Jobb közösségben elvégezni ezt az imát, de ez nem feltétel.

Ajánlatos még ilyenkor az Istenemlegetés és az adakozás.

Bizonyítéka:

– „Napfogyatkozás történt a Próféta (béke legyen Vele) életében aznap, amikor a kisfia, Ibráhim meghalt. Az emberek kezdtek arról beszélni, hogy a napfogyatkozás azért történt, mert meghalt Ibráhim, de Mohamed Próféta (béke legyen Vele) azt mondta: „A Nap és a Hold Allah jelei közé tartoznak. Nem valamelyikünk születése vagy halála miatt történik a nap- (hold)fogyatkozás! Ha látjátok a nap- (hold) fogyatkozást, akkor fohászkodjatok Allahhoz, és imádkozzatok a fogyatkozás végéig.”

– „A Nap és a Hold Allah jelei közé tartoznak. Nem valamelyikünk születése vagy halála miatt történik a nap-(hold) fogyatkozás! Ha látjátok a nap-(hold) fogyatkozást, akkor fohászkodjatok Allahhoz, dicsőítsétek Őt (Allah akbar-t mondani), adjatok a pénzetekből a rászorulóknak (szadaka) és imádkozzatok.” (al-Buhári, Muszlim)

– Abu Músza azt mondta: „Mikor napfogyatkozás volt, a Próféta (béke legyen Vele) felállt imádkozni és azt mondta: „Ha láttok valamit abból (a nap-(hold) fogyatkozásból), akkor emlékezzetek meg Allahról (zikr), fohászkodjatok Hozzá, és kérjetek Tőle bűnbocsánatot.” (al-Buhári, Muszlim)

Leírása:

A nap- és holdfogyatkozáskori imádkozás ugyanúgy végzendő, mint minden más ima, de négy meghajlásból és négy leborulásból áll:
1. A muszlim tisztelettel, hódolattal, alázatosan, arccal a Kába felé fordulva egyenesen áll, azzal a belső elhatározással, hogy elvégzi az imát. Kezeit felemelve „Allahu akbar”-t mond. (Ezután, mint minden imában, Allahot dicsőíti, majd menedéket kér Allahnál a sátán elől.)
2. Majd elmondja a Fátihát, és hosszan idéz a Koránból.
3. Egy kis hallgatás után ismét felemeli a kezeit a fül vagy a váll magasságáig és „Allahu Akbar”-t mond, majd meghajol. Közben azt mondja: „Szubhana rabbi-elazim” (háromszor). [Dicsőség a hatalmas Uramnak.]
4. Majd felegyenesedve felemeli a kezeit a fül vagy a váll magasságáig mondván: „Szemia-llahu limen hamidah”. [Allah hallja azokat, akik magasztalják Őt.] „Rabbana va laka-lhamd”. [Urunk, Tiéd a dicsőség.]
5. Az imádkozó tovább olvas a Koránból!
6. Meghajol, és ugyanazt mondja, mint minden imában „Szubhána rabbi elazím”.
7. Felemelkedik ugyanazt mondva, mint minden imában „Szami Allahu limen hamida, rabbana va lak alhamd”.
8. Ezután „Allahu akbar”-t mond és a földre borul, közben azt mondja: „Szubhana rabbija-l-ala” (háromszor). [Dicsőség a magasságos Uramnak]
9. Felemelkedik ülő helyzetbe, mondván: „Allahu akbar”. Rövid ideig ül, miközben a következő mondatot mondja: „Rabbi igfir li, igfir li!” [Uram, bocsáss meg nekem, bocsáss meg nekem!]
10. Kis szünetet tart, majd ismét „Allahu Akbar”-t mond, és újra a földre borul. Ugyanazt a mondatot ismételve, mint az előző leborulásban. Ezzel az első rakát befejezte.
Ez egy raká, egy teljes egysége az imának.
11. „Allahu akbar”-t mondván feláll a második rakához. Elkezdi a második rakát a Megnyitó szúrával, Al-Fátihával, majd hosszan idéz a Koránból, és megismétli mindazt, amit az első rakában csinált (két meghajlás, az első meghajlás után Korán-olvasás és két leborulás).
12. Befejezvén a második rakát, hasonló helyzetbe kell ülni, mint a két leborulás között, és elmondani a Tasahudot végig.
13. Végezetül jobbra fordítjuk a fejünket, úgy, hogy lássuk a vállunkat, és azt mondjuk: Asszalamu alejkum wa rahmatu-llah! [Allah békéje és kegyelme legyen veletek!] Majd balra fordítjuk a fejünket, úgy, hogy lássuk a bal vállunkat, és megismételjük az előbbi mondatot.
Ezzel az ima véget ért.

Megjegyzés:

Ha vége van az imának, és még mindig tart a fogyatkozás, akkor nem kell megismételni az imát, hanem inkább Allah emlegetésével és Hozzá való fohászkodással töltsük ki a fennmaradó időt.