Az előbbiekből világossá vált számunkra, hogy Aki

„megtanította az embert arra, amit nem tudott” (Korán 96:5),

és ellátta az ismeret és a tudás megszerzésének eszközeivel, az a Benne és a Prófétájában való hithez vezető úttá a tudást, az ismeretet és a tudományt jelölte ki és úgy rendelkezett, hogy a tudás megszerzésének eszközeit a lehető legjobban kell hasznosítani. Bennünk, emberekben, olyan szerveket teremtett, melyek segítségével a legmegbízhatóbb úton – a tudás útján – juthatunk el a Benne való hithez. Így szólt a Magasztos Allah:

„Tudd meg hát, hogy Allah az Egyetlen Isten!” (Korán 47:19)

és

„És vajon az, aki tudja, hogy ami leküldetett hozzád a te Uradtól, az az Igazság, hasonlatos lenne ahhoz, aki vak? Csak azok hallgatnak az intő szóra, akiknek van eszük.” (Korán 13:19)

Továbbá:

„Elküldtünk hozzátok egy közületek való küldöttet, aki a mi jeleinket recitálja nektek, aki megtisztít benneteket, tanítja nektek az Írást és a bölcsességet, s tanítja mindazt, amit nem tudtok.” (Korán 2:151)

Allah óva intett a tudatlanság követésétől:

„Ne járj annak nyomán, miről nincs biztos tudásod! Bizony a hallásról, a látásról és a szívről számot kell majd adni.” (Korán 17:36)

Allah világossá tette, hogy a tudatlanság az igazság megtagadásához és a hitetlenséghez vezet. Így szólt Allah:

„Így pecsételi le Allah azok szívét, akik nem rendelkeznek tudással.” (Korán 30:59)

Azzal, hogy a rendelkezésünkre álló tudásszerző eszközöket felhasználjuk és arra fordítjuk, hogy megismerjük általuk Urunkat és a Küldöttét (béke legyen vele), ezáltal azok mellé állunk, akik tanúságot tesznek Allah egyedüli isteni mivoltáról. Az ő tanúságtételüket Allah a saját tanúságtételével kapcsolta össze, mikor így szólt:

„Allah tanúsítja, hogy nincs más isten Rajta kívül. Az angyalok és azok, akik tudással rendelkeznek [is tanúsítják ezt].” (Korán 3:18)