Korlátozást, más szóval láncot. Az aql (tudat) arab szó ugyanolyan eredetű. Mint az al-iqál, mely a kötelet jelenti, amellyel megkötik a tevét. Továbbá az al-hikma (bölcsesség) szó is közel azonos érzületű, a hakamatu ad-dábaából származik, mely láncot jelent. A civilizáció egy lánc (vagy korlátozás), nem enged úgy cselekedni, ahogy szeretnénk, előírja az emberek jogainak tiszteletben tartását és a társadalmi szokásokat, előírásokat. Lényegében tehát egy lánc, mely addig korlátozza a szabadságunkat, ahonnan embertársainké kezdődik.

Mi a halál? Mi a valódi természete?

Az ember élete különböző lépésekből áll:
•    •    embrionális állapot,
•    •    evilági élet,
•    •    az evilági és a jövőbeli élet közötti köztes világ (barzakh), amely a halál pillanatától az összegyűjtés napjáig tart,
•    •    az örökkévalóság: az Utolsó Naptól kezdődő valódi élet.

Az Allahban való hit fontossága

Ki hozott téged a világra?

Kié a kéz, amivel dolgozol, a láb, amivel jársz, a nyelv, amivel beszélsz, az ész, amivel gondolkodsz, és minden, ami a testeden (testedben) van, és te használod? Mindez kié? Kié az életed? Kié vagy te és kié vagyunk mi mindannyian?

Ha megkérdezzük a világ összes orvosát, hogy a szem valami bölcs célból teremtetett-e vagy sem, akkor azt a választ kapjuk, hogy természetesen nagyon bölcs célból teremtetett. Aki pedig nemmel felelne, vajon kiszedné a szemét, hogy igazát bizonyítsa?

Ha megvizsgáljuk az emberek életét, akkor rádöbbenünk, hogy a többség bizony téves úton jár. A tévelygőkre jellemző, hogy sokféle, különböző úton járnak és bizonytalanok az érzéseikben. Sajnos az emberek többségének ilyen az élete.

Te és az összes ember el fogtok menni e világból 100 éven belül (ha az Isten is úgy akarja), utána pedig a halottak közé fogtok tartozni. Allah azt mondja:

„Bárhol is legyetek utolér titeket a halál, még akkor is, ha magasba nyúló tornyokban lennétek!” (Korán 4:78)

allahAz ember gyengének érzi magát egy olyan erő előtt, amely megteremtette őt, úgy ahogyan akarta, anélkül, hogy az embernek bármiféle beleszólása lett volna.
Az Ura, a Teremtő és a gazda, az ember maga pedig a teremtmény és a szolga. Az Ura az Erős, a Hatalmas és az odaadó, az ember pedig a gyenge, a félénk és a rászoruló. Az Ura a Gazdag, az ember pedig a szegény, az Ura a mindenek felett való, az ember pedig az alatta lévő. Az ember bizonytalan és tudatlan, az Ura pedig a mindent Tudó, az igaz útra vezérlő, Aki megtanította az embert arra, amit az nem tudott.

Az ész emberei és a tudósok – Keleten és Nyugaton egyaránt – reagáltak Allah fényére, főleg azután, hogy a keresztény papok elfordultak tőlük a keresztény tanoktól való eltávolodásuk miatt.

Te józan eszű ember! Azért van szükséged a hitre, hogy megmentsd magad a Pokoltól és bejuthass a Paradicsomba. Azért, mert Allah nem teszi egyenlővé a hitetlen és a hívő ember munkáját.

Elgondolkodtál-e már az életed eddig eltelt éveiden? A sírhoz napról-napra közeledve elmerengtél-e már azon a tényen, hogy ezen a világon te csak átutazó vagy? Azt mondta erről a Próféta (béke legyen vele):

Míg az evilági élet véges, megszámlálható számú napból áll, addig a túlvilági élet örök, soha el nem múló. Az evilág tele van nehézségekkel, a túlvilág viszont az örök boldogság helye lehet. Allah azt mondta:

A tudás (az ismeretszerzés) a hit útja

Ha az ember őszinte önmagához és beismeri, hogy a legfontosabb dolog az életében nem más, mint Urának és az Ő prófétájának ismerete – mivel ez vezethet el az evilági, valamint a túlvilági boldogsághoz –, akkor szükséges számára, hogy a hit bizonyítékait és érveit is megismerje, mivel Allah a tudást a Benne való hit útjává tette. Így szólt a Magasztos:

Ha megfigyeled tested egyes részeit, akkor észre fogod venni, hogy a Teremtő jól felfogott okkal és bölcsességgel teremtett meg mindent rajtad. Minden egyes rész megfelel annak a feladatnak, amiért teremtetett.

15. oldal / 16