– A gyereket felvenni: Néhány kortárs mondta: „Egyszer Allah küldötte (béke legyen vele) a déli (vagy délutáni) ima idején jött hozzám és a karján hozta Hassant. Előre ment és letette őt a jobb lábához, majd megnyitotta az imát. Majd amikor leborult, az nagyon-nagyon hosszú volt. Mondta is valaki: – Felemeltem a fejem az emberek közül, és láttam a gyermeket a Próféta hátán. Ezután visszaborultam. Amikor befejezte Allah küldötte (béke legyen vele) az imát, azt mondták az emberek: – Óh, Allah küldötte! Nagyon hosszan borultál le ebben az imában. Már arra gondoltunk, hogy történt veled valami, vagy sugallatot kaptál. Felelte: – Egyik sem történt, de a fiam (unokám) felmászott a hátamra, és én nem szerettem volna siettetni, ezért megvártam, amíg magától lemászik.” (an-Naszái)
Egy másik hagyományban: „Imádkozott Allah küldötte (béke legyen vele), és ahányszor csak leborult, felugrott a hátára Hassan és Hussein. Ám amikor ezt az emberek meg akarták nekik tiltani, ő azt mondta: – Hagyjátok! Amint befejezte az imát, az ölébe vette őket és azt mondta: – Aki engem szeret, szeresse őket is!” (Ibn Huzajmah)

– Imádkozni cipőben, csizmában: „A Próféta (béke legyen vele) néha mezítláb állt fel az imára, néha cipőben.” (Abu Dávúd) „Mohamed Próféta (béke legyen vele) mondta: Különbözzetek a zsidóktól! Mert ők nem imádkozhatnak sem cipőben, sem zokniban.” (Abu Dávúd), Abu Száid al-Hudri hagyományában mondta: „Egyszer, amikor imádkozott velünk Allah küldötte (béke legyen vele), ima közben levette a cipőjét és a bal oldalára tette. Látták ezt a mögötte imádkozó emberek, így hát levették ők is. Miután elvégezték az imát, a Próféta (BLV) megkérdezte: – Mi történt veletek, hogy levettétek a cipőtöket? Azt felelték: – Láttuk, hogy levetetted a cipőd, hát levettük mi is. Erre ő azt mondta: – Gábriel jött hozzám és így szólt „Kosz van a cipődön!”, ezért vettem le azt. Ha valamelyikőtök jön a mecsetbe és látja, hogy kosz van a cipőjén, akkor törölje le és imádkozzon benne.(33)” (Abu Dávúd, al-Hákim)
– Az imahelyről elmozdulni, ha szükséges.
– Megakadályozni azt, hogy valaki áthaladjon az imádkozó és a „szutrah” között.

Ima közben az alábbi „utálatos” (makrúh) cselekedetek kerülendők(34):

– Elhagyni egy elemet az ima ajánlatos Szunna elemei közül.
– Álmosan imádkozni, vagy ima alatt ásítani: „Az ásítás az imádkozás alatt a sátántól való, ezért ha valakinek ásítania kell ima alatt, akkor próbáljon annyit visszafogni belőle, amennyit tud” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele) (at-Tirmidi)
– Ima közben az ég felé nézni: „Tiltotta [Mohamed Próféta (béke legyen vele)] az ég felé tekintést az imában.” (al-Buhári) Az imádkozónak inkább a leborulás helyére kell néznie: „Mohamed Próféta (béke legyen vele) amikor imádkozott, előre hajtotta a fejét és a földre [a leborulás helyére] szegezte a tekintetét.” (al-Bejhaki)
– Csukott szemmel imádkozni.
– Ima közben olyasmit nézni, ami eltereli az imádkozó figyelmét: „Imádkozott a Próféta (béke legyen vele) egy olyan ruhában, amin feltűnő díszítés volt, és ő azt nézte. Imája végeztével azt mondta: Vigyétek vissza ezt a ruhát Abu Darr-nak, s hozzatok egy másikat, amin nincs ilyen feltűnő dísz, mert ez majdnem elterelte a figyelmem az imáról.” (al-Buhári, Málik, Muszlim) Másik hagyományban: „Mondta a Próféta (béke legyen vele): Ne legyen a lakásban semmi, ami elterelné az imádkozó figyelmét!” (Abn Dávúd)
– A fejet forgatva jobbra-balra nézelődni. Mondta Allah küldötte (BLV): „Ha imádkoztok, ne nézelődjetek közben jobbra-balra, mert Allah az Arcát teszi az imádkozó elé. Ám csak akkor, ha nem nézelődik közben.” (al-Hákim, at-Tirmidi) Egy másik hagyományban: „Allah az imádkozóval van, amíg az nem nézelőik jobbra-balra. Ám ha nézelődik, eltávolodik tőle.” (Abu Dávúd) Azt is mondta még a jobbra-balra nézelődésről: „Az ember jobbra-balra nézelődésekor a sátán lop az imája értékéből.” (al-Buhári)
– Leboruláskor a kezeket előre nyújtani, és az alkarokat a földre tenni. Azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „A leborulásotok legyen közepes [normális mértékű] és a kezeiteket ne tegyétek úgy, mint a kutya a lábait.” (al-Buhári, Muszlim) Valamint azt is mondta: „Ne tedd úgy a kezeidet, mint az oroszlán a mancsait, a súlypontod a lábaidon legyen és tarts távolságot a kezeid és az oldalad közt. Ha így jársz el, le fog borulni veled minden tagod.” (Ibn Huzajmah)
– Kézzel mutatni a köszönéskor: „A kortársai a kezükkel szokták mutatni a köszönés irányát. Látta őket Allah küldötte (béke legyen vele) és azt mondta: – Miért mutattok a kezetekkel úgy, mint a megbokrosodott ló a farkával? Ha köszön valamelyikőtök, csak nézze a mellette lévőt, és ne mutasson rá a kezével!” (Muszlim)
– Úgy imádkozni, hogy közben vizelni, székelni kell, vagy éhesen, miközben kész van az ennivaló: „Nem fogadtatik el az imátok, ha megjelenik [közben] az étel vagy az ürítési szükséglet.” (al-Buhári, Muszlim)
– Játszani a ruhával ima közben.

(33) Ebben van bizonyíték arra is, hogyha valaki úgy imádkozott, hogy a ruháján vagy a testén tisztátlan dolog volt, és nem tudta vagy elfeledkezett róla és csak az ima után emlékezett rá, akkor érvényes az imája, és nem kell ismételni ezt az imát. Aki viszont érvénytelen vudu-val imádkozott, annak ismételnie kell.

(34) A makrúh olyan cselekedet, melynek elhagyásáért jutalom jár.