Fáradozása, hogy minden nő résztvegyen ezen a két Eiden olyan nagy volt, hogy utasított mindenkit akinek több mint egy felsőruhája (dzsilbab) volt, hogy adja azt oda egyik testvérének, akinek nem volt. Íly módon segített minden nőt egyrészt hogy járjon Eid imákra, másrészt, hogy támogassa és segítse a helyes és jó cselekedeteket. Umm ‘Atijjah mondta:
“Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) utasított minket, hogy vigyük magunkkal a kamasz és a még nem kamasz korú lányokat, az otthon lévőket, a szüzeket, és elrendelte, hogy azok akik menstruálnak maradjanak távol az imahelytől.”

“Minket (nőket) felszólítottak, hogy vigyük el a két Eid imára, a külvilágtól elzárkózva élőket, és a szüzeket. A menstruáló nők is elmentek, és az emberek mögött maradtak, csatlakozva a tekbirát-hoz.”

“Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) meghagyta nekünk, hogy vigyük el Eid ul-Fitr-kor és Eis ul-Adha-kor a kamasz és a kamaszkor előtt álló lányokat, a menstruáló nőket, és azokat akik otthon éltek elzárkózva, hogy együtt ünnepelhessenek a többi muszlimokkal, a menstruáló nőknek viszont nem volt szabad imádkozni. Azt mondtam: ‘Ó Allah Küldötte (Béke és Áldás Legyen Vele) egyikőnknek nincs dzsilbab-ja’. Ő ezt felelte: ‘Adja oda neki az egyik testvére a dzsilbabját’.

Bukhari a következőkről számol be:

“Muhammed ibn Szallam azt mondta nekünk, hogy ’Abd ul-Wahhab arról számolt be, hogy azt hallota mondani Ajjubtól aki pedig Hafszah bint Szirintől hallotta, hogy azt mondja: ‘Régen nem engedtük el a kamaszkort el nem érő lányainknak, hogy eljöjjenek a két Eidre.’”

Egy nő Banu Khalaf kastélyában szállt meg, és arról számol be a lánytestvéréről kapcsolatban, hogy annak férje tizenkét hadi kampányban vett részt a Prófétával (béke és áldás legyen vele), amelyből haton a feleség is részt vet, aki azt mondta: “Gondját viseltük a betegeknek, és a sebesülteknek.” Megkérdezte a Prófétától (béke és áldás legyen vele): “Helytelen-e az, ha valamelyikünknek nincs dzsilbab-ja,és ezért nem megy el ünnepekkor imádkozni?” A Próféta (béke és áldás legyen vele) így válaszolt: “Egyik barátnője adjon annak a nőnek dzsilbab-ot, hogy csatlakozhasson a muszlimok összejöveteléhez.’” Hafsah azt mondta: ‘Amikor Umm ’Atijjah megérkezett odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle “Hallottad mit mondott a Próféta (béke és áldás legyen vele)?” Ő azt felelte: “Apám legyen feláldozva őérte, igen, hallottam. [Soha nem említette a Prófétát anélkül, hogy azt mondta volna “Apám legyen feláldozva őérte” – ez a legnagyobb áldozat amit ember hozhat]. Hallottam azt mondani, hogy ‘Engedjétek a fiatal lányokat, akik általában az otthonukban vannak és a menstruáló nőket részt venni a hívők tisztességes összejövetelein, de ne engedjétek a menstruáló nőket az imahelyhez.”” Hafszah így válaszolt: ’Megkérdeztem tőle ”Még a menstruáló nők is?” Azt felelte „Igen. Nincsenek talán a menstruáló nők jelen az ’Arafah-n vagy más alkalmakon?”’”

Bukharira való hivatkozással jegyeztek fel szintén egy beszámolót ‘Umm ‘Atijjah-tól amelyben azt mondja:

“Eidkor el kellett mennünk a mecsetbe, még a szűzeket is kihoztuk otthonaikból, és a menstruáló nőket, akik az emberek mögött maradtak, csatlakozva a tekbir-hez du’a-hoz annak a napnak az áldásában és tisztaságában reménykedve.”

Ezek a szahíh hadíszok tisztán mutatják, hogy a Próféta (béke és áldás legyen vele) mennyire törődött a nők szellemi és lelki javaiért. Minden nőnek elrendelte, hogy járjon Eid imára, azokat a nőket is beleértve akik menstruáltak, még akkor is ha felmentést kapnak az imádkozás kötelezettsége alól, és nem léphetnek be az imahelyekre. A felszólítása minden nőnek szól, mert a Próféta (béke és áldás legyen vele) törődött azzal, hogy a nők részt vegyenek ezen a két áldásos eseményen, és járjanak muszlim összejövetelekre, csatlakozzanak a tekbir-hez (Allahu akbar! - jelentése: Isten a legnagyobb!) du’a-hoz (fohászhoz), és legyenek az iszlám közösségi életének részei, az Eid imát követő khutbát (beszéd) illetően is.

A Próféta (béke és áldás legyen vele) sokat foglalkozott a nők irányításával és tanításával, és azt akarta, hogy részt vegyenek a muszlim társadalom felépítésében, így a khutbah-ban egy részt a nőknek szentelt. Elment azokra a helyekre ahol a nők összejöttek; emlékeztette és buzdította őket, és később ezt tette az imam kötelességévé.

Ezt a hadíszt Bukharira és Muszlimra való hivatkozással jegyezték fel Ibn Dzsurajdzs-ról, aki azt mondta:
„’Ata’ azt mondta nekem: ”Hallottam Dzsabir ibn Abdullah-ot azt mondani: ’A Próféta (béke és áldás legyen vele) felállt Eid ul-Fitr-kor és vezette az embereket az imában. A khutbah előtt kezdte az imát. Azután az emberekhez szólt. Amikor Allah Prófétája (béke és áldás legyen vele) befejezte a khutbah-t, eljött a nőkhöz, és hozzájuk beszélt, miközben Bilal karján egy köpeny volt, amit odanyújtott a nőknek, hogy tegyék a szadaqah-t. (adomány)” Én [Ibn Dzsurajdzs] azt mondtam ‘Ata’-nak, ‘Ez a zakat ul-fitr volt? (az ünnep kötelező adakozása a szegények részére)’ Ő azt mondta, hogy ‘ Nem, ez a szadaqah volt, amit abban az időben adtak; egy nő beledobta a gyűrűjét, aztán mások követték a vezetését.’ Azt kérdeztem ‘Ata’-tól, hogy ‘Manapság az a kötelessége az imamnak, hogy odamenjen a nőkhöz amikor befejezte a khuthbah-t?’ Azt felelte, hogy ’Igen az. Ez a kötelességük, miért nem cselekszenek eszerint manapság?’”

Eszerint a hadísz szerint a Próféta (béke és áldás legyen vele) emlékeztette és buzdította a nőket, és elfogadta a szadaqah-t amit a nők készséggel adtak. Szintén (Ibn ’Abbeth-től Ibn Tawusz-on keresztül) Bukhari-ra és Muszlimra való hivatkozással jegyezték fel, hogy Ibn ’Abbeth (Allah legyen elégedett vele) elmondta Ibn Tawus-nak, hogy a Próféta emlékeztette a nőket a baja-ra (hűség eskü), ők pedig megerősítették a hűségüket. Ibn ’Abbasz mondta:

„A Prófétával (béke és áldás legyen vele) és (a halála után) ’Abu Bakr-rral, ’Umar-ral és ’Uszmánnal jártam Eid imára. Mindannyiuk khutbah előtt imádkozott. A Próféta (béke és áldás legyen vele) lejött (a minbarról) – és mintha csak ma látnám, mutatta nekik, hogy üljenek le - aztán odament a  tömeghez, majd a nőkhöz. Bilal vele volt, és azt recitálta: (Ó Próféta! Ha hívő nők jönnek hozzád, s leteszik neked a hűségesküt, hogy Allah mellé nem társítanak semmit, nem lopnak, nem paráználkodnak, nem ölik meg a gyermekeiket és nem állnak elő hazugsággal, amit a belsejükben eszeltek ki, és nem lesznek engedetlenek veled szemben abban, ami helyénvaló, akkor fogadd el a hűségesküjüket és kérj nekik Allahtól bocsánatot! Allah Megbocsátó és Könyörületes.)(Qur'an 60:12), az ája végéig. Aztán azt kérdezte: ’Ti ehhez ragaszkodtok?’ Csak egy nő  válaszolta, ’Igen ó Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele)’ Akkor a Próféta nem tudta ki volt az. Azt mondta, hogy ’akkor adjatok szadaqah-t’ és Bilal szétterítette a köpenyét.  A Próféta (béke és áldás legyen vele) azt mondta, ’Rajta, az apám és az anyám áldoztassanak fel tiértetek.’ Ők pedig gyűrűiket és ékszereiket Bilal köpenyére dobták.

Kétségtelenül, a Próféta (béke és áldás legyen vele) az imahelyen lévő nőket szólította meg, és emlékeztette őket a vallásukra, és arra, hogy ő könyörületességet mutatott irántuk, megerősítették hűségesküjüket, és megparancsolta nekik, hogy emlékezzenek az iszlám tanításaira, és ösztönözte őket, hogy jócselekedeteket végezzenek. Mindezt pedig azzal érte el, hogy elhívta őket, hogy vegyenek részt a közösségi imában mindkét Eid alkalmával. Ez azt mutatja milyen fontos a közösségi ima mind a muszlim egyén, mind pedig a közösség életében.

Bár az iszlám nem kötelezi a nőt, hogy közösségi imára járjon a mecsetbe, mikor a nők együtt összegyűlnek, javasolt nekik a fard (kötelező) imákat közösen végezni. Ebben az esetben az, aki vezeti öket az imában, a(z első) sor közepén áll, nem pedig elöl, és az eden-t (imára hívás) és az iqamah-t (imára állítás) nem kell recitálniuk. Így tett Umm Salamah (Allah legyen elégedett vele) is, mikor más nőket vezetett az imában.

Szunnah (szorgalmi) és Nafil (kiegészítő) imákat végez

A muszlim nő nem csak az öt kötelező imát végzi, azokat a szunnah imákat is elvégzi, amiket a Próféta (béke és áldás legyen vele) rendszeresen imádkozott (al-rawatib), és annyi nafil imát végez el amennyire az idejéből és az energiájából telik. Ezek az imák a salat al-duha, sannah imák a maghrib után, illetve az éjszakai imák. A Nafil imák közelebb hozzák az embert Allahhoz, megnyerik Allah szeretetét és tetszését, és az igazak, engedelmesek és győztesek egyikévé teszik. Semmi sem szolgálhat jobb bizonyítékul arra, hogy milyen közel kerülhet az ember Allahhoz a nafil imával, mint ez a qudszi hadísz (olyan hadísz, amelyben a Próféta Allah szavait idézi):

“A szolgám folyton közeledik Hozzám kiegészítő munkákkal hogy jobban szeressem. Amikor szeretem, Én vagyok a hallása amivel hall, Én vagyok a látása amivel lát, és Én vagyok a keze, amivel lecsap, és a lába amivel jár. Ha valamit kérne Tőlem, biztosan megadnám neki, és ha menedéket kérne tőlem, biztosan garantálnám neki azt.”

Allah szolgája iránt érzett szeretete miatt, ezt az embert a Föld és a Menny lakói mind szeretni fogják, mint ahogy azt Abu Hurajrára való hivatkozással is leírták, hogy a Próféta (béke és áldás legyen vele) azt mondta:

„Amikor Allah szereti egyik szolgáját, hívja Dzsibrilt (Gábrielt) (béke legyen vele), és azt mondja neki: ’Ezt és ezt szeretem, ezért szeresd te is!’ Akkor Dzsibril szeretni fogja azt az ebmert, és kihirdeti a Menny lakóinak: ’Allah ezt és ezt szereti, szeressétek hát ti is!’ Így a Menny lakói szeretni fogják őt, és jól fogják fogadni a Föld lakói is. Ha Allah előtt utálatos egyik szolgája, hívja Dzsibrilt, és elmondja neki: ’Utálom ezt és ezt, ezért utáld te is!’ Akkor Dzsibril utálni fogja őt, és kihirdeti a Menny lakóinak:’Allah ezt és ezt utálja, ezért utáljátok őt ti is!’ Akkor a Menny lakói utálni fogják azt az embert, és a Föld lakói sem fogjak szeretni”

A Próféta (béke és áldás legyen vele) olyan sokat imádkozott éjjel, hogy a lábfeje bedagadt. ’Aisah (Allah legyen elégedett vele) megkérdezte tőle:

„Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) miért csinálod ezt, mikor már mind a múltbéli és jövőbeli bűneid meg vannak bocsájtva?” Azt felelte: „Hát ne legyek hálás szolga?”

Zejneb (Allah legyen elégedett vele) a Próféta (béke és áldás legyen vele) felesége hosszan végezte a nafil imákat. Felfeszített egy kötelet két oszlop között ( a mecsetben), hogy amikor fáradtnak és kimerültnek érezte magát neki dőlhessen, és visszanyerje erejét. Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) belépett a mecsetbe, meglátta a kötelet, és ezt kérdezte:
„Mi ez?” Az emberek elmondták neki, hogy „Zejnebé, imádkozik, és amikor elfárad, nekidől.” Azt felelte: „Szedjétek le, és mindannyian imádkozzatok addig, amíg van energiátok, és ha fáradtak vagytok, leülhettek.”

Egy nő benu Eszed-ból, akinek a neve el-Hewle’ bint Tuwejt volt éjszaka imádkozott, és soha nem aludt. Egyik nap hívta ’Aisah-t amikor a Próféta (béke és áldás legyen vele) is jelen volt. ’Aisah azt mondta neki, hogy:
’Ez el-Hewle’ bint Tuwejt. Azt mondják soha nem alszik éjjel.” Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) azt mondta: „Soha nem alszik éjjel?!” Csak annyit tegyél Allahért amennyire erőd van, mivel Ő soha nem fárad el, de te igen.”

A Próféta (béke és áldás legyen vele) arra ösztönözte a muszlim nőket és férfiakat, hogy több nafil imát végezzenek, ugyanakkor azt is mondta nekik, hogy legyenek kiegyensúlyozottak az istenimádatban, mivelhogy nem szerette a túlzásokat abban. Azt akarta, hogy a muszlimok legyenek kiegyensúlyozottak, hogy az Allah felé mutatott imádatuk legyen lelkes, ugyanakkor álhatatos, de nem terhes, mert akkor nem tudnák állandóan végezni. Azt is megtanította, hogy Allah szemében a legszeretettebb az ami állandó, még akkor is ha kevés, mint ahogy a következő hadíszban is látható, ahol Aisah (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:

„Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) azt mondta: ’A legkedvesebb tett Allah szemében az, ami állandó, még akkor is ha kicsi.’” Ha Aisah csinált valamit, mindig ehhez ragaszkodott.”

Nem Aisah volt az egyetlen akiről azt mondhatjuk, hogy életében töretlenül mindvégig Allah akarata szerint cselekedett: hanem a Próféta (béke és áldás legyen vele) egész háza népe is, és azok akik számára a legkedvesebbek voltak és legközelebb áltak hozzá. Ez abban a hadíszban is megmutatkozik, amelyet Muszlimra való hivatkozással Aisahról (Allah legyen elégedett vele) jegyeztek fel:

„Allah Prófétájának (béke és áldás legyen vele) volt egy szőnyege, amit arra használt, hogy egy részt elkülönítsen a maga számára az imádkozáshoz, és az emberek elkezdtek vele imádkozni; a szőnyeget nappal szétterítette. Egyik éjjel az emberek körégyűltek. Akkor azt mondta, hogy ’Emberek, csak annyit tegyetek, amit meg tudtok tenni, mert Allah nem, ti viszont el fogtok fáradni. Allah szemében a legkedvesebb tettek azok, amiket folyamatosan végeztek, még akkor is ha az nem sok.’ Mohammed családjának pedig az volt a szokása, hogy bármilyen tettet végeztek Allahért, azt  folyamatosan végezték.”