Menu

Élet a halál után 6. rész

élet a halál utánBeáta emlékének tiszteletére

Sosem tudhatjuk mikor jön el a halál.
Az olyan ember, aki az életét úgy éli le, hogy folyamatosan szem előtt tartja, hogy a halál el fog jönni őérte is, elgondolkozik ezen és úgy él, hogy nem kicsinyli le a bűnöket, igyekszik minél több jót tenni, nagyobb eséllyel menekülhet meg a sír kínzásától.

Az olyan ember, aki mindig megbánja a bűnét, ha tudatában van, vagy megtudja, hogy bűnt, hibát követett el nagyobb eséllyel menekülhet meg a sír kínzásától.

Az olyan ember, aki hagyja érvényre jutni mások jogait, legyen az Isten joga, vagy legyenek azok emberek, állatok stb. jogai nagyobb eséllyel menekülhet meg a sír kínzásától.

Törekedni kell a minél több jócselekedet elvégzésére. A legjobb dolog, amivel közeledhet az ember az Isten felé, elsősorban a kötelező Istenszolgálatok betartása. Ez az, amit az Isten a leginkább szeret. Ugyanis azért írta elő, mert ezt akarja, ezt kívánja mindenkitől, és aki ezt megteszi, azt meg fogja szeretni az Isten. Ha ezen felül még plusz dolgokat tesz, akkor ezzel még közelebb kerül az Istenhez. A legfontosabb dolog először a hit Istenben, hit abban, hogy csak Egyetlen Isten érdemli meg, az imádatot. Hívják azt bárhogyan. A lényeg az, hogy Ő az, aki teremtette mindazt, ami rajta kívül van. Következő jócselekedet az imádkozás, hiszen ez a legjobb út Istenhez. Ezt követi a böjtölés, majd a zakát megadása (A zakat az a kötelező adomány, ami egy évig nem mozgó pénzvagyonból - amihez ha nem nyúl hozzá, a tulajdonosa - 2,5 %-ot fizet adományként a szegényeknek), valamint a Zarándoklat. Ezek hitünk pillérei, amit követnek a többi fontos jócselekedetek, mint például a szülőkkel való jó bánásmód, a rokonsággal való kapcsolat tartás, az Istenről való megemlékezés, és sok más jótett.

Azt mondta Allah Küldötte (béke legyen Vele), hogy: „A halott bizony hallja az emberek lábának dobogását, amikor eltávoznak a temetésről. Ha hívő volt, akkor azok az imák, amiket megtett (a napi öt imák közül és az önkéntes imák közül is) a fejénél fognak állni. A böjt pedig a jobb oldalán lesz. Az adakozás (a zakát) pedig a bal oldalán lesz. A jó cselekedet ( az igazmondás, a rokonokkal való kapcsolat tartás, a helyén valónak a megparancsolása és a helytelentől való eltiltás, másokkal való jó bánásmód, és az összes többi jócselekedet) pedig a lábánál fog állni. Megközelítik őt a feje felől. És azt mondja az ima, hogy: Énfelőlem nem fogtok hozzáférni. Megközelítik jobbról, és azt mondja a böjt, hogy: Tőlem nem fogtok hozzáférni. És megközelítik balról, és azt mondja a zakat, az adakozás, hogy: énfelőlem nem fogtok/tudtok hozzáférni. A lába felől is megpróbálnak hozzáférni, és azt mondják a jócselekedetek, (az igazmondás, a rokonokkal való jó kapcsolat tartás, a helyén valónak a megparancsolása és a helytelentől való eltiltás, másokkal való jó bánásmód) hogy: énfelőlem  nem tudtok hozzáférni. Ekkor azt mondják neki az angyalok, hogy: Ülj fel! Erre ő felül. Ekkor a nap meg lesz neki mutatva, olyan állapotban, hogy éppen lenyugszik, napnyugta lesz. Azt kérdezik tőle, hogy: ki ez a férfi, aki köztetek volt? Mit mondasz róla? Erre azt feleli, hogy: hagyjatok, hadd imádkozzak! Azt mondják neki, hogy: majd meg fogod tenni, de válaszolj arra, amit kérdeztünk tőled. Erre megkérdezi, hogy: és mit kérdeztetek tőlem? Azt mondják: mit mondasz arról a férfiról, aki köztetek volt? Azt mondja, hogy: tanúsítom, hogy Ő Allah Küldötte, és hogy Ő az igazsággal jött el Allahtól. Erre azt válaszolják neki: Eképpen éltél, eképpen is haltál meg. Eképpen is leszel feltámasztva insa Allah. Majd kinyitnak neki egy kaput a Paradicsom kapui közül, és azt mondják neki, hogy ez a Te helyed a Paradicsomból (onnan). Mindaz, amit Allah számodra előkészített ott van benne. Erre örülni kezd, jobban, mint előtte örült. Majd kinyitnak neki egy kaput, a Tűz kapui közül, és azt mondják neki, hogy: Ez a lett volna a te helyed és az, amit Allah előkészített volna a számodra ott, hogyha ellenszegültél volna Allahnak. Erre még inkább növekszik az öröme és a boldogsága. Majd 70 könyéknyire kiszélesedik a sírja, fényesség támad benne, és olyanná válik majd a teste, mint amelyből meg lett teremtve. Az illata finom parfümillat lesz. Ő maga pedig egy madár, ami a Paradicsomnak az egyik fájához lesz kötve.” – és erre Abu Hurejra azt mondta, hogy: egy Korán idézetet mondott, ami Ábrahám című szúra, 27. ája, hogy: „Allah megszilárdítja azokat, akik hívők lettek, egy szilárd szóval, az Evilágon és a Túlvilágon. És visszatér a teste azzá, ami volt (amiből lett teremtve)
Ebből a tanulság, hogy a jó cselekedetek nagyon fontosak ahhoz, hogy az emberhez ne tudjanak hozzáférni, ne tudják őt megkínozni. A jó cselekedetek fogják megóvni őt attól, hogy a sírban kínzásoknak legyen alávetve, vagy ami ezután jön, a Túlvilágon, a Pokolban.

Oltalom kérés Allahtól a sírnak a kínzásától és a sírnak a kísértésétől.
Mivel a sírkínzás, és a sírnak a kísértése súlyos dolog, - a legsúlyosabb dolgok közé tartozik – ezért Allah Küldötte (béke legyen Vele) menedéket kért ettől az imája során és az imáján kívül is. Társait is arra ösztönözte, hogy ők is kérjenek menedéket, oltalmat Allahtól, hogy nehogy ilyen kínzás érje őket.
Anasz azt közölte, hogy Allah Küldötte (béke legyen Vele) fohászkodott, és azt mondta, hogy: Ó Allah, menedéket kérek tőled a tehetetlenségtől és a lustaságtól, a gyávaságtól, a fösvénységtől, és az olyan öregkortól, amikor az ember tehetetlen (nem képes már ellátni magát) és menedéket kérek tőled a sírkínzástól és menedéket kérek tőled az élet és a halál kísértésétől. Annak ellenére, hogy a Próféta (béke legyen Vele) milyen példás életet élt, mégis menedéket kért ő maga is a sírkínzástól és az élet és a halál kísértésétől. Mondta is a kortársainak, hogy: Keressetek menedéket Allahnál a sírkínzástól, mert a sírkínzás valóság, létező dolog. Arra tanította őket, hogy kérjenek menedéket négy dologtól. „Kérjetek menedéket a sírkínzástól, keressetek menedéket a Pokoltól és keressetek menedéket Allahnál az antikrisztusnak a kísértésétől, és keressetek menedéket Allahnál az életnek és a halálnak a kísértésétől. (ez a menedékkérés található meg a tasahudban is, mielőtt az imádkozó elköszön)


Az embernek tanúságot kell látnia a halálból és a haldoklókból, halottakból.
Eddig már beszéltünk sok hagyományról, amik arról szóltak, hogy milyen a halál, hogy milyen a halálnak a bódulata. Az az értelmes ember, aki mindezekből okul. Mások halálának, haldoklásának tanulságát látja. Mert a halál az leginkább, ami inti az embert arra, hogy jól cselekedjen és a bűnöktől távol tartsa.
Néhány vallásos embert megkérdeztek, hogy mi az, ami leginkább ösztönzi az embert a jóra, és erre azt mondták, hogy a halál, illetve a haldoklóknak a látványa.
Qurtubi a következő képen írta le ezt a könyvében, hogy: „Tudd meg, hogy a halál a leghatásosabb prédikáló, és a legszörnyűbb dolog! Olyan ital, aminek az íze a legszörnyűbb ital, és a legtaszítóbb. Az embert ez rázza meg leginkább. Ez szakítja meg a legjobban, a legerősebben az embernek a nyugalmát. Ez vonzza el az embert azoktól, amik utált dolgok. Mert az a történés (esemény) ami megszünteti a testrészeid mozgását, elválasztja a testrészeidet egymástól, összedönti a tartásodat, ez bizony a leghatalmasabb, a legsúlyosabb dolog. Amikor eljön a halál napja, az a legszörnyűbb dolog.”
A halálról való emlékezésnek, a haldoklónál való jelenlevés, mind nagyon nagy hatást gyakorol az ember lelkére. Ez jó útra téríti az illetőt, visszatéríti őt az egyenes útra a bűnöktől, a jó cselekvésre. Ugyanis a lélekre az Evilág is nyomot hagy. Az Evilági élvezetek, a munka, a vagyon, a feleség, a gyermekek –mindez nyomot hagy az ember lelkében. Ugyan így, a halál is nyomot hagy. Az Evilági élet, és annak élvezetei arra ösztönzik az embert, azt az érzést táplálja benne, hogy szeressen még maradni, ne akarjon meghalni hanem élvezze még az Evilági életet, maradjon ameddig csak tud, mert ezek az élvezetek jólesnek a lélek számára és kielégítik a vágyait, a kényeit. Emiatt az ember egyre kevesebb jót cselekszik, egyre több bűnt fog elkövetni. De hogyha az ember szem előtt tartja azt, hogy egyszer érte is el fog jönni a halál és nem tudja mikor - és folyamatosan megemlékezik erről az emlékezetében - akkor ez a dolog, kicsivé, semmissé fogja tenni az Evilági élvezeteket az ő szemében. Arra fogja ösztönözni, hogy kijavítsa a cselekedeteit, javítsa a saját lelkét, saját magát, és jó úton járjon továbbra is. Ha valami ferdeség volt benne, letért az útról, akkor visszataláljon oda.
Anasz ibn Máliról mondta, hogy: „Allah Küldötte (béke legyen vele) így szólt: Minél többször emlékezzetek meg az élvezetek megszüntetőjéről, a halálról. Mert ha az ember szorult helyzetben van, szűkösen él, akkor bővé, tágassá fogja tenni azt, boldoggá számára. Ha bőségben van, és boldogságban él, akkor szűkké, szorossá teszi azt számára.” -ha a halálról megemlékezik. Vagyis hogyha az ember nehézségek között van, akkor arra gondol, hogy egyszer meg fog halni, akkor boldoggá válik, mert a hívő tudja, hogy ezután már csak jobb lesz számára. A sok szorult helyzetet ha tűri, türelmesen viseli el, akkor jutalmat fog érte kapni, ami az üdvözüléshez vezet. Viszont ha bőségben, boldogságban él, akkor elfelejti a Túlvilágot, és ha a halálra emlékezik, akkor szűkké, szorossá, kellemetlenné teszi azt számára, az életet. Vissza fordul az Istenhez, és Rá fog gondolni, és arra, hogy igen, én is meg fogok halni egyszer. Ezért adakozni fog, visszatér, ha elhagyta volna az imákat, vagy minél több jót fog cselekedni stb.
A Próféta (béke legyen Vele)  sokszor mondta ima előtt, hogy: Úgy imádkozzatok, mintha elbúcsúznátok az Evilágtól. Ha az ember tudja, hogy ez az utolsó imája, és utána meg fog halni, akkor úgy fog imádkozni, mint ahogy még ezt soha sem tette. Ezért az embernek mindig szem előtt kéne tartani, hogy lehet, hogy ez az utolsó, utána a következőt már lehet, hogy nem fogom elérni.
Qurtubi megemlítette azt, hogy tudósok mondták, hogy ha az ember megemlékezik a halálról, akkor az megóvja őt a bűnöktől. Lággyá teszi a kemény szívet, és elmulasztja az Evilági élet iránt érzett örömöt, és könnyűvé teszi számára a csapásokat és a nehézségeket.  
Úgyszintén megemlítették a tudósok, hogy semmi sem hasznosabb az ember szíve számára, mintha elmegy a sírokat meglátogatni. Főleg, ha az ember úgy érzi, hogy kemény a szíve.
Akinek kemény a szíve, azok három dologgal képesek azt meglágyítani, meggyógyítani. Az első az, hogy az ember megpróbálja megszüntetni azt, amihez ragaszkodik a szíve, amire vágyik. Ezt azzal teheti meg, ha folyamatosan olyan társaságot keres, ami vallásos társaság, ahol vallásról beszélnek, vagy tanítanak vallást. Ha az ember ilyen társaságba jár, akkor ott folyamatosan Istenről beszélnek. A Túlvilágról, a Pokolról, a Paradicsomról, a vallási előírásokról – és ez mind erősíti az embernek a hitét és lágyítja a szívét, és így nem fog nehezére esni az, hogyha az Istenszolgálatait végre kell hajtania.
A második, hogyha megemlékezik a halálról, és ezt sűrűn teszi. Úgy jellemezte a halált, hogy ami az élvezeteket megszünteti, a társaságtól elidegeníti az embert, és árvává teszi a gyermekeket. Ez a halálnak a leírása.
A harmadik ami meglágyítja az ember szívét, ha az ember jelen van, amikor valaki haldoklik. Mert a halálba tartónak a látványa, a halálnak a bódulata, a fájdalmak amik akkor jelentkeznek, és tapasztalnak – ha ezeken az ember elgondolkozik, elmélkedik, hogy mi is történt, akkor, amikor ő ott volt, és erről megemlékezik, akkor rá fog jönni arra, hogy ő is ugyan ide tart. Mint ahogy Allah a Koránban mondta: „Te a halálba tartasz, és ők is a halálba tartanak.” Vagyis a Próféta (béke legyen Vele) és az emberek.
Mindenki a halálba tart, de erről az ember hajlamos megfeledkezni, mert a rossz dolgokra nem szeret senki sem emlékezni, elgondolkozni azon, hogy rosszak is történhetnek vele, és a jó dolgok elvonják az ember figyelmét a Túlvilágról. Az ember azt kívánja a sírban, hogy bárcsak hagynák őt (az előbb is volt szó erről egy hagyományban, hogy bárcsak hagynák őt visszamenni imádkozni…) de nem kap senki sem lehetőséget. Ha eljött a halál és kivették a lelkét, onnantól nincs bűnbánat. Abban a pillanatban, amikor veszik ki, már nincs bűnbánat. Hiába próbálkozik már az illető. Aki a halál előtt bánta meg a bűnét, annak elfogadja Isten, hogyha teljesítette a feltételeit. Ha utána, akkor már késő.
Al-Haszan al-Baszrí meglátogatott egy beteg embert. Amikor belépett, már a halál bódulatában találta őt. Látta azokat a nehézségeket, amiken átment a haldokló. Ennek láttára megváltozott a szíve. Amikor visszatért a családjához azt kérdezték tőle: az étel? Allah irgalmazzon rajtad, az étel miatt lettél ilyen, amit ettél? Erre azt fele, hogy:  Ó családom, ti foglalkozzatok csak az ételeitekkel az italaitokkal, de esküszöm Allahra, olyan küzdelmet láttam, amit nem fogok sohasem elfelejteni, mindig olyat fogok cselekedni és fel fogok rá készülni, ami által majd könnyűvé válik majd számomra. Egészen addig, amíg találkozni nem fogok vele.

Írásunk alapját Karasszon Attila testvérünk pár évvel ezelőtti Dar Al Salam mecsetbeli előadásai alkották.

A sírban történő eseményeknek ez volt az utolsó része, a túlvilági események leírásának folytatása insa Allah hamarosan

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Tudtad? Hasznos információk az iszlámról!

Elérhetőségeink