Ezt a zarándoklat körbejárásának (taváf al-haddzs vagy taváf al-ifáda) nevezik.
A taváf al-ifáda a zarándoklat pillérei közül az egyik, nem hagyható el és nem váltható meg áldozattal, ezért mindenképpen pótolni kell, ha elmaradt volna. Aki ezt nem teszi meg, annak nem teljes a zarándoklata, ezen a véleményen van a legtöbb tudós. Erre bizonyíték mind a Korán, mind a szunna. A Koránban „A zarándoklat” szúra 29. ájája egyértelműen a taváf al-ifádara mutat, amikor elrendeli a Káaba körbejárását:
Aztán vessenek véget elhanyagolt állapotuknak (az ihrám tilalmainak), teljesítsék fogadalmaikat és végezzék el a körbejárást a Káaba körül. (A zarándoklat 22:27-29)

A szunnában egy szahíh hagyomány szerint, amelyet Bukhári és Muszlim egyaránt feljegyzett: „A hívők anyja Szafijja együtt zarándokolt a Prófétával (béke legyen vele) , és eközben megérkezett a havi vérzése (menstruáció). A Próféta (béke legyen vele) azt kérdezte: Vajon (a feleségem) itt marasztal bennünket? Mire ők (a társak) azt felelték, már elvégezte a taváf al-ifádat. Erre a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: akkor nem baj, tehát mehetünk tovább”.

A körbejárás befejezése után végezzünk két meghajlásnyi (raka) imát Ábrahám állásának helye (makám Ibráhím) mögött. Az első rakában a Korán nyitó szúra (al-fátiha) után, a 109. „A hitetlenek” szúrát (al-káfirún) és a második rakában pedig az al-fátiha után a 112. „Az őszinte hit” szúrát (al-iklász) kell elmondani.
Ezután aki umrától elválasztott zarándoklatot (haddzs tamattut) végez, az végezze el a Szafá és a Marva között járást is (szaíj). A kárin és a mufrid (a zarándoklattal egybevont umrát, vagy csak zarándoklatot végzők) számára a szaíj csak akkor kötelező, ha a tavaf al-kudúm alkalmával ezt nem végezte el. Ezután mentesülünk az ihrám minden tilalma alól (második vagy nagy mentesülés), és ezután már csak a tasrík napjainak teendői következnek.