Élet a halál után 5. rész

Beáta emlékének tiszteletére

A sír kegyei és kínzása

A Próféta (béke legyen Vele) hagyományában már volt róla szó korábban, hogy amikor meghal az ember, akkor utána eljönnek hozzá angyalok, és kérdéseket tesznek fel neki a sírjában.


Ha megfelelő képen válaszol a kérdésekre, akkor az Égben egy kikiáltó azt fogja mondani, hogy: „igazat mondott az én szolgám”, és utasítást ad az angyaloknak, hogy hozzanak Allah szolgájának Ruhát a Paradicsomból, valamint terítsenek meg neki a Kertből, és nyissanak meg számára egy kaput a Kertre. Ezek után jönnek az angyalok, és illatot, parfümöt hoznak oda, és beillatosítják őt is és a sírját is. Tágassá, szélessé tétetik számára a sírja. Olyan nagy lesz ez a lélek számára, ameddig a szem ellát. Jön hozzá egy szép küllemű férfi, szép ruhában, jó illattal, és azt mondja a halottnak: „Fogadd örömhírül azt, ami örömöt okoz számodra. Fogadd örömhírül, Allahnak a megelégedését, és a Kerteket, amelyben állandó kegyek vannak (találhatók). Ez az a Nap, amely meg lett számodra ígérve.” Erre azt mondja neki a halott, hogy: „És Te is fogadd az örömhírt. Ki vagy te? Mert az arcod olyannak az arca, aki jó hírt hoz.” Azt mondja, hogy: „Én vagyok a te jócselekedeted (Az evilági jócselekedetei alakot öltenek az embernek. Ha túlnyomó részben jó volt a cselekedet, illetve a Paradicsomba fog majd jutni, akkor a cselekedetei szép alakot öltenek. De ha rossz tettei voltak, bűnöket követet el élete során, akkor rossz, visszataszító alakot fog ölteni) Esküszöm Allahra, úgy ismertelek csak téged – mondja a jó cselekedete az embernek – mint aki gyorsan engedelmeskedett Allahnak és lusta voltál a bűnöket illetően. Ezért Allah jóval jutalmazzon meg téged!” Ezután kinyittatik neki egy kapu a Paradicsomra, és egy kapu a Tűzre (a Pokolra). Az lesz neki mondva, hogy: „Ez lett volna a te helyed (itt a Pokolról van szó), hogyha ellenszegültél volna Allah parancsainak”. Majd kinyittatik neki a kapu a Paradicsomra, „De Allah felcserélte ezt neked erre”( a Paradicsomra utalnak itt). Amikor az ember meglátja, hogy mi van ott – mármint a Kertben, a Paradicsomban – akkor az ember azt kéri: „Ó Uram, siettesd a Feltámadást, azért, hogy ne térhessek vissza a családomhoz, és a vagyonomhoz!” … majd nyugalomra intik őt.

De megemlítette a Próféta (Béke legyen Vele) azt is, hogy a hitetlen ember, és a bűnös ember azután, hogy rosszul válaszol, azt kiáltja egy hang majd az Égben, hogy: „Hazudott! Ezért, terítsetek meg számára a Tűzből! (terítsétek a sírt a Tűzből, Pokolból) És nyissatok számára egy kaput a Pokolra!” Amikor ez kinyílik, megcsapja őt a Pokol forró szele, forrósága. A sír pedig összeszorul körülötte, összeszűkül annyira, hogy a csontjai elválnak egymástól. Majd jön egy visszataszító arcú, kellemetlen szagú férfi, ronda öltözetben. Azt mondja neki: „Fogadd hírül azt, ami szomorúságot okoz a számodra. Ez az a nap, ami meg lett számodra ígérve.” Erre azt mondja neki válaszul a halott: „Te is fogadd a rossz hírt Allahtól. Ki vagy te? Az arcod, olyannak az arca, aki rossz hírrel jön.” Ekkor azt mondja: „Én vagyok a rossz cselekedeted. (A bűneid) Esküszöm Allahra, hogy én csak úgy ismertelek téged az evilágon, hogy lassú voltál az Istennek való engedelmességben, és gyors voltál a bűnök elkövetésében. Ezért Allah adjon neked rossz fizetséget. Ekkor Allah odaállít mellé egy vakot, süketet, és némát, akinek a kezében egy kalapács. Ennek a kalapácsnak akkora ereje van, hogy ha ezzel a rácsapnának a hegyre, akkor az a hegy porrá változna. Ekkor az a vak, süket, néma megüti a halottat, és erre az porrá válik. Majd újra összeáll a teste, (visszaáll eredeti formájába mint ahogy volt) és ekkor másodszor is megüti. A második csapásra akkorát kiált, hogy minden élő teremtmény hallja, kivéve az embereket és a dzsinneket. Majd kinyittatik számára egy kapu a Tűzre. A sírja a Tűzből lesz megterítve. Ekkor azt fogja mondani ez az illető, hogy: „Uram, ne kezd el az Órát! (ne kezd el a Feltámadást!)
I

A Próféta (béke legyen Vele) mondta, egy hagyományban, hogy: „Az egyikőtök amikor meghal, meg lesz neki mutatva a lakhelye minden reggel és este. Ha a Paradicsom lakói közé tartozott, akkor a Kertre fog nyílni számára egy kapu, és hogy ha a Tűz lakói közé tartozott akkor, a Tűzre (Pokolra) lesz neki kinyitva egy kapu. Azt fogják neki mondani, hogy: Ez a te lakhelyed, egészen addig, amíg Allah föl nem támaszt téged a Feltámadás Napján.”

Qurtubi az egyik könyvében azt mondta, hogy: Abu Mohammed Abdulhaq a következő képen szólt: „Tudnod kell, hogy a sír kínzás nem csak a hitetleneknek jár, sem csak a képmutatóknak. Hanem velük együtt lesznek kínozva a hívők egy csoportja is. És mindegyik a tetteinek, bűneinek megfelelő kínzásban fog részesülni. Olyan dolgokért fognak majd büntetést kapni, amiket az evilágon bűnöket elkövettek.

Bukharinál található
„ A Próféta (Béke legyen Vele) amikor befejezte az imát, akkor az emberek felé fordult, és meg szokta kérdezni tőlük, hogy: ki látott közületek álmot az éjjel? Amikor valaki látott, akkor azt elmondta a Prófétának (béke legyen Vele) és ő mindig azt mondta rá, hogy: masa Allah, masa Allah! Egy napon megkérdezte tőlük, hogy: látott-e valaki közületek álmot? Azt felelték, hogy nem. Erre azt mondta, hogy: Én viszont láttam az éjjel két férfit, aki eljött hozzám és megfogták a kezemet. És elvittek engem a Szent Földre ( Jeruzsálembe). Ott egy férfi volt, és egy másik férfi pedig állt, kezében pedig vaskampó volt, amit ez a férfi az arcába akasztott be a másiknak. Addig tépte-húzta, amíg elért vele a tarkójáig. Amikor a tarkójáig ért, akkor a másik arcába akasztotta és ott tépte fel, egészen addig, amíg a tarkójáig nem ért vele. De mire befejezte, a másik arca már ép lett, és kezdte elölről. Így folyamatosan tépte az egyiket, és utána a másikat. Megkérdeztem tőlük, hogy:mi ez? Azt mondták, hogy: menj tovább!
Mentünk tovább, amíg elérkeztünk egy férfihoz, aki hanyatt feküdt. Egy másik férfi pedig a fejénél állt, egy hatalmas kődarabbal, és a fekvő fejére dobta azt. Amikor a fejére dobta, akkor a kő elgurult. Az a férfi elindult a kő után, fölvette és visszament. Mire visszaért az embernek a feje újra ép és egészséges lett. Megint összetörte vele a fejét…. És így ment tovább. Ezt csinálta folyamatosan. Megkérdeztem hogy : Mi/Ki ez? Azt mondták, hogy: menj tovább!
Tovább mentünk, és elértünk egy gödörhöz, ami úgy nézett ki mint egy kemence. Benne volt a földben, és az aljában pedig tűz volt. Emberek voltak benne, férfiak és nők. Amikor felerősödött a tűz, akkor a gödörnek a szájához közeledtek (menekültek), és amikor alábbhagyott a tűznek a lobogása, akkor visszamentek ugyan úgy a tűzzel együtt. Ez így, újra és újra ismétlődött. Megkérdeztem tőlük, hogy: Mi ez? Azt mondták, hogy: Menj tovább!
Tovább mentünk, amíg elértünk egy folyóhoz, ami vérfolyó volt. Benne egy férfi állt. A parton pedig egy férfi volt, és előtte kövek (kő halom). A férfi elindult ki a partra, afelé a férfi felé, aki a parton állt, és amikor ki akart jönni, az a férfi aki a parton állt egy követ dobott a szájába, és ezzel visszaterelte ( visszavetette) őt a folyó közepére. És megint ki akart jönni a folyóból és megint egy követ dobott a szájába, és megint vissza…. És így tovább ismétlődött. Megkérdeztem, hogy mi ez, vagy ki ez? Azt mondták neki, hogy: menj tovább!
Tovább mentünk, amíg elértünk egy zöld kerthez, amiben egy fa állt. Egy hatalmas fa, a tövében pedig egy öreg ember, és körülötte fiatalok, gyerekek. És egy férfi nem messze, tüzet akart gyújtani (tüzet gyújtott).
Fölmentünk a fára, és bevezettek engem egy házba. Egy olyan házba, aminél még soha nem láttam szebbet. Benne férfiak és öreg emberek voltak, és nők és gyerekek.
Majd kivezettek belőle és följebb mentünk a fán, és bevezettek egy másik házba, ami szebb volt és jobb volt, mint az előző, amiben öregek és fiatalok voltak.
Azt mondtam nekik, hogy: „körbevezettetek engem az éjjel, oda ahova vittetek, de most mondjátok el nekem, hogy mik voltak azok, amiket én láttam. Azt felelték nekem, hogy: Igen. Az amit láttál, akinek az arcát fölszakították, az hazug ember volt, folyamatosan hazugságokat beszélt, amíg elterjedtek ezek a hazugságok -mások is továbbadták azt, és így elterjedtek ameddig a szem ellát , és az emberek ezek szerint a hazugságok szerint is cselekedtek a Feltámadás Napjáig.
Az akinek a fejénél láttál egy férfit, aki sziklával széttörte azt, az pedig olyan férfi volt, akinek Allah megtanította a Koránt, kívülről tudta azt, de éjjel aludt, nem kelt föl, nem imádkozott ezzel a Koránnal, és nem is a Korán szerint cselekedett a nappal során. Ez fog vele történni, ez a büntetés fogja érni egészen a Feltámadás Napjáig.
Azok akiket láttál a gödörben, ők a paráznák.
Akit láttál a folyóban, az a kamatnak a felhasználója, aki kamatot kapott a pénzéért, és megette azt, felhasználta azt.
Az öregember a fa tövében Ábrahám – béke legyen Vele - volt, a gyermekek körülötte pedig az emberek gyermekei. (akik gyerekkorukban haltak meg)
Aki a tüzet gyújtotta, az Málik, a Pokolnak az Őre. (az angyal Málik)
Az első ház, amibe beléptél, az minden hívőnek a háza,
A második ház pedig ahova beléptél, az a vértanuknak a háza volt.
Én pedig Gábriel ő pedig Mikhail vagyunk.
Emeld hát fel a fejed! –mondták neki. – Fölemeltem a fejem, és ekkor magam fölött olyat láttam, mint egy felhő. Azt mondták nekem, hogy: ez a te lakhelyed. Erre azt kértem tőlük, hogy hagyatok, hadd mehessek be a lakhelyemre! Erre azt felelték, hogy: Neked van még egy időd, amit a Földön kell töltened, és még nem töltötted be. Hogy ha véget ért a földi időd, akkor majd beléphetsz a lakhelyedre.”


Allah Küldötte (béke legyen Vele) mondta egy adósságban maradt halott lelkéről: „Körül veszi őt ez a adósság, mint egy kerítés, és emiatt nem fog majd tudni bejutni a Paradicsomba. (a Feltámadás Napján)
Egy másik hagyományban, a Próféta (béke legyen Vele) imádkozott egy halotti imát ( és egy másik változatban pedig a hajnali imát imádkozta) és amikor befejezte, megkérdezte, hogy van-e itt x.y. törzsből valaki? Erre mindenki elhallgatott, mert az volt a szokás, hogy ha a Próféta (béke legyen Vele) mondott valamit, akkor mindenki csöndben maradt, figyelve Őt, hogy mit mond. Ezt háromszor is megismételte, de senki sem válaszolt. Erre egy férfi azt mondta, hogy: Ő az a férfi, itt van. Erre fölállt a hátsó sorokból egy férfi, aki maga után húzta a ruháját. Azt kérdezte tőle a Próféta (béke legyen Vele), hogy: Mi az, ami megakadályozott téged abban többször is, hogy válaszolj a kérdésemre? Bizony mondom, nem akartam a te neved említésével semmi rosszat. Viszont van valaki – és itt megnevezte azt a férfit a törzséből – akit körbe vesz az ő adóssága. (vissza tartja őt a Paradicsomtól). Ha akarjátok, akkor engedjétek őt szabadon, azáltal hogy kifizetitek, ha akarjátok, akkor viszont  engedjétek át Allah kínzásának. Utána úgy folytatta a hagyományozó, hogy: Bárcsak láttad volna, hogy hogy álltak fel az emberek, családjából és igyekeztek arra, hogy kifizessék az ő adósságát. Mindezt azért tették ,hogy senki sem kérhessen utána semmit sem. (itt arról van szó, hogy ha valakit adósság terhel és nem fizetik ki utána az adósságot, akkor a Feltámadás Napján az illető, az, akinek tartozott, jogosan fogja követelni tőle, és mivel akkor már senkinek sem lesz pénze, vagyona, akkor a jótetteiből, a jutalmából fognak elvenni, és odaadni annyi mértékben, mint amennyi az adóssága volt. Ezért fontos, hogy az ember úgy hagyja el az evilágot, hogy ne legyen tartozása semennyi.)

A halott miután meghalt, és az élve maradt rokonok, akik eltemették őt siránkoznak a halottnak a sírjánál szintén egy kín a halott számára. Ahogy a Próféta (béke legyen Vele) mondta egy hagyományban, hogy „az utazás a kínnak egy része”. Mert nehézséget, szenvedést okoz az ember számára bizonyos mértékig. Ugyan így van a siránkozással is. Hogyha a halott meghal, és az élve maradottak utána siránkoznak, jajgatnak, ütik az arcukat, tépkedik a ruhájukat, akkor ez ugyan úgy szenvedést okoz a halottaknak. Mert a halottak bizonyos dolgokat látnak és hallanak. Amit Allah akar, azt látják és hallják még az élők cselekedetei közül.
A Próféta (béke legyen Vele) is könnyezett, amikor meghalt a kisfia, de nem siránkozott és nem jajveszékelt. Aki jót akar a rokonának, az próbáljon meg türelemmel viseltetni, és a szíve fájdalmát elviselni jajveszékelés nélkül.

Írásunk alapját Karasszon Attila testvérünk pár évvel ezelőtti Dar Al Salam mecsetbeli előadásai alkotják.

Folytatása insa Allah hamarosan...