Bizony, a Szafá és a Marva Allah [zarándok]helyei közé tartoznak. Ezért aki elzarándokol a Házhoz vagy elvégzi az umrát, azt nem terheli vétek, ha teljesíti a kettő közötti járást. 10 Ha valaki önként tesz jót, [tudja meg, hogy] Allah bizony a Felettébb Hálás,11 a Mindent tudó. (A tehén 2: 158)

(Ó, Ábrahám!) hirdesd ki a zarándoklatot az emberek számára. Ők jönni fognak hozzád gyalog és mindenféle sovány [tevén], amelyek számtalan mélyen fekvő ösvényről jönnek elő, hogy tanúi lehessenek olyan dolgoknak, amelyből haszon származik nekik, (a túlvilágon járó jutalom és részben az evilági nyereség) és emlegessék Allah nevét meghatározott számú napokon (dzulhiddzsa hónap 10-13. napjai), minden egyes jószág [levágásakor], melyekkel Allah ellátta őket. (A zarándoklat 22:27-29)

A fenti Korán-áják mellett számos olyan prófétai hagyomány található, amelyből egyértelműen bebizonyosodik a zarándoklat kötelezettsége:

•    1.    Abdullah ibn Omar hagyományozta, hogy a Próféta (béke legyen vele) a következőt mondta: „Az iszlám öt dologra épül: annak tanúsítására (saháda), hogy nincs más Isten, kivéve Allahot, és hogy Mohammed Allah küldötte; az ima helyes elvégzésére (ikámat as-salá), a zaká kiadására (ítá az-zaká), a ramadán hónap böjtölésére (szijám ramadán) és a zarándoklat elvégzésére (haddzs al-bajt).”
•    2.    Abú Hurejra hagyományozta, mondva: „Allah Küldötte (béke legyen vele) beszédet tartott nekünk, és a következőt mondta: »Ó, emberek! Allah kötelezővé tette számotokra a zarándoklatot, zarándokoljatok hát!« Erre egy férfi azt kérdezte: »Minden évben ó, Allah Küldötte?« Erre (a Próféta béke legyen vele) hallgatott, amíg még kétszer el nem ismételte. Ekkor Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: »Ha azt mondanám, hogy igen, akkor kötelezővé válna, ám képtelenek lennétek rá (az elvégzésére).«. Ezután azt mondta: »Tartsátok vissza tőlem azokat (a kérdéseket), amikről nem szóltam. Ugyanis azok (a népek), akik előttetek éltek csak azért pusztíttattak el, mert sokat kérdeztek, és sok nézeteltérésük volt a Prófétáikkal. Tehát ha valamit megparancsolok nektek, akkor teljesítsetek belőle annyit, amennyire képesek vagytok, és ha eltiltalak titeket valamitől, akkor azt hagyjátok el!«”12

Az Istenimádat az Isten iránti mély alázat tanúsítása, annak tiszta szívből történő kinyilvánítása, hogy nincs más aki imádatra méltó, kivéve Ő. Az imádatunk kinyilvánításával mutatjuk ki Isten iránti alázatunkat. Egyes imádatunk kifejeződései testiek, míg mások anyagiak. A zarándoklat olyan imádat, amely mindkettőre kiterjed, tehát egyszerre jelent testi és anyagi terheket a zarándok számára. Elvégzésük így csak azok számára kötelező, akik rendelkeznek anyagi fedezettel, és egészségi állapotuk lehetővé teszi ezt. A zarándok köszönetét fejezi ki e két kegyért (az anyagi fedezetért és az egészségért) oly módon, hogy csakis az Isten szolgálatára használja azokat. A zarándoklat alatt, az ihrám állapotában, azzal, hogy nem mindennapi viseletünket, ruházatunkat hordjuk, eltávolodunk az evilági javak megszerzéséért folytatott tevékenységeinktől is.

Lábjegyzet:

10.    A Szafá és a Marva között járás (szaíj) a zarándoklat egyik pillére. Allah itt azért hangsúlyozza, hogy nem vétek a szaíj, mert a pogány korban mindkét hegyre egy-egy bálványt helyeztek, és a pogány arabok mielőtt muszlimok lettek volna, a bálványok neveit ismételgetve végezték a szaíjt és csókolgatták azokat. Miután muszlimok lettek, azt hitték, hogy a szaíj bűnnek számít, és nem mentek oda. Allah ezért leküldött egy áját, miszerint nem vétek, ha a már bálványoktól mentes helyek között menetelnek, mert azok Allah zarándokhelyei közé tartoznak.
11.    A Hálás Allah egyik neve. Ő bőkezűen jutalmazza a legkisebb jótettet is.
12.    Lásd szahíh Muszlim, IV/427.