Ha valaki az alábbiak közül akár csak egyet is kihagy, bármelyik rakában, akkor az adott raká érvénytelen, ezért meg kell ismételni.
1. Kéz emelése a fül vagy a váll magasságába az alábbi esetekben:
(a) az első takbir-kor,
(b) a meghajlás előtt,
(c) a meghajlásból való felálláskor,
(d) amennyiben az ima kettőnél több rakából áll, amikor felállunk a 3. rakához, mindkét kezet felemeljük a fül vagy a váll magasságáig, mondván: Allahu akbar! [Allah a Leghatalmasabb!]
1. Kötelező ima (Fard)(26), amibe beletartozik a napi 5 ima, és a pénteki ima.
2. Kötelességen felüli imák (at-Tatavu):
– Ajánlatos imák (Szunna)(27), vagyis olyan imák, melyeket a Próféta (béke legyen vele) mindig imádkozott, de sohasem tette kötelezővé. Ehhez tartozik az éjszakai virrasztás, a vitr, a kötelező imákat kísérő ima.
1. A hajnali ima (fadzsr)
Ez az ima két részből (rakából) áll. A Próféta (béke legyen vele) hagyománya szerint ehhez a kötelező imához tartozik még két raká ajánlott (Szunna), ami megelőzi.
|
2
|
fadzsr (2)
|
––––
|
A vitr páratlan számú rakából (1, 3, 5, 7, 9, 11 – a teljesség alsó határa 3 raka –) álló, nyomatékosan ajánlatos ima, amit az esti ima utántól egészen a fadzsr imáig végezhetünk, és így a vitr-imával fejezzük be a napi imádkozást. „Legyen vitr az utolsó imátok éjszaka” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele). (al-Buhári, Muszlim) A vitr elvégzése az éjszaka utolsó harmadában előnyösebb, de annak jobb az esti ima után elvégeznie, aki fél attól, hogy nem bír felébredni az éjszaka utolsó harmadában.
Az éjszakai virrasztás ajánlatos ima. Allah a Koránban sok helyen dicsérte azokat, akik betartják, például: „Az istenfélők kertekben és forrásoknál lesznek, és átveszik azt, amit az Uruk adott nekik. Korábban ők jóravalóak voltak: éjszaka csak keveset aludtak, hajnalhasadáskor (Uruk) bocsánatáért könyörögtek...” (Korán 51: 15-18)
Ezek az ajánlatos imák a Ramadan hónap jellemzői. Az összes hagyományjegyző azt jegyezte le Abu Hurajrahtól, hogy a Próféta (béke legyen vele) mindig ösztökélte a hívőket a ramadáni éjszakai virrasztásra, anélkül, hogy kötelezővé tette volna, mondván: „Aki hittel és Isten tetszését várván egész Ramadán havában éjszakai virrasztást végez, annak megbocsáttattak az elkövetett bűnei.” (a közösség)
A későreggeli imát (Adduha) napfelkelte után, délelőtt lehet végezni, kettőtől tizenkét rakáig terjedhet, két rakánként szünetet tartva.
Aki valamely döntés előtt állva elbizonytalankodik (nem tud dönteni), annak ajánlatos két rakát végeznie, utána adjon hálát Allahnak, és kérje Allah áldását a Prófétára (béke legyen vele), majd fohászkodjon a következő fohásszal:
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nincsen olyan szolga, aki ha bűnt követ el, s utána a helyes módon megtisztálkodik, majd imádkozik két rakát, majd Allah bocsánatát kéri (jasztagfirullah), hogy ezt követően ne bocsáttatna meg neki. (abu Dávúd, at-Tirmidi)
(Szalátul-kuszuf va al-khuszuf)
A nap- vagy holdfogyatkozáskor mind a nőnek, mind a férfinak ajánlatos két rakából álló imát végzenie, amelynek az a sajátossága, hogy egy rakán belül két meghajlás és két leborulás végzendő. Az azán helyett a következő hívással: „Asszalátu dzsámia!” (Az ima összegyűjtő!) tudósítják az embereket az ima kezdetéről.
Ha hosszú ideig elmarad az eső és az országon szárazság lesz úrrá, akkor ajánlott szalátul-isztiszkát, vagyis az esőért való imát végezni, ami nem más, mint Allah kérése arra, hogy öntözze meg az országokat, földeket s az Ő szolgáit.
Ajánlatos annak, aki egy leborulásra emlékeztető áját olvas vagy hall, „Allahu akbar”-t mondani, leborulni és utána „Allahu akbar”-t mondani, ha felemelkedik. Ezt szudzsúd at-tilávahnak, vagyis a recitálási leborulásnak nevezik, nincs benne se Tasahud, se köszönés.
Előnye: Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha Ádám fia olvassa a leborulásra emlékeztető áját, és leborul, akkor a sátán sírva távolodik el tőle, mondván: Ó jaj! Megparancsoltatott neki a leborulás és leborult, ezért az övé a Paradicsom. Énnekem is megparancsoltatott a leborulás, de ellenkeztem, ezért az enyém a Pokol tüze.” (Ahmed, Muszlim, Ibn Mádzsa)
Szudzsúd as-sukr vagyis a köszönési leborulás a jogtudósok egyetértése alapján ajánlott azok számára, akiket valamilyen jótétemény ér vagy rossz csapás elkerül. A Próféta (béke legyen vele), ha valami öröm érte vagy örömhírt hoztak neki, akkor földreborult, meghálálva azt a Magasztos Allahnak. (Abu Dávúd, Ibn Mádzsa, at-Tirmidi) A köszönési leborulás nem minősül imádkozásnak, ezért bármikor elvégezhető, nem feltétele az érvényes vudu. Allahu akbar-t mondván leborulunk, leborulva az alábbi mondatot ismételgetjük: „Szubhána rabbijel álá” majd fohászkodunk.