Ali Al-Tantawi: Mi a halál? (A hit útja 7. rész)

magzatMi a halál? Mi a valódi természete?

Az ember élete különböző lépésekből áll:
•    •    embrionális állapot,
•    •    evilági élet,
•    •    az evilági és a jövőbeli élet közötti köztes világ (barzakh), amely a halál pillanatától az összegyűjtés napjáig tart,
•    •    az örökkévalóság: az Utolsó Naptól kezdődő valódi élet.



Az evilág tágassága az anya méhének szűkösségéhez viszonyítva olyan, mint a köztes világ tágassága az evilág szűkösségéhez képest. Ugyanilyen a Túlvilág terjedelme a köztes világéhoz képest. Az embrió azt gondolja, hogy élete az anyja méhére korlátozódik. Ha rendelkezne tudattal, gondolkodna, és tudna válaszolni a feltett kérdésekre, akkor azt mondaná, hogy ha elhagyná az édesanyjának a méhét, az számára a halált jelentené. Ha az anya méhében ikrek vannak, s az egyik a másik előtt jön a világra, s a másik, aki látja testvérét, amint az elhagyja a méhet, azt gondolná, hogy testvére meghalt, s mélyen elföldelték. Ha a magzat látná a méhlepényt – mely őt fedte – a kukába dobva, azt gondolná, hogy a testvéréről van szó és sírna, mint az anya, aki látja a fia testét, melyet annyira védett a portól, elföldelve. Nem tudja, hogy ez a test hasonló a méhlepényhez, amely olyan, mint egy piszkossá vált, majd lecserélt ing, egy használt és feleslegessé vált ruhadarab.
A halál tehát egy „új születés”, lépés egy, az eviláginál hosszabb és barátságosabb állapot felé. Ez az élet nem más, mint egy út, ahol egy távoli országba tartó utazóhoz vagyunk hasonlatosak. Jól választ fülkét a hajón, megtartja a nyugalmát és gondoskodik magáról. De vajon elkölti-e az összes pénzét az ágynemű kicserélésére és a falak karbantartására, hogy egyetlen garas nélkül érkezzen a céljához? Vagy inkább azt mondja: „Maradok egy hetet ebben a szobában, kevesebbel is megelégszem és beosztom a pénzem, hogy be tudjam rendezni a házam a távoli országban, hiszen ott lesz az én otthonom.”
Tudják-e mit jelképez az evilági élet az azon túlihoz viszonyítva? Képzeljük el, hogy egy, az óceán közepén lévő szigeten élő emberek megtudnák, hogy hatalmas természeti katasztrófa van készülődőben. A közelgő katasztrófa hírét hallva jó és igazságos emberek felajánlják a lakosoknak, hogy lakást biztosítanak számunkra a választásuk szerinti országban. A kérésük csak annyi, hogy a lakosok minél előbb írják össze ingóságaikat, hogy el lehessen szállítani azokat a kívánt helyre.
Egyesek azonnal készen álltak a kitelepülésre és a lehető leghamarabb leadták a leltárjukat, s útnak indultak. Mások hanyagok voltak és halogatták a tennivalókat. Voltak közöttük olyanok is, akik kijelentették, hogy ez az információ téves, hiszen az ő szigetükön kívül nincs más hely a világon, s ez semmilyen körülmények között sem fog megsemmisülni. Utóbbiak elfelejtették, hogy a közelgő természeti csapás következtében a sziget hamarosan eltűnik a föld színéről.

Ez az evilági élet példázata

Az emberek első csoportja a hívőket példázza, akik gondolkoznak az evilági életen túl is és felkészülnek az Allahhal való találkozásra bűnbánat és folytonos engedelmesség által. A második csoport a hanyag és bűnös hívők példázata. Az utolsó csoport a materialistákat szimbolizálja, akik azt állítják, hogy „életünk kizárólagosan az evilági életből áll, nincs következő élet, a halál csupán egy hosszú álom, egy folytonos pihenés és a biztos eltűnés”.
E példázatok nem azt jelentik, hogy az iszlám egész életre szóló lemondásra kérné a hívőket vagy arra, hogy mecsetekben lakjanak, s hogy ne jöjjenek ki onnét vagy arra, hogy barlangokba meneküljenek, s ott töltsék az egész életet. Nem, ellenkezőleg. Az iszlám arra szólítja fel a hívőket, hogy legyenek akár a társadalom vezetői, a leggazdagabbak és a legjobb tudósok minden tudományágban. Az iszlám minden muszlimot felszólít teste jogainak tiszteletben tartására testedzéssel és helyes táplálkozással; lelki jogainak biztosítására megengedett szórakozással és megengedett örömökkel; a nők jogainak védelmére a jó társaság által; a gyermekek jogainak megadására az oktatással és a szeretet általi irányítással. Az iszlám felszólít Allah jogainak tiszteletben tartására az Ő egyedüliségébe vetett hit és az engedelmesség által.
A muszlim javakat gyűjt, de megengedett módon teszi azt, s profitál is ezekből a megengedett javakból. Amennyiben hite az Egyedülvalóban teljesen tiszta, s mentes marad a látható és a rejtett társítástól, a legjobb módon él. Iszlámjának valódinak kell maradnia, kerülvén a tilalmast és végrehajtva a feladatokat. A pénznek a kezében, s nem pedig a szívében kell lennie. A muszlim nem saját magára, hanem Megmentőjére támaszkodik. Allah megelégedettségének elérésére törekszik, s élete céljául ezt tűzi ki.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink