Al-vitr

A vitr páratlan számú rakából (1, 3, 5, 7, 9, 11 – a teljesség alsó határa 3 raka –) álló, nyomatékosan ajánlatos ima, amit az esti ima utántól egészen a fadzsr imáig végezhetünk, és így a vitr-imával fejezzük be a napi imádkozást. „Legyen vitr az utolsó imátok éjszaka” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele). (al-Buhári, Muszlim) A vitr elvégzése az éjszaka utolsó harmadában előnyösebb, de annak jobb az esti ima után elvégeznie, aki fél attól, hogy nem bír felébredni az éjszaka utolsó harmadában.

A vitr-et a következőképpen lehet végezni:

– Az imádkozó két rakánként imádkozik, és utána külön egy rakát,
– vagy folyamatosan Tasahudra ülés nélkül imádkozik, és az utolsó előtti rakában Tasahudot mond (köszönés nékül), majd feláll az utolsó rakához, amiben megint mondja a Tasahudot és a köszönést (asszalám) is,
– vagy az összeset egymás után imádkozza egy Tasahuddal és köszönéssel.

Minden rakában kell olvasni a Fatihát és egy tetszőleges szúrát a Koránból: A Próféta (béke legyen vele) a vitr során ezt recitálta: ,,Szabbih iszm rabbikal álá” az első rakában, és ,,Kul já ajjuhal kafirún” a második rakában, és ,,Kul huval-lahu ahad” a harmadik rakában – a Korán 87., 109. és 112. szúráját. (an-Naszái) „Néha a harmadik rakában még hozzáolvasta a „Kul áúdu bi rabbil falak” és „Kul áúdu bi rabbin nász” – Korán 113. és 114. szúráját is (at-Tirmidi), és egyszer „száz áját olvasott an-Niszá szúrájából – Korán 4. szúrájából. (an-Naszái, Ahmed)

A qunút-fohász:

A vitrben, az utolsó (páratlan) rakában az olvasás után és a meghajlás előtt; vagy a meghajlás után, de a leborulás előtt a qunút-fohászt ajánlatos mondani.
,,Allahumma ihdini fiman hadajt, va áfini fiman áfajt, va tawallani fiman tavalajt, va barik li fimá átajt, va gini serra ma gadajt, fa innaka tagdi va lá jugda alajk, innahu lá jethilu men válajt, va lá jeizzu men ádájt; tabárakta rabbana wa táálajt.”
(Ó, Allah, vezess engem azok közé, akiket Te vezettél, s tégy azok közé valóvá, akiket támogattál! Segíts engem is, ahogyan másokat segítettél, és áldd meg nekem azt, amit adtál. Őrizz meg annak rosszától, amit elrendeltél, hiszen Te rendelsz el, s Veled szemben nem állhat fenn semmi elrendelés. Nem alacsonyítható le az, akit Te támogatsz s nem emelkedhet fel az, akivel Te szállsz szembe. Áldott vagy Urunk és Magasztos.) (at-tirmidi, Ibn Mádzsa)

(Ó, Allah, én a Te elégedettségedhez menekülök a haragvásod elől, s a védelmedhez a büntetésed elől. Hozzád menekülök Előled. Nem tartom számon a Rád mondott dicséretet, Te olyan vagy, ahogyan Magadat dicsérted.) (at-Tirmidi, Ibn Mádzsa)

(Ó, Allah, mi Téged szolgálunk, Hozzád imádkozunk, s Előtted borulunk le, Hozzád sietünk, s Érted fára-dozunk. A Te könyörületedet áhítozzuk, s féljük büntetésedet, hiszen a Te büntetésed eléri a hitetleneket. Ó, Allah! Tőled kérünk segítséget, s Tőled kérünk bocsánatot, Veled kapcsolatban csak jót mondunk, s nem vagyunk hitetlenek Veled szemben. Benned hiszünk, Neked vagyunk alázatosak, s elutasítjuk, megtagadjuk azokat, akik hitetlenek Veled szemben.) (al-Bejhagi)

A vitr-ből való elköszönés utáni fohász:

A Próféta (béke legyen vele) ha elköszönt a vitrből, akkor azt mondta: „Szubbhanal malikul kuddúsz” (háromszor); [Magasztaltassék a Király, a Szentséges]. Ezt háromszor ismételte, a harmadikat fennhangon mondta el, és meg is nyújtotta. (an-Naszái)

Megjegyzés:

A qunút-fohászt nemcsak a vitrben mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele), hanem a napi öt ima utolsó rakájában is a meghajlás után; akkor, ha valamilyen baj érte a muszlimokat. „Ha valamit akart kérni Mohamed Próféta (béke legyen vele) Allahtól valaki részére vagy valaki ellen, akkor fohászkodott az utolsó rakában. A meghajlás után felegyenesedve felemelte a kezeit, mondván: Szemia-llahu limen hamidah. [Allah hallja azokat, akik magasztalják Őt.] Rabbana va laka-lhamd. [Urunk Tied a dicsőség], utána hangosan fohászkodott, és akik mögötte álltak Ámin-t mondtak” – mondja a hagyomány. (al-Buhári, Ahmed, Abu Davúd) „Miután befejezte a qunút-ot, Allahu akbar-t mondott és leborult.” (an-Naszái, Ahmed)