Abdulmajid Al-Zindani: A legfontosabb kapcsolat (A hit útja 13. rész)

allahAz ember gyengének érzi magát egy olyan erő előtt, amely megteremtette őt, úgy ahogyan akarta, anélkül, hogy az embernek bármiféle beleszólása lett volna.
Az Ura, a Teremtő és a gazda, az ember maga pedig a teremtmény és a szolga. Az Ura az Erős, a Hatalmas és az odaadó, az ember pedig a gyenge, a félénk és a rászoruló. Az Ura a Gazdag, az ember pedig a szegény, az Ura a mindenek felett való, az ember pedig az alatta lévő. Az ember bizonytalan és tudatlan, az Ura pedig a mindent Tudó, az igaz útra vezérlő, Aki megtanította az embert arra, amit az nem tudott.


Ó, mennyire nagy szüksége van az embernek, aki teremtmény és szolga, gyenge és félénk a Teremtőjére, Aki erős, mindentudó, mindenek felett lévő és bőkezű (mindent odaadó)!
Ó, mennyire nagy szüksége van a szolgának, aki bizonytalan és tudatlan az Ura útmutatására, Aki mindent tud. Az embernek igen nagy szüksége van arra, hogy állandó kötést, kapcsolatot tartson fenn önmaga és az Ura között. Ha biztosítja ezt, akkor nem fogja érezni a szörnyű félelmet és aggodalmat, s az Ura védelmében fog élni boldogan. Erre szép példákat találunk a régi muszlimok történelmében. De ez a boldogság, az isteni vezetés és a győzelem csak akkor fog teljesülni, ha a legfontosabb kapcsolat felépült a szolga és az Ura között. Ennek alapja pedig nem más, mint a teremtmény hite teremtőjében!
Ezért hát feltétlenül szükséges az, hogy higgyünk Allahban és az Ő küldöttében, aki megmutatja nekünk a helyes utat, amely az előbbiekben említett kapcsolathoz vezet. Így már nyilvánvaló, hogy az ember első kötelessége megismerni az Urát és az Ő küldöttét.

A fény, amely eloszlatja a sötétséget

•    Aki nem ismeri a teremtőjét, az sötétségben él.
•    Aki nem ismeri a gazdáját, Aki szabadon rendelkezik felette, az sötétségben él.
•    Aki nem tudja, hogy miért teremtetett, hogy miért létezik egyáltalán, az sötétségben él.
•    Aki nem ismeri a helyes dolgokat és a fényt, amely az Urától jött, az sötétségben él.
•    Aki nem tudja, hogy mi lesz a halála után, amihez minden nappal egyre közeledik, az sötétségben él.
  
•    Aki nem ismeri az utat, amelyen járnia kell az Ura beleegyezésével és segítségével, az sötétségben él.
•    Aki nem ismeri az utat, amely kivezeti őt e sötétségből, az benne fog maradni és nem tud kijönni onnan.

Ha gondolkodna a józan eszű ember egy kicsit, akkor rájönne, hogy az a fény és a helyes út, amely kivezeti őt a sötétségből, elsőbbséget élvez bármely más dologgal szemben.
Ha elgondolkodna a józan eszű ember, akkor rájönne, hogy az Ura – magasztaltassék – minden dolgot oda tett, ahová az tartozik. Példának okáért az emberi test minden erét, idegét, testrészét oda tette, ahol annak lennie kell, ahogyan minden szervrendszert is a helyére illesztett. A növényeknél és az állatoknál is ugyanúgy, mint az embernél, minden ott van, ahol annak lennie kell. A földet felépítő elemek is (levegő, talaj, hegyek, vizek) mind feladattal bírnak és más-más dolgot szolgálnak. Az évszakok is azt teszik, amit kell, akárcsak a nappal és az éjszaka. A csillagok és a bolygók is tökéletes rendszer szerint viselkednek. Tehát minden dolognak elrendeltetett a feladata, mert a teremtője az:

„Aki teremtett és megformált, és Aki mértéket szabott és az igaz útra vezérelt.” (Korán 87:2-3)

Ő az,

„Aki minden dolognak megadta a maga teremtett voltát, aztán az igaz útra vezérelte őket.” (Korán 20:50)


Ó, ember! Gondolkozz el azon, hogy ha az Urad a nálad kisebb és a nagyobb dolgoknak is előírta a helyes utat, hogy hagyhatott volna téged helyes útmutatás nélkül?
Ha elgondolkodnál saját magadon, akkor rájönnél, hogy a testednek szüksége van levegőre, vízre, fényre, ennivalóra, ruhára, fekhelyre, vérre, húsra, csontra, fogakra, és mindezt az Urad biztosította neked. A legkisebb dolgoknak is, amelyek az emberi testben vannak, előírta az Úr az útját, hogy hagyta volna magát az embert útmutatás nélkül? Az embernek nagy szüksége van arra a fényre, amely kihozza őt a sötétségből, az élete legfontosabb kérdését érintő tudatlanságból, tévelygésből, aggodalomból és bizonytalanságból.
Ha az ember készítene egy gépet, akkor küldene vele olyasvalakit, aki megmagyarázza az embereknek a gép működését, készítésének célját. Az embert sem hagyta a teremtője világos útmutatás nélkül. Eljött hozzánk a fény és a helyes útmutatás, de a hitetlen ember vaknak tetteti magát és inkább a saját vélekedéseit követi. Azt mondta a Magasztos Úr:

„Ti Írás birtokosai! Eljött immár hozzátok a mi küldöttünk, hogy világosan elmagyarázzon nektek sok mindent, amit elrejtettek az Írásból, és (ugyanakkor) sok mindenben elnéző (irántatok). Fényesség és nyilvánvaló Írás jött Allahtól hozzátok. Ezzel vezérli Allah a béke útjaira azokat, akik az Ő tetszésére törekedtek, és – az ő engedelmével – kihozza őket a sötétségből a fénybe, s az egyenes útra vezérli őket.” (Korán 5:15-16)

Nincs olyan nép, akinek ne küldött volna az Úr küldöttet:

„Elküldtünk téged az igazsággal, mint örömhír-hozót és intőt. Nem volt olyan közösség, amelyben ne lett volna korábban intő.” (Korán 35:24)

A történelem is bizonyítja, hogy minden eddig létező népnek volt vallása, akár igaz vallás maradt, akár megváltoztatták az idők során.
Tehát senkinek sincs oka rá, hogy ne legyen vallásos, ugyanis Allah a vallást fényként küldte az embernek a prófétákkal, hogy kihozza általa az embereket a sötétségből a világosságba. Senkinek sem lehet magyarázata arra, hogy miért maradt mégis a sötétségben ezek után. Erről Allah az mondja:

„(Beszéltünk neked) küldöttekről, (akik) örömhír-hozók és intők gyanánt (jöttek el), hogy a küldöttek (fellépése) után az embereknek ne lehessen érvük Allah ellen (mondván, hogy semmiről nem tudnak). Allah hatalmas és bölcs.” (Korán 4: 165)

Ez a bizonyos fény napjainkban is létezik. Allah útmutatása, kinyilatkoztatása a Koránban található meg, ugyanabban a formában, ahogyan Allah leküldte. Allah – ígérete szerint – megóvta a Koránt mindenféle változtatástól. Az idők során mindig rengeteg ember volt (és van ma is), aki fejből tudta (tudja). A tudósok sokasága minden időben tanította a Koránt és annak minden tudományát. Mi lesz hát a bizonyítéka annak az embernek, aki még mindig sötétségben él, mikor megkérdezi őt az Ura a Feltámadás Napján?

„Amikor végül megjönnek, (Allah) azt mondja: Vajon hazugsággal vádoltátok a jeleimet, holott nem foghattátok föl azt a tudásotokkal, hogy mit cselekedtetek?” (Korán 27:84)

Abban a világos és helyes útmutatásban, amit Allah küldött, válasz van az ember minden kérdésére, ahogyan gyógyszer van a szív minden betegségére. A helyességéről teljes mértékben meg van győződve minden józan eszű ember.
Amikor az ész emberei megismerték Uruk útmutatását, meggyőződtek róla, hogy az igaz:

„Azok, akiknek tudás adatott, látják, hogy ami leküldetett hozzád az Uradtól, az az Igazság és annak az útjára vezérel Aki a Hatalmas és a Magasztalásra méltó.” (Korán 34:6)

Így viselkedtek az ész emberei, amikor megismerték az igazságot. De vajon hogy gondolkodik az, aki még mindig sötétségben él? Azt mondja Allah:

„Akik Allahról vitatkoznak azután, hogy ő már meghallgatásra talált (náluk), azoknak az érvelése semmit sem nyom a latban Uruk előtt. A(z Ő) haragvás(a) támad rájuk és szörnyű büntetés lesz az osztályrészük.” (Korán 42:16)

A fény segít a tudás keresőinek...