Élet a halál után 4. rész

Beáta emlékének tiszteletére

A sír
Othman ibn Affan szolgája mesélte Othmanról (Allah elégedjen meg Vele), hogy amikor egy sírnál megállt, akkor sírt. Annyira sírt, hogy átnedvesedett a szakálla is. Megkérdezték tőle, hogy: „Te amikor a Paradicsomra és a Pokolra emlékezel, nem sírsz, viszont amikor a sírra emlékezel, akkor sírsz. Miért van ez?” Ő azt felelte, hogy: „Hallottam Allah Küldöttét (béke legyen Vele) mondani: „A sír az első lakhelye a Túlvilágnak. Ezért ha az ember megmenekül tőle (mármint a sír kínzásától), akkor ami azután jön, az csak könnyebb lesz. Ám ha nem menekül meg tőle, akkor ami ezután jön, az csak rosszabb lesz.” Majd azt mondta, hogy: „Hallottam Allah Küldöttét (béke legyen Vele) mondani: „A sírnál szörnyűbb látványt soha nem láttam.”



Volt egy nő, a Próféta (Béke legyen Vele) idejében, aki a Prófétának (béke legyen Vele) a mecsetét takarította akkoriban. Ez a nő meghalt. A Próféta (béke legyen Vele) hiányolta aznap. Amikor megkérdezte, hogy merre van, akkor mondták neki, hogy az éjszaka meghalt, és el is temették. Nem akarták fölébreszteni őt – mármint a Prófétát (béke legyen Vele). Ekkor kérte, hogy vigyék el, mutassák meg neki a sírt, hogy hol van. Megmutatták neki, Ő elment oda és halotti imát végzett érte. Azt mondta, hogy: „Bizony ezek a sírok telítve vannak sötétséggel (körülveszi a sírnak a lakóit a sötétség). A Fenséges és Magasztos Allah, fényessé teszi számukra azt, az én értük mondott imám által.

A sír szorítása

Amikor az ember meghal, vannak bizonyos dolgok, amiket az iszlám tanításai szerint el kell végezni a halottal. Például meg kell fürdetni (kivéve a mártírokat, akik háborúban haltak meg). Halotti lepelbe kell öltöztetni (a mártíroknál az a ruha lesz a halotti leple, amiben elesett, valamint a zarándokokat is abban a ruhában temetik, amiben a Zarándoklatukat végezték). Miután halotti lepelbe tették, elviszik a sírhoz, amit megástak neki. Az iszlámban két fajta sírt lehet ásni.
Mindkét sírban a jobb oldalán fekszik a halott, arccal qibla (imairány) felé.
Az egyik fajta sírnál ásnak egy gödröt, amiben van egy kis üreg. Ebbe az üregbe rakják bele a halottat. Utána ezt lezárják agyag lapokkal, hogy amikor rárakják a földet, akkor ne érje őt a föld.
A másik egy egyenes sír, aminek az alja V alakú. Ebbe van belefektetve a halott.
Amikor belerakják a halottat a sírba, és betemetik, akkor a sír egyszer összeszorítja a halottat. Ez alól a szorítás alól senki sem menekülhet meg. Se fiatal, sem öreg, se jámbor ember, sem bűnös ember. Ugyanis vannak hagyományok, amik fennmaradtak, hogy a sírnak a szorítása még Szead ibn Moáb-ot is elérte, megszorította. Ő volt az az ember, akinek a halála miatt megrezdült a Trón, kinyíltak az égnek a kapui, és 70 ezer angyal jelent meg a temetésén.

Neszai-nál található, ibn Omar (Allah elégedjen meg mindkettőjükkel) közlésében, hogy a Próféta (béke legyen Vele) a következőt mondta: „Ez, aki miatt megrezdült a Trón, és kinyíltak számára az Égnek a kapui, és hetvenezer angyal jelent meg nála. Őt is összeszorította egyszer a sír, és utána elengedte.”
Úgyszintén Omar fiától található, hogy a Küldött (béke legyen Vele) a következőt mondta: „A sírnak bizony van egy szorítása. Ha valaki is megmenekülhetne ettől a szorítástól, akkor az Szeád ibn Moáb lehetett volna”


Vannak még más hagyományok is, amik még utalnak arra, hogy a sír összeszorít mindenkit, egyszer összeroppant – felnőtteket, gyermekeket egyaránt.

Tabarinál található az a hagyomány, miszerint Enesz azt mondta, hogy a Küldött (béke legyen Vele) a következőképpen szólt egy gyermekről: „Hogyha valaki is megmenekülhetett volna a sír szorításától, akkor ez a fiú, kisgyermek menekült volna meg.”


A sírnak a fitnája, a kísértése illetve megpróbáltatása
Amikor az ember meghalt, eltemették, összeszorította őt a sír, eljönnek hozzá az angyalok, és kérdéseket tesznek fel neki. Ezek a kérdések azok, amit fitnának, megpróbáltatásnak illetve kísértésnek hívnak.
Tirmidij-nél a következő hagyomány található. Amikor a halott elföldeltetik, akkor két angyal jön hozzá, akik feketék és kékek, fekete és kék színűek. Az egyiket Munkernak, a másikat Nekírnak hívják. Azt kérdezik az illetőtől, aki el lett temetve: „Mit mondasz erről a férfiről? (a Prófétáról – béke legyen Vele) Ő azt feleli, hogy én azt mondom róla, hogy Ő Allah szolgája és Küldötte. És utána mondja, hogy tanúsítom, hogy nincs más Isten, csak Allah, és Mohammed az Ő szolgája és küldötte. De ha képmutató volt, akkor azt fogja mondani, hogy: „Hallottam az embereket valamit mondani, és én is azt mondtam, amit ők.” És utána azt mondja, hogy: „Nem tudom ki ő”.

Ezek a kérdések az utolsó megpróbáltatás, kísértés, ami a hívőt érhetik. Ez az, amiről a Koránban Allah azt mondta az Ibrahím c. szúra 25. ájájában: „Allah megszilárdítja azokat, szilárd szóval, akik hívők lettek, az evilági életben.”

Az ima végén a tasahudban, amikor elmondjuk a fohászt a Prófétáért, utána négy dologtól jó oltalmat kérni Istentől. A sírnak a kínzásától, a pokolnak a kínzásától, az élet és a halálnak a kísértésétől, és az antikrisztus kísértésétől. Ettől a négy dologtól a Próféta rendszeresen, minden Ábrahám fohász után menedéket keresett.

Írásunk alapját Karasszon Attila testvérünk pár évvel ezelőtti Dar Al Salam mecsetbeli előadásai alkotják.