Válaszolni a hívásra (at-telbija) (Mekkai zarándoklat 22. rész)

A telbija definiciója

A telbija kifejezés lebbá igéből származik, melynek jelentése: „követni, engedelmeskedni (egy meghívásnak, egy hívásnak)”. Ebből van a lebbejk, melynek jelentése: „Itt vagyok, a Te szolgálatodra!” A telbija jelentése pedig, „válaszolni egy hívásra”. A telbiját válaszul mondják a zarándokok. Válaszul arra, hogy a 22:27 ájában Allah a Káabahoz rendeli őket.

Ennek engedelmeskedve igent mondanak a hívására, és testtel-lélekkel megjelennek azon a helyen, ahol Ábrahám (béke legyen vele) hirdette meg a zarándoklatot az embereknek Isten parancsára:

(Ó, Ábrahám!) hirdesd ki a zarándoklatot az emberek számára. Ők jönni fognak hozzád gyalog és mindenféle sovány [tevén]
(A zarándoklat 22:27)

A pogánykorban az arabok, ha el akarták végezni a Káaba zarándoklatát, minden egyes törzs megállt a saját bálványa mellett, dicsőítette azt, és azután elkezdték a telbija ismételgetését addig, amíg meg nem érkeztek Mekkába. Minden törzsnek más és más volt a telbijája. Például a Kurejs telbijája a következő volt:
„Ó, Allah! Itt vagyok, állok szolgálatodra, itt vagyok! Itt vagyok, nincs neked társad, csak te vagy a birtokosa a királyságnak”.
A Kinána törzs a következőt mondta:
„Ó, Allah! Itt vagyok, állok szolgálatodra, itt vagyok! A mai nap a dicséret, a fohász és a megállás (vukúf) napja.”
A fent említett példák alapján azt lehet mondani, hogy ezeket a telbijákat valamilyen Istenség felé intézték, azonban voltak olyan törzsek, melyek egyenesen a Káababan lévő legnagyobb bálványok neveit említve fordultak Istenük felé, például a Muzhadzs törzs tagjai a következő telbiját ismételgették:
„Ó, Su-rá, al-Lát és al-Uzzá ura! Itt vagyok, állok szolgálatodra!”80
A Prófétának (béke legyen vele) adott kinyilatkoztatással Allah eltörölte ezeket a különböző fajtájú és szövegű telbijákat és egységes, csak az egy Isten imádatát és engedelmességet tanúsító telbiját rendelt el, amelyet a Próféta (béke legyen vele) megtanított a muszlimoknak.
Több hagyományban is szerepel, hogy a Próféta (béke legyen vele) a következő telbiját ismételgette a búcsú zarándoklata alatt:

„Lebbejk Allahuma lebbejk, lebbejke lá seríkeleke lebbejk, in alhamde vanniamata, leke valmulk, lá seríkelek.”

(Itt vagyok, állok szolgálatodra, Ó, Allah! Itt vagyok! Itt vagyok, nincs Neked társad, itt vagyok. Bizony, a kegyelem, a hála és az uralom Téged illet, nincs neked Társad.)81

A telbija előírása (Hukm at-telbija)

A telbija állandó ismétlése szorgalmi cselekedet. Ugyan nem kötelező, de az ihrám felvétele után ez nyomatékosítja és fejezi ki zarándoklatunk szándékát. Ezért folyamatosan ismételgessük mindig, különösen a zarándoklati szertartások helyei között vonulva.
Fontos és lényeges, hogy a telbiját ne csoportosan vagy egy ütemben, hanem egyénileg ismételgessük. A férfiak hangosan mondják, a nők pedig halkan, csak annyira legyen hangos, hogy hallják saját hangukat, legfeljebb közvetlen környezetük hallja őket. Ez ajánlott vagy kedvelt cselekedet (mustahabb). A telbiját az ihrám felvételétől a Káaba körbejárásának kezdetéig ajánlatos ismételgetni. Mind a négy jogtudós megegyezik abban, hogy ez szunna (nem kötelező cselekedet). A telbiját ajánlott sokszor ismételgetni a zarándoklat és az umra alatt.

Lábjegyzet:

80.    Jákúbi Táríh, 255-256.
81.    Ibn Hadzsar, Fath al-Bárí, IV/191