Az iszlámban a hazugság bármilyen formában vagy élethelyzetben a legszigorúbban tilos, mert az beszennyezi a hazug embert, másoknak kárt okoz és a békétlenség forrása lesz az egész társadalom számára. A lopás, a rablás, a vesztegetés, a hamisítás, a csalás, a kamatszedés és az uzsora is tiltott, mert a haszon, amelyet az ember általuk szerezhet, valójában úgy jön létre, hogy másokat hátrány és kár ér. A rágalmazás, a pletyka és mások megsértése is tilos, akárcsak a fogadás, a sorshúzás, a spekuláció és a szerencsejáték minden fajtája, mert általuk csak sok ezer másik ember kárára nyerhetünk. Azok a kizsákmányoló kereskedelmi formák, amelyekben az esetleges veszteség csak az egyik üzletfelet terhelné, ugyanúgy elítélendőek, mint a tisztességtelen monopóliumok, a készlethalmozás, a feketepiaci üzletek, a földbirtok műveletlenül hagyása és az egyéni vagy társadalmi hatalom kiterjesztésének minden más megjelenési formája.

A gyilkosság, a vérontás, az ellenségeskedés szítása, a rendzavarás és a rombolás – valamennyi súlyos bűncselekménynek számít, mert senkinek sincs joga arra, hogy csupán saját érdeke vagy haszna miatt elvegye vagy károsítsa mások életét vagy tulajdonát. A házasságtörés, az erkölcstelenség és a természetellenes nemi kapcsolatok szigorúan tilosak, mert nemcsak a morált rontják és károsítják az elkövetők egészségét, hanem elkorcsosulást és erkölcstelenséget hoznak a társadalomba, nemi betegségek kialakulását okozzák vagy a közegészséget veszélyeztetik, rontják a jövő generáció egészségét és erkölcsét, szétzüllesztik az emberek közötti kapcsolatokat és aláássák a közösség egész kultúráját és szociális struktúráját. Az iszlám gyökerestől akarja kiirtani az efféle bűnöket.
Mindezeket a törvényeket és korlátozásokat az iszlám törvénykönyve szabta meg nekünk, hogy távol tartson minket mások jogainak megsértésétől. Az iszlám megpróbálja megakadályozni, hogy az ember olyan egoista és egocentrikus legyen, hogy csak saját személyes vágyai miatt – legyenek azok szellemi vagy testi jellegűek – mások jogait szemérmetlenül megsértse és minden erkölcsi megkötést áttörjön. Az iszlám nem engedi meg az embernek azt sem, hogy mások jogait lábbal tapossa azért, hogy saját jogát érvényre juttassa. Az iszlám törvénye olyan életformát ír elő, hogy az egyén és a társadalom boldogulása egyaránt lehetővé váljon. Minden ember eredményes életútja és a társadalmi előrehaladás biztosítása érdekében azonban nem elég csupán néhány megszorítás vagy tilalom. Egy valóban békés és boldog társadalomban az embereknek nemcsak attól kell őrizkedniük, hogy megsértsék mások jogait és érdekeit, hanem valamennyiüknek tettekkel kell együttműködniük, kölcsönös kapcsolatokat kell kialakítaniuk és szociális létesítményeket kell létrehozniuk, amelyek mindenki boldogulásához hozzájárulnak és lehetővé teszik egy ideális emberi társadalom felépítését. A Saria ebben a tekintetben is megmutatta nekünk a helyes utat. Most az iszlám törvény azon parancsolatainak rövid összefoglalását szeretnénk bemutatni, amelyek az élet és a társadalom e területét világítják meg.
A bölcső, vagyis az ember életének első állomása a család. Ebben alakulnak ki az ember alapvető jellemvonásai. Így tehát a család nemcsak az ember, hanem egyben az egész civilizáció bölcsője is. Ezért először a Saria azon törvényeit tekintjük át, amelyek a családra vonatkoznak.

A család férjből, feleségből és azok gyermekeiből áll. A családra vonatkozó iszlám törvények nagyon világosak és egyértelműek. A férfira hárul az a felelősség, hogy a nő és a gyermekek eltartásáról gondoskodjon, ellássa őket minden szükségessel és megvédje őket az élet minden területén. A törvény a nőre szabja azt a feladatot, hogy vezesse a háztartást, gyermekeit a lehető legjobban nevelje és taníttassa és a férjét s gyermekeit a lehető legnagyobb kényelemmel és gondoskodással vegye körül. A gyerekek kötelessége, hogy tiszteljék szüleiket, hallgassanak rájuk, felnövekedésük után támogassák és minden szükségessel ellássák őket. Hogy az otthon jól irányított és rendezett egységgé váljon, az iszlám a következő irányvonalakat fektette le:
A férfié a családfő szerepe. Egyetlen intézmény sem működhet zavartalanul, ha nincsen benne egy fő felelős személy. Egy iskola nem képzelhető el igazgató, egy város polgármester nélkül. Ha nincs senki, aki egy intézmény felett őrködik, akkor abban csakis rendetlenség, fejetlenség alakulhat ki. Ha a családban mindenki a saját feje után megy, hamarosan zűrzavar alakul ki. Ha a férj az egyik irányba, a feleség a másikba tartana, a gyerekek jövője kerülne veszélybe. Szükség van egy családfőre, hogy fennmaradjon a rend és a család ideális társadalmi intézmény lehessen. Az iszlám ezt a szerepet a férfire ruházza és ilyen módon a családot a civilizáció jól rendezett kiindulópontjává teszi, modellé a társadalom számára.
A férjre mint családfőre azonban még jó néhány kötelesség hárul. Az ő feladata, hogy megkeresse a megélhetéshez szükséges anyagi javakat és ellássa mindazokat a kötelezettségeket, amelyek a háztartáson kívülre esnek. Az iszlám a nőket feloldotta minden kötelesség alól, amely az otthonon kívülre esik és mindet a férj vállára helyezte, hogy a nő zavartalanabbul fordulhasson a házon belüli feladatok elvégzéséhez és minden erejét az otthon nyugalmának kialakítására és a gyermekek – a társadalom eljövendő építői – nevelésére koncentrálhassa. Az asszonyokat az iszlám nem akarja mértéken felül igénybe venni: nem kívánja, hogy gyereket neveljenek, vezessék a háztartást és még az otthonon kívül munkát vállalva pénzt is keressenek. Ez teljesen egyértelműen igazságtalan lenne, ezért az iszlám a férj és feleség közötti munkamegosztást írja elő.29
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nőknek tilos lenne elhagyni a házat. Erről egyáltalán nincs szó. Bármikor elmehetnek hazulról, amikor szükség van rá. Az iszlám az otthonukat elsődleges „munkahelyüknek” tekinti és hangsúlyozza, hogy a nők feladata az otthon és az otthoni élet széppé és kellemessé tétele és mindenek előtt a gyermeknevelés. Ha azonban a nőnek el kell mennie otthonról, természetesen megteheti azt, miután öltözékére, s bizonyos más szempontokra vonatkozó feltételeket figyelembe vett. (Mindez nem jelenti azt, hogy a nőnek tilos lenne munkát vállalnia. Ha az előírt kötelességei mellett van ideje, energiája és kedvet érez hozzá, vállalhat munkát otthonán kívül és ilyenkor az általa megkeresett pénz teljes egészében őt illeti meg – arra költheti, amire akarja –, amellett, hogy a férj továbbra is köteles őt eltartani. De a nő csak akkor vállalhat munkát, ha annak nem lesz káros következménye a család életének rendjében, békéjében és a gyermekek nevelésében.)
Általános törvényszerűség, hogy a család köre a vérrokonság és a házasságkötések által az előbb leírtnál tovább bővül. Hogy a családtagokat egységben, kölcsönös kapcsolataikat szorosan és egészségesen tartsa és a tagok mindegyikét a többiek számára a támogatás, a megerősítés és a boldogság forrásává tegye, az iszlám törvénye bizonyos évezredes bölcsességeken alapuló elveket állapított meg. Ezeket a következőképpen lehet összefoglalni:

•    1.    Olyan emberek házasságkötése tilos, akik vérszerinti származásuk, illetve egyéb meghatározott körülmények alapján szoros kapcsolatban állnak egymással. A rokonsági fokok, amelyek között nem engedélyezett a házasságkötés, a következők: anya és fia, apa és lánya, mostohaanya vagy –apa és mostohagyermek, fiú- és leánytestvér, fogadott testvérek, anyai és apai ági nagybácsi és unokahúg, nagynéni és unokaöcs, anyós és vő, valamint após és meny. Ezek a tilalmak erősítik a családi kötelékeket és a rokonok közti kapcsolatot teljesen tisztává és zavartalanná teszik. Ők minden megszorítás nélkül találkozhatnak és a helyes rokonszenvvel érintkezhetnek egymással anélkül, hogy hátsó gondolatok merülhetnének fel eközben bárkiben is.
•    2.    Eltekintve a házasságkötésre vonatkozó, fent leírt megszorításoktól, az egymással rokon családok hozzátartozói között köttethetnek házasságok, hogy a rokoni kapcsolatok még szorosabbak legyenek. A házasságkötések két baráti kapcsolatban álló és ezért egymás szokásait, erkölcsét kölcsönösen ismerő család között általában eredményesek. Ezért a Saria ezeket megengedte és ajánlotta is.
•    3.    Az egymással távolabbi rokoni kapcsolatban lévő családok körében többnyire vannak gazdagok és szegények is, olyanok, akiknek jól megy a soruk és olyanok is, akik segítségre szorulnak. Az iszlám alapelve, hogy az emberrel szemben embertársai közül a rokonai rendelkeznek több joggal. A rokoni kapcsolatok őrzése a muszlimok kötelessége, azokat mindig és minden módon tisztelni kell. A rokonokkal szembeni hűtlenség és jogaik elhanyagolása nagy bűn és Isten szigorúan helyteleníti azt. Ha egy rokon elszegényedik vagy valamilyen más gond szakad rá, akkor a gazdag és jó helyzetű rokonának kötelessége, hogy segítsen neki. A zakát fizetésénél és más jótékony adományoknál is különös jelentőséget kell tulajdonítani a rokonok jogainak és ha van köztük rászoruló, akkor előtérbe kell helyezni az adományozásnál a nem rokon rászorulókkal szemben.
•    4.    Az öröklési jogot az iszlám törvényhozás úgy fogalmazza meg, hogy az elhunyt által hátrahagyott vagyon nem egyetlen személyre száll, hanem úgy kell elosztani, hogy minden közeli rokon megkapja belőle a részét. A legközelebbi rokonok a gyermekek, a házastárs, a szülők és a testvérek. Az ő örökösödési részük áll az első helyen, nekik előnyük van mindenki mással szemben. Abban az esetben, ha nincsenek ilyen közeli rokonok, a részeket a további legközelebbi hozzátartozók kapják. Ilyen módon egy ember halála után annak vagyonát gyermekei és rokonai között osztják szét és ezáltal megakadályozódik a vagyoni értékek felhalmozása. Az iszlám törvényhozás ebből a szempontból is egyedüli és példaszerű, más nemzetek erre csak most kezdenek ráeszmélni.
A család és annak kapcsolatai után következnek az ember barátaihoz, szomszédaihoz, lakóterülete – faluja, városa – lakosaihoz és azokhoz az emberekhez való viszonya, akikkel állandó kontaktusban van. Az iszlám felismeri ezeket a kötődéseket és kötelességévé teszi a muszlimnak, hogy embertársaival becsületesen, őszintén, igazságosan és udvariasan bánjon. Meghagyja a hívőknek, hogy tiszteljék mások érzéseit, kerüljék az illetlen és bántó beszédet, egymást kölcsönösen segítsék, törődjenek a betegekkel, támogassák a szükségben szenvedőket, álljanak a rászorulók és a testileg korlátozottak mellé, részvéttel legyenek a bánkódókkal, fogadják be az özvegyeket és az árvákat, etessék meg az éhezőket, adjanak ruhát a nincsteleneknek, segítsék a munkanélkülieket és az éppen munkát keresőket. Az iszlám azt mondja, hogy annak, akinek Isten vagyont és gazdagságot adott, azt nem szabad túl drága és haszontalan luxuscikkekre pazarolnia, mint amilyenek az arany és ezüst edények és evőeszközök, a méregdrága ruhák és ékszerek stb. A Saria utasításai arra az alapelvre épülnek, hogy egyik embernek sem megengedett, hogy magára pazaroljon egy vagyont, amelyből több ezren megélhetnének. Kegyetlen és igazságtalan dolog azt a pénzt hivalkodásra pazarolni, amelyet a milliókra rugó éhező emberiség táplálására lehetne fordítani. Az iszlám senkit sem akar megfosztani vagyonától és tulajdonától. Kétségtelenül jogosan birtokoljuk, amiért megdolgoztunk, vagy amit örököltünk. Az iszlám teljes mértékben elismeri az ember e jogát és megengedi neki, hogy örömét lelje tulajdonában és a lehető legjobb módon fektesse be azt.
Azt is megengedi, hogy – ha jómódúak vagyunk – szebb ruhánk és otthonunk legyen és ennek megfelelő életstílust folytassunk. Azonban azt akarja, hogy az ember összes tevékenysége közben se veszítse szem elől a humánus szempontokat. Amit az iszlám a legélesebben elítél, az a hivalkodó önzés, amely a mértéktelen individualizmust támogatva érzéketlen mások helyzetével szemben. Az iszlám azt akarja, hogy ne csak egy-egy személy, hanem az egész emberi társadalom egy bizonyos jólétben éljen. Felébreszti híveiben a szociális tudatot és lelkükre köti, hogy egyszerűen és szerényen éljenek, igényeiket ne fokozzák túlzott mértékig és – anélkül, hogy közben a személyes érdekeiket elhanyagolnák – állandóan tartsák figyelemmel családjuk, rokonaik, barátaik, ismerőseik, szomszédaik és polgártársaik igényeit és szükségleteit.30 Ez az, amit az iszlám szeretne elérni.
Eddig az ember közvetlen és tágabb környezetéhez való kapcsolatát vizsgáltuk. Most távolabbi szemszögből szeretnénk áttekinteni a dolgokat. Miféle társadalom az, amelyet el kíván érni az iszlám? Aki az iszlám hitre tér, az nemcsak egy valláshoz csatlakozik, hanem egyúttal az iszlám közösség tagja is lesz. A Saria bizonyos szabályokat állapított meg az egész világot átfogó testvériségi kapcsolatra vonatkozóan is. Ezek a szabályok kötelezik a muszlimokat, hogy egymást kölcsönösen segítsék, törekedjenek a jóra, kerüljék a rosszat, és vigyázzanak arra, hogy soraikba nehogy beférkőzzön a gonosz. A Saria néhány erre vonatkozó szabálya a következőképpen szól:

•    1.    Hogy megmaradjon a közösség erkölcsileg tiszta élete és biztosítva legyen a társadalom tiszta elvek mentén való fejlődése, a két nem szabad, korlátozás nélküli találkozása tilos. Az iszlám a nemek közötti munkamegosztást támogatja és mindkét nem számára különböző foglalkozási köröket állapít meg. A nők számára főként a házon belüli, a férfiaknak pedig a házon kívüli feladatokat jelöli ki. Azon a körön kívül, amelybe a legközelebbi rokonok tartoznak – akik között nem jöhet létre házasság – a férfiak és a nők csak indokolt esetben és a hidzsáb (az elkendőzés parancsolata) figyelembevételével találkozzanak egymással. Azaz idegen nők és férfiak ne töltsék együtt idejüket feleslegesen és haszontalanul, mert ez csak a házasságtörés és az erkölcstelenség elharapózását segíti elő. Ugyanezen okból a nők öltözzenek egyszerűen és kendőzzék el szépségüket, ha idegen férfiak előtt jelennek meg. A férfiak pedig ne nézzék a nőket, hanem süssék le szemüket. Helytelen a nőket szándékosan megnézni és még rosszabb ismeretségüket keresni. Minden férfinak és nőnek kötelessége vigyázni saját erkölcsileg kifogástalan viselkedésére és távol tartani magát minden tisztátalanságtól. A két nem közötti kapcsolat egyetlen helyes formája a házasság és senkinek sem szabad e határ átlépésére akár csak gondolnia is. Az ilyen tisztátalan gondolatoknak nem szabad a hívők gondolat- és képzeletvilágában helyet kapnia.
•    2.    Ezért mindenkinek kötelessége, hogy mindig illendően öltözködjön. A férfiaknak testüket legalább térdtől a köldökig be kell fedniük, míg a nőknek arcukon és kezükön kívül nem szabad testükből láttatni semmit az előbbiekben említett szűk rokonsági körön kívül (akikkel nem léphetnek házasságra). Ezt szitrnek – lefedésnek – nevezzük. Mindenkinek kötelessége az előírt módon öltözködni. Az iszlám ezzel a parancsolattal is a tisztaság és illem mélyen gyökerező érzését akarja híveibe oltani, az erkölcstelenség és erkölcsi elfajzottság minden módját és megjelenési formáját ki akarja zárni.
•    3.    Az iszlám nem helyesli az olyan időtöltést, szórakozást, amely a testi vágyak felkorbácsolására és az erkölcsi parancsolatok megszegésére csábít. Az ilyen szórakozás idő, pénz- és energiapazarlás, s ezen kívül még a társadalom erkölcsi rendjét is szétrombolja. Maga a pihenés kétségkívül nagyon fontos. Felkészít az újbóli aktivitásra, élénkíti az élet- és vállalkozókedvet, és ezért olyan fontos az élethez, mint a levegő és a víz. Különösen kemény munka után van szükség nyugalomra és pihenésre, alkalmanként kikapcsolódásra és szórakozásra. Ennek azonban olyannak kell lennie, hogy a szellemet felfrissítse és élénkítse a lelket, nem olyannak, amely az emberekre nyomasztóan hat és rossz szenvedélyeket szít. A rossz útra vivő és pazarló szórakozás éppen az egészséges pihenés ellentéte. Az emberek gondolkodására és érzéseire gyakorolt hatása ijesztő. Az ilyen szórakozások rontják az erkölcsöt és az illemet, ezért nem lehet helyük az iszlám társadalomban.
•    4.    Hogy a társadalom összetartozási érzése szavatolva legyen és a muszlim közösségben jólétet és elégedettséget érjünk el, a hívők kötelességévé tétetett, hogy kerüljék az ellenségeskedést, a társadalmi nézeteltéréseket és a kis csoportokra tagolódás minden változatát. Arra intették a hívőket, hogy nézeteltéréseiket, vitáikat a Koránban és a Szunnában meghatározott elvek alapján tisztázzák, s ha a feleknek nem sikerül kiegyezniük, akkor vita és bosszankodás helyett Isten nevében el kell ásniuk viszálykodásukat és Neki kell átadni a döntés jogát. Azokban a dolgokban, amelyek az általános társadalmi jólétet illetik, kölcsönösen segíteni kell egymást, kerülni kell a civódást, engedelmeskedni kell a választott vezetőknek. Azon kell igyekezni, hogy a hívők energiájukat ne pazarolják semmiségek feletti vitákra. Az ilyen szétziláltság és ellentét szégyene az iszlám társadalomnak és a nemzet elgyengülésének egyik forrása, ezért minden körülmények között tartózkodni kell tőle.
•    5.    Az iszlám a tudományokat és a felfedezéseket az emberiség közös örökségének tekinti, így a muszlimok szabad joga (sőt kötelessége), hogy tudást és gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek, akárhonnan származzanak is azok. Ami azonban a kultúrát és az életmódot illeti, az iszlám megtiltja a hívőknek más, nem hívő népek életvezetési módjának utánzását. Az imitáció pszichológiája azt tanítja, hogy az utánzási vágy a kisebbségi és megalázottsági érzésből ered. A kulturális területen történő utánzás a nemzetre pusztító hatással van. Lerombolja a nép lelki vitalitását, lefátyolozza látókörét, előtérbe hozza a kisebbségi komplexusokat és a saját kultúra forrását lassan, de biztosan legyőzi, míg végül az elpusztul. Mohamed Próféta (béke legyen vele) ezért tiltotta meg a muszlimoknak olyan szigorúan, hogy átvegyék a nem-muszlimok kultúráját és életmódját. Egy nemzet valódi ereje nem öltözködésében, szokásaiban, életstílusában rejlik, hanem a rendelkezésére álló tudásban és tudományban. Ha valamit tanulni akarunk másoktól, akkor olyasmit tanuljunk, ami megerősít és előbbre visz, ne pedig olyasvalamit, ami identitászavarhoz, kulturális rabszolgasághoz és nemzeti kisebbségérzethez vezet. Ezért a muszlimoknak őrizkedniük kell az ilyen befolyásoktól.
  
S most elérkeztünk a muszlimok és nem-muszlimok közti kapcsolathoz. A hívőket arra inti az iszlám, hogy ne legyenek intoleránsak és szűklátókörűek, ha más hitbeliekkel van dolguk. Nem szabad sem azok vallási vezetőjét, sem példaképeit rágalmazni vagy azokról bármi rosszat mondani. Nem szabad bántóan nyilatkozni mások vallásáról, őket vallási érzületükben megsérteni. Kerülni kell velük minden haszontalan vitát, inkább békében és megértésben kell élni egymás mellett. Természetesen mindez csak akkor működik, ha a nem-muszlimok is betartják a békét és toleránsak a muszlimokkal szemben. Vallásunk kifejezett parancsa, hogy nagyobb emberi szimpátiára, megértőkészségre és udvariasságra kell törekednünk, mint más népeknek, továbbá mindig jól és szerényen kell viselkednünk. A rossz illem, a helytelen viselkedésmód, az elnyomásra és agresszióra való hajlam, az intoleráns szűklátókörűség szöges ellentétben áll az iszlám lelkületével. A muszlim azért születik e világra, hogy a jóság, nemeslelkűség és emberségesség élő mintaképe legyen. Az emberek szívét kiváló jellemével, példamutatásával kell megnyernie. Csak akkor lehet az iszlám igaz képviselője, ha ezeket teljesíti.

Lábjegyzet:

29.    Miután e munkamegosztás megszűnésének keserű következményeit megérezték, ma már néhány nyugati gondolkodó is arról beszél, hogy az asszonyoknak vissza kellene térniük otthonukba. Itt közöljük két vezető filozófus, Dr. Fulton J. Sheen és Cyril Joad professzor nézeteit. Dr. Sheen azt írja a „Communism and the Conscience of the West (A kommunizmus és a Nyugat lelkiismerete)” c. munkájában:
„A helyzet Amerika családi életében ma reménytelenebb, mint történelmünk bármely más korszakában. A család a nemzet barométere. Amilyen a helyzet egy átlag otthonban, olyan egész Amerikában is. Ha egy átlag családban hitelre vásárolnak, könnyelműen adnak ki pénzt és adósságokat halmoznak, akkor egész Amerika olyan nemzet lesz, amely kölcsönt kölcsönre vesz fel, amíg el nem jön összeomlásának napja. Ha az átlag férj és átlag feleség nem marad hű házassági fogadalmához, akkor Amerika sem lesz hű az Atlanti Karta és a ’Négy Szabad Hatalom’ szerződéseihez. Ha elharapódzik a szerelem gyümölcseinek szándékos elpusztítása, akkor a nemzet is olyan gazdaságpolitikát fog folytatni, amely szerint a fölösleges gyapotot egyszerűen eláztatják, a kávét a tengerbe dobják és a természetes hozamot tönkreteszik, hogy az árak stabilak maradjanak. Ha a férj és a feleség önmagukért élnek és nem egymásért, ha már nem látják be, hogy személyes boldogságuk az adás-kapás kölcsönhatására kell, hogy épüljön, akkor országukban a tőke és a munkaerő szembeáll egymással, mint a férj és a feleség, ami által a társadalmi élet is terméketlen és a gazdasági béke is lehetetlen lesz. Ha a férj és feleség engedi, hogy a házon kívüli tevékenységeik eltávolítsák őket egymástól, akkor olyan nemzetté válunk, amelybe idegen filozófiák hatolnak be, mint pl. a kommunizmus, amely egyszerűen elveti azt az alapvető lojalitást, amely patriotizmusként ismert. Ha a férj és a feleség úgy élnek, mintha nem lenne Isten, akkor lesznek bürokraták Amerikában, akik arra törekszenek, hogy az ateizmust a nemzet politikai alapelvévé tegyék és ezáltal elvessék a Függetlenségi Nyilatkozatot és tagadják, hogy minden jogunk és szabadságunk Istentől való. Az otthon az, amelyben a nemzet sorsa dől el. Ami a családban történik, később megtörténik a Kongresszusban, a Fehér Házban és a Legfelsőbb Bíróságon. Minden ország olyan kormányzatot kap, amilyet megérdemel. Ahogyan otthon élünk, úgy fog élni a nemzet.”
Professzor Joad egészen addig megy el, hogy világosan kimondja: „Hiszem, hogy a világ boldogabb lakóhely lenne, ha a nők megelégednének azzal, hogy otthonukkal és gyermekeikkel törődjenek, még akkor is, ha azzal az életszínvonal enyhe csökkenése járna együtt.”

30.    A Korán azt mondja: „És vagyonukban van egy rész azok számára, akik kérnek, ahogy azok számára is, akik nem tudnak (kérni).” (51:19)