Abdulmajid Al-Zindani: Tudás és hit (A hit útja 18. rész)

quran1A tudás (az ismeretszerzés) a hit útja

Ha az ember őszinte önmagához és beismeri, hogy a legfontosabb dolog az életében nem más, mint Urának és az Ő prófétájának ismerete – mivel ez vezethet el az evilági, valamint a túlvilági boldogsághoz –, akkor szükséges számára, hogy a hit bizonyítékait és érveit is megismerje, mivel Allah a tudást a Benne való hit útjává tette. Így szólt a Magasztos:

„Tudd meg hát, hogy Allahon kívül nincs más isten!” (Korán 47:19)

Továbbá azt mondta:

„És vajon az, aki tudja, hogy ami leküldetett hozzád a te Uradtól, az az Igazság, hasonlatos lenne ahhoz, aki vak? Csak azok hallgatnak az intő szóra, akiknek van eszük.” (Korán 13:19)


A hit utánzásának veszélye

A Magasztos Allah világosan megmagyarázta, hogy az elődök, ősök vak utánzása – anélkül, hogy biztos tudással rendelkeznénk arról, amiben hisznek – nem helyén való. Így szólt Allah:

„És ha az mondatik nekik: ’Kövessétek azt, amit Allah nyilatkoztatott ki!’, azt mondják: ’Nem! Mi azt követjük, amit atyáinknál láttunk.’ És ha az ő atyáik nem tudtak semmit és nem vezéreltettek az igaz úton?” (Korán 2:170)

Allah azt is világossá tette, hogy a hithez vezető út az, amit Mohamed Próféta (béke legyen vele) kinyilatkoztatás gyanánt kapott, vagyis maga a tudás. Az, aki hitét illetően nem rendelkezik tudással, hasonlatos a vak emberhez, akit bárki bárhová vezethet. Így szólt a Magasztos Allah:

„És vajon az, aki tudja, hogy ami leküldetett hozzád a te Uradtól, az az Igazság, hasonlatos lenne ahhoz, aki vak? Csak azok hallgatnak az intő szóra, akiknek van eszük.” (Korán 13:19)

Ezért a hitét tudatlanul, vakon követő muszlim számára bármilyen új kérdés, gondolat nagy kihívást jelenthet, mivel hiányzik hitének a valósága, eltűnik annak igaz fénye tudás, megértés nélkül. Ingadozva, bizonytalanul szolgálja Allahot, az igaz iszlámnak csak egy részét vállalja magára, a többi részéről lemond, mert lehet, hogy az nehézségeket rejt magában rá nézve vagy mert hitében bizonytalan. Így szólt a Magasztos Allah:

„Vannak az emberek között olyanok, akik Allahot ingadozva szolgálják. Ha valami jó éri őket, abban megnyugszanak, ám ha valami megpróbáltatás éri őket, elfordulnak. Ők az evilág és a túlvilág vesztesei.” (Korán 22:11)

Ez a vakon utánzó hit napjainkban nem állja ki a kételkedők kétségeit. Sok megpróbáltatás, kihívás és csábítás ér bennünket, melyekből csak az menekülhet meg, aki úgy ismeri vallását, ahogyan azt a Próféta (béke legyen vele) átadta.


A hit a boldogság útja és a hit jócselekedetek által növekszik

Annak, aki önmaga és az emberiség boldogulását tartja szem előtt, a hithez kell fordulnia. Annak is, aki jóravaló életet akar élni és jócselekedeteket akar véghez vinni az evilágon, a hithez kell fordulnia, mivel a jótett, a jóravaló viselkedés a hit gyümölcse, eredménye. Annak pedig, aki a túlvilági boldogságot és a büntetéstől való megmenekülést tartja szem előtt, szintén a hithez kell fordulnia. Aki viszont már rendelkezik hittel a tudás, az ismeret és a jó ítélőképesség által, annak az a feladata, hogy azt tovább növelje és védje jó tettekkel és helyes életvitellel, mivel „a hit az Isten iránti engedelmesség által nő és a szembefordulás által csökken”. Ily módon vezetett bennünket a Próféta (béke legyen vele) a helyes útra.


A civilizáció kritikus helyzetben van és csak a hit segítségével lelhető meg a kivezető út

Napjainkban az emberek a materialista civilizáció bűvkörében élnek tévelyegve, anélkül, hogy életük okát, értelmet megtalálnák. A mai civilizáció csak arra tanít, hogyan éljünk meg, de arról nem szolgál híradással, hogy miért élünk. Épp ezért hasonlatos ahhoz a hajókészítőhöz, aki érti ugyan a mesterségét, szépen elkészíti a hajót, feldíszíti, utasokat hív, elmagyarázza nekik, hogy mit készített elő a számukra, hol fognak enni, inni, aludni stb., ám amikor megkérdezik: „Hova tart a hajód?”, azt feleli: „Nem tudom!”
Napjaink civilizációja is ilyen; az ember megtanulta hogyan éljen, ám nem tudja, miért. Nem tudja, mi az oka létezésnek. Ebből a tévelygésből csak akkor leli meg a kiutat, ha kapcsolatba kerül a Teremtőjével, mivel Ő az egyetlen, Aki tudja, hogy miért teremtette az embereket. Valamilyen oka, bölcs célja volt a Teremtőnek az emberek teremtésével, ám a teremtett lény nem láthat a Teremtőjének a lelkébe, hogy kifürkéssze titkait. Ahogy Jézus (béke legyen vele) mondta Urának:

„Te tudod, mi van az én lelkemben, de én nem tudom, mi van a Te lelkedben.” (Korán 5:116)

Csak úgy tudhatja meg az ember teremtésének célját, ha megismeri a Teremtőjét és követi az Ő tanítását.
Amíg az ember nem ismeri Teremtőjét, addig jelentéktelenebb, mint egy darab papír, haszontalanabb és értéktelenebb, mint egy ganajtúró bogár.
A mai civilizáció jellemzői közé tartozik az ijesztő nyugtalanság, mely megrázza, annyira felkavarja az egyén (és a társadalom életét), hogy ez akár öngyilkossághoz vagy kábítószer-fogyasztáshoz is vezethet. Ennek a nyugtalanságnak és félelemnek az az oka, hogy az egyén nem tudja, hogy mindaz, amivel rendelkezik valójában nem az ő birtokában van – hiszen nem ő teremtette azokat –, és nem ismeri a valódi tulajdonost. Továbbá a halál – amely váratlanul érkezik – elpusztít, megszüntet minden biztonságérzetet és egy számára ismeretlen állapotba juttatja az embert.


Számtalan nézet, vélemény, álláspont, irányzat létezik, ám ha az ember Allah igaz útmutatásától messze él, akkor nincs menekvése a nyugtalanság, bizonytalanság elől. A hit azonban segít.
Az emberek közötti ellenségeskedés, harc, háborúskodás mind-mind a hitetlenség eredményei, amelyekből csak a hit mutathat kiutat.
Napjaink civilizációja a kizsákmányolás és a bűn árnyékában él, mert azok, akik a törvényeket hozzák – amelyek az emberek sorsáról döntenek – mindig a maguk érdekét veszik figyelembe, vágyaik megvalósítását tartják szem előtt, akár parlamenti demokráciáról, akár diktatúráról beszélünk. A bűn és a kizsákmányolás csak akkor szűnhet meg, ha a törvényhozás kikerül az ember kezéből. Az igaz törvénykezés a Teremtőtől származik, Aki nem áll egyetlen csoport, párt vagy nép mellé sem mások rovására. Ezzel szemben az ember tele van vágyakkal, óhajokkal, ideákkal, amelyeket nem szakíthatuk ki belőle, de kivehetjük a kezéből a törvénykezést, s Annak adhatjuk vissza, Aki az embert megteremtette, s Aki nem követ el jogtalanságot.
Az iszlám törvénykezés és annak igazságos volta, illetve érvényessége világosan megmutatkozott azon nem muszlim jogászok számára is, akik nyilatkozataikban kifejtették, hogy az emberi gyarlóság, a tudatlanság, a vágyak és az álmok világából csakis az iszlám törvénykezés mutathat kiutat. (Ez példaként szolgálhat azoknak a muszlimoknak is, akik nem az igazságos iszlám törvénykezést alkalmazzák.) Íme néhány ezekből:

•    1.    A Harward Egyetem Jogi Karának professzora írta: „A világpolitika lelke” című, 1932-es tanulmányában: „Az iszlám világ fejlődésének útja nem a nyugati módszerek átvétele, melyek azt mondják, hogy a vallásnak nincs semmi szerepe az egyén életében, abba beleszólása nincs. Sokkal inkább az a fontos az egyén számára, hogy megtalálja a vallásban a fejlődés és a haladás forrását. Gyakran kérdezgetik egyesek, képes-e az iszlám törvénykezés új, önálló törvények kibocsátására, melyek megfelelnek a mai élet követelményeinek? A válasz erre: az iszlám rendszerében belső felkészültség van a haladásra, a fejlődésre. Az iszlám törvénykezésből nem hiányoznak a fejlődés és a haladás eszközei, sokkal inkább hiányzik a hajlandóság az emberekből ennek alkalmazására. Azt hiszem jó úton járok, mikor azt mondom, hogy az iszlám törvénykezés rendelkezik az összes eszközzel, mely szükséges a fejlődéshez és a haladáshoz.”
•    2.    Egy 1927-ben megtartott konferencián a Bécsi Egyetem Jogi Karának dékánja így nyilatkozott: „Az emberiség büszke lehet arra, hogy egy olyan embert, mint Mohamed, magáénak tudhat, aki írástudatlansága ellenére évszázadokkal ezelőtt egy olyan törvénykezést mutatott be, melynek értékét – mi, európaiak – örülünk, ha kétezer év múlva elérjük.”3
•    3.    Az a nemzetközi konferencia, amely Hágában volt 1937-ben, kijelentette, hogy az iszlám törvénykezés önálló törvénykezés és az általános rendelkezésű törvények egyik forrása.
•    4.    1952-ben, Párizsban megrendezett iszlám vallásjog hetében a francia jogászkamara elnöke felállt és azt mondta: „Nem tudom, hogyan lehet összeegyeztetni azt a képet, amelyről mindeddig meséltek nekünk, nevezetesen, hogy az iszlám törvénykezés mennyire egyoldalú és nem tud alkalmazkodni, azzal a képpel, amit itt láttam. Kétségtelen, hogy az iszlám törvénykezés igen hatékony és képes megoldani a mindennapi problémákat és képes alkalmazkodni a mindennapi élethez.”

Te józan eszű ember! Mi lenne a véleményed, ha azt látnád, hogy egyik városban az emberek az autókat használják földművelésre és a traktorokat használják a kirándulásokra? Kételkednél-e abban, hogy rosszul teszik?
Mostanában pontosan ez a szerepcsere történik. Az emberiség ma sajnos a kárhozatot, a zavarodottságot, a nyugtalanságot veszi magára, s lelki válságából az ópium, a hasis, s egyéb kábítószerek (pl. az alkohol) fogyasztásába menekül, őrült sebességgel, mindent kockára téve. Mindez az anyagi jólét, a bőséges termelés és a könnyed élet ellenére történik, s azt vesszük észre, hogy midőn nő az anyagi jólét, s a civilizáció nyújtotta könnyebbség, a káosz, a zavarodottság megsokszorozódik. Ez a keserű káosz félelmetes fantomként üldözi és űzi az emberiséget, amely kétségbeesett menekülésével még mélyebbre jut a keserű és maró káoszban. Ha valaki egy gazdag, a civilizáció anyagi áldásaival ellátott, jómódú országba látogat, az első benyomása mindenképpen az lesz, hogy ezek az emberek menekülnek! Különböző fantomok elől menekülnek, melyek üldözik őket. Illetve saját maguk elől menekülnek. S amilyen gyorsan világossá válik a nyitott szemű látogató számára az anyagi jólét, a rengeteg érzéki és testi örömforrás, ugyanilyen gyorsasággal válik világossá számára a „mocsárba merülés” is: a járványszerűen terjedő idegi és lelki betegségek, szexu­ális aberrációk, idegösszeomlás, pszichoszomatikus betegségek, az erkölcsi feslettség, a szétzilált családok, a fertelmes bűnök, és egyáltalán az emberi élet teljes kiürülése, a nemes emberi érzelmek és törekvések eltűnése. Ezek a mai civilizáció buktatói, amelyek a hitetlenség és a materializmus gyümölcsei. Ezért szükség van a hitre, amely megmenti az embert attól, amit a hitetlenség művelt vele. Szükség van a hitre, s a hit útjának megmutatása a muszlimok kötelessége és a Küldöttek követőinek feladata.

„Urunk! Mi hallottunk egy [ige]hirdetőt, aki a hitre szólított [kiáltván]: „Higgyetek Uratokban!” És mi hittünk.” (Korán 3:193)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink