A félelemi ima (Szalátul-khauf)

A Magasztos Allah mondta:

„És ha te közöttük vagy, s te vezeted nekik az imát(35), akkor az egyik részük álljon veled [imádkozni, és a másik részük álljon az ellenséggel szemben], s a fegyvereik legyenek a kezük ügyében! És ha már leborultak [és ezzel befejezték az imát], akkor ők legyenek mögöttetek, s egy másik részük jöjjön [előre], akik még nem imádkoztak. Imádkozzanak ők is veled! [Közben] legyenek résen és fegyvereik legyenek a kezük ügyében! A hitetlenek szeretnék, ha nem figyelnétek fegyvereitekre és málhátokra, s akkor egyszerre rátok törnének. Nem róható föl [mindazonáltal] vétketekül, hogy leteszitek a fegyvereiteket abban az esetben, ha esőtől szenvedtek vagy betegek vagytok. Ám [akkor is] legyetek résen! Allah a hitetleneknek megalázó büntetést készített elő [a túlvilágon].” (Korán 4:102)

A félelmi imát különbözőképpen imádkozta a Próféta (béke legyen vele) különböző napokon és helyeken, mindig az aktuális, a csatában legmegfelelőbb védelmet nyújtó formában.

– Ibn Omar – Allah legyen vele elégedett – azt mondta: „Allah küldötte (béke legyen vele) úgy imádkozta a félelemi imát, hogy az egyik csoporttal egy rakát imádkozott, míg a másik az ellenséggel harcolt. Majd az imádkozók az első raká után helyet cseréltek harcoló társaikkal, és ezek imádkozták a második rakát a Prófétával (béke legyen vele) úgy, hogy nekik az az első volt. Majd elköszönt a Próféta (béke legyen vele), és a harcolók a csata után imádkoztak egy rakát.” (al-Buhári, Muszlim)
– Szehl ibn Ubej – Allah legyen vele elégedett – azt mondta: „Allah küldötte (béke legyen vele) úgy imádkozta a félelmi imát társaival, hogy két sorba állította őket maga mögött, és az első sorral imádkozott egy rakát. Majd az első raká után ülve maradt addig, míg a mögötte lévő első sor befejezte a második rakát. Ezalatt a második sor őrt állt. Majd a második sor helyet cserélt az elsővel, és a Próféta (béke legyen vele) velük imádkozta a második rakát úgy, hogy nekik az az első volt. Majd a köszönés előtt addig várt, amíg a mögötte imádkozók befejezték a második rakájukat, és ezután köszönt el.” (al-Buhári, Muszlim)
– Dzsábir ibn Abdullah – Allah legyen vele elégedett – azt mondta: „Egyszer a Prófétával (béke legyen vele) imádkoztam a félelmi imát. Két sorba állított minket. A sorok Allah küldötte (béke legyen vele) mögött voltak, míg az ellenség közte és a Kibla között helyezkedett el. A Próféta (béke legyen vele) „Allahu akbar”-t mondott, és mi is vele együtt. Majd meghajolt és mi is meghajoltunk. Majd felegyenesedett a meghajlásból, és mi is. Majd leborult, és a mögötte álló első sor is leborult, míg a második sor őrt állt. Majd a Próféta (béke legyen vele) befejezte a leborulást, felállt az első sor, és a második sor borult le. Majd miután befejezték, felálltak és helyet cseréltek az első sorral. Majd a Próféta (béke legyen vele) meghajolt, és meghajoltunk mi is. Majd felegyenesedett a meghajlásból, és mi is. Majd leborult, és leborult vele az első sor is – amelyik az első rakánál a második sorban volt –, míg a másik sor őrt állt. Miután Allah küldötte (béke legyen vele) befejezte a leborulást, a mögötte lévő első sor is. Majd elköszönt, és mi is.” (Muszlim)

Megjegyzés:

A félelem imájának sok változata van. Hiszen elképzelhető, hogy az ellenség az ima irányában helyezkedik el, avagy valahol máshol. Olykor közösségben végeztetik, máskor, ha nagy a félelem, nem végezhető el közösen, egyenként végzik el a Kibla felé fordulva, vagy akár nem a Kibla irányában. Gyalogosan vagy hátasállaton (vagy éppen harci gépen) bólintva a meghajlásban és a leborulásban, ahogyan lehet. Menet közben is elvégezhető ez, akkor is ha nem a Kibla irányába megy a hívő, ebben az esetben bólintással végezhető az ima. Ha erre sincs lehetősége, legalább a szándék legyen meg a szívében.


(35) Ha te vagy közöttük az imám a félelem imája alatt.