Allahhoz való hűsége
A muszlim nő vallási identitása abban nyilvánul meg, hogy kizárólag csak Allahnak engedelmeskedik. Az Allahnak való hűség pedig előbbrevaló a hozzá legközelebb állóknál: férjénél és apjánál is. Ennek a hűségnek a megtestesítését látjuk a Próféta feleségének Ramlahnak (Allah Legyen Elégedett Vele) az életében, aki Habíbah édesanyja és Abu Szufján lánya volt (Abu Szufjan volt Mekkah őrzője, és a bálványimádók vezetője). Ramlah a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) unokatestvérének Ubajdullah ibn Dzsahs al-Aszadinak) volt a felesége, Ubajdullah pedig aki Zaynabnak, a Próféta feleségének volt a fiútestvére, és áttért az iszlámra feleségével együtt, míg édesapja, Abu Szufyan továbbra is hitetlen maradt. Ramlah és a férje Abesszínába költöztek az első muszlim kivándorlókkal együtt. Apját pedig Mekkában hagyta, a dühtől forrongva, hogy lánya muszlim lett és ő nem tud utána menni.
Nincs kétség afelől, hogy az igaz muszlim nőt muszlim személyisége különbözteti meg mindenki mástól. Ő pedig büszke arra az iszlám által a nőkre ruházott státuszra, amit a muszlim nők már azelőtt élvezhettek, mielőtt bármelyik más nemzet leányai. Tizenöt évszázaddal ezelőtt az iszlám a történelemben elsőként hirdette ki, hogy a nők teljes jogú polgárok. Ez évszázadokkal megelőzte mind az emberi jogi szervezeteket, mind pedig az “Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát”.
A korai muszlimák keveset gondoltak arra a szenvedésre és gyötrődésre, amit az iszlámért kellett elviselniük. Egyikük, Szumajjah, Ammár ibn Jászir édesanyja volt. Amikor a déli nap a legforróbban perzselt és a sivatag homokja legjobban égetett, Banu Makhzum kivonszolta őt, a fiát és férjét a sivatagba ahol forró homokot öntöttek és tüzes pajzsot tettek rájuk valamint égető kövekkel dobálták őket. Végül, hogy enyhítsék a szörnyű kínzást, Szumajjah férje és fia azt mondták amit a bálványimádók hallani akartak, habár nagyon nehezükre esett. Velük, és a hasonló helyzetekkel kapcsolatban Allah a következő aja-t nyilatkoztatta ki:
"Akik nem hisznek Allahban, miután már hívők voltak - kivéve, aki kényszerből cselekszik, és nyugodt az ő szíve a hitben " (Qur'an 16:106)
Azon munkálkodik, hogy Allah vallását támogassa
A legfontosabb Istenimádat amit a muszlim nő tehet az, hogy Allah törvényeinek itt a földön való felállítására törekszik, ill. hogy azt az életmódot folytassa amit Ő határozott meg, hogy ez által az egyén, a család, a közösség és a nemzet életét is az Iszlám irányítsa.
Az őszinte muszlim nő érzi, hogy imádata nem teljes, ha nem azon fáradozik, hogy elérje azt a célt, amiért Allah megteremtette a dzsinneket és az embereket, vagyis hogy Allah hatalmát és fensőbbségét hirdesse a földön. Ez pedig az egyetlen módja annak, ahogyan az emberek igazán imádni tudják Allahot:
Nem fog kezet egy nem mahram férfival
Természetes, hogy egy muszlim nő, aki nem keveredik a férfiakkal, nem akar kezet fogni bárkivel, aki nem a mahramja. A Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) tanítását és példáját követve, Bukhari számol be arról, hogy ’Aisha (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
„Amikor a hívő nők hidzsrát végeztek a Prófétához (Béke és Áldás Legyen Vele), ő megvizsgálta és tesztelte őket a következő aja-nak megfelelően:
"Ti hívők! Ha hívő nők vándorolva jönnek hozzátok, vessétek alá őket próbának!" (Qur'an 60:10)
Nem üldögél egyedül egy „idegennel”
Az Allahnak és az Ő Prófétájának (Béke és Áldás Legyen Vele) való engedelmesség csak akkor teljesíthető, ha követjük a parancsait és távol maradunk mindattól, amit megtiltott. Ennek az engedelmességnek az egyik megnyilvánulása az, hogy a muszlim nő nem üldögél egyedül egy „idegennel” (edzsnebi) - egy olyan emberrel, akihez nem köti rokoni kapcsolat - mert ezt a tudósok közös megegyezéssel haramnak nyilvánították a következő hadísz alapján:
Nafil böjtöket tart
Az igaz muszlim nő, ha nem túl nehéz neki, Nafil böjtöt tart Ramadan hónapon kívül. ’Arafat’ és Ashura’ napján, valamint Muharram kilencedik napján is böjtöl, mivel az ezeken és az egyéb napokon tartott böjt egyike azoknak a jócselekedeteknek, amik jóváteszik a bűnöket, mint ahogyan a Próféta is mondta:
Abu Qutadah (Allah legyen elégedett vele) ezt mondta:
„Allah Küldöttét (Béke és Áldás Legyen Vele) megkérdezték az ‘Arafat napján való böjtölésről, és azt mondta: „Ezzel eltöröltetnek mind a múlt mind pedig az idei év bűnei.’”
Megfelelően végzi az imáit
Az igaz muszlim mindent megtesz, hogy megfelelően végezze imáit, mély koncentrációval, és precíz mozdulatokkal. Elgondolkodik azoknak az ájak-nak a jelentésén, amiket recitál, és azokon az Allah-ot dicsőítő szavakon amiket kiejt. Szíve Allah félelmétől, a hálától, és az őszinte imádattól teli. Ha a Sátán suttog valamit a fülébe amíg imádkozik, hogy elterelje a figyelmét, úgy tartja távol, hogy arra az ájara koncentrál, amit éppen recitál.
Részt vesz az Eid (ünnepi) imákban
Az iszlám tiszteli a nőt, és az Istenimádatokat illetően a férfival egyenlővé teszi őt. A nőket az iszlám arra ösztönzi, hogy járjanak el az Eid ul-Fitr és az Eid ul-Adha (az iszlám két ünnepe) nyilvános összejöveteleire, hogy részt vehessenek ezeken az áldott alkalmakon. Ezt számos Bukhari-ra és Muszlim-ra való hivatkozással feljegyzett hadísz bizonyítja, amelyben azt láthatjuk, hogy a Próféta (Béke és Áldás Legyen Vele) azt parancsolta, hogy minden nő jöjjön el ezekre az alkalmakra, beleértve a kamasz és pubertáskor előtti lányokat, azokat akik rendszerint otthon maradtak, és a szűzeket; még arra is utasítást adott, hogy a menstruáló nők menjenek el, hogy részt vegyenek ezen az örömteli eseményen, habár nekik az imahelytől távol kellett maradniuk.
Látogathatja a Dzsumát, a (a közösségi) imát a mecsetben
Az Iszlám egyfelől felmenti a nőket attól, hogy a mecsetbe járjanak imádkozni, ugyanakkor megengedi nekik, hogy eljárjanak a dzsumára azzal a feltétellel, hogy megfelelően felöltözködnek, nehogy felhívják magukra a férfiak figyelmét. Mindazonáltal az is bizonyos, hogy az első muszlim nők a Próféta (béke és áldás legyen vele) mögött imádkoztak a mecsetben.
Asszelamu aleykum kedves Testvéreink,
Bizonyára sokan olvastátok a Magyarországi Muszlimok Egyháza által kiadott, " A muszlim személyisége" című, masa Allah nagyszerű könyvet. Ugyan ebben a témakörben a szerző, Dr. Muhammad Ali al-Hashimi írt egy kifejezetten nők számára készült könyvet is, ami a muszlim nők életvezetéséhez ad segítséget. Kareemah testvérünk volt olyan kedves, hogy - ha Isten módot és lehetőséget ad számára - fejezetről fejezetre átsegít minket a nyelvi nehézségeken, és magyar nyelvre ülteti az angolul hozzáférhető művet. Most cikksorozatunk első részét olvashatjátok, amit Kareemah szabadideje ütemében folytatunk majd a továbbiakban, egészen a könyv végéig - insa Allah. Ezúton is köszönjük Testvérünk fáradozását. Allah segítse és vezesse munkájában és adjon áldást jótetteiért!
Az imádkozás nyelvileg nézve fohász. A Magasztos Allah azt mondta: „S imádkozz értük! Az imád megnyugvás lesz a számukra” (Korán 9:103) azaz „Fohászkodj értük!”
A vallásjog szerint pedig: Allah imádata speciális szavakkal és cselekedetekkel, aminek a megnyitása az úgynevezett „takbír” (az imát megnyitó „Allahu akbar”) és lezáró része a „taszlím” (az ima végén elmondott „asz-szalámu alajkum”).
Az imának az iszlámban különleges helye van, hiszen az ima a vallás oszlopa. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A dolgok feje az Iszlám, oszlopa az imádság, púpjának a csúcsa a dzsihád (küzdelem, erőfeszítés) Allah útján.” (at-Tirmidi) A muszlim és a hitetlen (káfir) embert az imádkozás különbözteti meg egymástól. Szégyen, ha valaki hitet tesz a szájával Isten Egyedüliségéről, a küldöttek iránti engedelmességről, s a Túlvilággal szembeni felelősségről, s ezek után nem teljesíti a legfontosabb és legnagyobb kötelességet, amelyet Ura rárótt. Ez esetben két dolog lehetséges: vagy tagadja, hogy az ima Allahtól elrendelt kötelesség, vagy elismeri ugyan azt, hogy az ima Allahtól elrendelt kötelezően elvégzendő feladat, ám elfordul annak végrehajtásától, igyekszik kivonni magát e kötelesség alól.
Mohamed Próféta (béke legyen vele) a hidzsra előtt az „iszra és miarádzs” (éjszakai utazás Jeruzsálembe és a 7 égbe) éjszakáján kapta a parancsot az imádkozásra. Allah először napi 50 imát rendelt el a hívők számára. Mohamed Próféta (béke legyen vele) visszafelé jövetelekor találkozott Mózessel (béke legyen vele), aki azt mondta neki, hogy az emberek nem fogják bírni naponta az 50 imát, majd azt tanácsolta, hogy menjen vissza Allahhoz, és kérjen könnyítést. Mohamed Próféta (béke legyen vele) többször visszament könnyítést kérni, míg végül a napi 5 ima parancsával tért vissza, aminek a jutalma azonban 50 imáéval ér fel.
Egyszer a Prófétához (béke legyen vele) jött egy ember és azt mondta: „Ó Allah küldötte! Mondd el nekem, amit Allah kötelezővé tett az imádkozásból! Akkor Mohamed (béke legyen vele) azt mondta: A napi öt ima…” (al-Buhári, Muszlim)