Hit és Törvény (akidáh és sariáh)

faAz akidah (a hit tudománya) azon dolgok összességét jelenti, amiben hinnie kell a muszlim embernek, mert ezekről Allah tudósította Könyvén keresztül és Prófétája által. Ennek alapjai azok, amit Allah Küldötte (béke legyen vele) határozott meg a híres hagyományban, amit Muszlim jegyzett le: „A hit az, hogy higgy Allahban, angyalaiban, kinyilatkoztatott Könyveiben, prófétáiban, a Végső Napban, és hogy higgy a sorsban, akár jó legyen, akár rossz”.

 Ebből világosan látszik, hogy az akidah az Iszlámban olyan dolgokról szól, amiről Allah és küldötte tudósított minket; ahhoz, hogy ez hitté váljon, meggyőződve igaznak kell elismerni, elfogadni és engedelmeskedni kell ennek a meggyőződésnek, azaz eszerint kell élni: „A hívők azok, akik hisznek Allahban és a küldöttében, aztán nem kételkednek” (Korán 49: 15).
Csupán igaznak elismerni, az nem elég. Ezért nem mondható, hogy Abu Talib (a Próféta (béke legyen vele) nagybátyja és nevelője) hitt a Prófétában (béke legyen vele) és muszlim lett volna, mert igaznak ismerte el ugyan, amit a Próféta (béke legyen vele) közölt, és az Iszlámot a legjobb vallásnak tartotta, de a többi feltételnek nem felelt meg.

A sariáh pedig, az Allah által elrendelt törvények összessége, amelyet azért rendelt el, hogy az ember használja az Istenével, a muszlim testvérével, az embertársaival, az univerzummal és az élettel való viszonyában, vagyis azok a gyakorlati követelmények, amit elhozott az Iszlám az ibádah-ban és a viselkedésben. Pl.: az ibádah útjai, módozatai, az együttes élet, a közösségi lét alapelvei, az emberek közötti törvények a kapcsolatokat, az egymással való érintkezéseket illetően, a megengedett (halal) és a tiltott (haram) előírásai, illetve a törvények ellen vétők büntetéseinek módozatai.

A Magasztos szava: „Mindenki számára kijelöltük a törvényt és a módszert.” (Korán 5: 48), az utat és hagyományos eljárást, ahogy Ibn Abbász mondta. A „módszer” a nyilvánvaló, egyszerű út. Ez híradás a különböző vallású népekről atekintetben, hogy Allah a küldötteit különböző törvényi rendelkezésekkel küldte el, ám mindegyikük küldetése azonos volt az egyistenhit hirdetésében. Ahogyan erről al-Buhári Szahih-jában olvashatunk Abu Hurajra-tól, miszerint Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Mi, Próféták egy tőről fakadó testvérek vagyunk, egyetlen a vallásunk”.
Itt az egyistenhit hirdetésére kell gondolni, azon egyistenhitre, amivel Allah minden küldöttét megbízta, ami minden kinyilatkoztatott könyvében megtalálható. Ahogyan a Magasztos mondta:
„És nem küldtünk előtted egyetlen küldöttet sem, akinek ne sugalltuk volna azt, hogy nincs más isten Rajtam kívül. Engem imádjatok”
(Korán 21: 25).
A különböző időkben, a különböző népek számára kinyilatkoztatott törvényi rendelkezések a parancsok és a tiltások tekintetében azonban lehetnek különbözőek. Az egyikben egy adott dolog tilalmas lehet, míg a másikban megengedett, vagy fordítva. Az egyikben egy parancs szigorúbb, a másikban kevésbé. Ennek végső bölcsessége Allahnál van, aki a legjobb tudója annak, hogy mikor mi a leghelyesebb az ember számára. Az iszlám törvénnyel viszont Allah lezárta, lepecsételte az előző kinyilatkoztatások sorát. Ez az a törvény, amivel Mohamed Próféta (béke legyen vele), a Próféták Pecsétje elküldetett. Allah ezáltal minden korábbi törvénykezést eltörölt, s az emberiség egészének, a világok összességének, embereknek, dzsinneknek ezt rendelte törvényül.

Az akidah és a sariáh egységet képez a jellemzőkben és a tulajdonságokban, hiszen:
- egy a forrásuk: mindkettő Isten sugallata (a Korán és a Szunnah), tartalmazzák az Ő üzenetét, parancsát, törvényét és ígéretét,
- közösek a jellemzőik: (Isteni eredetükből kifolyólag) harmonizálnak, minden időre és minden helyre érvényesek, erkölcsösek és mindent magába foglaló, tökéletes rendszert képeznek. Másrészről Allah megkövetelte tőlünk, hogy mindkettőben higgyünk, és eszerint cselekedjünk,
- egy a céljuk: mindkettő megvalósítja az ember boldogulását az evilágon, mert a helyes hittel boldogítják a szívét és a lelkét, és a helyes törvénnyel javítják a cselekedeteit és a beszédét. És megvalósítják az ember boldogulását, és az örök, boldog életét és jólétét a túlvilágon,
- egy az alapjuk és a gerincük: mindkettő ugyanaz által egyenesedik ki: ha egyedül Allahnak tulajdonítjuk; ezért igaznak tartjuk, alávetjük magunkat neki, elégedettek vagyunk vele, engedelmeskedünk neki, és eszerint ítélkezünk,
- azonos a jutalmuk az evilágon és a túlvilágon: Allah mindkettő figyelembe vételével határozta meg a jutalmazást és a büntetést a túlvilágon „Akik azonban nem engedelmeskednek Allahnak és küldöttének, azoknak a gyehenna tüze lesz az osztályrészük, benne lakoznak örökös-örökké.” (Korán 72: 23).

Az Iszlám isteni eredete miatt ez az egyetlen módszer, amely mentes az emberi vágyak, kények hatásától, az emberi gyengeségtől, s attól az emberi tulajdonságtól, hogy a saját haszon az elsődleges, mely esetleg a törvénykezés útján szerezhető meg a törvényalkotó személy számára, vagy családja, társadalmi osztálya, népe, faja számára. Ám ennek a módszernek az alkotója Allah – Magasztaltassék! - Aki minden ember felett Úr. Ő nem úgy alkot törvényt, hogy magát részesíti előnyben, és nem is úgy, hogy az emberek egy csoportját a másikkal szemben, egy népet a másikkal szemben, vagy egy fajt a másikkal szemben előnyben részesít. Ez a vallás Allah akarataként jött le; azon akartaként, hogy ez útmutatás, fény, világos magyarázat, gyógyulás, és könyörület legyen a szolgáinak. A Magasztos Allah azt mondta:
„Ti emberek! [A Korán által] immár világos bizonyíték jött el hozzátok Uratoktól. És mi nyilvánvaló fényességet küldtünk le nektek” (Korán 4 174).
„Ti emberek! Intés jött immár hozzátok az Uratoktól és gyógyulás [mind]arra, ami a szívekben van és útmutatás és könyörület a hívőknek” (Korán 10:57).
És a küldöttének azt mondta:
„És csupán a teremtmények iránti irgalomból küldtünk el téged.” (Korán 21: 107)
„És Mi leküldtük hozzád az Írást, hogy minden dolog világos magyarázatául szolgáljon, és hogy útmutatás és könyörület és örömhír legyen azok számára, akik alávetik magukat”
(Korán 16: 89).
„Írás [ez], amit leküldtünk neked, hogy - Uruk engedélyével - kihozd az embereket a sötétségből a fényre: annak az útjára, aki Hatalmas és Magasztalásra méltó” (Korán 14: 1)

A vallás nem lesz teljes, csak azzal a hittel, hogy a sariáh szerinti cselekvés Allah parancsa, és Allah törvényétől való elfordulás a hit hiányosságát, sőt eltagadását jelenti:
„Kövessétek azt, ami leküldetett hozzátok az Uratoktól, és ne kövessetek [Allahon] kívül más gyámolítókat! Milyen kevéssé hajlotok az intő szóra!”
(Korán 7: 3)
„Amit a küldött ad nektek, azt vegyétek el. Amitől pedig eltilt benneteket, attól tartózkodjatok!” (Korán 59: 7)
„És nem lehet hívő férfinak és hívő nőnek választása valamely dolgukban, ha Allah és a küldötte döntött abban. Aki nem engedelmeskedik Allahnak és a küldöttének, az nyilvánvaló tévelygéssel tévelyeg.” (Korán 33: 36)
„Ti hívők! Engedelmeskedjetek Allahnak és a küldöttnek és ne tegyétek semmissé a tetteiteket!” (Korán 47: 33).

Összekülönbözéskor pedig Allah vallása és törvénye a mértékadó és a döntőbíró:
„És ha valamiben összekülönböztök egymással, a döntés abban Allahra tartozik. Íme, ez Allah, az én Uram! Reá hagyatkozom és megbánással fordulok Hozzá.” (Korán 42: 10)

Ez az igazság és valóság, mit a Korán állít, elutasítja mindazokat, akik más törvényt ismernek el, mint Allah törvénye, s más módszert választanak az életük számára, ezáltal szembefordulva mindennel ebben a hatalmas létben.
„Vajon Allah vallása helyett más után vágyakoztok? Jóllehet Neki vetette alá magát minden az egekben és a földön - akarva vagy akaratlanul - s Hozzá lesz majdan visszatérésük.”(Korán 3: 83)
„Vajon a pogány kor ítélkezését áhítozzák? Ki ítélkezne jobban Allahnál egy olyan nép fölött, amelynek bizonyossága van [a hitében]?(Korán 5: 50).

Allah megparancsolta Küldöttének (béke legyen vele) és rajta keresztül a közösségének, hogy kövessék az Ő törvényét
„Aztán a [vallás] dolgában [egyenes] útra /törvény/ helyeztünk téged. Kövesd hát azt [az Egyistenhitet és a törvényt]”(Korán 45: 18)
„Mondd: „Ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem! Akkor Allah [is] szeretni fog benneteket és megbocsátja bűneiteket.” (Korán 3: 31)

És az elfordulás attól, amit Allah küldötte hozott, Allah haragját vonja maga után:
„Így mondunk el nektek híradásokat arról, ami korában történt. És adtunk néked intést Magunktól. Akik elfordulnak attól, azok a Feltámadás Napján terhet fognak cipelni. Örökké alatta kell lenniük. Szörnyű lesz a terhük a Feltámadás Napján!”
(Korán 20: 99-101)

Az sariáh általános irányelvei:

- Az emberek érdekeinek megvalósítása: Ezek az érdekek magukba foglalják az evilági és a túlvilági életet. Egyensúlyt teremtenek az egyén és a társadalom között, a szűk közösségi és általános, egész emberiséget érintő érdekek között, illetve a jelenlegi és a jövő generációjának érdekei között. Hangsúlyozzák az emberek közös eredetét és azt, hogy minden ember egyenlő a jogokban és a kötelességekben.

- A károk elhárítása szükséges az érdekek megvalósításához, Mohamed próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nem szabad kárt okozni, sem viszonozni a kárt” (Málik, Ahmed, Ibn Mádzsah)

- Ha az érdekek ellentétben állnak egymással, és nem tudjuk összeegyeztetni őket, akkor a nagyobb értékrendűt kell választanunk. Ha két elkerülhetetlen kár között kell választani, akkor a nagyobb kár elhárítása érdekében a kisebb kár okozása lehetséges. Ha viszont egy kár elhárítása vagy egy érdek, előny megszerzése között kell választani, akkor legtöbbször a kár elhárítását választjuk.

- A fatwa (vallásjogi döntvény) rugalmas, változhat az idő, a hely, a szokások és a helyzet változásával.

Az sariáh általános céljai(1):

Az Iszlám akidah és sariáh: Az akidah a vallás alapjait, a sariáh a vallás ágazatait és vallásjogi rendelkezéseit jelenti, nincs különbség közöttük, és e kettő együtt tökéletes és teljes egészet alkot:

1. Elrendeli a hitvallást Allah egyedüliségében, és megtilt mindenféle társítást. Megmutatja az utat az Allahhal való kapcsolat létrejöttéhez: Allahhoz nem társítható semmi és senki.
2. Elrendeli az erényes és az erkölcsös viselkedést, és tiltja a rosszat.
3. Elrendeli az igazmondást, és tilt mindenféle hazugságot.
4. Elrendeli az igazsággal(2) való rendelkezést, és tilt mindenféle igazságtalanságot és zsarnokságot.
5. Elrendeli az őszinteséget, megbízhatóságot, és tilt mindenféle csalást.
6. Elrendeli a hűséget, és tilt mindenféle árulást.
7. Elrendeli azt, ami megerősíti a társadalmi kapcsolatokat, és tiltja mások jogainak megsértését, vagy mások károsítását.
8. Elrendeli a szülők iránti tisztes viselkedést, és tilt mindenféle ellenszegülést és engedetlenséget.
9. Elrendeli a rokonság tiszteletben tartását, és tilt mindenféle szakítást azzal.
10. Elrendeli a jó szomszédságot, és tilt mindenféle ellenségeskedést, és rosszat a szomszédokkal szemben.

Összességében az Iszlám előírja a jó és kegyes cselekedetek gyakorlását, az igazságot, a méltányosságot, és tiltja a rossz cselekedeteket. Megengedetté tesz minden tiszta és jó dolgot, és minden rosszat és elvetendőt tilt(3). A sariáh feladata a közösség előreléptetése, segítése abban, hogy megszabaduljon az önzőség és a vágyak nyomásától, és abban, hogy ne legyen a rossz szokások, tradíciók rabja; csak a jót és a hasznosat helyesli, a rosszat pedig elítéli.

„Mondd: „Jertek ide! Hirdetem azt, amit Uratok megtiltott nektek: Nem szabad semmit sem társítanotok [mellé]! Bánjatok jól a szülőkkel! Ne öljétek meg a gyermekeiteket szegénység miatt - Mi ellátunk benneteket és őket [a szükségessel]! Tartsátok távol magatokat a hitvány cselekedetektől, legyenek azok láthatóak vagy rejtettek. És ne öljetek meg - csak jogosan -[ember]életet, amit Allah tilalmasnak nyilvánított. Íme, ezt rendelte el Ő nektek. Talán éltek az eszetekkel. És ne nyúljatok az árva jószágához - kivéve a legáldásosabb módot - mindaddig, amíg el nem éri a nagykorúságát! Adjatok igazságos mértéket és teljes súlyt - ahogyan a méltányosság megköveteli! Senkitől nem követelünk többet, mint amire képes. És ha kijelentetek valamit, legyetek igazságosak, még ha egy rokonról is van szó! És teljesítsétek egyezségeteket Allah iránt: Íme, ezt rendelte el Ő nektek. Talán hajlotok az intő szóra.”
És [elrendelte még], hogy „Ez az én utam - egyenes [út]. Kövessétek azt! És ne kövessetek [más] ösvényeket, nehogy elváljanak veletek az Ő útjától!” Talán istenfélők lesztek” (Korán 6: 150-153)

„Allah méltányosságra, illendő bánásmódra, s a rokonoknak való adakozásra szólít föl, s eltilt attól, ami hitvány és elvetendő, és a jogtalan erőszaktól. Talán hallgattok az intő szóra!” (Korán 16: 90)


(1) A személyi érdekek, amiket a sariáh a céljaként tekint, lehetnek olyanok, amik okvetlenül kellenek, szükségesek vagy lehetnek kiegészítők. Amik okvetlenül kellenek, azok a vallás, a lélek, az ész, a származások, a becsület és a vagyon védelmére épülnek.
A társadalmi értékek pedig a következők: az igazság, a testvériség, a szolidaritás az összetartozás, a szabadság és a becsület.

(2) Az igazság azt jelenti: egyenlőséget teremteni az azonosak között, és különbséget tenni a különbözők között. Hiszen egyelőséget teremteni a különbözők között igazságtalanság.

(3) Az Iszlámban a megengedett dolgokból több van, mint a tiltottakból; és nem tiltatott meg az Iszlámban semmilyen dolog, ami nem ártalmas a személyre vagy a társadalomra.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink