Szintén a Teremtőd volt az, Aki a hangok érzékelésére hallást adott neked. Amikor még a csend világában voltál, szülőanyád méhében, akkor kaptad a hallás eszközeit, melyek segítségével a hozzád intézett beszédet megértheted, felismered általa mások hangját és az eddig ismeretlen dolgokat megtanulhatod általa.
A Teremtőd volt az, Aki ellátott a felfogás, az ész és a döntőképesség eszközeivel, a gondolkodás képességével. E képesség az, ami megkülönböztet téged az állatoktól, akikkel osztozol a látás és a hallás képességében, ám ők nem rendelkeznek a gondolkodás és az ész eszközeivel. Ez a képesség – mely csak az ember sajátja – teszi lehetővé, hogy meg tudja ítélni, mi a hasznos számára, s legyőzheti általa az akadályokat, szolgálatába állíthatja a növényeket és az állatokat, lemerülhet a vizek mélyére, felemelkedhet a világűr magasába, ami által jóvá és hasznossá teheti földi életét. Az ész nélkül a tudatlanok világába tartozna az ember.
Ó, ember! Gondolj bele, hogy mi lenne veled látás, hallás és értelem nélkül! Milyen lenne akkor az életed? Hogyan jutnál el egyik helyről a másikra? Hogyan óvhatnád meg magad a különböző veszélyektől?
Ha mindezeket figyelembe vetted, ó ember, nem gondolod, hogy első és legfontosabb feladatod az, hogy ezeket az értékes eszközöket, melyekkel a Teremtőd látott el téged, arra használd, hogy megismerd Őt és a küldöttét? Megismerd azt, amit nem tudsz: léted és teremtésed célját, lényegét, értelmét! Mert bizony, ha Allah megfosztana ezektől a szervektől, nem lenne senki, sem ember, sem bálvány, aki ezeket vissza tudná adni neked. Így szólt Allah:
„Mondd, mit gondoltok, ha Allah elvette volna a hallásotokat, látásotokat és lepecsételte volna a szíveteket, vajon van-e más istenség, aki ezeket visszaadhatná nektek? Nézd, hogyan magyarázzuk a jeleinket, ám mégis elfordulnak.” (Korán 6:46)
Az ép eszű ember tudja, hogy első feladata, hogy azokat az eszközöket melyekkel a Teremtő ellátta, arra használja, hogy megismerje Teremtője parancsát, s azokat a dolgokat, melyekben a Teremtője tetszését leli. S megismerje azt is, amivel a Küldött (béke legyen vele) érkezett az Urától. Így szólt a Magasztos Allah:
„Emlékezzetek meg Allahról, miként Ő megtanított benneteket arra, amit nem tudtatok.” (Korán 2:239)
Ezáltal az ember az engedelmesek és a hálásak közé fog tartozni, akik így szólnak:
„Dicsőség Néked! Nálunk nincs más tudás csak az, amire Te tanítottál bennünket. Hiszen Te vagy a Bölcs és mindenek Tudója.” (Korán 2:32)
Az ép eszű ember első feladata tehát, hogy az Ura parancsainak engedelmeskedjen, Aki így szólt:
„Tudd hát meg, Ő az Egyetlen Igaz Isten, Allah.” (Korán 47:19)
Mivel a muszlim ember hitvallásában tudásra és bizonyosságra támaszkodik, így azok közé fog tartozni, akiknek erős és biztos a hite, mely nem inog meg. Azon józan eszűek közé fog tartozni, akik világosan látják az Allahban és Küldöttében (béke legyen vele) való hit igazságát és valóságát. Felemeli magát a „vakok” szintjéről, azok szintjére, akik tudják, hogy a Teremtő Úr léte igazság és valóság, és a Küldötte (béke legyen vele) is az igazat hozta el. Így szólt Allah:
„És vajon az, aki tudja, hogy ami leküldetett hozzád a te Uradtól, az az Igazság, hasonlatos lenne ahhoz, aki vak? Csak azok hallgatnak az intő szóra, akiknek van eszük.” (Korán 13:19)