Az ima feltételei

1. Érvényes imaidő (lásd fentebb): az imát az ideje eljövetele előtt imádkozni érvénytelen, és ugyanígy érvénytelen utána is, kivéve ha valaki elfelejti vagy átalussza azt.
2. A két eseménytől való megtisztulás (a kicsi: a vizelet és a széklet; a nagyobb: a házasélet, a magömlés), és ez a vudú-t, és a ghuszl-t foglalja magában.

„Ti hívők! Ha az imádkozáshoz álltok föl, akkor mossátok meg [előtte] az orcátokat és a kezeteket könyökig, és simítsátok végig a fejeteket és a lábatokat a bokáig [mossátok meg]! Ha dzsunubok vagytok, akkor tisztálkodjatok meg!” (Korán 5:6)

3. A teljes tisztaság az, ami az egész test tisztaságát, a viselt ruhák tisztaságát, és az ima helyének tisztaságát foglalja magában.
4. A szemérem takarása, vagyis az öltözet az erkölcsi szabályoknak megfelelő legyen. A férfiaknak a testet fedni kell a köldöktől a térdig. Nőknek az egész testet fedni kell, kivéve: az arcot és a kezeket.
5. A Kibla irányába fordulni: A muszlimok akárhol vannak, szívükkel és tekintetükkel a Kibla felé, a Mekkában lévő Kába felé fordulnak, nem kelet felé. A Próféta (béke legyen vele), amikor felállt az imához, mindig a Kába irányába fordult, Szunna és Fard imánál egyaránt, s ugyanezt megparancsolta nekünk is: „A vudut jól végezd el, fordulj Mekka felé és mondd: Allahu akbar!” (al-Buhári, Muszlim)
Az Iszlám terjedése kezdetén Mohamed Próféta (béke legyen vele) a jeruzsálemi Kudsz mecset felé imádkozott (úgy, hogy előtte volt a Kába), még Allah le nem küldte a következő áját:

„Gyakran látjuk orcád fordulását az ég felé, ezért mi olyan [Kibla] irány felé fordítunk téged, ami megnyeri a tetszésedet. Fordítsd hát orcádat a szent Mecset felé! Bárhol is legyetek [ó, hívők], fordítsátok orcátokat az ő irányába! Azok, akiknek megadatott az Írás, jól tudják, hogy ez az igazság, amely az Uruktól [ered], Allah tudván tudja azt, amit cselekszetek.” (Korán 2:144)

Miután lejött ez az ája, azóta a muszlimok a Kába irányába fordulva imádkoznak. Erről szól a következő hagyomány is: „Amikor az emberek a Kibba mecsetben voltak reggeli imán, jött egy ember és így szólt: – A Prófétának (béke legyen vele) jött egy ája az éjjel, amelyben azt a parancsot kapta, hogy Mekka felé forduljon imádkozáskor! Hát akkor forduljatok ti is Mekka felé! Ők arccal Jeruzsálem felé álltak az imában. Miután megkapták a parancsot, fordultak és fordult velük az imám is, addig, míg a Kába felé nem álltak.” (al-Buhári, Muszlim)

Mit csinál az, aki nem tudja, merre van Mekka (a Kibla)?

Aki nem tudja merre van a Kibla, próbálja meg kideríteni vagy megkérdezni, és ha ezután sem tudja megállapítani, akkor imádkozzon abba az irányba, amelyről legjobb belátása szerint úgy véli, hogy a Kibla iránya.
Ha az imádkozás közben kiderül a Kibla iránya, akkor forduljon a helyes irányba, és imádkozzon tovább, nem kell megszakítania az imáját. (Lásd a fenti hagyományt)
Ha azonban az imádkozás végén derül ki, akkor nem kell ismételni az imádkozást. Gáber – a Próféta (béke legyen vele) egyik kortársa – mondta: „Együtt voltunk Mohamed Prófétával a háborúban, amikor is felhős lett az ég, s mi nem tudtuk, merre van a Kibla. Ezért mindenki egyedül imádkozott úgy, hogy ki-ki húzott maga előtt egy vonalat, hogy emlékezzünk a helyünkre. Eztán elaludtunk. Reggel mindnyájan láttuk, hogy nem a Kibla felé imádkoztunk. Elmondtuk ezt a Prófétának, ő nem mondta, hogy ismételjetek meg az imát, hanem azt mondta: Elfogadott az imátok.” (al-Hákim)

Milyen helyzetekben lehet ettől eltekinteni (nem a Kibla felé imádkozni)?

A Kába felé fordulás egyik feltétele az imádkozásnak, csak bizonyos helyzetekben lehet tőle eltekinteni, például:
– Félelemkor „Amikor a muszlimok támadástól tartanak, akkor megengedett imádkozni: állva vagy lovon; Mekka irányába vagy másfelé.” (al-Buhári, Muszlim)
– Betegség vagy kényszerhelyzet során, ha nem tudnak egyáltalán a Kába felé fordulni.
– A Szunna (a nem kötelező) ima imádkozása az utazónak. „A Próféta (béke legyen vele) utazás közben a Szunna imákat lovon vagy tevén imádkozta. Abba az irányba imádkozott, amerre ment.” (al-Buhári, Muszlim) Emiatt jött a Korán 2:116 ájája:

„Allahé a napkelet és a napnyugat és ahová csak fordultok, Allah orcája ott van. Allah mindent magában foglal és mindent tud.”

Úgy imádkozott, hogy: „Meghajolt, s leborult a tevén bólintva a fejével. Amikor meghajlás jött, kevésbé, amikor leborulás, mélyebben (hajtotta le a fejét).” (Ahmed, at-Tirmidi)
„A náfila (Szunna) imakor, ha tevén vagy lovon ment, akkor azt Mekka felé fordította és mondta: Allahu akbar! Ezután visszafordult az utazás irányába.” (Abu Dávúd)