Menu

Az ideális muszlim nő 9. rész - Allah útján harcoló nők

Ideális muszlima 9. rész - Allah útján harcoló nők A korai muszlimák keveset gondoltak arra a szenvedésre és gyötrődésre, amit az iszlámért kellett elviselniük. Egyikük, Szumajjah, Ammár ibn Jászir édesanyja volt. Amikor a déli nap a legforróbban perzselt és a sivatag homokja legjobban égetett, Banu Makhzum kivonszolta őt, a fiát és férjét a sivatagba ahol forró homokot öntöttek és tüzes pajzsot tettek rájuk valamint égető kövekkel dobálták őket. Végül, hogy enyhítsék a szörnyű kínzást, Szumajjah férje és fia azt mondták amit a bálványimádók hallani akartak, habár nagyon nehezükre esett. Velük, és a hasonló helyzetekkel kapcsolatban Allah a következő aja-t nyilatkoztatta ki:
"Akik nem hisznek Allahban, miután már hívők voltak - kivéve, aki kényszerből cselekszik, és nyugodt az ő szíve a hitben " (Qur'an 16:106)

Szumajjah azonban rendületlen és türelmes maradt, és nem tagadta meg a vallását. A megvetendő Abu Dzsahl megszúrta egy lándzsával, megölte, és ezzel Szumajjah-t az a megtiszteltetés érhette, hogy ő lett az iszlám első mártírja.

Az iszlám történelme telis-tele van olyan nőkkel akik ennél még sokkal rosszabb szenvedést is elviseltek a vallásukért. Ez a szenvedés se nem gyengítette eltőkéltségüket, se nem merítette ki türelmüket; ellenkezőleg, készségesen fogadták el a sorsukat, jutalmat remélve érte Allahtól. Soha nem mondtak semmi rosszat a vallásukról, és nem alázták meg magukat kegyelemért könyörögve. Történészek arról számoltak be, hogy sok elnyomott férfit – Bilál-on kívül (Allah kegyelmezzen neki) – kényszerítettek arra, hogy olyat mondjanak amit az elnyomóik hallani akartak azért, hogy megmentsék a saját életüket. Azonban a nők közül akiket a tudósítások szerint hasonlóan meghurcoltak, senki nem engedett az erőszaknak.

Ezek a csodálatos muszlim nők elfogadták a zsarnokságot amit Allahért kellett elszenvedniük. Soha nem hagytak fel az iszlám hirdetésével, bármilyen szenvedés vagy megpróbáltatás is állta útjukat.

Umm Serík al-Kurasijjah al- Ámirijjah történetében, Ibn Abbász elmondja egy szemtanú beszámolóját arról, hogy a nők hite milyen nagy volt, és hogyan siettek Allah ügyének szentelni magukat türelmesen elszenvedve mindenféle ezzel járó próbát.
Ibn ’Abbasz mondta:
“Umm Serík Mekkában való tartózkodása idején kezdett ez iszlámról elmélkedni, befogadta a vallást, majd elkezdett titokban vegyülni Kurejsi nőkkel, az iszlámra hívogatta őket mindaddig amíg minden ki nem tudódott a Mekkaiak számára. Elfogták, és azt mondták neki, “A néped miatt visszaküldünk hozzájuk, és nem tesszük veled azt amit akarunk.” Aztán így folytatta, “Így hát felültettek egy tevére nyereg vagy párna nélkül, és három napig úgy hagytak étlen, szomjan. Három nap múltával kezdtem elveszíteni az eszméletemet. Bármikor ha megálltak, engem úgy hagytak a napon míg ők árnyékos helyre bújtak, ettek és ittak majd újrakezdték útjukat….’”

Ez azonban még nem minden amit a muszlim nők az iszlámért tettek; hadi felfedező utakra mentek a Prófétával (Béke és Áldás Legyen Vele) és a követőivel akkor és amikor a hívők serege és a hitetlenek serege találkozott a harcban. Fontos feladatot hajtottak végre: vizestömlőket készítettek, vizet hodtak a harcosoknak, ápolták a sérülteket és elvitték a halottakat a harctérről.

A legkritikusabb pillanatokban soha nem hátráltak meg attól, hogy fegyvert fogjanak és a csatamezőre lépjenek a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) és követői oldalán.

Bukhari és Muszlim sok hadíszt elbeszélnek erről az aranykorról, amelyek a muszlim nők éleselméjűségét írják le. Szívük telve volt hittel, Allah és Prófétája (Béke és Áldás Legyen Vele) iránti mély szeretettel, és a vággyal, hogy az iszlám győzedelmeskedjen.

Az egyik ilyen beszámolót Imam Muszlim adja Umm Atijjah al-Anszárijjah-tól, aki azt mondta:
“Hét hadjáratra mentem el Allah Küldöttével (Béke és Áldás legye Vele). Hátramaradtam a táborban, ételt készítettem, és ápoltam a betegeket és a sebesüleket.”

Anasz Ibn Malik azt mondta:
“Allah küldötte, Umm Szulajm és néhány Anszarbeli nő kíséretében ment el hadjáratra; ők hoztak vizet, és ápolták a sebesülteket.”

Imam Bukhari arról számolt be, hogy al-Rubajji’ bint Mu’awwidh azt mondta:
„A Prófétával (Béke és Áldás Legyen Vele) voltunk, vizet hoztunk, ápoltuk a sebesülteket és visszahoztuk a halottakat Medinába.”  

Bukhari és Muszlim arról számolnak be, hogy Anasz azt mondta:
„Uhud napján, amikor néhány ember megszökött a Prófétától Abu Talhah a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) előtt állt és egy páncéllal védte. Abu Talhah jólképzett íjász volt és azon a napon két vagy három íjat tört el. Mindig amikor egy férfi arra ment, akinek egy tele tegeznyi nyila volt, azt mondta ‘Add ide Abu Talhahnak’. Mindig amikor Allah Küldötte (Béke és Áldás legyen Vele) felemelte a fejét hogy megnézze mi történik, Abu Talhah azt mondta neki: ‘Ó Allah küldötte, anyám és apám áldoztassanak fel érted! Ne emeld fel a fejed, mert eltalál egy nyíl. Inkább találja el az én mellkasomat mint a tiedet.” Ő [Anasz] azt mondta: ‘Láttam A'isah bint Abi Bakr-t és Umm Szulajm-t, mindketten feltűrték ruhájukat, hogy láthatóvá vált bokaékszerük. Víztömlőket cipeltek a hátukon, és vizet öntöttek az emberek szájába. Visszamentek, megtöltötték a tömlőket újra, majd ismét vizet vittek az embereknek. Abu Talhah kardja kétszer-háromszor leesett a kezéből mivel annyira kimerült volt.”

Milyen nemes cselekedetet vittek véghez ezek a nők azzal hogy csillapították a mudzsahidek (Allah útján küzdők) szomját a dühöngő csata közepén a rekkenő hőségében. A csatamezőn járkáltak, mit sem törődve a hulló nyilakkal és a kardcsapásokkal amik körülvették őket.

Ezért az igaz útra vezetett khalifa ‘Umar ibn al-Khattáb (Allah Legyen Elégedett Vele) előnyben részesítette Umm Szalit-ot saját feleségénél, Umm Kalthum bint ‘Ali-nál amikor köntösöket osztott szét a medinai nők között. Mert Uhud napján bőrtömlőt varrt, és ezzel nagyon sokat segített abban, hogy a mudzsahidek visszanyerjék energiájukat. Bukhari a következőről számol be Tha’labah ibn Abi Malikkal kapcsolatban:
„Umar ibn al-Khattáb kiosztott néhány ruhát a medinai nők között. Maradt még egy jó ruha, és néhány férfi aki vele volt így szólt: ‘Ó hívők vezére, add oda a feleségednek, Allah küldötte unokájának,’ vagyis Umm Kalthum bint ‘Ali-nak. ‘Umar azt mondta, ‘Umm Szalitnak több joga van hozzá.’ Umm Szalit volt az egyik Aszari nő, aki hűségesküt tett a Prófétának (Béke és Áldás Legyen Vele). ‘Umar azt mondta, ‘Ő cipelte a bőrtömlőket nekünk Uhud napján.’”

Az Uhudi csata napján a Próféta arca és felső ajka megsérült és eltört a foga. Lánya, Fátimah (Allah Legyen Elégedett Vele) megmosta a sebeit míg ‘Ali a vizet öntötte.  Amikor Fátimah látta, hogy a víz a vérzést csak még jobban megindította, vett egy darab nádfonatot, megégette és a sebre tette hogy megállítsa a vérzést.

Szafijjah bint ’Abd ul-Muttalib, a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) (apai) nagynénje volt az egyike azoknak a nőknek, akik erősek maradtak a csata legnagyobb hevében. Kezében dárdával állt, és az odavágott mindenkinek és azt mondta: „Menekülsz Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) elől?” Amikor a Próféta meglátta őt, intett fiának, al-Zubayr bint al’Awwam-nak, hogy hozza őt vissza, nehogy meglássa mi történt testvérével, Hamzával (Allah Legyen Elégedett Vele). Szufijjah azt kérdezte: „Miért? Már hallottam, hogy megcsonkították a bátyámat, de ez Allahnak semmi. Elfogadtuk azt, ami történt, és reménykedni fogok a jutalomban, és Insa Allah türelmes leszek.”

Szafijjah az al-Khandaq-i (Árok) csatában is ott volt. Amikor a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) elindult Medinából hogy harcoljon az ellenségeivel, feleségeit és háza népét a Próféta, Hasszan ibn Thabit erődjébe vitte, ami abban az időben Medinah legbiztonságosabb erődítménye volt. Egy zsidó férfi arra járt és sétálni kezdett az erőd körül. Szafijjah azt mondta: „Ó Hasszan, ez a zsidó az erődítmény körül sétál, és Allahra mondom félek hogy, megy és elmondja a többi zsidónak odakint, hogy hol vagyunk. Allah Prófétája (Béke és Áldás Legyen Vele) és a társai túl elfoglaltak, hogy idejöjjenek, és segítsenek nekünk, ezért menj le, és öld meg ezt az embert.” Hasszan így felelt: „Allah bocsásson meg neked Abd ul-Muttalib lánya. Allahra mondom, tudod, hogy én ezt nem tudom megtenni.” Amikor Szafijjah meghallotta ezt, felállt, magához vette fa botját és maga ment le az erődből. A zsidóra támadt a bottal és megölte, majd visszament az erődbe és azt mondta: „Ó Hasszan, menj le és vesd le páncélját és fegyverzetét; az egyetlen dolog, ami miatt nem én magam csinálom, az az, hogy ő egy férfi. Hasszan így felelt: „Ó Abd ul-Muttalib lánya, nincs nekem szükségem erre a zsákmányra.” Szafijjah a khaybari csatában is jelen volt.

Az egyik legkiválóbb nő aki részt vett az uhudi csatában, ha nem a legkiválóbb Nuszajbah bint Ka'ab al-Mázinijjah volt, ’Umarah édesanyja (Allah Legyen Elégedett Vele). A csata elején vizet hordott és ápolta a sebesülteket, mint ahogyan a többi nő. Amikor a csata a muszlimok javára látszott eldőlni, az íjászok megtagadták a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) parancsát, és ez a győzelmet vereségbe fordította. A Korán így írja le: 

"Emlékezzetek arra, amikor fölfelé mentetek, s ügyet sem vetettetek senkire, mialatt a Próféta mögöttetek szólított benneteket." (Qur'an 3:153)

Ekkor Nuszajbah kirántott kardjával és íjával a kezében előrement hogy csatlakozzon ahoz a maroknyi csapathoz akik szilárdan a Próféta mellett álltak, és emberi pajzsként védték őt (Béke és Áldás legyen Vele) a bálványimádók támadásától. Minden egyes alkalommal amikor veszély fenyegette a Prófétát (Béke és Áldás Legyen Vele), Nuszajbah sietett megvédeni. Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) észrevette ezt és később azt mondta: “Amikor csak jobbra vagy balra néztem, őt láttam értem harcolni.”

A fia, ‘Umárah is leírta hogy mi történt azon a napon: “Azon a napon megsérült a bal karom. Egy férfi aki olyan magasnak tűnt mint egy pálmafa, megütött, majd elment anélkül, hogy üldözne, hogy végezzen velem. A vér ömlött belőlem, ezért Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) azt mondta: “Kötözd be a sebed. Édesanyám odajött hozzám, a csípőjén kötszerrel körbekötve, amit azért hozott, hogy be tudja kötözni a sebesülteket. Bekötötte a sebeme  ,a Próféta pedig figyelt. Aztán azt mondta nekem anyám, ‘Kelj fel fiam és harcolj.’  A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) azt mondta, ‘Ki tudná mindazt elviselni amit te elviselsz, Naszibah?’ Ő azt mondta: A férfi aki megütötte a fiam arra jött, és Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) azt mondta: ‘Ez az aki megütötte a fiad.’ Én feltartóztattam és megütöttem a lábszáránál úgy, hogy összeesett. Láttam Allah Küldöttét (Béke és Áldás Legyen Vele) olyan szélesen mosolyogni, hogy a hátsó fogai is látszottak. Azt mondta: ‘Boszút álltál, ó ‘Umarah édesanyja!’ Aztán a férfira rontottunk a fegyvereinkkel, megöltük, és a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) azt mondta: ‘Allahé a dícséret, aki győzelmet adott neked felette, megadta neked a megelégedést, hogy bosszút állj az ellenségeden, és láthasd a bosszút saját szemeiddel.”

Ezen a napon Nuszajbah maga sok sebet kapott miközben harcolt. A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) látta őt és odahívta a fiát,  mondván ‘Az Édesanyád! Az Édesanyád’ Nézd meg a sebeit, Allah áldjon meg téged és egész házad népét! Édesanyád jobban harcolt mint ez és ez.” Mikor anyja ezt meghallotta, azt mondta, “Imádkozz Allahhoz, hogy csatlakozhassunk hozzád a Mennyben.” Fia így válaszolt, “Ó Allah, tedd őket társaimmá a Mennyben.” Azután azt mondta, “Nem érdekel mi történik velem ezen a világon.”

Umarah édesanyjának a dzsihádja nem ért véget az uhudi csatával. Számos más eseményen is részt vett, mint például az aqabahi, al-hudaybiyahi, khaybari és hunayni békekötésnél. Hősies magatartása Hunajn-nál nem kevésbé volt csodálatos mint Uhudnál. Abu Bakr kalifasága idején al-Jamámah-nál volt ahol hősiesen harcolt és tizenegy sebet kapott, elveszítette kezét is.

Nem meglepő, hogy a Próféta (Béke és Áldás legyen Vele) azzal a jó hírrel jött hozzá, hogy be fog lépni a Paradicsomba, és hogy később nagyra becsülte Abu Bakr al-Sziddíq kalifa (Allah Legyen Elégedett Vele) és a parancsnoka, Khálid ibn al-Walíd (Allah Legyen Elégedett vele), és azt követően ‘Umar ibn al-Khattab (Allah Legyen Elégedett Vele).

A muszlim nők történelmének aranykora alatt volt még egy másik nő, aki nem volt kevésbé nagyrabecsült, mint Nuszajbah bint Ka’b: Umm Szulajm (Szulajm bint Milhan édesanyja). Mint Umm ‘Umarah, és a többi nő, ő is vizet hozott és ápolta a sebesülteket, azonban itt most egy másik történetet fogunk elmondani. Amikor a muszlimok készültek a Prófétával (Béke és Áldás Legyen Vele) elindulni Mekkát meghódítani, férje Abu Talhah is közöttük volt. Umm Szulaym terhességének későbbi fázisában volt, de még ez sem akadályozta meg abban, hogy elkísérje férjét Abu Talhah-t, és hogy ezzel az ő oldalán nyerje el a dzsihádért járó jutalmat az Allah utján való fáradozásban. Nem érdekelték az út során rá váró nehézségek.  Férje sajnálta őt, és nem akarta mindennek kitenni, de nem lévén más választása, a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) engedélyét kérte. A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) megadta azt, és Umm Szulajm örömmel csatlakozott szeretett férjéhez, és lett szemtanúja Mekka bevételének vele együtt, azon a nagy napon amikor Mekka dombjai a hívők és a mudzsahidok kiáltásától visszhangzottak: “Nincs más Isten Allahon kívül. Megtartotta az ígéretét, és győzelmet adott szolgájának, és egyedül győzte le a szövetségeseket. Nincs semmi sem előtte sem utána. Nincs más Isten Allahon kívül, és csak őt imádjuk, ragaszkodva hűségesen vallásához még ha a hitetlenek gyűlölik is ezt.” Ez volt az a nap amikor a bálványimádás és sirk (többistenhit) bástyái az arab félszigeten örökké eltöröltettek, és a bálványok pedig ledobattattak. Mint ahogyan olvasható a Koránban:


""Eljött az Igazság és elenyészett a hamisság!" A hamisság mindig elenyészik." (Qur'an 17:81)

Ezek az események Umm Szulajm lelkét hittel töltötték meg, és növelték a bátorságát és a vágyát, hogy Allah útján erőfeszítést tegyen. Csak néhány nappal később jött a hunayni csata, ami nagyon nagy megpróbáltatás volt minden muszlimnak. Néhányan semmivel nem törődve elfutottak a csatamezőről. A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) az igazság mellé állt és azt mondta: “Hova mentek emberek? Gyertek hozzám. Én vagyok Allah Küldötte, én vagyok Mohamed ibn Abdullah.” Senki nem maradt vele kivéve egy csapat muhadzsirinit és anszarit, háza népének tagjait, Umm Szulajm és férje Abu Talhah pedig ezek között voltak. Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) látta Umm Szulajm-t, amint épp ruhát tekert csípője köré (mivel akkor épp terhes volt ‘Abdullah ibn Abi Talhah-val) közben pedig próbálta irányítani Abu Talhah tevéjét. Mivel attól tartott, hogy elszabadul, lehúzta fejét a sajátjához és orrkarikáján keresztül tartotta. Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) hívta őt: “Ó Umm Szulajm!” ő pedig válaszolt, “Igen, édesanyám és édesapám legyenek feláldozva érted, ó Allah Küldötte.”

Egy, Muszlim által írt, a Szahih-ban olvasható beszámolóban olvashatjuk:
“Hunayn napján Umm Szulajm megragadott egy tőrt és magánál tartotta azt. Abu Talhah látta, és azt mondta, ‘Ó Allah Küldötte, Umm Szulajmnál tőr van.’ Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) megkérdezte tőle: ‘Mi ez a tőr?’ ő így válaszolt ‘Azért hoztam magammal mert ha egy musrik a közelembe jön, felszakítom a hasát vele.’ Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) nevetni kezdett. Majd ezt mondta (Umm Szulajm): ‘Ó Allah Küldötte, öld meg az összes tulaqa-t (menekültek) akik elmenekültek előled.’ Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) azt mondta ‘Allah elég nekünk, és Ő gondot visel rólunk.’”

Umm Szulajm szilárdan állt a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) oldalán akkor is amikor a csata felerősödött és még a legbátrabb férfiak is próba alá vettettek. Nem is bírta látni azokat akik elfutottak és otthagyták a Prófétát (Béke és áldás Legyen Vele), ezért azt mondta neki “Öld meg azokat akik elhagytak téged…” Nem meglepő hát, hogy a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) azt a jóhírt osztotta meg vele, hogy be fog lépni a Paradicsomba.  Egy Dzsábir ibn ‘Abdullahról szóló, Bukhari, Muszlim és mások által is lejegyzett hadíszban a Próféta (Béke sé Áldás Legyen Vele) azt mondta neki: “Láttam magam a Paradicsomban, és hirtelen láttam al-Rumajsza bint Milhan-t, Abu Talhah feleségét...”

Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) meg szokta látogatni Umm Szulajmot és testvérét Umm Harám bint Milhan-t. Mint ahogyan örömhírt hozott Umm Szulajmnak, hogy belép majd a Paradicsomba, jóhírt mondott Umm Harámnak is, mégpedig hogy a világ végére fog menni azokkal együtt akik Allahért mentek harcolni.

Bukhari arról számol be, hogy Anasz ibn Malik (Allah Legyen Elégedett Vele) azt mondta:
“Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) meglátogatta Milhan lányát és megpihent ott egy időre. Aztán mosolygott és Milhan lánya megkérdezte tőle: ‘Miért mosolyogsz, Ó Allah Küldötte?’ Ő azt mondta: ‘Néhány ember a népemből át fog kelni a zöld tengeren Allah kedvéért, és olyanok lesznek mint a trónukon ülő királyok.’ Ő azt mondta: ‘Ó Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele), imádkozz Allahhoz hogy én is egy lehessek közűlük.’ Ő erre ismét mosolygott, és amaz pedig ismét megkérdezte hogy miért mosolyog. Hasonló választ kapott, amire így reagált: ‘Imádkozz Allahhoz, hogy én is egy legyek közűlük.’ Ezt a választ kapta: ‘Az elsők és nem az utolsók között leszel.’”

A Próféta szavai valóra váltak. Anasz (Allah legyen Elégedett Vele) így számol be: “Hozzáment ‘Ubadáh ibn al-Szamit-hoz, és elment vele a dzsihádba (harcolni Allah útján), és keresztülhajózott a tengeren Kurajdah lányaival.” Amikor visszajött, lovaglóállata ledobta magáról, leesett és meghalt.”

Cipruson lévő sírja a mai napigaz Allah útján harcoló muszlim nőkre emlékeztet. Az emberek akik meglátogatják sírhelyét mind azt mondják: “Ez a sírja egy tisztességes asszonynak, Allah legyen kegyelmes vele.”

Egy másik nő, aki szintén részt vett a hadjáratokban és a dzsihádban a Prófétával (Béke és Áldás Legyen Vele), és segített védelmezni őt, az Ayman édesanyja volt, a Próféta dajkája. Ott volt Uhudnál, Khaybarnál, Mu’tahnál és Hunajnnál, ahol keményen dolgozott ápolva a sebesülteket és vizet hozva a megszomjazottaknak.

És ott volt még Kabsah bint Ráfi’ al-Anszárijjah, Sza’d ibn Mu’ adh édesanyja (Allah Legyen Elégedett Vele). Az uhudi hadjáratnál futva ment a lován ülő Prófétához (Béke és Áldás Legyen Vele), és megragadta a kantárszárát. Azt mondta a Prófétának (Béke és Áldás Legyen Vele): „Ó Allah Küldötte, ez az én édesanyám.” Ő így felelt: „Szívesen látjuk.” Sza’d édesanyja közelebb jött, a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) pedig megállt mellette és részvétét nyilvánította fia ’Amr ibn Mu’adh halála miatt, és elmondta neki valamint családjának a Paradicsom mártírjainak örömhírét, majd imádkozott értük.

Al-Furay’ah bint Malik és Umm Hisám bint Hárithah ibn al Nu’man (Allah Legyen Elégedett Vele) ezek közé a nagyszerű nők közé tartozik. Azok közé tartoztak, akik hűségesküt tettek a Prófétának (Béke és Áldás Legyen Vele) Hudaybiyah fája alatt.  Ez volt a Bay’at al-Ridwan hűségeskű amit a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) hívott össze, amikor a bálványimádók megakadályozták a hívők Mekkába bemenetelét. A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) elküldte ‘Uthman ibn Affant a Kurajs-hez, amazok pedig olyan sokáig tartóztatták, hogy a muszlimok már azt hitték, hogy a kurajsiak elárulták őket és megölték Uthmant. Allah kitüntette Prófétáját és mindazokat akik jelen voltak vele ezen az áldott alkalmon, azzal, amit sokan nem tudnak megérni életükben. Ebből az alkalomból Allah kinyilatkoztatott egy ayat a Koránból, amit a menny és a föld kettéválásáig fognak recitálni.

"Allah tetszését lelte a hívőkben akkor, amikor hűségesküt fogadtak néked a fa alatt. Ő tudta, hogy mi volt a szívükben. Békeáradást (Szekínete) küldött le rájuk és közeli győzelemmel jutalmazta őket"
(Qur'an 48:18)

Umm al-Mundhir Szalmá bint Qaysz jelen volt a Megelégedés néven elhíresült hűségeskünél (a Hudajbia nevű kútnál), és előzőleg szintén ott volt Hívő nők hűségesküjénél, ezért ő úgy ismert, mint a Nő, aki két hűségesküt tett. Amikor a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) és a vele lévők ostromra mentek Banu Kurajdah ellen, ez a nagyszerű Szahábijjah (kortársnő) velük ment és elnyerték az Allah kegyelméért folytatott dzsihád jutalmát.

Aszmá bint Jazíd ibn al-Szakan Anszárijjah részt vett a Prófétával (Béke és Áldás Legyen Vele) az al-khandaqi csatában. Szintén ott volt al-Hudajbijahnál és a Megelégedés néven elhíresült hűségeskünél, valamint Khaybarnál. Az iszlámért tett méltó fáradozásait folytatta egészen a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) haláláig. A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) pedig úgy halt meg, hogy meg volt elégedve vele. Halála után sem hagyta abba az iszlám ügyéért folytatott munkát. A hidzsra utáni 13-ik évben elutazott Szíriába, és ott volt a yarmuki csatánál. Vizet hozott a szomjazóknak, ápolta a sérülteket és bátorította a harcolókat, hogy szilárdak maradjanak. Yarmuk az egyik leghíresebb csata amelyben a muszlim nők is részt vettek a férfiakkal együtt. A muszlim hadsereg nagy megpróbáltatásokat élt át, néhányan meg is hátráltak. A mudzsahid nők hátvédként harcoltak, fadarabokkal és kővel sietve azokhoz akik megfutamodtak, így kényszerítve őket arra hogy maradjanak és ne inogjanak meg. Ibn Kathir lejegyezte a muszlim nők bátorságát, és hogy milyen fontos szerepük volt ebben a csatában:

“A muszlim nők harcoltak ezen a napon, sok-sok rómait öltek meg. Odavágtak bárkinek, aki a muszlimok közül el akart menekülni, és azt mondták, ‘Hova rohansz? Itt hagysz minket a hitetlenek kegyelmére bízva?!’ Miután így leszidták őket, nem volt más választásuk mint visszamenni a csatamezőre.”

A muszlim nő hozzáállása és bátorsága nagyban hozzájárult ahhoz hogy a mudzsahidek szilárdak maradjanak amíg Allah el nem rendelte, hogy ők győzzenek a rómaiak felett.

Ezen a félelmetes napon Aszma’ bint Jazíd ibn Szakan kivételesen jó szolgálatot tett, és a bátorság olyan oldalát mutatta meg, ami ismeretlen volt még néhány férfi előtt is. Előre ment a csatasorban, és számos musrikínt szúrt le. Ibn Hadzsar is leírta bátorságát:

“Umm Szalamah al-Anszarijjah, aki Aszma’ bint Jazíd ibn Szakanként is ismert szintén jelen volt a csatában al-Jamúknál. Azon a napon kilenc rómait ölt meg sátorrúdjával. Még egy ideig élt ezt követően.”

Úgy tűnik, hogy ez a nagyszerű hős élete hátralevő részét Szíriában élte le, ahol a yarmúki csata zajlott, mivel a kortársait kísérte, akik oda mentek. Jazíd ibn Mu’awiyah idejéig élt, és amikor meghalt, al-Bab al-Szaghir temetőjében temették el. Sírja még mindíg ott van, büszke tanúságot téve a muszlim nők Allahért végrehajtott dzsihadjának.

A muszlim nők történelmének ezeket az aranyoldalait ők maguk írták hitük mélysége által, valamint azáltal, hogy teljes valójában megértették a muszlim nő küldetését az életben, valamint kötelességét Ura és vallása iránt. Amiket én idéztem, az a ritka önfeláldozás, büszke elszántság, kivételes nagyság és mély hit hatalmas és csodálatos megörökítésének csupán egy töredéke. Kétségtelenül, a mai muszlim nők, akik keresik saját modern iszlám személyiségüket és identitásukat ezekben a leírásokban olyan példát találnak, amit érdemes követni.

Forrás: Dr. Muhammad Ali al-Hashimi - The Ideal Muszlimah

angol nyelvből fordította: Kareemah testvérünk

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Tudtad? Hasznos információk az iszlámról!

Elérhetőségeink