Az évenkénti zarándoklatot egy vásárral kötötték össze. A Próféta (béke legyen vele) eljövetele előtti időkben (a dzsáhilijja korában) dzúlkada hónapban két vásárt rendeztek. Az egyiket Ukkázban, a másikat Madzsannaban. Ezeket a vásárokat követte dzulhiddzsában a dzúlmadzsázi vásár, amikor az emberek köِzvetlenül Arafa völgye felé vették az irányt. A szertartás központi része „az állás” (vukúf) volt Arafa völgyében. Az bizonytalan, hogy Arafa napja böjtnap volt-e vagy sem, erre vonatkozóan számos eltérő vélemény van. A pogány szokás az volt, hogy az Arafa völgyből való kivonulást (ifáda)36 már napnyugta előtt elkezdték. Az iszlámban a vukúf ideje déltől egészen napnyugtáig tart, a Próféta (béke legyen vele) megparancsolta, hogy Arafa völgyét napnyugtáig nem szabad elhagyni.
Arábiában számos olyan zarándokhely volt, ahol olyan ünnepet tartottak, mint az „arafai zarándoklat”, amelyet dzulhiddzsa hónap 9. napján rendeztek meg, és amelyen különböző törzsekhez tartozó arabok vettek részt. Ennek az ünnepnek a megrendezése viszont csak akkor volt lehetséges, amikor béke uralta a területet. Ez pedig az egymást követő három zarándoklati hónapban valósult meg, amely egy tilalmas időszakot jelentett. Ebben az időszakban a törzsi háborúskodások, ellenségeskedések szüneteltek, és a fegyvereket távol tartották a tilalmas területtől.
A dzsáhilijja korában (a Korán kinyilatkoztatása előtti pogány korban) csak akkor kezdték el a kivonulást Muzdalifaból Míná irányába, amikor a Nap felkelt. Később a Próféta (béke legyen vele) Isten akaratának megfelelően megváltoztatta ezt az időpontot, és napfelkelte előttre tette át. Miután Mínába érkeztek dzúlhiddzsa hónap 10. napján, az első dolguk az volt, hogy az áldozati állatukat levágják. E napot mind a mai napig áldozás napjának (jaum al-adha) nevezik.
Ezután következett a kavicsok dobása (ramj al-dzsamarát), miután a Nap áthaladt a zeniten.
A Kuzáa törzs után a Kurejs törzs vezetője Kuszaj ibn Kiláb vette át Mekka illetve a Káaba felügyeleti jogát. E törzs tagjai nagy tiszteletnek örvendtek, mivel a zarándoklattal kapcsolatos összes tisztség a kezükbe került, mint például a zarándokok itatása (szikájátul-háddzs), az ihrám ruha eladása, a Káaba kulcsának őrzése stb. Ebből a törzsből való a Próféta (béke legyen vele) is, akinek nagyapja, Abd al-Muttalib nagy tiszteletnek örvendett a törzs előkelőinek körében. I.sz. 570-ben Mekkában megszületett Mohammed (béke legyen vele). Negyvenéves korában Gábriel angyalon (béke legyen vele) keresztül megkapta Allahtól az első kinyilatkoztatást. 622-ben kivándorolt Medinába (hidzsra) s nyolc évvel később (a hidzsra nyolcadik évében) harc nélkül bevette Mekkát.
A Hidzsra 9. évében, azaz időszámításunk szerint 631-ben a Próféta (béke legyen vele) Abú Bakrt bízta meg azzal, hogy a muszlimok élén menjen el Mekkába és teljesítse a zarándoklatot az iszlám szabályai szerint. Abú Bakr a Próféta (béke legyen vele) megbízásából kihirdette, hogy ettől az évtől kezdve nem engedélyezett meztelenül37 körbejárni a Káabát, illetve a társítók38 nem teljesíthetik a zarándoklatot39. Majd a hidzsra 10. évében (632-ben) maga a Próféta (béke legyen vele) is elvégezte a zarándoklatot, amelyet búcsúzarándoklatnak (haddzsatul-vadá)40 is neveznek.
Lábjegyzet:
36. Szó szerinti jelentése: valahonnan kivonulni. Itt: Arafából Muzdalifa irányába.
37. A dzsáhilijja (Korán kinyilatkoztatása előtti) időszakában az eredeti szertartások elferdítése miatt elterjedt gyakorlattá vált, hogy a zarándokok közül néhányan meztelenül járták körbe a Káabát.
38. Társító: az Allah mellé társat állítók.
39. Ezért hívják a Mekkai nagy mecsetet al-Meszdzsid al-Harámnak, azaz a Tilalmas mecsetnek, mert ettől a naptól kezdve kitiltattak erről a helyről a hitetlenek és a társítók.
40. Haddzsat al-vadá’: Búcsúzarándoklat. Ez alkalommal a Próféta (béke legyen vele) történelmi beszédet mondott, amely búcsúbeszédnek (khutbat al-vadá) hívnak. Lásd a következő „A Próféta (béke legyen vele) búcsúzarándokla” fejezetben.