A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) nem szerette ha fésületlen és elhanyagolt volt valakinek a haja, az ilyen ember kinézetét egyenesen a sátán kinézetéhez hasonlította. Az al-Muwatta-ban Málik imám hagyományozta a következő hadíszt ’Ata ibn Yassarra való hivatkozással:
„Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) egy alkalommal a mecsetben volt. Belépett egy kócos hajú és bozontos szakállú férfi. Allah Küldötte pedig rámutatott a kezével arra utasítván őt, hogy hozza rendbe a haját és a szakállát. Miután a férfi megtette, visszament, a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) azt mondta: „Nem jobb ez annál, mintha egyikőtök égnek álló hajjal jönne, mintha egy sátán lenne?”

Az, hogy a Próféta azt az embert akinek rendezetlen a haja a sátánhoz hasonlítja egyértelműen bizonyítja, hogy mennyire törődik az iszlám az izléses és kellemes megjelenéssel, és hogy ez mennyire ellentétben áll az ápolatlansággal és rondasággal.

A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) mindig figyelte az emberek megjelenését, és mindig megrótta azokat, akik elhanyagolták hajuk ápolását. Ahmed imámra és al-Nisa’i-re való hivatkozással jegyezték fel, miszerint Jabir (Allah Legyen Elégedett vele) azt mondta:
„Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) eljött meglátogatni minket, és meglátott egy ápolatlan férfit, akinek a haja össze-vissza állt, és azt mondta: „Nem talált valamit amivel rendbe szedhette volna a haját?"

Ha a Próféta (Allah Legyen Elégedett vele)  ilyen hangsúlyt fektetett arra, hogy a férfiak ápolják a testüket, akkor mennyire vonatkozik ez még inkább a nőkre, akikhez  a szépség és elegancia sokkal jobban illik. Ők azok, akiknél a férfiak vígaszt keresnek, társaságukban nyugalomra és boldogságra vágynak. Az érzékeny muszlim nő számára nyilvánvaló, hogy a haj a szépség és a vonzerő egyik legfontosabb része.

Szép a megjelenése

Az előzőekből adódóan nem meglepő, hogy a muszlima törődik ruházatával és megjelenésével. Azonban nem esik túlzásba az öltözködésében. Férje, gyermekei, mahram rokonai, és más muszlimák előtt igyekszik tetszetősen mutatkozni, hogy azok kellemesen érezzék magukat társaságában. Nem taszítja el őket magától azzal hogy csúnya és ápolatlan külsővel mutatkozik előttük. Az iszlám tanításainak megfelelően (a megengedett módon) ellenőrzi külsejét, és gondoskodik arról hogy jól nézzen ki.

A Koránban ez áll:
“Mondd: Ó ki tette tilalmassá az ékességet (a ruházatot és az ékszereket), amelyet Allah a szolgái számára hozott elő, és a jó dolgokat (a megengedett ételt és italt) amivel allátott benneteket?” (Qur'an 7:32)

Al- Qurtubi, az egyik híres koránmagyarázó a fenti ájá-val kapcsolatban a követjezőket mondta: A Próféta társa, Makhúl hagyományozta Aisára való hivatkozással, hogy az azt mondta:
Egy alkalommal Allah Küldöttére (Béke és Áldás Legyen Vele) várt egy csoport a társai közül házának ajtaja előtt. Mielőtt kiment volna, hogy találkozzon velük, megnézte magát a házában található hordó vizének a tükrében, s megigazította szakállát és haját. Áisa ekkor azt kérdezte tőle: Ó Allah Küldötte, eképpen cselekszel? Azt felelte: “Igen! Amikor kimegy az ember a testvérei közé, akkor szépítsen önmagán, mert Allah bizony szép, és szereti a szépséget!”

A muszlim igyekszik úgy követni mindezt, hogy összhangban legyen az iszlám középútra és mértéktartásra ösztönző tanításával. Vagyis elkerül mindenféle hanyagságot és túlzást.

Allah azt mondta a Koránban:
“És azok, akik költenek, nem pazarolnak, se nem fukarkodnak, hanem mértékkel költenek a kettő között.” (Qur'an 25:67)

Az iszlám azt kívánja a követőitől, és főként a hit ismertetőitől, hogy tetszetős kinézettel jelenjenek meg a társadalomban, és ne nyújtsanak zavaró és visszataszító látványt. Nincs köze az iszlámhoz annak, aki annyira igénytelen, hogy elcsúfítja a kinézetét arra hivatkozva, hogy ez az önmegtartóztatás és a szerénység jele.
Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) annak ellenére, hogy a hitben és  szerénységben a legjobb volt a muszlimok között, szépítette magát családja valamit társai előtt. Úgy tekintette, hogy a ezzel kimutathatja Allah iránta tanusított kegyét:
“Bizony Allah szeretni látni kegyének nyomát a szolgáján.”

Ibn Sa’d az al-Tabaqatban arról számol be, hogy Junub ibn Makith (Allah Legyen Elégedett Vele) azt mondta:
“Bármikor ha küldöttség érkezett hogy találkozzon Allah Küldöttével (Béke és Áldás egyen Vele), ő mindíg a legjobb ruháját viselte, és elrendelte társainak is hogy hasonlóképpen cselekedjenek. Láttam a Prófétát azon a napon amikor Kindah delegációja érkezett hozzá; egy jemeni ruhát viselt. Abu Bakr és Umar is hasonlóan voltak öltözve.”

 
Ibn al-Mubarak, Tabarani, al-Hakim, al-Bawhaqi és mások is arról számoltak be, hogy ‘Umar (Allah Legyen Elégedett Vele) azt mondta:
“Láttam Allah Küldöttét (Béke és Áldás Legyen Vele) amint egy új ruhát kért. Felvette, és mikor a ruha a térdét is eltakarta, azt mondta: “A dicséret és a köszönet Allahot illeti, Aki olyan ruhát adott nekem, ami eltakarja a szemérmemet, és amivel szépíthetem magamat életemben.”

Amíg ez a szépítkezés nem válik túlzott mértékűvé, addig helyénvaló, és az Allah által megengedett, sőt javallott dolgok közé tartozik.
“Ó Ádám fiai, vegyetek fel szép ruházatot minden imádkozáshoz, egyetek, s igyatok, és ne pazaroljatok! Ő bizony nem szereti a pazarlókat! Mondd: Ki tette tilalmassá az ékességet, amelyet Allah szolgái számára hozott elő, és a jó dolgokat amivel ellátott benneteket? Mondd: ezek a világi életben azokat illetik, akik hittek [és] kizárólag nekik [a hívőknek] jár a Feltámadás Napján. Eképpen magyarázzuk részletesen a jeleinket azoknak akik tudással rendelkeznek.” (Qur'an 7:31-32)

Muszlim, Ibn Maszúdra való hivatkozással jegyezte fel, hogy Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) azt mondta:
“Nem lép be a Paradicsomba akinek egyetlen porszemnyi nagyképűség van a szívében.” Azt kérdezte egy ember: Az, ha valaki szereti, hogy szép a ruhája, és szép a lábbelije, nagyképűségnek számít? Azt felelte a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele): Allah bizony szép és szereti a szépséget! A nagyképűség az igazság elutasítása és az emberek megvetése.”

Ez az az értelmezés, amit a Sahabák és az őszinte követőik befogadtak. Ezért Abu Hanifa imam, a legrégebbi vallásjogi iskola alapítója (Allah Legyen Elégedett Vele), annyira ügyelt a jó megjelenésre és a jó illatra, hogy amikor csak alkalma volt, ösztönözte az embereket, hogy tegyék ugyanezt. Egy nap észrevette, hogy az egyik beszélgetőtársának rongyos a ruhája. Félrehívta, és nagy vagyont ajánlott fel neki, hogy abból ékesítse magát. Az illető visszautasította a felajánlást, mondván hogy nincs szüksége rá mivel neki magának is van pénze. Abu Hanifah megdorgálta: Nem ismered azt a hadíszt, hogy: “Allah szereti látni kegyének nyomát a szolgáján?” Változtatnod kellene az állapotodon, hogy ne bánkódjon miattad a barátod.

Magától érthetődő, hogy azoknak akik az iszlám hit ismertetését végzik, a legjobb módon kell megjelenniük, és vonzónak kell lenniük, ha el akarják juttatni az iszlám üzenetét az emberek szívébe. Nekik -  nem úgy mint másoknak – még akkor is ápoltnak kell lenniük, ha nem mennek el otthonról, és senkivel sem találkoznak. Mert annak aki Allah szavát hirdeti, törődnie kell a kinézetével, testével, ruházatával, körme és haja tisztaságával még akkor is ha teljesen egyedül van, mivel ezt kívánja meg a fitra. A fitráról Allah Küldötte (Béke és Áldás legyen Vele) a következőket mondta:

”A fitrához tartozik öt dolog: a körülmetélés, a fanszőrzet leborotválása, a hónaljszőrzet eltávolítása, a körömvágás és a bajusz vágása.”

A fitra szerinti szépítkezést tehát bátorítja az iszlám, és így kell tennie minden józan eszű és jó ízlésű embernek.

Nem esik végletekbe a szépítkezésben és nem mutogatja magát könnyelmű módon

Az hogy valaki ügyel a megjelenésére nem azt jelenti, hogy ledérség csapdájába esik, és mutogatja szépségét mindenkinek, nemcsak a férjének és a mahram családtagjainak. Az iszlám tanítása az arany középút, és nem szabad szélsőségekbe bocsátkozni, ezért a muszlima mindig a mértékletességre törekszik.

Soha nem felejti el, hogy az iszlám ami arra ösztönzi az embereket, hogy törődjenek a megjelenésükkel, ugyanaz a vallás amely óva intett a szélsőséges és túlzott szépítkezéstől, amely teljesen lefoglalja és szinte rabjává teszi az embert ebben az életben. Allah Küldötte(Béke és Áldás Legyen Vele) azt mondta: “Elpusztult az, aki rabszolgája  a dínárnak (aranypénznek), a dirhamnak (ezüstpénznek), a bársonyruhának és a selyemruhának. Ha kap örül, ha pedig nem kap elégedetlen.”

Sok nőt manapság annyira befolyásol a nemzetközi divat, hogy nem vesz fel egy ruhát kétszer. Ezek a nők olyanok lettek amitől a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) óvta őket: a luxus ruhák és az ékszerek rabjai. Ezek a nők eltértek teremtésük céljától.

Az egyik legroszabb csapda amibe sok muszlim nő beleesik az az exklúzív öltözetekkel való hivalkodás az esküvőkön. Ugyanis ezek az alkalmak manapság inkább divatshowk, ahol gyakori a versengés, és messze túl mennek a józan ész és a mértékletesség határán. Ez a jelenség akkor válik igazán szembetűnővé, amikor a menyasszony felveszi mind a tíz ruháját egymás után. Minden egyes alkalommal amikor átöltözik, kijön és körbemutogatja magát a többi jelen lévő nőnek úgy mint ahogy nyugaton a divatmodellek szokták. Ezeknek a nőknek eszébe sem jut, hogy néhány nő számára anyagi korlátokba ütközik az, hogy hasonló ruhákat vásároljon, és így ők lehangolva és féltékenynek érezhetik magukat és esetleg emiatt ellenszenvet érezhetnek a menyasszonnyal és a családjával szemben, ill. a többi gazdag emberrel szemben. Nem történne azonban ilyesmi, ha a menyasszonyok mértékletesebbek lennének, és csak egy vagy két ruhát viselnének az esküvőjükön. Sokkal jobb ez nekik, mint az túlzó magamutogatás, ami ellenkezik az iszlám egyensúlyra törekvésével.

Nincs kétség afelől, hogy az a muszlima aki ennek a nagyszerű vallásnak az útmutatását követi, mértéktartásával megóvja magát az efféle félrecsúszásoktól.

Forrás: Dr. Muhammad Ali al-Hashimi - The Ideal Muszlimah
angol nyelvből fordította: Kareemah testvérünk