Mohammed (béke legyen vele) prófétasága 3. (Az iszlám alapelvei 11. rész)

Muhammad-ZakariyaMiért ez a sok gyűlölség?

Azt kérdezhetnénk: miért volt az, hogy népe ennyire ellene esküdött? Pénz, javak vagy más világi gazdagság forgott kockán? Az egész valamilyen törzsi háborúskodásra vezethető vissza? Követelt ő tőlük valaha is valamit?

Nem! Az egész ellenségeskedés egyedül azért robbant ki, mert Mohamed Próféta (béke legyen vele) arra szólította fel az embereket, hogy az Egy Igaz Istent tiszteljék, s igazságos, erkölcsös és jó életet éljenek. A bálványimádás és Istenen kívül más lény imádata ellen prédikált, és elítélte bűnös életmódjukat. Támadta a papság intézményét, ellenzett minden helyzetből adódó hátrányos megkülönböztetést, és elutasította a származáson alapuló előítéleteket. Meg akarta változtatni a sötét múltból rájuk maradt társadalmi rendet. Népe azonban azt vetette a szemére, hogy tanításának elvei ellenkeznek őseik hagyományaival, és figyelmeztették, hogy mondjon le elveiről, vagy a legrosszabb következményeket vonja magára.
Kérdezhetnénk, miért vállalt magára a Próféta (béke legyen vele) ennyi nehézséget? Népe felajánlotta neki, hogy elismeri királyként, és az ország minden kincsét a lába elé rakja – csak hagyjon fel vallása hirdetésével és küldetése terjesztésével. Íme néhány példa erre a Hagyományból (Szunnából):
Mohamed Próféta (béke legyen vele) az isteni igazság felfedésekor heves ellenségeskedésnek volt kitéve. Minden ellenállást és elnyomást mosollyal az ajkán viselt el. Szilárd maradt, és nem riadt meg semmilyen kényszerítő erőtől sem. Amikor honfitársai látták, hogy fenyegetéseik nem félemlítik meg, és a legszigorúbb szorongattatás sem téríti el útjáról sem őt, sem híveit, megpróbáltak más mesterkedéssel kifogni rajtuk. De ez a terv is meghiúsult.
A vezető törzsi fejedelmek küldöttsége felkereste a Prófétát (béke legyen vele), és minden elképzelhető világi dicsőséget felkínálva neki, meg akarták vesztegetni őt. A küldöttek így szóltak hozzá:

„Ha gazdagságra vágysz, akkor olyan sok pénzt fogunk neked felhalmozni, amennyit csak kívánsz. Ha dicsőségre és hatalomra törekszel, akkor készek vagyunk neked, mint vezérnek és királynak hűségesküt fogadni. Ha szépségre szomjazol, annak a lánynak a kezét kaphatod meg, akire a választásod esik.”

Valójában azonban csak azt akarták, hogy hűtlen legyen küldetéséhez. A feltételek minden halandó számára rendkívül csábítóak voltak, a nagy Próféta (béke legyen vele) szemében azonban teljesen jelentéktelenné zsugorodtak. Válasza villámcsapásként sújtott le az arab vezérek küldöttségére. Azt gondolták, hogy kijátszották az ütőkártyájukat, de keserűen csalódniuk kellett, mert a Próféta (béke legyen vele) azt válaszolta:

„Mit kell halljak! Nekem nem kellenek sem anyagiak, sem hatalom. Isten intőként küldött az emberekhez. Az Ő üzenetét hozom nektek. Ha elfogadjátok, szerencse és öröm vár rátok ebben az életben, és örök üdvösség a túlvilágon. Ha azonban visszautasítjátok Isten szavát, akkor Isten biztosan dönteni fog köztetek és köztem.”

Egy másik alkalommal azt mondta nagybátyjának, aki az arab vezérek befolyására megpróbálta lebeszélni küldetése végrehajtásáról:

„Ó nagybátyám! Ha a Napot a jobb, a Holdat a bal kezembe adnák, hogy eltérítsenek küldetésemtől – akkor sem tenném meg azt! Sohasem fogom azt megtagadni mindaddig, amíg Istennek az nem lesz az akarata, hogy a győzelmet nektek ajándékozza, vagy amíg meg nem halok.”

Így történt tehát, hogy a csábító ajánlatokat elutasította és inkább szenvedett a jó ügyért. Miért tette ezt? Nyert volna azon valamit, ha minden ember erkölcsössé és igazságossá vált volna? Hogyan lehet az, hogy egyáltalán nem törődött gazdagsággal és luxussal, királyi címmel és dicsőséggel, kényelemmel és bőséggel? Egy nagyobb anyagi nyereség forgott számára kockán, amely mindezeket jelentéktelenné tette? Olyan csábító volt az a nyeremény, hogy tétovázás nélkül arra az elhatározásra jutott, hogy évekig a legnagyobb higgadtsággal kitegye magát tűznek és vasnak, lelki gyötrelmeket és testi kínzásokat viseljen el? Alaposan át kell gondolnunk a történteket, hogy választ találjunk erre.
El tudja valaki képzelni az önfeláldozás, az emberekkel való együttérzés és jószívűség világítóbb példaképét, mint azt, hogy egy ember saját szerencséjét adja oda mások érdekében, amíg éppen azok az emberek, akiknek javáért a végsőkig kiáll, megkövezik, bántalmazzák, száműzik őt, és még a számkivetésben sem hagyják háborítatlanul; és hogy mindezek ellenére vonakodik attól, hogy a jobbításuk érdekében való fáradozással felhagyjon?
Kibír-e egy tisztességtelen ember ilyen sok szenvedést valamilyen hamis tan érdekében? Ki tud-e állni egy hamis spekuláns és fantaszta hasonló szilárdsággal és elszántsággal eszméiért? Kitart-e a végsőkig ilyen veszély és kínzás közepette, ha az egész ország ragad kardot ellene?
Az a hit, az az állhatatosság és eltökéltség, amellyel Mohamed Próféta (béke legyen vele) vallási mozgalmát végül eredményre vitte, küldetése igazságának beszédes bizonyítéka. Ha a kételkedés vagy a bizonytalanság legkisebb lehelete is megérintette volna, nem tudott volna ellenszegülni a viharnak, amely huszonegy évig teljes erejével tombolt ellene.
Ez az egyik oldala a változásnak, amely végbement benne. A másik azonban még csodálatosabb és figyelemreméltóbb.


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink