A prófétaság végleges lezárása (Az iszlám alapelvei 16. rész)

Mindez elvezet bennünket a prófétaság lezártságának kérdéséhez, és most Mohamed (béke legyen vele) prófétaságának ezt a szempontját igyekszünk megvizsgálni.


Az előzőekben a prófétaság lényegét tárgyaltuk, s szemünk elé tárult, hogy egy próféta megjelenése nem mindennapos esemény. A próféta személyes megjelenése nem feltétlenül szükséges minden országban és népnél vagy minden korban. A próféta élete és tanai olyanok, mint egy világítótorony, amely helyes irányba vezeti az embereket, és amíg tanai és példája élnek olyan, mintha maga a próféta is élne. Egy próféta tényleges halála nem fizikai megsemmisülését jelenti, hanem tanításainak elfeledését, útmutatásának megváltoztatását. Isten korábbi küldöttei meghaltak, mert követőik meghamisították tanaikat és elferdítették példamutató életük eseményeit, kitalált eseményeket fűztek hozzájuk és legendákkal kapcsolták össze őket. A korábban kinyilatkoztatott könyvek – akár a Tóra, a Zabur (Dávid Zsoltárai) vagy az Evangélium – egyike sem maradt meg napjainkig eredeti szövegében, és még e szent könyvek védelmezőinek is be kell ismerniük, hogy az eredeti művek már nincsenek a birtokukban. A korábbi próféták élettörténetét annyira összekeverték kitalált dolgokkal, hogy életük pontos és hiteles ábrázolása már lehetetlenné vált. Az emberek elbeszéléseket, legendákat gyártottak életükből és sehol sem található már egyetlen megbízható feljegyzés sem. Itt nemcsak arról van szó, hogy a feljegyzések elvesztek és az istenfélő életvitelre vonatkozó előírások feledésbe merültek, hanem még azt sem lehet biztonsággal megmondani, hogy egy bizonyos próféta mikor és hol született, hol nőtt fel, hogyan élt és milyen parancsokat adott át az emberek számára. Tehát valóban úgy van, hogy egy próféta tulajdonképpeni halálát tanításának pusztulása jelenti


Ha a tényeket ebben az összefüggésben nézzük, nem lehet tagadni, hogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) és tanítása élő maradt. Tanait nem hamisították meg és örökké megmásíthatatlanok is maradnak. A Korán, a könyv, amelyet az emberiségnek átadott, eredeti szövegében megtalálható anélkül, hogy a betűkben, szavakban, a pontozási rendszerben vagy az aposztrofokban a legkisebb változtatást is véghezvitték volna. Mohamed Próféta (béke legyen vele) egész életének ábrázolása – magában foglalva beszédeit, utasításait és tetteit – abszolút pontossággal megmaradt, mégpedig úgy, hogy még tizennégy évszázad múltával is olyan világos és élethű az ábrázolás a Hagyományban – a Szunnában –, hogy azt olvasva úgy tűnik, mintha saját szemünk előtt látnánk alakját. Egyetlen ember életrajza sem maradt meg olyan épen, mint Mohamedé (béke legyen vele), az iszlám prófétájáé. Mindennapi életünk minden eseményénél visszatekinthetünk az Ő utalásaira és példát vehetünk róla. Ezért nincs szükség további küldöttekre Mohamed (béke legyen vele), az utolsó próféta, avagy a Próféták Pecsétje után.
Hogy még inkább megérthessük ezt az állítást, nézzük melyek azok a helyzetek, amelyek sürgősen szükségessé teszik egy új próféta megjelenését:

•    1.    Amennyiben az előző próféta tanait megváltoztatták és meghamisították, vagy azok elvesztek, szükség van az újraélesztésükre. Ilyen esetben új próféta kap küldetést, hogy megtisztítsa az emberek életét minden tisztátalanságtól és vallásukat annak egyedüli formájában és tisztaságában visszaállítsa.
•    2.    Ha az előző próféta tanai nem voltak tökéletesen teljesek, és szükségessé vált kijavításuk vagy kiegészítésük. Ebben az esetben eljön egy új próféta, hogy véghez vigye ezt a javítást.
•    3.    Ha a korábbi próféta megbízatása csak egy bizonyos népre vagy területre terjedt ki, ezért szükség lesz egy prófétára más nemzetek, népek vagy országok számára is.

Ez a három alapvető körülmény, amely egy új próféta eljövetelét szükségessé teszi,12 és a tények gondos vizsgálata bebizonyítja, hogy ma ezek egyike sem áll fenn. Az utolsó próféta, Mohamed (béke legyen vele), tanai ma is élnek. Teljes egészében, változatlan formában megőrződtek, s halhatatlanságra szántak. Az utasítások, amelyeket ő adott át nekünk, teljesek, hibátlanok, s a Szent Korán őrzi őket minden időkre. Az iszlám minden forrása teljes és csorbíthatatlan maradt, és a Próféta (béke legyen vele) minden egyes tettét és tanítását olyan kétségtelenül lehet bizonyítani, hogy az adott kinyilatkoztatás valódiságára még a gyanú legkisebb árnyéka sem vetődhet. Ilyen szempontból nézve sincs tehát szükség egy újabb próféta fellépésére.
Isten kinyilatkoztatásait Mohamed Próféta (béke legyen vele) által tette véglegessé és lezárttá, így az iszlám az emberiség tökéletes vallása lett. Isten azt mondta:

„A mai napon teljessé tettem számotokra vallásotokat és kiteljesítettem az irántatok tanúsított kegyelmemet, és kiválasztottam nektek vallásul az iszlámot.” (Korán 5:3)

Az iszlám gondos vizsgálata – arra nézve, vajon valóban tartalmaz-e minden jelentőséggel bíró élethelyzetre vonatkozó útmutatást – bebizonyítja a Korán e szavainak igazságát. Az iszlám tartalmazza számunkra az evilági és a túlvilági élethez szükséges törvényeket, és semmi sem maradt ki belőle, ami az emberek tanításához szükséges lehet. Ez a kezdetektől létező vallás így lett teljes és tökéletes, ezért ebből a szempontból sincs szükség egy új próféta eljövetelére.

Végül pedig: Mohamed (béke legyen vele) küldetése nem valamely adott nép, terület vagy bizonyos kor számára szólt. Ő világprófétává emeltetett – az igazság követévé az egész emberiség számára. A Koránban neki szól az utasítás, hogy mindenkinek megmagyarázza: „Ó, ti emberek! Én vagyok Isten küldötte valamennyiőtök számára.” Újra és újra úgy kerül említésre, mint „áldás a világ minden népének”. Mindent átfogó, univerzális és kimondhatatlanul emberi szemlélettel szólt azokhoz, akik hallgattak rá, ezt érezte és érzi minden muszlim mind a mai napig. Ezért nincs már szükség utána új prófétára. A Korán úgy ír Mohamedről (béke legyen vele), hogy ő a „khátem un-nebijin”, az utolsó szem az igaz próféták láncolatában.13

Néhányan úgy vélik, hogy az idő múlása önmagában elegendő ok Isten új utasításainak kinyilatkoztatására és, hogy egy vallásnak, amelyet 1400 éve alapítottak, szükségszerűen elavulttá kellett válnia, mivel az új idők követelményeit már nem tudja teljesíteni. Ez az ellenvetés azonban nem helytálló. Ezt a következőképpen lehet bizonyítani:

•    1.    Az iszlám tanai minden időre érvényesek, mert Isten nyilatkoztatta ki őket, Aki maga is örök. Az emberi tudás az, amely korlátozott, az emberi szem az, amely nem képes a rejtett távolba tekinteni, nem pedig Isten, Akinek tudása átfog minden időt és teret.
•    2.    Az iszlám az emberi természeten alapszik és az emberi természet gyakorlatilag változatlan. Minket is „ugyanabból a fából faragtak” mint ősapánkat. Az ember tulajdonképpeni lényege az idők folyamán változatlan maradt.
•    3.    Az emberi életben csodálatos egyensúly van az állandóság és változás között. Nem állandó minden, de nem is minden változik. Az alapelvek, az alapvető értékek nem követelnek változást. A külső formák azok, amelyek az idővel változnak. Az iszlám gondoskodott az állandóság és a változás követelményeiről is. A Korán és a Szunna tartalmazza az iszlám örökérvényű alapelveit, míg ezeket az idzstihád által minden kornak megfelelően a saját szükségletekhez lehet igazítani. Az iszlám az egyetlen vallás, amely rugalmasan illeszkedik a folytonos változásban lévő emberi társadalomhoz, ugyanakkor alapelvei változatlanok, így mindig összhangban marad az élet örök értékeivel.
•    4.    Tudományos szempontból nézve is olyan korban élünk, amelynek kezdete az ember megjelenése volt a földön, és a fejlődési folyamat jelen fokán sem lépett még fel az emberi természetben alapvető változás. Felvirágoztak és letűntek civilizációk, kultúrák jöttek létre és vesztek el, de az ember lényege a fejlődésfokozatok nagy láncolatában ugyanaz maradt. Ezért alaptalan és felületes az a nézet, amely szerint az isteni útmutatásoknak, amelyek néhány évszázaddal korábban jelentek meg, az idő múlásával tagadhatatlanul el kell avulniuk.
 
Mindebből láthatjuk, hogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) az egyetlen hiteles forrásunk az Istenről való tudás és a Neki tetsző földi életforma eléréséhez. Csak az ő tanai által tudhatunk meg valamit az iszlámról, tanításai által, amelyek olyan tökéletesek és átfogóak, hogy vezetni tudják az embereket minden elkövetkező korban és időben. A világnak tehát nincs már szüksége több prófétára, csak olyan emberek kellenek, akik teljes bizalommal és meggyőződéssel fordulnak Mohamed (béke legyen vele) prófétasága felé és küldetése zászlóvivői lesznek. Hirdetik azt a földön, és minden erejükkel arra törekszenek, hogy egy olyan szociális rendet és kultúrát rendezzenek be, amilyet Mohamed Próféta (béke legyen vele) meghagyott. A világnak olyan emberekre van szüksége, akik elég erős jelleműek ahhoz, hogy Mohamed( béke legyen vele) tanait a gyakorlatban megvalósítsák, és olyan társadalmat hívjanak életre, amelyet az isteni törvény kormányoz. Mohamed Próféta (béke legyen vele) missziója az isteni törvény földi uralomra juttatása volt, s e misszió eredményétől függ az ember eredményessége a földön.

Lábjegyzet:

11.    Lásd ehhez: Abu-l-A’la Maududi „Al Dzsihad fi-l-Iszlám” (A Dzsihad az iszlámban) és Dr. Hamidullah „The Muslim Conduct of State” (Az iszlám államvezetés).

12.    Van még egy lehetőség, amikor egy prófétának az a küldetése, hogy egy másik prófétának segítsen és támogassa őt – mint pl. Áron (béke legyen vele) testvérét, Mózest (béke legyen vele) vagy Izsák (béke legyen vele) édesapját, Ábrahámot (béke legyen vele) –, mivel azonban az ilyen próféták nagyon ritkán fordultak elő, s az előző prófétával együtt léptek fel, így a prófétaság e formája kivételnek és nem általános szabálynak tekinthető, ezért nem tárgyaltuk negyedik pontként.

13.    A Korán és a Szunna nagyon érthetően hangsúlyozza ezt a pontot. A Korán azt mondja: „Mohamed, Isten küldötte és az utolsó próféta.” (33:40) Maga a Próféta így magyarázta: „Kapcsolatom a próféták hosszú sorához olyan, mint egy palota, amit csodálatosan felépítették. Minden tökéletes volt benne, csak egy tégla helye volt még üres. Én töltöttem ki ezt a helyet, s a palota így teljes.” (al Buhari és Muszlim)