Ezen a napon nincs semmilyen meghatározott kötelező szertartás, sokkal inkább egyfajta lelki felkészülést szolgál az elkövetkező napok eseményeire. A tarvija szó öntözést jelent. Mivel a Próféta (béke legyen vele) idejében Míná, Muzdalifa és Arafa területén nem volt víz, ezért az emberek dzulhiddzsa 8-án mielőtt elindultak volna Mínából, alaposan megitatták a tevéket, hogy azok a zarándoklatból hátra maradt négy vagy öt napot kibírják víz nélkül. Napjainkban erre nincs szükség, de a zarándokok lelki felkészülése most is fontos.

Azok a zarándokok, akik umrától különválasztott zarándoklatot (haddzs at-tamattu) végeznek, és korábban kiléptek az ihrám állapotából, ezen a napon a zarándoklat elvégzésének szándékával (lebbejk haddzs – itt vagyok zarándoklatot végezni) ismét belépnek az ihrám állapotába. Az ihrámba való belépésnek ezen a napon nem kell a míkátnál történnie. Az ihrám ruha felvételénél ugyanazok a szunnák érvényesek, mint korábban (például fürdés, körmök levágása, szőrtelenítés stb.).

Ezután a telbiját ismételgetve kivonulunk a mínai sátortáborba, és a napot fohászkodással, istenemlegetéssel, Korán recitálással töltjük, miközben a Szunna szerint rövidítve, de nem összevonva imádkozzuk a déli, a délutáni, a naplementi és esti imákat. A hajnali imát még Mínában imádkozzuk, majd elindulunk elvégezni a zarándoklat egyik legfontosabb szertartását, az Arafa völgyében való állást.