban egy olyan mondást, amely felől nem kérdezek meg senkit rajtad kívül. Allah Küldötte azt mondta: „Mondd: Hiszek Allahban, azután járj egyenesen (kövesd a helyes utat)!” (Muszlim)

Abu Abdullah, Dzsábir ibn Abdullah al-Anszárira hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy egy férfi feltett egy kérdést Allah Küldöttének ( béke legyen vele ): Mi a véleményed, ha imádkozom az előírtakat, végigböjtölöm Ramadánt, megengedettnek tartom a megengedett dolgot [és azt is cselekszem], s tilalmasnak tartom a tilalmasat [és el is kerülöm], és nem teszek ezen felül semmi mást, belépek-e a Paradicsomba? Azt felelte: „Igen!” (Muszlim)

Abu Málik, al-Hárith ibn Ászim al-As’arira hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy azt mondta: Allah Küldötte – Allah dicsérete és békéje legyen vele – így szólt: „A tisztaság a hit fele. Az ’alhamdu-lillah’ (A dicséret és a köszönet Allahot illeti) megtölti a Mérleget, és a ’szubhána-Allah’ (Magasztaltassék Allah, Akinek nincs hiányossága) és az ’alhamdu-lillah’ (A dicséret és a köszönet Allahot illeti) megtöltik azt, ami az ég és a föld között van. Az imádkozás világosság; az adakozás bizonyíték (a hitre); a türelem pedig fényesség; és a Korán érv melletted, vagy ellened. Minden ember úgy éli napját, hogy eladja saját magát, s [ezzel] vagy megszabadítja, vagy pedig elpusztítja [önmagát].” (Muszlim)

Abu Darr al-Ghifárira hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki a Prófétára hivatkozott, miszerint – annak részeként, amit a Próféta a Dicsőséges és Fenséges Urát idézve mondott el – Allah így szólt 1 75:
„Ó, szolgáim! Én tilalmassá tettem Önmagamra nézve az igazságtalanságot, s tilalmassá tettem közöttetek is, ne legyetek hát igazságtalanok egymással szemben!
Ó, szolgáim! Mindegyikőtök tévelygő, kivéve az, akit Én vezetek [az igaz útra], kérjétek hát Tőlem a vezetést, s Én vezetni foglak titeket!
Ó, szolgáim! Mindegyikőtök éhező, kivéve az, akit Én táplálok, kérjétek hát Tőlem a táplálékot, s Én táplálni foglak titeket!
Ó, szolgáim! Mindannyian ruhátlanok vagytok, kivéve az, akit Én felruházok, kérjétek hát Tőlem a ruházatot, s Én felruházlak titeket!
Ó, szolgáim! Ti bizony éjjel és nappal tévedtek, és Én megbocsátom az összes vétket, kérjétek hát Tőlem a megbocsátást, s Én megbocsátok nektek!
Ó, szolgáim! Ti bizony nem fogjátok elérni azt, hogy ártani tudjatok Nekem, hogy káromra lehessetek. Ti bizony nem fogjátok elérni azt, hogy hasznot tudjatok hajtani Nekem, hogy a hasznomra lehessetek.
Ó, szolgáim! Hogyha közületek mindenki – az első és az utolsó, ember és dzsinn – a legistenfélőbb szívű ember szívével bírna, az nem növelné semmivel sem az uralmamat.
Ó, szolgáim! Hogyha közületek mindenki – az első és az utolsó, ember és dzsinn – a leggonoszabb szívű ember szívével bírna, az nem csökkentené semmivel sem az uralmamat.
Ó, szolgáim! Hogyha közületek mindenki – az első és az utolsó, ember és dzsinn – egy fennsíkon állna, és Tőlem kérne [bármit], és Én megadnám mindenkinek azt, amit kért, mindaz nem csökkentené azt, amivel rendelkezem, csupán annyival, amennyivel a tű csökkenti a tengert, ha belemártják.
Ó, szolgáim! Csupán a ti tetteitek azok, amelyeket nektek megszámlálok, majd teljessé teszem számotokra azokat [az evilágon és a túlvilágon] 2 .
76 Így hát, aki jóra lel, az köszönje meg Allahnak 3 ,77 és aki másra lel, az ne tegyen szemrehányást, csakis önmagának!”
(Muszlim)

Abu Darr-ra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy néhány (szegény) ember Allah Küldöttének társai közül azt mondta a Prófétának: Ó, Allah Küldötte! A gazdagok elviszik a jutalmat. Imádkoznak, ahogyan mi is imádkozunk, böjtölnek, ahogyan mi is böjtölünk, és adakoznak vagyonuk feleslegéből! Ő – Allah dicsérete és békéje legyen vele – azt felelte: „Vajon Allah nem adott-e olyat nektek, amit eladakozhattok? Bizony, adomány [jár] számotokra minden teszbíhért (azt mondani: ’szubhan Allah’ azaz ’magasztaltassék Allah’), adomány [jár] minden tekbírért (azt mondani ’Allahu akbar’ azaz ’Allah nagyobb mindennél’), adomány [jár] minden tehmídért (azt mondani ’elhamdulillah’ azaz ’a dicséret és a köszönet Allahot illeti’), adomány [jár] minden tehlílért (azt mondani: ’le ilehe ill-Allah’ azaz ’nincs más isten kivéve Allah’). Adomány [jár] egy helyénvaló tettre utasításért, és adomány [jár] egy elvetendő tett tiltásáért, és mindegyikőtök házaséletében is adomány rejlik.” Azt kérdezték: Ó, Allah Küldötte! Vajon, amikor valamelyikünk kielégíti a vágyát, még jutalom is jár neki érte? Azt felelte: „Mit gondoltok, ha tiltott módon elégíti ki, terheli-e vétek? Ugyanígy, ha megengedett módon elégíti ki, jutalom jár neki.” (Muszlim).

Abu Hurejrára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel: Allah Küldötte azt mondta: „Az ember minden porcikájáért jár adomány minden egyes napon, amelyen felkel a Nap. Igazságot teszel két ember között (kibékíted őket), ez adomány. Segítesz egy embernek a hátasállatára felszállni, vagy felteszed rá a holmiját, ez adomány. A jó szó, adomány, és minden egyes lépésedért, amelyet az imádkozás végett megteszel, adomány [jár]. Ha eltávolítod az ártalmas dolgot az útról, ez adomány.” (al-Bukhári, Muszlim)

An-Nauvvász ibn Szem’ánra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki a Prófétára hivatkozott, miszerint azt mondta: „A jámborság, az a jó erkölcs. A bűn pedig az, ami nyugtalanságot okoz a lelkedben, és nem szeretnéd, hogy az emberek tudomást szerezzenek róla.” (Muszlim)

Vábisza ibn Ma’badra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Elmentem Allah Küldöttéhez, aki azt kérdezte: „Eljöttél, hogy a jámborságról kérdezz?” Azt feleltem: Igen! Azt mondta: „Kérdezd meg a szíved! A jámborság az, ami felől megnyugszik a lélek, és ami felől megnyugszik a szív. A bűn pedig az, ami nyugttalanságot okoz a lélekben, és fel-alá jár a kebelben, bármiképpen is ítéljenek róla az emberek [akiket az ilyen tett helyességét illetően megkérdezel].” (Ahmed és ad-Dárimí) 1

Abu Nedzsíh, al-Irbád ibn Szárijára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Allah Küldötte – Allah dicsérete és békéje legyen vele – olyan intéssel intett bennünket, amelytől megremegtek a szívek, és amelytől könnyeztek a szemek. Erre azt mondtuk neki: Ó, Allah Küldötte! Olyan ez, mintha egy elbúcsúzó ember intése lenne, tarts hát számunkra végrendelkezést! Erre azt mondta: „Meghagyom nektek a Dicsőséges és Fenséges Allahtól való félelmet, és a [vezető] meghallgatását és a [neki való] engedelmeskedést, még ha egy rabszolga állíttatik is vezetőtökül. Bizony, aki élni fog közületek, sok eltérést (nézeteltérést, véleménykülönbséget) fog látni! Tartsátok hát magatokat az én szunnámhoz, és az igaz úton járó és helyesen vezérelt kalifák (utódok) szunnájához, harapjatok rá az őrlőfogaitokkal (vagyis ragaszkodjatok hozzá erősen), és óvakodjatok az újonnan behozott dolgoktól [a vallás terén], mert minden kitaláció újítás, és minden újítás tévelygés!” (Abu Dáúd és at-Tirmidi, aki azt mondta róla: jó, hiteles hadísz)

Muád ibn Dzsebelre hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Így szóltam: Ó, Allah Küldötte! Mondj nekem egy cselekedetet, amely bejuttat engem a Paradicsomba, s eltávolít a Tűztől! Azt felelte (a Próféta): „Bizony hatalmas dologról kérdeztél! De ez bizony könnyű annak, akinek Allah megkönnyíti: Allahot szolgálod, nem társítasz Vele senkit, elvégzed az imádkozást, kiadod a zakátot, végigböjtölöd a Ramadánt és elzarándokolsz a [Mekkai] Házhoz.” Majd azt mondta: „Vajon ne mutassam-e meg neked a jóság kapuit? A böjtölés védelem, az adakozás pedig eloltja a bűnt, ahogyan a víz is eloltja a tüzet, és az ember imádkozása az éjszaka közepén.” Majd azt recitálta, hogy: „Távol maradnak oldalaik a fekvőhelyektől”, egészen addig, amíg el nem ért ahhoz (a szóhoz), hogy „cselekedtek.” 1 Azután azt kérdezte: „Vajon ne tudassam-e veled az ügy (a vallás) fejét, oszlopát, és legmagasabb csúcsát?” Azt feleltem: Dehogynem, ó Allah Küldötte! Azt mondta: „Az ügy feje az iszlám 2 , az oszlopa az imádkozás, s a legmagasabb csúcsa a dzsihád (erőfeszítés, harc).” Majd azt mondta: „Vajon ne tudassam-e veled azt, ami mindezeket összefoglalja?” Azt mondtam: Dehogynem, ó Allah Küldötte! Erre ő megfogta a nyelvét, s azt mondta: „Tartsd vissza ezt!” Azt kérdeztem: Ó Allah Prófétája, vajon számon leszünk kérve azért, amit mondunk? A Próféta azt mondta: „Hát milyen hatalmas dologról nem tudsz 3 , ó Muád! Vajon mi másért esnek az emberek arccal – vagy másik közlés szerint azt mondta: orral – a Tűzbe, mint amit a nyelvük arat?” (at- Tirmidi, azt mondta róla: jó, hiteles hadísz)

Abu Ta’laba al-Khusení, Dzsurthúm ibn Nászirra hivatkozvva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki Allah Küldöttére hivatkozott, miszerint azt mondta: „A fenséges Allah kötelességeket írt elő, hát ne hanyagoljátok el azokat! És határokat szabott meg, hát ne lépjetek túl azokon! És megtiltott dolgokat, hát ne szegjétek meg azokat! És néhány dologról hallgatott – könyörületből irántatok, nem pedig feledésből –, hát ne kutassatok utánuk!” (ad-Dárkutni)

Abu al-Abbász, Szehl ibn Sza’d asz-Sza’díra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Egy férfi jött a Prófétához, és azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Mutass nekem egy olyan tettet, melyet ha megcselekszem, Allah megszeret engem, és az emberek is megszeretnek. Azt felelte: „Mondj le az evilágról, akkor megszeret téged Allah, és mondj le arról, amit az emberek birtokolnak, akkor megszeretnek téged az emberek!” (haszan, Ibn Mádzsah, jó hadísz)

Abu Szaíd, Sza’d ibn Málik ibn Szinán al-Khudrira hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy Allah Küldötte azt mondta: „Nincs kár, sem pedig károkozás!” (ibn Mádzsah, ad-Dárkutní, Málik Muvatta c. művében) 1

2. oldal / 3