Ebben a vonatkozásban Isten valamennyi küldötte ugyanazon a szinten áll és egyenértékű egymással. Ha valaki közülük egyet hazugnak mond, azzal tulajdonképpen valamennyit hamisnak ítéli; ha valaki egyet elismer közülük és hisz benne, akkor ezzel valamennyit igaznak kell, illetve kellene tartania és hinnie kellene benne. Ennek nagyon egyszerű az oka. Tegyük fel, hogy tíz ember ugyanazt a magyarázatot adja valamire. Ha feltételezzük, hogy egyikük igazat mondott, akkor logikusan azt is állítjuk ezzel, hogy a másik kilencnek is igaza van. Ám ha valamelyiküket hamisnak nyilvánítjuk, akkor azzal természetesen a többieket is hamissággal vádoljuk. Ebből az okból szükséges az iszlámban az Isten prófétáiba vetett feltétlen hit. Aki az egyik prófétát nem ismeri el, következésképpen káfir (hitetlen) még akkor is, ha állítása szerint hisz Isten valamennyi más prófétájában, hiszen egyik szava ellentmond a másiknak.
A kinyilatkoztatásokból kiviláglik, hogy a különböző korokban más-más népekhez elküldött próféták száma igen nagy. Ha elgondoljuk, milyen hosszú az az időszak, mióta a földet emberek lakják és mennyi nép és nemzet virágzott fel és jutott ismét hanyatlásra az idők folyamán, érthetővé válik, hogy miért volt szükség ilyen sok prófétára. Ezek közül a próféták közül feltétlen kötelességünk hinni azokban, akiknek a nevét a Korán megemlíti. A többiekkel kapcsolatban pedig azt kell elfogadnunk, hogy minden próféta, akivel Isten tanítást küldött az embereknek, igaz próféta volt. Ezért hiszünk minden olyan prófétában is, akik Indiában, Kínában, Perzsiában, Európában, Afrikában, Egyiptomban és más országokban kerültek kiválasztásra, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy bizonyos emberről – akinek a neve a Koránban nincs megemlítve – biztonsággal megmondhassuk, vajon igaz próféta volt-e vagy sem, mert semmi tökéletesen biztosat nem tudunk róla. Az sem tanácsos számunkra, hogy véleményt mondjunk más vallások szent embereiről. Valószínű lehet, hogy közülük néhányan Isten igaz prófétái voltak és tanításaikat követőik csak haláluk után másították meg, éppen úgy, mint ahogy azt Mózes (béke legyen vele) és Jézus (béke legyen vele) követői tették. Ezért, ha egyáltalán nyilatkozunk ezekről a tanokról, csak az adott vallás alapelveire és rituáléjára korlátozzuk mondanivalónkat. Alapítójáról azonban szigorúan hallgassunk, nehogy egy prófétával szembeni tiszteletlenség bűnébe essünk.
Ami pedig azokat illeti, akikről biztonsággal tudjuk, hogy valóban Isten prófétái voltak és Ő azzal bízta meg őket, hogy az iszlám egyenes útját hirdessék, köztük és Mohamed Próféta (béke legyen vele) között nincs különbség, ami prófétaságukat illeti. Egyformán kell hinnünk bennük. Ezen egyenértékűségük ellenére azonban a következő három dologban mégis különböznek Mohamedtől (béke legyen vele), a próféták pecsétjétől:

•    a.    A múlt prófétáinak egy bizonyos korban, egy bizonyos néphez kellett eljönniük, míg Mohamed (béke legyen vele) az egész emberiséghez szólt, és a küldetése minden követő korban érvényes.
•    b.    A korábbi próféták tanításai vagy teljesen elvesztek vagy az, ami megmaradt belőlük, nem őrződött meg tisztán, hanem sok megváltoztatott és hamis szót toldottak hozzá, míg másokat elhagytak belőle. Ezért az, aki tanaikat követni akarja, nem tudja ezt tökéletesen megtenni.
•        Ezzel ellentétben Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanai, életrajza, beszédei, életmódjáról szóló leírások, erkölcsi beállítottsága, szokásai és tettei, egyszóval élete és tevékenysége minden részlete megőrződött. Mohamed (béke legyen vele) ezért az egyetlen a próféták hosszú sorában, aki számunkra élő egyéniségként maradt meg és akinek példáját helyesen és hűen követhetjük.
•    c.    A tanok, amelyeket a korábbi próféták közvetítettek, nem voltak tökéletesek és átfogóak. Mindegyik prófétát egy másik követett, aki változásokat és kiegészítéseket vitt végbe elődei tanain és utasításain. Ilyen módon folytatódott a megújulás és fejlődés láncolata. Ez az, amiért a korábbi próféták tanításai egy bizonyos idő lefolyása után feledésbe merültek. Kézenfekvő, hogy nem volt szükség a korábbi tanok megtartására, ha helyüket elfoglalta egy jobb és egészebb tan. Végül Mohamed Próféta (béke legyen vele) által került kinyilatkoztatásra az emberiségnek a legtökéletesebb tan- és törvénykönyv és Isten minden korábbi könyve ezzel automatikusan felmentődött, mert szükségtelen és ésszerűtlen egy nem tökéletes törvénykönyvet követni, ha létezik egy teljes és tökéletes is. Aki Mohamed Próféta (béke legyen vele) utasításait követi, minden prófétát követ, mert ami mindig jó és minden időben alkalmazható volt tanaikban, az Mohamed (béke legyen vele) tanaiban is megtalálható. Aki mégis visszautasítja az ő tanítását és megtagadja, hogy annak megfelelően éljen, s úgy dönt, hogy valamelyik másik prófétát követi, ugyanazon értékes és hasznos utasítások és tanácsok részleteivel találja szemben magát, amelyek Mohamed (béke legyen vele) tanításaiban össze vannak foglalva – olyan átfogóan, hogy korábban egyetlen próféta könyvében sem fordultak elő, hanem csak Isten utolsó követe által nyilatkoztattak ki –; továbbá megkockáztatja azt, hogy az emberek által meghamisított tanítások szerint él.
 
Ez az, amiért minden embernek feltétlen kötelessége lenne Mohamed Prófétában (béke legyen vele) hinni és egyedül őt követni. Hogy igaz muszlimok – a Próféta (béke legyen vele) életmódjának helyes követői – legyünk, szükség van a Mohamed Prófétába (béke legyen vele) vetett megingathatatlan hitre és annak tanúságtételére, hogy:

 –    ő Isten valódi prófétája;
 –    tanításai abszolút módon tökéletesek és mindenféle hibától vagy tévedéstől mentesek;
 –    ő Isten utolsó prófétája. Őutána az Ítélet Napjáig egy néphez sem jő el új próféta.