Ali Al-Tantawi: Ki az ember? (A hit útja 5. rész)

Akkor kik vagyunk mi? Ki az ember?

Az ember különleges teremtmény, angyali, sátáni és állati természetből tevődik össze. Ha az ember az istenimádatnak adja át magát, ha a szíve tiszta Allahhoz fohászkodván és megízleli a hit ízét az irányában tanúsított kegyelmek számba vétele során, akkor az angyali természetnek adja át magát. Az angyalokhoz válik hasonlatossá, akik nem engedetlenek Allahhal szemben abban, ami elrendeltetett nekik és elvégzik az előírt feladatokat.


Ha az ember megtagadja a Teremtőjét, gonosszá válik vagy imádatával más irányába (is) fordul és a társítás bűnébe esik, akkor a sátáni természet az, amelynek aláveti magát.
Amikor elragadja a harag, s az idegesség állandósul, forrong a vére, izmai görcsösen megfeszülnek, egyetlen vágya a rivális legyőzése, beleharapni, belemélyeszteni a körmeit, nyakát szorítva fojtogatni vagy felbuktatni, akkor a vadállati magatartás ragadja el. És semmi sem különbözteti meg ekkor egy tigristől vagy egy leopárdtól. Mikor az éhség és a szomjúság kínozza, minden reménye egy falat kenyérben testesül meg, hogy megtöltse a gyomrát, s egy pohár vízben, hogy csillapítsa vele a szomját. Esetleg a nemi vágy eluralkodása miatt a vére forrong, idegei égnek, feje vágyak képzeteivel telített. Ekkor szintén a vadállati természet ragadja el. Egy tüzelő kancához, szamárhoz hasonlatos ekkor.
Ez az ember valódi természete: mind a rosszra, mind a jóra való fogékonyság benne van. Allah megadta neki mindkét lehetőséget, valamint a tudatot, amellyel képes különbséget tenni a kettő között, továbbá az akaratot, mely képessé teszi arra, hogy a két lehetőség közül az egyiket válassza és rögzítse magában. Ha jól hasznosítja a tudatát a megkülönböztetésben, s akaratát a választásban és növeli fogékonyságát a jóra ameddig az tulajdonságává nem válik, s akként cselekszik, akkor az Utolsó Napon az üdvözültek közé fog tartozni. Ellenkező esetben a meggyötörtek között lesz.
Igaz, hogy a lélek a szabadság felé törekszik, s hogy a vallás korlátozás a számára. Ha engednénk a léleknek elkövetni minden aljasságot a velünkszületett szabadságigény céljából, akkor a társadalom elmebetegek menhelye lenne, mert abszolút szabadságuk csak az elmebetegeknek van. A bolond azt csinálja, ami az eszébe jut: meztelenül sétálgat az utcán, felmászik a buszvezető hátára, s ha tetszik neki egy lány, kizárólag vágyai kielégítése végett kéri meg a kezét, nem pedig az iszlám törvénykezés betartása végett. Egyedül a bolondnak van abszolút szabadsága, míg a felelősségteljes embert visszatartja a tudata.


Mit jelent a tudat?