[Dzsábir bin Abdullah mondta: Allah Küldötte (béke legyen vele) úgy tanította nekünk az „isztikhára-t” minden dologgal kapcsolatban, ahogyan a szúrát tanította nekünk a Korán-ból. Azt mondta: Ha valamelyikőtök valamilyen dologra készül, akkor végezzen két rakát a kötelező imán kívül, s utána mondja ezt:] „Allahumma inni asztakhiruka bi-ilmika va asztakdiruka bi-kudratika va aszáluka min fadlika-l-ázim, fa-innaka takdiru va lá akdir, va tálamu va lá álam, va anta állámu-l-ghujub. Allahumma in kunta tálamu anna háda-l-amra (s itt megnevezi a saját ügyét) khajrun li fi dini va maási va ákibati amri (avagy azt mond-ta: ádzsili amri va ádzsilih) fa-kdirhu li va jasszirhu li tumma bárik li fih, va in kunta tálamu anna hada-l-amra sarrun li fi dini va maási va ákibati amri (avagy azt mondta: ádzsili amri va ádzsilih) fa-sszrifhu anni va-sszrifni anhu va-kdir li-al-khajra hejthu kana tumma ardini bih.”

(Ó, Allah! A Te tudásod által válasszál nekem, s a Te hatalmad által rendeljél nekem, s a Te hatalmas kegyelmedből kérek! Hiszen Te képes vagy dolgokra én pedig nem, Te tudsz, én pedig nem, Te ismered a rejtett világot. Ó, Allah, ha Te tudod, hogyha ez a dolog... (az imádkozó által kért) jó nekem a vallásomban, a megélhetésemben, s a dolgaim végső kimenetelében (dolgaim elején, és végén), akkor rendeld el nekem, s könnyítsd meg, majd tedd áldásossá azt számomra. Ám ha tudod, hogy ez a dolog rossz nekem, akkor fordítsd el tőlem és engem is fordíts el attól. A jót rendeld el számomra, bárhol legyen is az, és tégy engem elégedetté azzal!)

Ennek a fontosságát támasztja alá az ál-Imran című szúrában (Korán 3:159) található ája is: „Tanácskozzál velük a dologról, s ha már elhatároztad magad, akkor Allahra támaszkodj!” (al-Buhári)