3. Ha nem tud egyedül tisztálkodni, akkor valaki segítsen neki elvégezni a mosakodást vagy a tajammumot.
4. Ha az egyik tisztítandó testrészen van egy seb, akkor vízzel mossa meg, de ha ártalmas a víz, akkor nedves kézzel törölje át (a testrészt) de ha ez is ártalmas, akkor tajammumot végezzen ezen a testrészen.
5. Ha egyik testrésze törött és gipsz vagy egyéb kötés van rajta akkor elég azt nedves kézzel áttörölni.
6. Tajammumot lehet végezni a tiszta meszelt falon, homokban vagy egyéb poros dolgon. Ha nem tud, akkor nem baj, ha hoznak neki pl.: földet, amiben tud tajammumot végezni.
7. Ha a beteg tajammumot végzett, imádkozott és a következő imáig érvényes a mosakodása, nem kell megismételnie a tajammumot.
8. A betegnek kötelessége megtisztítani magát a tisztátalan dolgoktól. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor úgy imádkozzon, ahogy van, és imája elfogadott, nem kell megismételnie.
9. A betegnek kötelessége tiszta ruhában imádkozni, és ha tisztátalan dolog éri, megtisztítani vagy kicserélni a ruháját. Amennyiben ezeket nem tudja megtenni, akkor imádkozzon úgy, ahogy van és imája elfogadott, nem kell megismételnie.
10. A betegnek kötelessége tiszta helyen imádkozni, és ha a hely tisztátalan lesz, akkor megtisztítani vagy tiszta dolgot tenni rá. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor imádkozzon ott, és imája elfogadott, nem kell ismételnie.
11. A betegnek nem szabad halasztania az imát azzal a kifogással, hogy nem tudott mosakodni, inkább imádkozzon, ahogy tud, de időben végezze az imáját, akkor is, ha tisztátalan dolog van a testén, a ruháján vagy az ima helyén, és nem tudja megtisztítani azt.
A beteg imádkozása:
1. A betegnek kötelessége a Fard imákat állva imádkozni, szabad görnyednie vagy botra támaszkodnia.
2. Ha nem tud állni, akkor imádkozzon ülve.
3. Ha nem tud ülni, akkor oldalára fekve (lehetőleg a jobb oldalára) úgy, hogy a Kibla felé nézzen. Amennyiben nem tud a Kibla felé nézni, akkor nézzen, amerre tud.
4. Ha nem tud az oldalára feküdni, akkor hanyatt feküdjön, a lába a Kibla felé legyen és ha tudja, emelje a fejét, hogy lássa a Kiblát.
5. A betegnek is kötelessége meghajolni, illetve leborulni ima közben. Ha nem tud, akkor bólintson a fejével. A leborulást helyettesítő fejbólintás mélyebb legyen, mint a meghajlást helyettesítő.
6. Ha nem tud bólintani a fejével, akkor a szemével jelezzen. Leboruláskor teljesen, míg meghajláskor félig csukja be a szemét.
7. Ha nem tud sem a fejével sem a szemével imádkozni, akkor a szívével imádkozzon.
8. A betegnek kötelessége időben imádkozni, de ha ez nehéz neki, akkor megengedett számára a déli és a délutáni, illetve a naplementi és az esti imákat összevonni.
9. Ha a beteg utazó, akkor lerövidítheti imáját.
Bizonyítékok:
– Omarán bin Husszain mondta: „Amikor beteg voltam, kérdeztem a Prófétát (béke legyen vele), hogy mit tegyek? Ő azt mondta: – Imádkozz állva, ha nem tudsz, akkor ülve! Ha nem bírod azt sem, akkor az oldaladon fekve!” (Abu Dávúd, al-Buhári)
– „A Próféta (béke legyen vele) ment egy beteghez és látta, hogy az egy párnán imádkozik. Eldobta a párnát és azt mondta: – Ha tudsz, imádkozz a földön. Ha nem tudsz, akkor bólints, és ilyenkor a leborulásod mélyebb legyen, mint a meghajlásod!” (at-Tabaráni)
– „A Próféta (béke legyen vele) beteg volt és ülve imádkozott, ám az emberek mögötte állva imádkoztak. Mutatta nekik, hogy üljenek le. Amikor vége lett az imának, ezt mondta nekik: – Az imént majdnem azt tettétek, amit a perzsák és a rómaiak szoktak, hogy állnak a királyok előtt, a királyok pedig ülnek. Ne tegyétek ezt, mert azért van az imám, hogy mindenki kövesse! Ha lehajol, hajoljatok le! Ha feláll, álljatok fel! Ha ülve imádkozik, imádkozzatok ülve ti is!” (al-Buhári, Muszlim)