2. fejezet

ima3Az éjszakai virrasztás (Kijámul-leil)

Allah a Koránban sok helyen dicsérte azokat, akik betartják az éjszakai virrasztást, pl.:

“Az istenfélők kertekben és forrásoknál lesznek, és átveszik azt, amit az Uruk adott nekik. Korábban ők jóravalóak voltak: éjszaka csak keveset aludtak, hajnalhasadáskor (Uruk) bocsánatáért könyörögtek...” (Korán 51: 15-18).

Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Aki virraszt Ramadán éjszakáin hittől hajtva és Allah jutalmát várva, Allah megbocsátja neki az addig elkövetett bűneit.” (al-Bukhári, Muszlim).

A Ramadán havi éjszakai imák a taráwih-imák, a Ramadán hónap jellemzői, a férfiaknak és a nőknek is ajánlatos ezt elvégezni. A taráwih imák az isa (esti) ima után és a vitr előtt végezhetők, két rakánként szünetet tartva. Ideje az éjszaka végéig tart. A legjobb közösségben elvégezni a mecsetben, de lehet egyedül is.

Allah Küldötte (béke legyen vele) az elején közösségben imádkozta a taráwih imát, de utána elhagyta teljesen, mert attól tartott, hogy kötelezővé válik a muszlimok számára, és nem tudják teljesíteni. Áisától - Allah legyen vele megelégedve – maradt fenn, hogy egyszer Allah Küldötte (béke legyen vele) éjjel imádkozott a mecsetben, és akkor volt még néhány ember a mecsetben, akik hozzá hasonlóan imádkoztak. Másnap reggel elmondták másoknak, és így több ember imádkozott a Prófétával (béke legyen vele) a következő éjszakán. A harmadik éjszakán még több ember imádkozott a Prófétával (béke legyen vele). A negyedik éjszakán pedig annyian gyűltek össze, hogy tele volt a mecset, de a Próféta (béke legyen vele) nem ment ki hozzájuk a hajnali imáig. Amikor befejezték az imát, hozzájuk fordult és azt mondta: „Tudtam, hogy itt voltatok, de [azért nem mentem ki hozzátok, mert] attól féltem, hogy elő lesz írva nektek kötelességként, és azután nem fogjátok teljesíteni.” (Al-Bukhári, Muszlim).

A muszlimok a taráwih imát - ami a Ramadán havi virrasztás - imádkozták külön-külön is a mecsetben, vagy a házaikban, és bebizonyosodott az is, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) imádkozott előimádkozóként (imámként) is a muszlim-okkal, mint az előző hadithban!
Más hadithokban az áll, hogy az utolsó tíz napban és a páratlan éjszakákon imádkozta és ez így is maradt a hidzsra 14. évéig. Erről Abdurrahman Ibn Abdulqari azt mondta: Elmentem Ramadánban Omar Ibn al-Khattabbal a mecsetbe, ahol az emberek elkülönült csoportokban voltak: volt, aki egyedül imádkozott, volt, aki csoportosan (3-10 főig) imádkozott. Ekkor azt mondta Omar: „Úgy látom, jobb lenne, ha egy imám mögé gyűjteném az embereket”. Majd elhatározta és összegyűjtötte őket Ubejj Ibn Ka’b mögött. Kimentem egy másik éjszakán is, és az emberek imámjuk mögött imádkoztak, és ekkor azt mondta Omar: „Jó újítás ez(44)! És amire elalszanak jobb, mint amire felkelnek!(45)” Ez alatt az éjszaka végét értette, és az emberek az éjszaka elején keltek fel (imádkozni). al-Bukhári hagyománya.
A taráwih ima a vitrrel együtt 11, 13, 17, 19, 21, 23, 25, 27, 39, 41 vagy 47 raká lehet(46), de a legerősebb vélemény az, hogy 11 vagy 13 rakából áll amennyiben az imádkozó hosszasan áll, hajol és borul, de ha röviden imádkozik, akkor legyen több raká. Áisa – Allah legyen vele elégedett – azt felelte, amikor a Próféta Ramadánban végzett imájáról kérdezték: „Soha nem imádkozott, se Ramadánban, se máskor többet, mint tizenegy rakát. Négyet [rakát] imádkozott - ne is kérdezd, mennyire szépeket és hosszúakat -, utána még négyet imádkozott – s ne is kérdezd, mennyire szépeket és hosszúakat -, s utána hármat imádkozott.” (al-Bukhári) Ibn Abbász arról számolt be, hogy a Próféta (béke legyen vele) imája [éjjel] 13 raká volt. (al-Bukhári, Muszlim).

Végezetül emlékezzünk mindig, hogy az önkéntes ima Ramadánban egy kötelező imával ér fel, és az előírt ima hetven előírt imával egyenértékű, amit más hónapban imádkoznak. Ibn Khuzaimah és al-Bajhagi jegyezte le.


Allah útján való költekezés

Az igazi muszlim, aki tisztában van vallásának tanításaival, és aki őszintén és odaadóan gyakorolja vallását, az minden bizonnyal bőkezű és adakozó ember, bármely alkalomról és helyzetről legyen is szó, de Ramadán hónapban kiváltképp.
A muszlim miközben adakozik, hívőként, nagylelkűen teszi azt, és biztos abban, hogy adományai nem vesznek el, mivel azok meg vannak őrizve, a mindenről Tudó Allahnál. „És ami jót költötök, arról Allah tudással bír.” (Korán 2: 273)
Ugyanakkor a muszlim abban is hisz, hogy mindaz, amit ezen az úton költ, nagy haszonnal térül meg számára, és Allah annak többszörösével fogja őt kárpótolni az evilágon és a túlvilágon:

„Azok példázata, akik vagyonukat Allah Útján költik el olyan, mint egy mag, amely hét kalászt hozott, minden egyes kalászban száz mag van, és Allah megtöbbszöröz annak, akinek akar. És Allah mindenről Gondoskodó, mindent Tudó.” (Korán 2: 261)

„És azt, amit költötök a jóból, saját magatoknak (hajt hasznot). És amikor költötök, akkor csak Allah megelégedésének eléréséért (tegyétek). S amit a jóból költötök, az visszaadatik nektek, úgy hogy nem szenvedtek el igazságtalanságot” (Korán 2: 272)

Az őszinte muszlim úgy adakozik, hogy közben meg van bizonyosodva arról, hogy adományának fejében Allah meg fogja áldani, gyarapítani és kárpótolni fogja ebben az életben. Ha azonban fukarkodik, és visszatartja kezét az adakozástól, akkor Allah próbára fogja tenni azzal, hogy vagyona csökkeni fog, elvész és tönkremegy. A következő hadith világossá teszi ezt: „Minden nap - amely az emberekre virrad - két angyal jön le, az egyik azt mondja: Istenem, kárpótold azt, aki adakozik! A másik pedig azt mondja: Istenem, bocsáss romlást arra, aki visszatart (szűkmarkú)!” (al-Bukhári és Muszlim). Semmi kétség nem merül fel az Urában bízó muszlim ember lelkében az iránt, hogy mindaz, amit Allah útján költ, semmivel sem csökkenti vagyonát, mivel az adomány gyarapítja a vagyont, és nem csökkenti: „Egyetlen vagyon sem csökken az adomány miatt...” (Muszlim). Ezért Allah Küldötte (béke legyen vele) csupán az Allah útján elköltött vagyon tekintette valódi vagyonnak. Áisa azt mondta egy hadith szerint, hogy miután levágtak egy bárányt, a Próféta (béke legyen vele) megkérdezte: „Mennyi maradt belőle?” Áisa azt felelte: Nem maradt más, csak a vállrésze. Erre azt mondta a Próféta: „Megmaradt az egész, kivéve a vállrésze” (at-Tirmidi). [Mivel a hús nagy részét szétosztották a szegények között adományként, így az megmaradt a túlvilágra jutalom formájában, a vállrésze – amit megtartottak - azonban nem.]
Allah Küldöttének (béke legyen vele) bőkezűsége Ramadán hónapban még tovább fokozódott. Ibn Abbászra való hivatkozással jegyezték fel: „Allah küldötte volt a legadakozóbb ember, és a legeslegjobban Ramadán alatt volt adakozó, amikor is Gábriel találkozott vele. Ugyanis Gábriel Ramadán minden éjszakáján eljött hozzá, hogy Allah Küldötte felolvassa előtte a Koránt, amikor pedig találkozott vele akkor Allah Küldötte adakozóbb volt, mint az esővel küldött szelek” (al-Bukhári és Muszlim).

Az igaz muszlim minden esetben bőkezű - bármennyire szegény - még ha nagyon csekély is az, amit adakozni tud, mivel az iszlám már azzal is megelégszik a szegény ember esetében, ha feltör benne a könyörület afelé, aki még nála is szegényebb. Az iszlám ösztönzi a szegényeket a tőlük telhető adakozásra, hogy ők is osztozkodjanak testvéreikkel a szolidaritás érzésén.
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Aki egy datolya értékével adakozik, jó (tisztán szerzett) vagyonból – hiszen Allah nem fogadja el csupán a jót – akkor Allah, bizony elfogadja azt Jobbjával, majd úgy neveli (gyarapítja) tulajdonosa számára – ahogyan egyikőtök felneveli a csikóját – míg akkora nem lesz, mint egy hegy” (al-Bukhári és Muszlim).
Allah azt akarja, hogy a muszlim hasznos és építő eleme legyen a társadalomnak – legyen akár gazdag, akár szegény – és ezért a prófétai útmutatás a muszlim embert lehetősége és képessége szerint ösztönözte a jócselekedetre: „Minden muszlimnak kötelező adományoznia. Azt kérdezték: Ó Allah prófétája, és ha valaki nem talál (olyat, amit adományozhatna)? Azt mondta: Dolgozzon két keze által, hozzon hasznot magának és adományozzon is! Azt kérdezték: És ha valaki nem talál (olyat, amit adományozhatna)? Azt mondta erre: Akkor segítsen meg egy szűkölködő rászorultat. Azt kérdezték: És ha valaki nem talál (amit segítségként adhatna)? Azt felelte: Akkor cselekedjen helyénvalóan, tartsa vissza magát a gonoszságtól, mert akkor ez is adományozás” (al-Bukhári)


A Korán olvasása

A muszlimot az jellemzi, hogy időről-időre olvassa a Koránt, Allah szavát, magába szívja az Igaz Útmutatás kellemes fuvallatát, és a bölcs Intés ájái által nyílik meg előtte minden jó horizontja. Rendszeresen recitál a Koránból, amelyet alázattal és értelmén elmélyedve olvas, valamint meghatározott időpontot jelöl ki olvasására, amelytől lehetőség szerint nem tér el – hogy ezáltal is biztosítva legyen a rendszeresség -, így a Korán értelme megtisztítja lelkét, fejleszti gondolkodását, és gyarapítja szívét hitben és bizonyosságban. „Bizony, Allah említése által lelnek megnyugvásra a szívek” (Korán 13: 28)

Ahhoz, hogy az értelmes, istenfélő muszlim hozzálásson a Korán recitálásához, és áldásos értelmének olvasásához, elegendő számára az, hogy megismerkedjen a Koránt olvasó személy példázatával, amelyet Allah Küldötte (béke legyen vele) egyedülálló szónoki képességével fogalmazott meg a következő hadithban. Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Az igazhívő, aki olvassa a Koránt, hasonlatos a mandarinhoz, amelynek kellemes az illata, és jó az íze is. Az igazhívő, aki nem olvassa Koránt, hasonlatos a datolyához, amelynek ugyan nincs illata, de jó az íze. Az a képmutató, aki olvassa a Koránt, hasonlatos a csipkebogyóhoz, amelynek kellemes az illata és rossz az íze. Az a képmutató, aki nem olvassa a Koránt, hasonlatos az egreshez, amelynek nincs illata, és keserű az íze”. (al-Bukhári és Muszlim).

Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Olvassátok a Koránt, mert az a Feltámadás Napján közbenjáróként fog megjelenni azokért, akik olvassák”. (Muszlim)

Allah Küldötte (béke legyen vele) azt is mondta: „Aki hozzáértően olvassa a Koránt, az együtt van (egy fokozaton van) a megtisztelt, és istenfélő feljegyzőkkel (angyalokkal), annak pedig, aki akadozva olvassa a Koránt, és olvasása nehézséget okoz neki, kétszeres jutalom jár”. (al-Bukhári és Muszlim).

Van-e olyan igaz muszlim, aki mindennek hallatán még tétovázik a Korán olvasásán, és az értelmén való elgondolkodáson?


Ramadán utolsó tíz éjszakája

Ramadán utolsó tíz éjszakájában a Próféta (béke legyen vele) sok önkéntes cselekedetet végzett és hosszasan imádkozott. Áisa (Allah legyen vele elégedett) azt mondta: „Az volt a Próféta (béke legyen vele) szokása, ha megkezdődött Ramadán utolsó tíz éjszakája, hogy megszorította ruháját(47), virrasztotta éjjelét és felébresztette a családját [imádkozni]” (al-Bukhári, Muszlim).

A mecsetben való tartózkodás
(az i’tikáf)

Az i’tikáf nyelvileg nézve, valamihez való ragaszkodást jelent; vallásjogi értelemben pedig: szándékkal istenszolgálatként és Allahhoz való közeledés céljából a mecsetben-maradást jelenti. A szándék és a mecsetben maradás az i’tikáf pillérei.

Az i’tikáf szunna (ajánlatos), hiszen Allah Küldötte (béke legyen vele) megtette. A két hiteles gyűjteményben említve van, hogy a Próféta (béke legyen vele) i’tikáfot végzett, és a kortársai is ezt tették vele együtt. Áisa - Allah legyen vele megelégedve - azt mondta, hogy: „A Próféta (béke legyen vele) bent szokott maradni a mecsetben (i’tikáf-ot végzett) Ramadán utolsó tíz éjszakájában, amíg Allah a Magasztos Magához szólította, majd őutána feleségei is bennmaradtak.” (al-Bukhári, Muszlim). Abu Szaid al-Khudri – Allah legyen vele elégedett - arról számolt be, hogy a Próféta (béke legyen vele) i’tikáfot végzett Ramadán első 10 éjszakájában, majd a középső 10 éjszakájában, azután azt mondta: „I’tikáfot végeztem az első tízben, ezt az éjszakát [vagyis az Elrendelés Éjszakáját [lailatul-Qadrt] keresve, majd i’tikáfot végeztem a középső tízben, és utána eljött hozzám az, hogy az utolsó tízben van [az Elrendelés Éjszakája], ezért ha valaki közületek i’tikáfot akar végezni, akkor tegye meg” (al-Bukhári).

Az i’tikáf lehet ajánlott és lehet kötelező: az ajánlott az, amelyet az ember Allah elégedettségét és jutalmát keresve és a Prófétát (béke legyen vele) követve önkéntesen vállal, s ennek legkiválóbb időszaka Ramadán havának utolsó tíz éjszakája. A kötelező pedig az, amellyel az ember kötelezi magát fogadalom által, például azt mondja: Arra kötelezem magam, hogy Allahért i’tikáfot végzek ennyi és ennyi ideig.
Bármikor lehet i’tikáfot végezni: Mohamed (béke legyen vele) tíz napig végzett i’tikáfot Sawwál hónapban (al-Bukhári, Muszlim), Omar – Allah legyen vele elégedett - fogadalmat tett, hogy egy éjszakát fog i’tikáfot végezni Mekkában, és a Próféta (béke legyen vele) azt mondta neki: „Teljesítsd a fogadalmadat” (al-Bukhári, Muszlim), de jobb Ramadánban, hiszen a Prófétának (béke legyen vele) az volt a szokása, hogy minden Ramadánban 10 éjszakán keresztül i’tikáfot végzett, és abban az évben, amelyben meghalt 20 éjszakán keresztül végezte az i’tikáfot. (al-Bukhári), és a legjobb Ramadán utolsó 10 éjszakájában, ahogyan említettük a fenti hadithokban. Az i’tikáf időtartama nincs megszabva, bármennyi ideig lehet végezni, hiszen az i’tikáf szándékkal Allahhoz való közeledés céljából a mecsetben-maradást jelenti, akár hosszú, akár rövid ideig. A jutalma azonban függ attól, hogy a hívő mennyi ideig maradt a mecsetben. Aki Ramadán utolsó tíz napjában i’tikáfot szándékozik végezni, az menjen be a mecsetbe Ramadán huszadik napján napnyugta előtt(48), és maradjon bent Rama-dán utolsó napjáig, csak napnyugta után mehet ki. De ha úgy akarja, bennmaradhat még a mecsetben a fadzsr imáig.

Az i’tikáf érvényességének feltétele, hogy az illető muszlim legyen, épeszű, felnőtt, és tiszta legyen (a tisztaság itt a dzsanábától (nemi élet utáni fürdetlen állapot) és a menstruációs vagy gyermekágyi vérzéstől való mentességet jelenti), ill., hogy olyan mecsetben történjen, ahol a közösségi ima végezhető.
Tehát az i’tikáf helye olyan mecset, ahol van közösségi ima, és jobb ott végezni, ahol pénteki imát is tartanak, hogy ne kelljen kimennie az i’tikáfot végző embernek a mecsetből. Ugyanis nincs kijárás ilyenkor a mecsetből annak, aki i’tikáf-ot végez, csak szükséges esetben. Így tehát nem látogat beteget, nem kísér temetési menetet, nem fogad el meghívást, és nem él nemi életet.

Az (i’tikáf) alkalom arra, hogy az ember visszavonuljon az evilág gondjaitól és elfoglaltságaitól, és az istenszolgálathoz folyamodjon, a Korán olvasása, Allah megemlítése (dikr), a fohászkodás, a bocsánatkérés, teszbih mondása (azt mondani: Szubhán-Allah), és Allah Küldöttére (béke legyen vele) való áldáskérés (fohászkodás érte) által. Illemei közé tartozik az, hogy aki i’tikáf-ot végez, csak jót mondjon, és kerülje mindazt, ami elfordítaná attól, hogy Allahot szolgálja. Nem baj az, ha egy kicsit beszélget a társaival, de az gyűlöletes dolog, ha olyan szóval és tettel foglalja el magát, ami nem tartozik rá. Mint ahogy az is gyűlöletes dolog, hogy megtartóztassa magát a beszédtől, azt vélve, hogy ez azon dolgok közé tartozik, amelyek közelebb viszik őt a Magasztos Allahhoz.
Megengedett számára, hogy elhagyja visszavonulási helyét, olyan fontos dolog miatt, amely elkerülhetetlen(49). Úgyszintén megengedett részére, a fésülködés, a haj- és körömvágás, és a tisztálkodás. A visszavonulás érvényét veszti a szándékos, fölösleges helyelhagyással akár egy kis időre is, és a nemi élettel.

A Qadr-éjszakája (Az Elrendelés Éjszakája)

Ez az éjszaka Ramadán utolsó 10 napjának valamelyik éjszakája. Aki ezt az éjszakát végig imádkozza, annak Isten megbocsátja az összes bűnét. Allah Küldötte (béke legyen vele) ösztönzött a felkelésre ezen az éjszakán és azt mondta: „Aki virraszt(50) a Qadr-éjszakáján hittől hajtva és Allah jutalmát árva, Allah megbocsátja neki az addig elkövetett bűneit.” (al-Bukhári, Muszlim).

A Qadr-éjszakája az év legjobb éjszakája, a jócselekedet benne (imádkozás, fohászkodás, Korán olvasás) jobb, mint a folyamatos jócselekedet 1000 hónapon át. Allah, a Magasztos azt mondta:

„Bizony az Elrendelés Éjszakáján küldtük le azt (a Koránt). És honnan tudhatod, mi az Elrendelés Éjszakája? Az Elrendelés Éjszakája jobb, mint ezer hónap. Az angyalok és a lélek leereszkednek akkor, Uruk engedelmével, mindenféle paranccsal. Békesség az, egészen hajnalhasadásig.” (A Qadr szúra, Korán 97: 1-5).

Áisa megkérte Allah Küldöttét (béke legyen vele): Tudasd velem, mit mondjak a Qadr-éjszakáján! Ő azt mondta: „Mondd azt: Allahumma (Istenem)! Te vagy a megbocsátó és szeretsz megbocsátani, bocsáss meg nekem!” (at-Tirmidi)

Melyik éjszaka ez?
Mohamed próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Az Elrendelés Éjszakája Ramadán hónap utolsó tíz éjszakája közt van.” (al-Bukhári, Muszlim). Inkább egy páratlan számú éjszaka, mert Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Keressétek a Qadr-éjszakát a páratlanokban Ramadán utolsó tíz napja között.” (al-Bukhári). Másik közlésben Mohamed próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki keresni akarja, az keresse Ramadán utolsó hét napja között.” (al-Bukhári, Muszlim). Imám Muszlim jegyezte fel Ubayy bin Kaáb közlésében, mely szerint a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ez az éj Ramadán 27-ének az éjszakája.”
Az igazság az, hogy ez az éjszaka minden évben máskor van. Fath al-Báriban az áll, hogy leilatul-Qadr – a legjobb vélemény szerint – Ramadán utolsó tíz napjának egyik páratlan éjszakája, és mindig vándorol. Tehát az egyik évben pl. Ramadán 21-ik éjszakájára esik, a másik évben pedig a 23., a 25., vagy a 27. éjszakájára esik. De Allah mindezt jobban tudja.

Jelei:
Az Elrendelés Éjszakájának jele, hogy az tiszta, ragyogó, mint egy csodálatosan ragyogó, nyugodt holdas éjszaka, melyben se hőség, se hideg nem zavar. Ezen az éjszakán lecsendesednek a szelek és az embernek ezen az éjszakán jobban esik a virrasztás. A Nap annak az éjszakának a reggelén olyan, mint a telihold, nincsenek kiágazó sugarai.


{ Lábjegyzetek}

44 Omar Ibn al-Khattab elnevezte a közösen végzett taráwih imát átvitt értelemben újításnak, de ezzel ő nem a gyűlölt újításokra célzott; nem azt szándékozta, amit ellenzett Allah Küldötte (béke legyen vele). Mert az ellenzett újítás (Bida’h) olyan, amelynek nincs gyökere, eredete a vallásban, és láttuk, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) a muszlimokat a taráwih-imádkozásra összegyűjtötte és előimádkozóként imádkozott velük. Omar rendbe szedte a muszlimok gyülekezését az imádkozásban egy előimádkozó mögött és őt állandóvá tette. Ez a tett abba a kategóriába tartozik, amiről Allah Küldötte (béke legyen vele) a következőket mondta: „Aki jó hagyományt hagyományozott, az megkapja érte a jutalmat és annak jutalmát is, aki eszerint cselekszik a Feltámadás Napjáig.” (Muszlim hagyománya) Ez azért van, mert a jó hagyomány az, amelynek a Sari’aban van eredete.

45 Vagyis az éjszaka utolsó harmadában való ima jobb.

46 Fathul-Bári, 4. rész, 253, 254 o.

47 Ez olyan kifejezés, ami arra utal, hogy a Próféta (béke legyen vele) ilyenkor nagy buzgalommal, teljesen odafigyelve csak az istenimádattal foglalkozott, csak Urának szentelte magát.

48 Néhány tudós azt mondja, hogy az i’tikáf a fadzsr ima után kezdődjön el, Áisa – Allah legyen vele elégedett – hadith-ja alapján, aki azt mondta: „A Próféta (béke legyen vele), ha i’tikáf-ot akart végezni, imádkozta a hajnali imát, majd belekezdett az i’tikáfba.” (al-Bukhári, Muszlim) (Fat.10/411)

49 Pl.: a szükséglet elvégzése, az álommal járó tisztátalanság, ha nincs mód arra, hogy a mecsetben megmosakodjon. Ennek feltétele, hogy az i’tikáf-ot végző csak a szükséges ideig tartózkodhat a mecseten kívül.

50 A legjobb istenszolgálat ilyenkor az ima, de a menstruáló nő is tudja virrasztani ezt az éjszakát úgy, hogy minél több Korán-olvasást, istenemlegetést, és fohászkodást végez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink