 Az arab tasawwuf (szúfizmus, misztika) elnevezés eredetére többféle elmélet született. Az egyik, egyben leghíresebb elmélet szerint a szúf („gyapjú”) szóból származik, és föltehetőleg a korai muszlim misztikusok által viselt gyapjúruhára utal. Egy másik elmélet szerint az aszháb asz-szaf (A Pad emberei) vagyis a Próféta medinai mecsetének hátsó részében lakó szegény muszlimok csoportjának elnevezéséből ered. Egy harmadik elmélet szerint a szafá (tisztaság, makulátlanság) szóból ered. A szúfikat fukará („szegények”, egyes számban: fakír) néven, vagy - perzsa eredetű szóval - dervisekként is emlegetik, leginkább a világról való lemondásuk, önként vállalt nincstelenségük miatt.
A szúfizmus megjelenésének és kialakulásának története négy időszakra osztható:
1. A korai aszketizmus megjelenése;
2. Az „isteni szereteten” alapuló klasszikus miszticizmus kifejlődése;
3. Az Ahl asz-Szunnah wal-Dzsamáah (a szunnita ortodoxia) és a szúfizmus kettéválása;
4. A keresztény és buddhista szerzetesrendekhez hasonló misztikus testvériségek megjelenése és elterjedése.
1. A korai aszketizmus és józan miszticizmus megjelenése
Az iszlám vallásban kiemelt helyet kap a Szunna (a Próféta életmódja, hagyománya) pontos követése. Minden muszlimnak kötelessége megismernie a Próféta Szunnáját, annak érdekében, hogy a helyes úton járjon. A kitaláció, a vallási újítás – még ha jótettről van is szó – nem elfogadható, sőt el van utasítva.
Allah küldötte azt mondta: „Tartsátok magatokat az én szunnámhoz és az igaz úton járó és helyesen vezérelt kalifák (utódok) szunnájához, harapjatok rá az őrlőfogakkal, és óvakodjatok az újításoktól, mert minden kitaláció, tévelygés!” (Abú Dáúd és at-Tirmidzí). Allah Küldötte egy másik hadíszban így szólt: „Aki ezen ügyünkbe (az iszlám vallásba) új dolgot hoz, olyat, amely nem tartozik bele, az elutasítandó”. (Al-Bukhárí és Muszlim).
A Próféta halála után társai követték ezt az életmódot, és ragaszkodtak hozzá. Az őket követő második nemzedék tagjai között már akadtak olyanok, akik túlzásokba estek a lelki életük terén, de hittestvéreik igyekeztek hamar kiigazítani útjukat. Amikor például az egyik prófétai társ unokájáról kitudódott, hogy egész évben folyamatosan böjtöl, édesapja rögtön emlékeztette, hogy a Próféta két legnagyobb társa: Abú Bakr és Omar nem tett ilyet.
Zuhhád-nak, önmegtartóztatóknak, aszkétáknak hívták a Próféta azon társait, és az őket követő második nemzedék azon tagjait, akik előnybe részesítették a túlvilággal való törődést, az evilággal szemben, és lemondtak az evilági élettel járó örömök egy részéről, a kényelemről, a vagyonról, gazdagságról, és pompáról, és inkább az egyszerű, szegényes életmódot választották maguknak. A zuhhád között találhatjuk Abú Bakr-t, Ali ibn Abú Tálib-ot, Abú ad-Dardá-t, Abú Dharr al-Ghifárí-t, Abú Músza al-As'arí-t, vagyis a Próféta több híres kortársát. A második nemzedékből ki lehet emelni al-Haszan al-Baszrí-t, Szaíd ibn al-Muszajjabot, Ibráhím ibn al-Adhamot, és al-Fudajl ibn al-Ajjádot.
Nappal önkéntes imádkozással, böjtöléssel, Korán-recitálással, és folytonos istenemlegetéssel, éjszaka pedig önkéntes virrasztással, hosszú éjszakai imádkozásokkal, bűnbánattal, sírással és könyörgéssel kívántak közeledni Allahhoz. Nagy hangsúlyt kapott életükben az elrendelésben (qadar) vetett őszinte hit, az Allahra való hagyatkozás (tavakkul), szívük el volt telve őszinteséggel (szidk) és odaadással (ikhlász), istenfélelemmel (takvá), áhítattal (khusú) szerénységgel (tavádu). Olyan átéléssel végezték az istentiszteleteket, hogy még azt sem vették sokszor észre, mi folyik körülöttük. Egy alkalommal Abdullah an-Nabáhí vezette Tarszusz lakóit az imában, majd amikor riadót fújtak a városban, nem szakította félbe az imádkozást. Amikor befejezték, azzal vádolták, hogy az ellenség oldalán áll! Azt mondta: „Nem hittem volna, hogy aki imádkozik, mást is hall, mint amit a fenséges Allahnak mond!”
Hátim al-Aszamm mikor megkérdezték tőle, hogy miként imádkozik, azt mondta: „… felállok az imádkozáshoz, a Kábával szembe (képzelve magam), a Szirátot a két lábam alá (képzelve), a Paradicsomot a jobbomra, a Poklot pedig a balomra (képzelve) és a halál angyalát pedig mögém (képzelve), és azt gondolom hogy ez az utolsó imádkozásom…”
A józan miszticizmus iraki iskolájának alapítója, al-Muhászibí (megh. 857) szerint az aszketizmus egyetlen haszna az, hogy megtisztítja a lelket az Istennel való találkozáshoz. A józanságot és bölcsességet hangsúlyozó iraki tanításokat a bagdadi Dzsunajd sejk (megh. 910) tökéletesítette tovább, és őrá hivatkozik e hagyomány valamennyi későbbi alakja. A józan, mérsékelt miszticizmus késői, és egyben utolsó nagy alakja Abu Hámid al-Ghazálí (megh. 1111) volt, aki Ihjá ulúm ad-dín (A vallástudományok újjáélesztése) c. híres művében a mérsékelt miszticizmus mellett szállt síkra, egyrészt a túlzó misztikusok, másrészt az egyre népszerűbb teozófiai irányzatok ellenében, s ezzel sok millió muszlim gondolkodására gyakorolt igen nagy hatást.
A misztika későbbi formái azonban – mint azt látni fogjuk – már nem illenek a józan misztika körébe, így azok idővel elváltak az ún. Az Ahl asz-Szunnah wal-Dzsamáah útjától vagyis a szunnita ortodoxiától, és szembekerültek a prófétai hagyományt, a szunnát követő muszlimok közösségének gyakorlatával.
2. Az „isteni szereteten” alapuló klasszikus miszticizmus kifejlődése;
A misztika gyökereit a kutatók kezdetben különböző, iszlámon kívüli hagyományokban vélték fölfedezni. Nézetük szerint keresztény, újplatonikus, indiai és főleg buddhista eszmék gyakoroltak hatást a muszlimok egy körére, akik az iszlám szellemétől idegen gyakorlatokat sajátítottak el. Emellett azonban szerepet játszott egy belső tényező is. Az Omajjádok (i.sz. 661-750) egyes uralkodóinak világias uralma, az iszlám világban megjelent hirtelen gazdagság, az evilági örömöknek való hódolás, és az anyagi téren való vetélkedés többeket arra késztetett, hogy átlépjék a mértéktartó lelki életet. Ezek a misztikusok egyszerű aszkézissel, önsanyargatással és a világi javakról való lemondással kívánták kifejezni tiltakozásukat az egoizmus, a pompa és a mértéktelen habzsolás ellen.
Az iszlám világ földrajzi kiszélesedésének eredményeként a muszlimok egy része valóban megismerkedett a hindu, buddhista, és keresztényi szerzetesi élettel. Voltak, akik ennek hatására elkülönültek közösségüktől, a pusztákba vonultak rövidebb-hosszabb ideig, és teljesen elzárkóztak a házasságtól. Mások egész vagyonukról mondtak le, és ezzel a nincstelenségbe és hajléktalanságba vetették magukat. Voltak, akik tartózkodtak a húsfogyasztástól, vagy folyamatosan böjtöltek, megint mások szüntelenül imádkoztak és különböző, ébren tartó eszközökkel tagadták meg maguktól az alvást.
Ebben az időszakban az ember és Allah közötti szeretet helyébe olyan fogalmak lépnek, mint a „szerelem” és a „mámor”. A szeretet legmarkánsabb szúfi gondolata elsőként egy bászrai nőnél, Rábi’a al-’Adavíja-nál (megh. 801) jelenik meg, aki megfogalmazta az Isten iránti szeretet szúfi eszményét: olyan szeretet, amely mentes minden érdektől, sőt még a Paradicsom utáni vágytól és a Pokol félelmétől is.
Nem sokkal később egy másik merész gondolat jelenik meg a misztikusok fejében: a misztika iráni iskoláját képviselő Abú Jazíd al-Bisztámí (megh. 874) nevéhez fűződő faná (megsemmisülés) vagyis az emberi én Istenben való teljes megsemmisülésének tana. Al-Bisztámi mondásainak szimbolikája a későbbi misztikus költők szóhasználatára emlékeztet.
3. Az Ahl asz-Szunnah wal-Dzsamáah (a szunnita ortodoxia) és a szúfizmus kettéválása
A klasszikus misztikusok többsége úgy tekintett a vallásjogra, mint a személyes istenélménytől mentes, külsőségekre összpontosító rendszerre. A szúfizmus egyiptomi iskolájának kiemelkedő képviselője, a núbiai származású Dzún-Nún (megh. 859) vezette be a ma’rifa („legmélyebb tudás”) fogalmát, amelyet szembeállít a tanultsággal és a vallási tudományok művelésével; himnikus imádságaiban pedig az egész természettel fog össze Isten dicséretére.
A szúfik legtöbb csoportja – látszólag – az ortodoxia keretein belül kívánt maradni, s hangsúlyozta, hogy a saría betartása elengedhetetlen feladat; már a kezdetektől fogva megpróbáltak kialakítani egy egymást kölcsönösen kiegészítő ellentétpárokból (pl. „megsemmisülés és visszatérés”, „megrészegülés és kijózanodás”) fölépülő teológiai rendszert, amellyel összhangba hozhatnák vallásosságuk külsődleges és lelki oldalát.
Az ortodoxiától való leválás gyanújának eloszlatása végett a szúfizmus teológiáját a X. században kezdték el kézikönyvek formájában összefoglalni; több ilyen mű született arab nyelven: Abú Tálib al-Makkí, Szarrádzs és Kalábádzí (X. sz. vége), ill. Kusajrí és Hudzsvírí (XI. sz., az utóbbi perzsául írt) tollából. Ennek ellenére a két oldal szembeállítása mindig is jellemző maradt. Az olyan társadalmakban, ahol a miszticizmusnak komoly iszlám előtti hagyományai voltak (pl. az indiai muszlimok között) még egyértelműbb volt ez a szétválás.
A XIII. század második felében a spekulatív miszticizmus hatására az andalúziai születésű Muhjí ad-Dín ibn al-Arabí (megh. 1240) létrehozta saját rendszerét, amelyben már tökéletesen szétvált a vallásjog és a szúfizmus. Ibn al-Arabí a „létezés egysége”-ként ismert teozófiai rendszer, a vahdat al-vudzsúd megalkotója; eszerint Isten és a teremtett világ ugyanannak a valóságnak két oldalát jelenti. Az iszlám szellemiségével totálisan szembemenő tanainak irodalmi összefoglalása az Al-Futúhát al-makkíjja (Mekkai kinyilatkoztatások).
A leghíresebb perzsa nyelvű misztikus költő, Dzsalálad-dín ar-Rúmí (megh. 1273) Masznaví című, közel 26 000 rímpárból álló költeménye a XVI. századi misztikus gondolkodás összefoglalása; a perzsa nyelvű misztikusok szemében a második legfontosabb műnek számít a Korán után. Egyik leghíresebb mondása: „Kerestem Istent a zsinagógákban, de nem találtam, kerestem őt a templomokban, de nem találtam, kerestem őt a mecsetekben, de ott sem találtam, majd belenéztem a szívembe és ott találtam”. Az efféle kijelentések hatalmas vitákat robbantott váltott ki a szunnita ortodoxia köreiben.
A legnagyobb közfelháborodást azonban a szúfizmus történetének leghíresebb-leghírhedtebb alakja al-Huszajn ibn Manszúr al-Halládzs volt. Hírnevét főként e mondásának köszönhette: „Aná al-Hakk” („Én vagyok az Igazság” - azaz Isten) amiért al-Halládzsot 922-ben, Bagdadban kivégezték.
4. A szúfi rendek, misztikus testvériségek megjelenése és elterjedése.
A keresztény és buddhista hatások leginkább szembeötlő része a szerzetesrendekhez hasonló misztikus testvériségek megjelenése és elterjedése. A szúfik ugyanis a Saría rendszerének kiegészítéseként egyre jobban kialakították a maguk útját (taríka, „az út”) és célját (hakíka, „a valóság”). A taríka tulajdonképpen megfelel a szerzetesrendnek, amelyen belül a szúfi mester (seikh „vén”) köré számos tanítvány (muríd „kereső”) gyűlik össze, hogy elsajátítsa a mester tanításait és gyakorolja az általa előírt szertartásokat. Az iszlám misztika mestereit valí („szent”) néven is emlegetik. A szó eredeti jelentése „közelálló” vagy „barát”, továbbá a valí-k a Koránban „Isten barátai, kiknek nem kell félniük és sohasem szomorúak”, így a misztika mestereinek ezt a különleges rangot kívánták megadni.
A szentkultusz azonban ellentétes az iszlám tanaival, hiszen azok nem ismernek el semmiféle közvetítőt Isten és ember között; az élő és (főleg) a már halott szentek kultusza mégis vonzó volt a nép számára, így sok iszlám előtti szokás a misztika köntösében került át a muszlimok népi vallásosságába. A hatalmasabb szúfi vezetőknek sokszor csodatévő képességet is tulajdonítottak. A szúfi út végső célja, a hakíka: a már említett faná, azaz az én teljes megsemmisülése; beolvadás Istenbe. Ez ugyan elsősorban etikai kategória, ám lassan elvezet az emberi én teljes kioltásához. A szúfik ugyanis úgy tartják, hogy a szabályok betartása és az isteni jóindulat segítségével a „kereső” egyre inkább lazítani próbálja alantasabb énjének béklyóit, mígnem teljesen megszabadul tőlük, és lelke végre megismerheti az igazi hakíka állapotát, amely felé mindig is törekedett.
A szúfizmus legfontosabb lelkigyakorlata a dzikr, vagyis Isten nevének és bizonyos Korán-részleteknek a recitálása. Az efféle gyakorlatok célja az Istennel való közvetlen kapcsolatba kerülés, és a vele való bensőséges egyesülés, amelyet extázisban, önkívületi állapotban igyekeznek elérni.
Mindegyik misztikus rend kialakította az alapvető szertartások csak rá jellemző változatát. Az első és máig legfontosabb rendet, a kádiríját Abdul-Kádir al-Dzsílání (megh. 1166) alapította. Ezt követte időben a szuhravardíja, a sádzilíja, majd a mevleví, és a bektásí rend.
A sádziliták XII. században alapított rendje csak elmélyüléssel és imádkozással foglalkozik, és teljesen közömbösek a társadalmi és politikai kérdések vonatkozásában.
Sajátosak a mevleví-dervisek ("táncoló dervisek"). Ennek a XIII. században alapított rendnek a tagjai döntő hangsúlyt helyeznek a zenére és a táncra, amelyek segítségével eksztázis állapotot igyekeznek kiváltani.
A bektási dervisekre egyrészt jellemző az a síita titkos tan, mellyel Allahot, Mohamedet, és Alit egyfajta szentháromsággá fűzik egybe, másrészt pedig az iszlám kultikus kötelességeinek lebecsülése. Szokásaikban (pl. bűnvallomás) keresztény hagyományok érezhetők.
Az ún. „üvöltő dervisek” (rifáíja) zajos dzikr alatt az eksztázist elérve gyakran önmagukat is megsebzik, más rendek viszont a néma szertartást (dzikr khafí) részesítik előnyben, amelynek során a hívő magában ismétel bizonyos formulákat, ill. testének bizonyos pontjaira összpontosítva meditál.
Az iszlám elsősorban a misztikus hittérítők révén terjedt el Indiában, Közép-Ázsiában, Törökországban és Fekete-Afrikában. A XVII-XVIII. századi Közép-Ázsiában a naksbandíja rendnek volt igen nagy politikai befolyása; Észak-Afrikában (1781-től) a tidzsáníja rend egyre délebbre tolta az iszlám határait Szenegál és Nigéria vidékén, s több tagja erős királyságokat hozott létre Nyugat-Afrikában, ahol a kádiríja renddel (a legelterjedtebb szúfi testvériséggel) együtt máig is fontos társadalmi-politikai tényező. A XIX. sz. elejétől a szanúszíja rend – amelyet 1837-ben Mohamed al-Szanúszi alapított – a Koránhoz való visszatérést és szigorú puritanizmust hirdette, és részt vett az iszlám terjesztésében és a helyi politikában, sőt az utóbbi harcolt az olaszok ellen, és a rend vezetője lett később Líbia királya.
A bektási derviseknek nagy politikai befolyásuk volt az Oszmán Birodalomban, mert szoros kapcsolatokat ápoltak a janicsárokkal. A sattáríja rend Indiától Jáváig terjedt el, míg a csistíja és a szuhravardíja főként az indiai szubkontinensen működik. Az iszlám országok politikai-társadalmi reformmozgalmai gyakorta ellenségesek voltak a szúfizmussal szemben, mivel többnyire visszahúzó erőt, a társadalom szabad fejlődésének gátját látták benne. A rendek politikai befolyása mindazonáltal ma is érezhető, noha csak a felszín alatt.
Abdul-Fattah Munif, iszlám szakértő
A szufi útról lásd bővebben: Tasawwuf iszlám misztika (iszlam.com) aszketizmus | iszlám | miszticizmus | szufi | szufizmus | szufizmus útja | tasawwuf | vallás
Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115! </div>">Előítéletek vagy tájékozatlanság Iszlám kultúrális központ építése kapcsán
Frissebb cikkek ebben a kategóriában:
Korábbi cikkek ebben a kategóriában:
|
Az élet vallása 
Hozzászólások
Némi tudományos háttér
A kulcsszó az endorphin. Minden gerinces szervezetében megtalálható az agyalapi mirigyben és a hipotalamuszban . Eredetileg a fájdalom csillapításáért felellős endogén ópiát polipeptid vegyület. Bizonyos emberekben ez a vegyület túltermelődhet. Náluk magasabb a fájdalom küszöb, veszély esetén nem blokkolnak le, stb. A termelődés fokozódása kiváltható mesterségesen, tanulás útján is (többek között a fent említett módszerekkel. Túlzott használata során függőség jöhet létre.
Hétköznapi szóhasználatban a függőség szót a ragaszkodás, hozzászokás, szükséglet értelemben használjuk. A függőség jelenségének önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke, jelentését a kontextus adja, például a függőség egy csecsemő számára a túlélést teszi lehetővé – ez Fairbairn szóhasználatába n az infantilis függőség. Amennyiben az érett függőségbe való eljutás sérül, kóros függőségi állapotok (szenvedélybete gségek, azaz addikciók), illetve kóros függetlenségi állapotok (autiszikus magatartás) alakulnak ki.
Kialakulhat a szenvedélybeteg ség, amelynek a tárgya lehet Allah iránti szeretet (jobb esetben).
Egyszóval, mind ez kaput nyit a tudatos világból a tudattalan felé. Veszélyes és nehéz út. Minden tiszteletem azoké, akik ezt választják és értem azokat az irányzatokat is, amely ettől óva intenek, hiszen teljes védettséget ezen az úton csak a próféták kaptak.
Remélem most nem sértettem meg senkit.
Szerintem is a szúfizmusra nagy hatást gyakorolt a kereszténység és buddhizmus. Mert ha megfigyeljük, a buddhizmusban van az, hogy örök megsemmisülés a Nirvánában, ami nagyon hasonlít a szúfik \"Istennel való egyesülés\"-éhez. Vagy ahogy írták, a bektási szerzetesek Allahot, Muhammadot és Alit szentháromságba fűzik össze, ez a kereszténységre emlékeztet(és ez abszolút SIRK).
Amúgy az iszlámban nem szabadna, hogy legyen szerzetesség szerintem, mert Muhammad Próféta(saws) mondta: \"Aki megházasodott, fél vallását teljesítette.\"
Illetve a szent-kultusz is egy kicsit zavar a szúfizmusban, mert Germanus is azt írta a könyvében, hogy a szúfik bizonyos oszlopokat csókolgatnak meg, illetve szentjeik sírjánál sírdogálnak, ami nekem kicsit pogányosnak tűnik.
Nekem ennyi a véleményem a szúfizmusról, várom a kritikát.
Nyugaton elsősorban az orientalisták révén vált népszerűvé az a teória, hogy a szúfizmust a gyapjú és tisztaság szóból eredeztessék. A szúfizmuson belül viszont nem teljes az egyetértés ezügyben, hiszen a saff (sor, rangsor) szó kapcsán is próbálkoznak többen, amit én is sokkal elfogadhatóbbna k tartok (vö. Qur\'an 37:1-3). A másik nagyon fontos dolog, hogy a keresztény szerzetesrendek kel vont párhuzam a shíita irfánok esetében nem állja meg a helyét, hiszen nekik nincsenek záwijáik. Dr. Prof. Annemarie Schimmel Mystical Dimensions of Islam c. művét csak ajánlani tudom mindenkinek. Több hasonló mű született már, de a professzornő munkájára mondhatjuk azt igazán, hogy "alapmű". Ezt a tradicionális szúfizmus leghitelesebb képviselői sem vitatják. Van néhány videó is a munkásságával kapcsolatban:
1. http://www.youtube.com/watch?v=MiyVvTpf0TI
2. http://www.youtube.com/watch?v=DjZ8skzoM80
A témában jártasabbaknak William C. Chittick munkáit tudom még ajánlani. Seyyed Hossein Nasr mellett a klasszikus iszlám filozófia és miszticizmus egyik legnagyobb szaktekintéje. Lásd ezzel kapcsolatban a Mysticism in Islam c. rövid recenzióját. Ez abból a szempontból különösen jó, hogy röviden és tömören világít rá a lényegre.
http://meti.byu.edu/mysticism_chittick.html
Őket nyugodt szívvel tudom ajánlani szunnitának és shíitának egyaránt, mert műveik úgy születtek, hogy felvették a kapcsolatot a szúfizmus és az irfán gnózis leghitelesebb képviselőivel. Henry Corbin tanulmányait is hasonlóképpen értékesnek tartom. Itt megtaláljátok néhány művüket bedigitalizálva (akik a felsőoktatásban végzik tanulmányaikat, azoknak szinte nélkülözhetetle n segítséget nyújtanak):
http://books.google.com/books?q=annemarie+schimmel&spell=1&oi=spell
Örülök a bejegyzésnek. Mintegy zárszóként csatolnám hozzá Utman szavait, akinek ebben az öt évvel ezelőtti pár bejegyzésében szinte minden benne van amit a tasawwufról tudnunk kell:
http://szufi.freeblog.hu/
Akinek kérdése van írjon nyugodtan a tasawwuf.hungary@gmail.com címre.
wassalam
Kedves Mustafa!
Kicsit zavar a szent-kultusz meg a szentháromság? Pogányosnak tűnik?
Látszik, hogy ennél kicsivel több a véleményed, csak tisztelettudó vagy, és szépen fogalmazol.
Marad a kérdés a hozzáértőknek: mit jelent a szúfi? A blog is csak lehetséges válaszokat ad.
Ez nem az Iszlámból ered, és nem is oda lyukad ki.
Szerintem ez nem is téma.
Ez borzalmas.
Ez meg az én véleményem.
wassalam
„Allah megígérte azoknak, akik hisznek közöttetek és jótetteket cselekszenek, hogy őket teszi meg utóddá a földön, amiképpen utóddá tette azokat, akik őelőttük éltek, és hogy szilárdan megerősíti nekik a vallásukat, amelyet jóváhagyott nekik, és miután féltetek-cserébe biztonságot ad néktek. Engem szolgálnak egyedül és nem társítanak mellém semmit. Akik azonban ezután is hitetlenek, azok a bűnösök!” (Kegyes Korán, 24:55)
Isten vezessen minket a helyes úton, és mentsen meg minket a tévelygéstől!
Kedves Testvéreim!
Mivel Munif testvérünk értékes összefoglalójáb an minden igyekezetem ellenére sem tudtam nem észrevenni írójának a szufizmussal szembeni ellenszenvét, ezért szeretnék számotokra egy könyvet ajánlani, amely kicsit más szemléletű ismertetése ennek az \"irányzatnak\".
Al-\'Arabí Ad-Darqáwí: Az emlékezés rózsakertje : A lélekvezetés szúfi tudománya
Rövid ismertető:
Kevés olyan könyve van az iszlám misztikának, a szúfizmusnak, amely annyira jól mutatná be, mit jelent a szúfizmus a gyakorlatban, mint Al-\'Arabí ad-Darqáwí munkája. Darqáwí (1743-1823), aki az általa alapított renddel hosszú időre új lendületet adott az észak-afrikai muszlim spiritualitásna k, könyve révén egyedülálló bepillantást enged a szúfik belső életébe, feladataiba, küzdelmeibe, a mester és a tanítvány közötti kapcsolat rejtelmeibe, valamint azokba a spirituális gyakorlatokba, amelyek segítségével a mester rendkívül hatékonyan képes tanítványát a végső cél felé vezetni. A kötetet egy másfél száz oldalas bevezető tanulmány teszi teljessé, mely nemcsak a szerző spirituális elméletének és gyakorlatának elmélyült vizsgálatát nyújtja, hanem - a legfontosabb szúfi rendek bemutatása révén - átfogó képet fest az iszlám misztikájának egészéről is.
Az Iszlám nem a Korán és a Próféta( Béke legyen vele) hadíszára épül? A követendő példa tehát Allah szava és a Próféta cselekedetei csak és kizárólag. Akkor hogy jön a képbe hogy egy férfi rendet alapít, aki a spiritualitás elméletét és gyakorlatát oktatja követőinek? Ezt nem nevezik véletlenül újításnak? Ez nekem kicsit a mostanság nagyon elterjedt ezoterika, meditáció, a lélek rejtelmeinek kutatása és hozzá hasonló rejtelmes dolgokhoz hasonlít. Nem akarok senkit megsérteni tényleg, csak nekem ez jött le így a cikket és a könyvajánlót olvasva.
A belső értelmezés szerint a szúfizmus nem más mint tudomány. Ugyanolyan tudomány, mint a hittan (aqída), a valláselmélet (kelam) vagy épp a vallásgyakorlat (fiqh). A klasszikus muszlim tanulmányi rend része. S a hagyományos medresszék (Korán-iskolák) tantárgya mind a mai napig. Tudomány, amihez érthet valaki vagy sem, amire alkalmas lehet valaki vagy sem.
Szóval ezen belső tudományos álláspont szerint a szúfizmus és az iszlám egymást kölcsönösen feltételezik. S történetük kezdete egy és ugyanaz: a qalu bele (\"mondták, hogy dehogynem\"). Mint a Korán 7:172 is beszámol, a világ teremtése előtt ötvenezer évvel Allah (szubhanahu va teala) összehívta az összes lelket, aki majd a Földre születik. S megkérdezte tőlük, hogy vajon nem Ő-e a mi Urunk, erre mi mind azt mondtuk, hogy \"dehogynem\". A misztikus (taszavvufi), s egyben az ösztönös (fitrati) tudás forrása ez a helyzet, aminek emlékfoszlányai máig előjönnek a muszlimokból. Dzselaleddin Rúmi, a jeles misztikus költő beszámol arról, hogy édesapja, Bahaeddin Veled hátán tenyérformájú anyajegy volt, aminek az volt az oka, hogy ő, Mevlana volt az, aki a kételkedő Veledet lenyomta a földre a \"qalu bele\" idején.
A szúfizmus története Ádám (béke legyen vele) idején folytatódik, mikoris Allah (szubhanahu va teala) megtanította mindenek neveit neki, mint ahogy azt a Korán 2:31-ben is olvassuk. Ádám próféta (béke legyen vele) bevezetést nyert ekkor az eszmaul-huszna va szifatul-ula (a legszebb nevek és leghatalmasabb tulajdonságok) misztikus tudásába is. A Korán 7:180 pedig arra szólít fel minket, hogy ezeken szólítsuk a Teremtőnket, tehát ezen tudás létünk elengedhetetlen eleme. Ádám (béke legyen vele) a legszebb neveket elmondta az angyaloknak, s erről beszámol a Korán 2:33. Ezt volt a misztikus történelemben az első beján (szó szerint bizonyosság), azaz misztikus beavatási szertartás.
Minden próféta Ádámtól Mohamedig (béke legyen mindannyijukkal ) megélt valami hasonló beavatást. Ilyen volt Mózes (béke legyen vele) ún. szóbeli Tórája is. Azaz az a nevelési folyamat, mely segítségével Allah (szubhanahu va teala) Mózest (béke legyen vele) eljuttatta a legmagasabb emberi szintekre, ahogy arról a Korán mesél a 18:60-82-ben, megmutatta Allah a látvány mögött rejlő valóságot (hakíka) és valódi Istenre vonatkozó tudással vértezte fel (márifatullah), miközben megértette vele az út (saría) fontosságát. A két út, a törvény (saría) és a misztikus út (tarika) ugyanis nem válhat el egymástól, erről énekel Yunus Emre, a középkori török misztikus is.
Jézus (béke legyen vele) és a hiteles kereszténység nem hozott új utat, új sáriát. Ezért a jézusi kereszténység tanítása misztikusabb, mint a judaizmus kabbalája, hiszen az utóbbi megértéséhez másfajta megértésre volt szükség. Ugyanakkor a misztikus prófétai tanítások nem kerülték el Arábiát sem. Az Al-Andalúszból (muszlim Andalúzia, Dél-Spanyolország) származó misztikus író, Ibn Arabi egy egész fejezetet szentel Fuszúsz al-Hikám című könyvében Khaled ibn Szinánnak, a legendás arab prófétának, aki Jézust (béke legyen vele) követően, de még Mohamed próféta előtt (béke legyen vele) hívta az arabokat az egyistenhitre. Az iszlám korai generációinak (szalaf asz-szahíh) beszámolói szerint Khaled Ábrahám (béke legyen vele) hanif ősvallását követte, de tudta és tanította a Kegyes Korán őszinte hitről szóló 112. szúráját is. A Ruhul Beján című könyvben szereplő hadísz (prófétai közlés) szerint Mohamed próféta (béke legyen vele) Khaled leszármazottain ak azt mondta, hogy annak a prófétának utódai, akinek előírásait nem tartotta meg a népe. Khireddin Zarkah szerint arról van szó, hogy Khaled egy pusztító tüzet szeretett volna eloltani egy barlangban, s azt mondta a követőinek, hogy ne hívják három napnál hamarabb ki onnan, különben meghal. És sajnos a követők nem hallgattak rá.
A szúfizmus tudományának egyik fő érdeklődési köre a zuhd, az önmegtartóztatá s. Ebben a későbbi szúfi mesterek előképei próféták voltak: Éliás és Keresztelő János (béke legyen mindkettővel).
Folyt. köv.
A kortársak a kortársak és a szalaf, a korai generációk tagjai között egyre több követőre találtak. A modern prófétai szúfizmust ekkor a szív tisztítása és az ego (nefsz) nevelése tudományának tartották. Később az Allahhoz való helyes közeledés módszerének és fogalomrendszer ének nevezték. A szúfizmus tudománya a mai valláspszicholó giára kezdett ezután leginkább hasonlítani: azt vizsgálta, hogy miért „bűnözik” az ember. Ezért megfogalmazódot t a szúfi út, melynek lépcsői a bűnöktől való elfordulás, a visszatérés Allahhoz, a bűnbánat megtartása, megemlékezés Allahról, gondolkodás Allahról, hála Allahnak, a türelem, az Allahra való hagyatkozás, a szív cselekedetei, az Allah kegyelméből való megkönnyebbülés , az Allah nagyságától való félelem, a közelség és barátság, Allah „eljövetele” a hívőhöz, az önkéntes istenszolgálat Allahhal való valós kommunikációvá válik, megindul a lelki felemelkedés, a szolga végül megérti a valóságot (hakíka), végül hétköznapi emberként visszatér az övéi közé, s tanítja őket. Ez a 18 lépcső a Kegyes Korán és a szunna fogalomrendszer ére alapul, a saría megtartása nélkül nem működik! Ezért a muríd mielőtt az útra (tarika) lép, bepótolja esetleg hiányzó imáit, szigorúbban veszi a szunna megtartását, távol marad a hazudozástól, s igyekszik folyamatosan a rituális tisztaság (vudú) állapotában maradni.
A mesterek a marifatullahot (Allahról való igaz tudás) adták át a tanítványaiknak . Legremekebbjeik et kiválasztották arra, hogy a közben kialakuló kis közösségeket vezessék haláluk után, Így jöttek létre az aranyláncolatok , melyben az ismeret úgy öröklődött, mint a hadíszok hagyományozási láncolataiban, s a láncok követői pedig részesei lettek egy szűkebb értelembe vett tarikának, irányzatnak. Ezen tarikák egy része lényegében kihalt (pl. mevlevi), más részük eltért a helyes úttól (pl. bektasi), de egy jó részük máig a helyes iszlám ismeretszerzés forrása. Ilyen a tidzsáni, a bucsisi, a kádiri, a naksibendi vagy éppen a csisti út.
A szúfizmus 1400 éves története során számos kiváló jogtudós egyben szúfi mester is volt. Köztük találjuk a korai orthodox imámokat mint Abu Hanifa, imám Sáfii és imám Ahmed ibn Hanbel. Ibn Ábidín tizenötkötetes fiqh könyvet írt, Ataullah Iszkenderit mudzstahidnak (önálló jogalkotó) tartották, Khaled Baghdadi pedig Bagdad muftija volt. Az iszlám orthodoxia tehát kéz a kézben jár a szúfizmussal. Ezek az orthodox jogtudósok, akik egyben szúfi mesterek is voltak garantálták, hogy az iszlám mentes maradjon az idegen vallások hatásától, a káros újításoktól (bidá), a heterodoxiától, végsősoron ők voltak az iszlám védelmezői. A legjelesebb közöttük talán imám Rabbani asz-Szirhindi volt, aki a mogul Indiában megakadályozta, hogy az iszlámot egy vallási egyvelegbe gyömöszölje az uralkodó, s akinek a hívására 26 millió ember tért át az iszlámra a szubkontinensen .
Mi lenne az iszlámmal szúfizmus nélkül? Nem terjedt volna el Indonéziától Nyugat-Afrikáig, nem védte volna senki sem hatékonyan a muszlim világközösséget , mint arra jó péda ma Csecsenföld, ahol kádirik és naksibendik azon versengenek, hogy ki nyújt nagyobb védelmet az iszlám földjének, nem jeleskedtek volna a muszlimok az egzakt tudományok terén, hiszen hány és hány szúfi mestert ismerünk Attar néven, s attar szó patikust jelent, nem fejlődött volna ki a muszlim művészet, most nem kérnének tőlünk segítséget az isztambuli márványfestők, akik művészetében a tulipán Allah metaforája, nem épültek volna meg az iszlám legszebb és legmonumentális abb mecsetei.
Ha nem lenne a szúfizmus öröksége, talán az iszlám nem jutott volna el többször a Kárpát-medencébe sem történelmünk során. Süleyman Hilmi Tunahan szerint az Árpád-korban azért sorvadt el Magyarországon az iszlám, mert nem maradt több mursíd. Az oszmánok előfutára pedig a szúfi mester Gül Baba volt.
Folyt. köv.
Bar keveset sikerul elolvasni a hozzaszolaskobo l, mashaAllah, latom jol elbeszelgettete k itt mindenfelerol, testvereim. Allah aldjon benneteket a turelmetekert egymas irant.
Egyuttal szeretnem figyelmetekbe ajanlani a \"Bab\'Aziz\" cimu filmet (torrent file-kent toltheto le), ami egy oreg dervisrol, es kulonbozo eletutak talalkozasarol szol. Mar az elso mondat ami elhangzik konnyeket csal(hat) az ember szemebe.
Ott van emellett a regota ismert \"A kis herceg\", es Coelho \"Az alkimista\" cimu regenye, bar nem szufik irtak, ezek azok a muvek, amik kicsit kozelebb hozhatjak az embert a miszticizmushoz (szerintem), megertethetik a szufizmust, ugy, ahogyan azt kell, es nem valami ellenkampanyolo cikkekbol.
Ez megint csak szerintem-de a szufizmust erezni kell, s nem lehet ugy tanitani sem, es tanulni sem, ahogy barmi egyebet. Ahhoz kell legyen az embernek egyfajta hozzaallasa, szellemi erettsege. Ami nem jelenti azt, hogy mindenki mas eretlen! Csak mindenki a maga modjan erik be...Kulonben meg ott van az Omar Shariff foszerepben jattszodo \"Monsigneur Ibrahim es a Koran viragai\"- azt is meg lehet nezni, szerintem az is egeszen szufi. Javitsatok ki, ha nem, de nekem egyelore ezek azok a dolgok, amik szufinak tunnek, nagymertekben egyetertek, bar vannak olyan dolgok, amikben nem feltetlenul, vagy inkabb csak tartozkodom \"Allahu allem\"-et motyogva mikozben toprengek az amugy is emberi esznek erthetetlen univerzum titkain.
kedves Tazmeen, kerlek mond meg, mi a szufis az Omar Shariff filmben,mert en lattam a filmet de nem latom benne mi a szufis?
Koszonom.
Allah aldjon!
Mint mar emlitettem, engem a miszticizmus resze erdekel, ami a regi jo generaciokban is fellelheto, amit a parasztbacsi is tudott, s ahogy a falu bolcse viselkedett. Nem megyek bele dogmatikai vagy teologiai dolgokba, mert azokhoz nem is ertek, s nem is ertek egyet veluk. Illetve az is egeszen \"szufis\", hogy az oreg Ibrahim hazamegy meghalni. Nem misztikus, ahogy megerzi a halalat, s pont az otthoni hegyek kozt hal meg? S pont sikerul rahagyni mindenet a gyerekre...nekem ezek egeszen misztikus dolgok, hogy pont \"megerzi\", mikor mit kell tenni.
Talán nem kellene ilyen messzemenő következtetések et levonni abból, ahogyan a szúfizmus történetét bemutatom.
Igenis lehet a szúfizmusról muszlimként akadémiai módon, igényesen beszélni!
Egyébként ahogyan olvasom a hozzászólásaida t, úgy állítod be a dolgot, mintha az iszlám világ történetében szinte mindenki szúfi lett volna, aki számított...
kérdezem:
1. Mikor jelenik meg először ez a szó egyáltalán a szakirodalom szerint?
2. Mondott e Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) olyat, legyél szúfi? vagy hogy egy \"taríqa szúfijja\"-t kellene követni???
3. Mi az amit a prófétai Szunna nem tudott megadni, és a szúfi rendek megadnak az iszlám ummának és a világnak?
4. Nem keresztény hatás az hogy ahogyan a szentek sírjait felkeresik a szúfi zarándokok. Nem arról van szó, hogy ahelyett megvédték volna az iszlámot a keresztény hatásoktól, inkább ők kerültek a keresztények hatása alá?
Kedves Jákob, amiről én beszélnék a te helyedben, és ami megfelel az iszlám valódi lelkiségének, és amit jómagam is gyakorlok, az a \"tezkijet an-nefsz\" (a lélek tisztítása).
Ez benne van a Koránban, és a Szunnában is...
Ez egy tiszta fogalom, nem keveredett össze a túlzó szúfizmus hajmeresztő gondolataival, és gyakorlataival...
Idézet:
A keresztény misztikus Buji Ferenc könyve azért is jó ajánlás, mert muszlimként egyedül Kiss Zsuzsanna révén kerül a könyvesboltok polcaira némi szúfi vonatkozású könyv. Buji Ferenc keresztényként vette a fáradságot és nem kis áldozattal kiadott egy szúfizmusról szóló könyvet; akivel bizonyos dolgokat érintően nem értek egyet, de az általa és Medve István által fordított Darqáwí-levelek olvasása során többször a sírás környékezett. Amennyiben kérdésed van a könyv kapcsán nyugodtan kérdez a blog chatjén vagy levélben. Ha elmerülsz benne bizonyosan lesz pár kérdésed és mivel ebben a posztkommunista országban, az általam fent említett írók könyveit egyhamar nem fogják magyar nyelven kiadni, szívesen megosztom veled legértékesebb kutatásaikat. Van néhány fordításom is ha esetleg az angol nyelvvel problémáid vannak. Ezt azért hangsúlyozom, mert úgy nagy általánosságban a szúfik nem írnak könyveket. Leveleik, történeteik és példabeszédeik nem forognak közkézen és általában mások által kerülnek kiadásra. Mivel magam is elsősorban a shádilijja vonal tanait követem, a scribd révén hamarosan elérhetővé teszek még néhány érdekes történetet. Amit viszont kihagsúlyoznék, hogy a shádilijja egy a szúfi rendek közül és számos van még. A fenti cikk írója viszont nem tesz különbséget az egyes rendek tagozódását illetően. Különösen zavar, hogy nincsenek lábjegyzetek, miközben persze nagyon jól átlátom, hogy mit honnan szedett össze.
A tasawwufnak több ága van. Van szunnita és shíita vonal, és az iszmaelitáknak is megvan a maga misztikus útja. A shíiták mint már említettem nem szeretik ha szúfiknak szólítják őket. Erre most külön nem térnék ki miért. Az urafák jobban szeretik a gnózis és gnosztikus szót használni önmaguk megnevezésére. Sajnos mivel Noora oldala megszűnt (Allah áldjon Kedves Noora bárhol is legyél!), nem tudok hivatkozni egyik fordítására, amely rávilágít a lényegi különbségekre. Misztikus világképük viszont sokesetben mélyebb mint szunni testvéreiké, ám semmiképpen sem húzhatjuk rájuk azt a nyugati orientalisták által elterjedt nézetet, hogy tanaikat a kereszténységtő l és buddhizmustól kölcsönözték (ami igaz a szunni shádilijja vonalra is, hiszen egy észak-afrikai rendről van szó, amelytől leginkább a keresztény miszticizmus vett át ezt-azt és nem fordítva. Lásd ezzel kapcsolatban Asín Palacios munkáit). Nyugodtan állíthatom, hogy nehezen találnánk benne olyan állítást, ami a szentháromságho z vagy a buddhizmushoz köthető. Ez az oka, hogy a szunni szúfik és a shíiták közt mindig is nagy volt a szimpátia, amit az uralkodó szunni politikai rend nehezen tűrt meg (mint ahogy most sem tűr!). Törökország erre a legjobb példa, hiszen nincs még egy olyan hely a világon ahol a szúfiknak annyi meghurcoltatásb an lett volt részük mint Anatóliában. A törökök és a perzsák közt a szimpátia természetesen nem politikai jellegű volt és nem azért nem támogatták egyes uralkodók Irán elleni háborúját, mert politikailag akkor a perzsákkal értettek egyet, hanem mert alapvetően ellenkezett volna ezoterikus tanaikkal. Ugye Atatürk kegyetlen eszközökkel kiírtotta a szúfi rendeket, ám mostanában újra kezdenek virágozni a Naqsbandijja és Bektásijja (mevlevi) tariqák, ami a szalafi irányzat radikális képviselőinek nagyon nem tetszik. Természetesen nem rejthetjük véka alá miért, hiszen nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a szúfik képesek felnyítni az emberek szívét és világosságot hozni a sötétségbe. Atatürk mikor elhozta Nyugatot népének, nem véletlenül gyilkoltatta a szúfikat, akik nagyon is látták milyen erők állnak mögötte és hova vezet majd törekvése. Így is lett. Az iszlám világ egyik első és legszekurálisab b állama. Aztán jött a következő stb. stb. stb.
A radikális szalafi rányzatok szúfizmus ellenes kirohanásai véget érdemes elolvasni még az alábbi rövid kis értekezést (röviddel utána akár a naqsbandi Muhammad Hisham Kabbani könyvét is):
http://www.sunnah.org/tasawwuf/scholar17.htm
Mielőtt valaki megint megkövezne, természetesen nem általánosítok, amikor radikális szalafi rányzatról beszélek. Nem szimpatizálunk a wahabitákkal, ahogy ők sem a szúfizmussal. Megvan az oka, amire itt ezen a fórumon nem fogok kitérni, mivel több mint tisztelem Ibrahim és Imen törekvését, akiket esetenként viszont nagyon sajnálok, hogy Allahra mi mindennell kell szembenézniük. Valamikor régen előhozakodtam már Sheikh Hamza Yusuf nevével. Ha mindenki hasonló tisztelettel vélekedne a tasawwufról már bőven elég lenne:
http://www.sunnah.org/events/hamza/hamza.htm
Lásd még a Q-News magazin egyik aktuális számát:
http://www.q-news.com/363.htm
Kicsit hosszúra sikeredett. Tekintsd az előző hozzászólásom kibővített változatának.
wassalam
Ez érdekes írás. De engem egy kérdés még mindig foglalkoztat: mitől szúfi a szúfi?
Mert visszapörgünk oda, hogy mit is értünk szúfi alatt. Mert ezek szerint szúfi a szigorúbban vett ortodoxia és szúfi a pörgőstánc is. Lehet-e egy kalap alá venni Abu Bakart (radhiAllahu anhu) egy középkori énekessel.. A tasawwuf az iszlám tudomány egy része. De lehet-e csak erre alapozva, ezt kihangsúlyozva, megváltoztatva, túlragozva irányzatokat létrehozni? Mert ez az írás úgy fest, mintha ez lenne az egyetlen igaz út. Pontosabban ez a módja az igaz úton való járásnak. Viszont akkor nem értem, miért csak a legjobb diákoknak adták tovább az igaz tudást, ez nem zsugoriság? És miért csak egy láncolat tudhat arról a bizonyos valamiről? Csak mert mintha azt akarnák megmagyarázni, hogy ez egyezik az ortodoxiával, de akkor miért hívják másképp? És mitől mester a mester? Ez nem ugyanannak a dolognak pusztán egy másik olvasata? Hiszen te azt írtad, hogy az Ádámnak (aleyhi salam) megtanított nevek, az első misztikus beavatási szertartás, ahogy én tanultam az annyi, hogy megtanították Neki a neveket. Ez mitől misztikus beavatás? Úgy voltak szúfik a szahabák, ahogy írod, vagy azok voltak-e, vagy csak rájuk van fogva?
Ezt sem értem:
\"ezen belső tudományos álláspont szerint a szúfizmus és az iszlám egymást kölcsönösen feltételezik.\"
Itt ez miért van különvéve? Miért nem szólt erről a Próféta (sallAllahu \'aleyhi wa sallam) egy szót sem?
wassalam
wassalam
azt hiszem, malajtigris rátapintottál a lényegre... a szúfi szó alatt bármit el lehet adni... még akkor is ha szeretett prófétánknak (Allah dicsérje és üdvözítse) égnek állna a haja azoktól a praktikáktól, amiket sok helyen gyakorolnak az iszlám nevében!
Munif
Idézet:
2. Rossz megközelítés. Lásd a már említett link kapcsán Utman bejegyzését: "A taszawwuf azt jelenti: Muhammad Próféta (b.l.v.) erkölcse szerint élni." Minden szúfi rendnek családfája van, amit mesterek láncolatában meglehetősen hosszú időre tudnak visszavezetni.
3. A szúfizmus többnyire férfiak zárt közössége, akik nem az evilág (el-dunya) közelségét keresik, hanem a Világ (el-alam) közelségét.
4. a.) A szalafik általában azzal érvelnek, hogy ez shíita szokásból ered. Akárhogy is, ledózerolni ezeket a sírokat sem éppen muszlim szokás.
b.) A szalafik esetében nem arról van szó, hogy ellenálva a modern világ bálványainak és megóvva az iszlámot tőle, inkáb kerülnek hatása alá? Linkeljek képeket?
Kedves munif: mutass rá nekem egy ellenszenvet hírdető szunnára és gyakorlatra. Vagy te így élsz a Próféta (b.l.v.) erkölcse szerint? Ráadásul az Iszlám nevében. Meghajolok előtted.
1. és 2. bizonyítékot kérek... ha van utalás a Koránból és a Szunnából a tasawwuf eredetére, nem kellene semmiről beszélnünk...
nem értem mit takar az a kérdésed, hogy \"mutass rá nekem egy ellenszenvet hírdető szunnára és gyakorlatra. Vagy te így élsz a Próféta (b.l.v.) erkölcse szerint?\"
Most miért kell felhozni, hogy még ki milyen iszlámtalan dolgot tett? Ez nem ad jogalapot újabb elkövetésére. Vagy ebben versengünk?
Bálványok lerombolása... Ábrahám (aleyhi salam) mit is tett? Vagy ő nem volt szúfi?
Igazábol itt erős fogalomzavar van, erős áthallásokkal.
Ismerek egy hadíszt, miszerint az umma 73 részre fog szakadni, és ebből 72 a pokolra jut, csak egy jut a mennybe, és ez a többség(dzsamaa t). És ugye a szunniták vannak a legtöbben.
Mint említettem: a szúfizmussal az a problémám, hogy szerzetesi életet élnek, melyet tudtommal Muhammad Próféta(saws) megtiltott, illetve a szertartásaik, mely nem tűnnek nekem annyira \"iszlámosnak\"(pl. a forgás).
Keressük az iszlámot, vagyis keressük azt az utat, mely legközelebb áll a Korán és a szunna tanításához, és én ezt a többség szunni irányzatban találtam meg, bár lehet valaki a szúfizmusban.
Igazából ez is a bajom a szektásodással: miért kell szétválnunk, miért nem tudunk egyben maradni? Miért volt szükséges dervisrendeket alapítani? Egyértelmű: a többség tanítását tévesnek tartották, ezért maguknak alapítottak egy másik csoportot.
Bocsánat, hogy beleszólok a nagyok dolgába. De, Kedves tudós társaim magyarázzátok meg már nekem azt, hogy Ádámot hogyan tanította meg Allah a nevekre. Például. Odaült elé és elmagyarázta, zengő hangon? Nem. Amennyiben képesek lesztek megérteni, azt hogy hogyan is történt talán megértetek mást is. Addig nincs isten még felálló hajjal sem aki megértetné veletek.
Bocsánat a stílusért.
kedves Testvéreim!
Azt, hogy mi a szufizmus, úgy tűnik nem is olyan egyszerű meghatározni, inkább csak körbejárni lehet, mintsem egyetlen szóval kifejezni.
Egy újabb megközelítés végett ajánlanám a metafizikai tradició nézőpontjából az alábbi, Titus Burckhardt: Bevezetés a szúfi doktrínába c. könyv egy részletét elolvasásra:
"A szufizmus nem lehet valamiféle az iszlámhoz hozzáadott dolog, mert akkor csak valamilyen periférikus jelentősége lenne az iszlám spirituális módszerei tekintetében. Ellenkezőleg: valójában közelebb áll azok emberfölötti forrásához, mint a vallási exoterizmus, és ténylegesen részt vesz, noha teljesen benső módon, a reveláció működésében, mely e tradicionális formát manifesztálta és folyamatosan életben tartja. A szufizmus e "centrális" szerepe az iszlám világ szívében leplezett lehet azok előtt, akik kívülről tanulmányozzák azt, mivel az ezoterizmus, jóllehet tudatában van a formák jelentőségének, az intellektuális szuverenitás pozíciójában van velük kapcsolatban, és így magába fogadhat - legalábbis a doktrínája megvilágítására - bizonyos ideákat vagy szimbólumokat, melyek a saját tradicionális hátterétől eltérő örökségből származnak. Meglepőnek tűnhet, hogy a szufizmus egyrészt az iszlám "szelleme" vagy "szíve" (rúh \'al-\'islam vagy qalb \'al-\'islam), másrészt ugyanakkor azt a szemléletet képviseli, mely az iszlám világban a legszabadabb e világ gondolkodásmódj ának kereteit illetően, noha fontos megjegyezni, hogy ez a valódi és teljes egészében benső szabadság nem tévesztendő össze semmiféle, a tradíció ellen lázadó mozgalommal; az ilyen mozgalmak intellektuálisa n nem szabadok vagy függetlenek ama formákat illetően, amelyeket elutasítanak, mert elmulasztják megérteni azokat. Nos, a szufizmus e szerepe az iszlám világban valóban olyan, mint a szívé az emberben, a szív ugyanis a szervezet vitális centruma, szubtilis valóságában pedig a "székhelye" is egy esszenciának, mely minden individuális formát meghalad."
Kedves Watchman! Kicsit később majd válaszolok.
Az előbb még a szúfi szó eredetére voltál kíváncsi, most meg a tasawwuf szó eredetére. Mi jön ezután? Etimológia?
Kedves Malajtigris,
Nem tudok mit kezdeni az ilyen megjegyzéseidde l. Olyan dolog felett kardoskodsz folyamatosan (ami Abdurrahman hozzászólásainá l is szembetűnő volt) amelyről meglehetősen csekély tudással bírsz, ráadásul Jakab Györgyel ellentétben még a fáradságot sem veszed, hogy utánanéz.
Nem tudok mit kezdeni a hozzászólásaito kkal. Bocsássatok meg.
"Aki nem fejtett ki erőt a tanulás kapcsán, az nem fogja megízlelni a tudás örömét sem. (...)
Amikor tanultok és gondolkoztok, nyelveteken tündököljön Allah neve, őt dícsérjétek. (...)
Ne panaszkodjatok, ha hátat fordít nektek a világ, mert nektek a legkiválóbb tulajdonságok megszerzésével kell foglalatoskodno tok. (...)"
Abdul Latíf al-Bagdadí
Én végtelenül nyitott vagyok, de nem sikerült megértenem, hogy hogyan lehet helyes az út, amin a Próféta (saw) nem járt, s amiről nem is beszélt.
A másik, amit nem értek, hogy mi a különbség szalafik és szunniták között. Elvégre a szalafik a szunnát követik, nem? S ha igen, mi velük a \"baj\"?
Allah áldjon titeket.
Az elmúlt 2 nap hozzászólásaiba n megtalálod a választ a kérdéseidre Insha Allah. Nézd el nekem, hogy nem írom le újra.
Nagyon szép gondolatsor. Shukran!
Ne azon lovagoljunk, hogy a szúfi vagy a taszawwuf szó eredetére kérdezek rá (amire persze pontos választ nem kaptunk)... ne azt próbáljuk megtudni, hogyan tanította meg Allah Ádámnak minden dolog nevét (ez olyan információ, ami nem segít nekünk az Allahhoz való közeledésben és a jócselekedetben )
Málik ibn Anasz tudós azt mondta arra a kérdésre, hogy hogyan kell Allah felülemelkedésé t \"isztiwá\" elképzelni:
az isztiwá-t ismert, az hogy miként (kell elképzelni) ismeretlen, de hiszünk benne, és ha valaki (mégis) megkérdezi, az maga az újítás \"bidah\"
ez vonatkozik minden olyan kérdésre, ami Allah valamilyen cselekedetével, vagy tulajdonságával kapcsolatos (mint például a beszéd)
Adjatok választ magatoknak azon alapvető kérdésre, hogy milyen Koránbeli vagy hiteles Szunna utal arra, hogy az iszlám kiegészítendő egy \"belső úttal\", hogy nem elegendő az a vallásgyakorlat , amit Mohamed próféta tanított nekünk?
De ne azt mondjátok, hogy ez nem fontos, mert nevetségessé teszitek magatokat saját magatok előtt...
akik a kiegyensúlyozot t lelki életre kíváncsiak, az iszlám hiteles lelkiségére, olvassátok a következő összeállítást a mohamed.hu oldalon:
www.mohamed.hu/index.php?menu=lelki
Allah áldjon!
egy picit eltérnék a témától,
szeretném megkérni bármelyikőtöket , hogy ha lehetőségében áll, írja le vagy tegyen fel linket azzal kapcsolatban, hogy Csecsenföldön hogyan terjedt el az Iszlám? Bármilyen történelmi adat, forrás, olvasnivaló- sokat segítene megérteni az ott történő dolgokat. Illetve ugyanez a dolog a szúfizmussal kapcsolatban- ami Csecsenföldet érinti.
Nincs erről a dologról tudásom, ezért ha érintettem érzékeny részt a témában, akkor nem tudatosan volt.
Jazakum Allahu chayrun
Assalamu alaykum
T
p.s.: a csecsneföldi kádirik egyenlőek a mai Kadirovot követőkkel?
„Tudjátok ki a csődbe jutó?” Azt felelték: Az a csődbe jutó, akinek se pénze, se holmija. Allah küldötte azonban így szólt: „Az a csődbe jutó a nemzetemből, aki a Feltámadás napjára imádkozással, böjtöléssel és adakozással érkezik, de közben ezt megsértette, azt megrágalmazta, emennek a vagyonát habzsolta fel, amannak a vérét ontotta ki, a harmadikat pedig megverte…” (Muszlim)
Illetve most pont a tudományokhoz való viszonyát. Azt hiszem a gyarmatosításra nem lehet mindent ráfogni.
Kedves Mindenki!
Jákob egy nagyon jó összefoglaló írást közölt feljebb a tasawwufról és újfent csatlakoznék a legutóbbi hozzászólásához .
Némi kiegészítés mindezekhez.
A tasawwuf tudománya az Ihszán, azaz a vallásban a legmagasabb szint elérést célozza, ami a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) közlése szerint azt jelenti, hogy "úgy imádod Allahot, mintha látnád, de ha nem is látod, Ő azért lát téged". Magyarul az ilyen hívő a folytonos Istentudatosság állapotában van.
Ugyanerre vonatkozik az a Szahih Bukhariban megtalálható szent hagyomány (hadith qudsi), miszerint a Mindenható Allah azt mondja:
"Ha valaki egy Hozzám közel álló szolgámmal (wali) ellenségeskedik , háborút hirdetek ellene. Az Én szolgám nem szűnik meg közelebb kerülni hozzám kedvesebb dologgal, mint azzal, amit megparancsoltam neki. Az Én szolgám nem szűnik meg Hozzám közeledni kötelességén felüli cselekedeteivel , mígnem szeretem őt. És mikor szeretem őt, Én leszek a hallása, amivel hall, Én leszek a látása, amivel lát, Én leszek a keze, amivel fog és Én leszek a lába, amin jár. És ha kér tőlem, Én megadom azt neki. És ha Nálam keres menedéket, védelmem alá veszem őt. Semmiben nem habozom annyira, hogy elvegyem egy hívő lelkét. Neki fájdalmas a halál, és Én nem szeretek fájdalmat okozni neki."
Belátható, hogy itt nem egy mindennapi szintről és rangról van szó. Természetesen a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egészen biztosan birtokában van ennek a rangnak és ugyanez elmondható a Társakról is (Allah elégedjen meg velük). De ugyanez nem mondható el az utánuk jövő bármelyik muszlim hívőről.
Ahogy már többször elhangzott, a tasawwuf az Iszlám tudománya és mint ilyen, arra hivatott, hogy módszert adjon és utat mutasson azoknak a muszlimoknak, akik az Ihszán állapotát el szeretnék érni. Fel lehet persze tenni a kérdést, hogy de mi szükség van ehhez valamiféle "intézmenyesít ett" módszerre, iskolára - enélkül nem lenne lehetséges elérni az Ihszánt?
Senki nem állítja, hogy ez elvileg lehetetlen, mint ahogy az sem lehetetlen, hogy valaki anélkül kiváló jogtudóssá válljon az Iszlámban, hogy valaha is egy vallástudós tanítaná őt, vagy medreszébe járjon. De azért a gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek majdnem 100%-ában mégis csak úgy lehet jogtudóssá válni, ha valaki beiratkozik a vallástudósi képzésre. Az Ihszán állapotát elérni pedig ennél sokkal nehezebb dolog, mert ezt könyvek olvasásával nem lehet megtenni. Ehhez a szívet meg kell tisztítani, minden bűnös vágytól, és aztán minden egyébtől is, a Mindenható Allahon kívül. A tasawwuf iskoláinak mesterei ehhez tudják a megfelelő módszert, és a szigorú tanítói láncolat, mely a Prófétától (Allah áldása és békéje legyen vele) ered, biztosítja azt, hogy minden időkben olyan ember legyen a tanító, aki maga is birtokában van az Ihszán szintjének.
Nem szükséges szúfinak lenni, mint ahogy nem szükséges halbiológusnak vagy atomfizikusnak sem lenni. A szúfizmus út, módszer és tudomány egyben. Nem kell mindenkinek tudósnak lenni, de harcosnak sem. Kinek-kinek megvan a maga sorsa, készsége, képessége. Ritka az, akiben ez a két erény (mudzsahid és mutaszavvuf) egyszerre jelentkezik.
Vajon egy dolog azóta van, mióta nevet aggatnak rá? Szerintünk, muszlimok szerint Ádám, Noé, Ábrahám, Jézus, Mózes (Béke legyen velük) mindannyian muszlimok voltak. Még Jézus tanítványai is annak nevezik maguk a Kegyes Koránban. De mikortól jelenik meg a muszlim szó? A Koránban. Ugyanez lehet igaz a korai szúfikra, akik úgy voltak szúfik, hogy nem is tudták, hogy az utókor szúfinak fogja őket nevezni.
Mohamed próféta (béke legyen vele) nem mondta, hogy bárki is szúfi legyen. Persze azt sem, hogy fáqih (vallásgyakorla ttal foglalkozó tudós) legyen. Ezek a tudományági elnevezések az iszlám civilizáció termékei, de forrásuk a Korán és a szunna. Mondta-e Allah küldötte, hogy egy muszlim legyen pl. muváhid (egyesítő, szigorú monoteista), szalafi vagy ikhváni. Nem. Használte-e abban az értelembe a tauhíd (egyistenhit) szót, amilyen értelemben ma mi használjuk. Nem. Az 1400 év kitermelte muszlim civilizáció érték!
A prófétai szunna tökéletes. Mint írtam, a taszavvuf nem olyan módszer, ami kijavítja, kiegészíti vagy helyettesíti a szunnát, hanem arra alapozva megerősíti a muszlimot lelki fejlődésének útján.
Muszlimok sírjait látogatni szunna. Így tett Mohamed próféta (béke legyen vele) is, aki eljárt az uhudi mártírokhoz - többek között. A muszlim "zarándokok" máig látogatják az ő sírját is.
S szintén Mohamed próféta (béke legyen vele) volt az, aki azt tanította, hogy a tett a szándék szerint ítéltetik meg. Egy keresztény és egy muszlim nem ugyanazzal a szándékkal látogat meg sírokat. A muszlim elsődleges célja, hogy önmagát emlékeztesse a halálra.
Azonban vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy a téma kifejtéséhez nem elég ez az egyetlen hadith.
Ugyanis, a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) azt mondta:
"Aki egy jó szokást (szunnatun haszana) vezet be az Iszlámba, megkapja a jutalmát érte és mindazokét, akik követik abban, anélkül, hogy az ő jutalmukat az csökkentené." (Feljegyezte Imám Tirmidhi)
Imam Nawawi a Tahzib al-Asma\' wa-l -Szifat c. művében úgy magyarázza: "Az újítás a vallási törvényben bármilyen dolognak az eredeztetését jelenti, ami nem létezett a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) idejében és ezek az újítások két részre oszthatók: jóra és rosszra."
Magyarán szólva, az, hogy egy bizonyos dolog, amit nem csinált a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele), automatikusan egy rossz újítás (bidah) volna, egyszerűen nem igaz. Ha a Koránnal és a Szunnával összhangban áll, nem ütközik az Iszlám törvényébe, nemes, az Iszlám szellemével összeegyeztethe tő célokat szolgál (pl. Ihszán állapotának elérésére irányul), akkor az újonnan bevezetett vallásgyakorlat egy helyes újításnak, szokásnak bizonyul.
Nem értettem mi történt és igazából nem is akarom érteni. Örülök, hogy újra itt vagy.
Igazán mindenkinek nagyon köszönöm a rengetek információt és tanítást.
Kedves Watchman
Allah áldjon és adjon sok erőt neked. Írd meg mennyit ér a koránod és inkább én odaadom a pénzt Imennek. Tartsd meg kérlek. 2 hónapja nincs munkahelyem, de megoldom.
Maximum azt lehet mondani, hogy éppen abban a kombinációban, amit a tasawwuf útjára lépett tanítvány csinál, a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) nem tanította. De ettől még ez teljesen összeegyeztethe tő az Iszlám törvényével - és az nem más, mint egy hasznos, jó újítás.
Tehát úgy néz ki tévedtem, mert ez nem is egy szekta, hanem egy úgynevezett \"mesterség\" vagy állapot az iszlámban, úgy mint a mudzsáhid, tudós stb. És mint ahogy a kommentelők írták: ezeknek a szúfiknak a céljuk folyamatos istengondolásba n tartani testüket-lelküket, mindig imádkoznak, Koránt olvasnak stb. És tulajdonképpen ezt hívják úgy hogy szerzetesi élet. És Muhammad Próféta(saws) tudtommal azt mondta: \"Az iszlámban nincs szerzetesi élet.\"
És az ihszán állapota, a folyamatos istentudat, hogy mindig Allahra gondolunk(ahogy a hadísz mondja: \"Ő válik a látásunkká, hallásunkká\" stb.) szerintem ilyen szerzetesi élet nélkül is el lehet érni, ha betartjuk a szunnát, és óvakodunk Allahtól.
Pl. böjtöt tartunk Ramadánban szigorúan, akkor is Allahért tesszük, ha imádkozunk naponta ötször, Allahért tesszük, ha olvasunk Koránt, Allahért tesszük, mind olyan dolgok, mely emlékeztetnek Rá, és ha fokozatosan így szolgáljuk Őt, szerintem idő múlva elérhetjük az ihszán állapotát szerzetesség nélkül.
És mint írtam, ha a szúfik elvonulnak tőlünk, más felekezetektől, és más felekezetet alakítanak, csakis azért teszik mert nem értenek együtt velünk, vagyis olyan mintha ellenszegültek volna az ummának.
Szerintem ha nem lenne tasawwuf az iszlámban, akkor a hitünk abból álna hogy van Allah, aki Valaki, nem tudod Ki de szolgáld. Tasawwuffal azonban van Allah, Aki teremtett mindent, Akinek a szolgái vagyunk, Akihez közeledünk a szolgálatunkkal .
Persze tasawwuf nem jelenti azt, hogy lemondunk a fizikai vágyainkról. Ezt böjtnek hívják.
Úgy hiszem, hogy az evilági életet próbatételnek kaptuk. A Próféta (béke és áldás legyen Vele) a legszebb példakép. Ő egy személyben volt családapa, hadvezér, vallási vezető, jó férj, bíró.... és még sorolhatnám. Az evilágot meg kell hogy éljük, jótetteket kell hogy cselekedjünk. A legnagyobb próbatételeket (mint sok vitában is meglátszik) éppen az emberek jelentik számunkra. Akár gyermekeink nevelése, akár szomszédunkkal, munkatársainkka l stb. való kapcsolataink. Úgy gondolom elvonultságban könnyű jó muszlimnak lenni. Az igazi kihívást az jelenti, amikor az ember már nem csak szavakban, gondolatban tud Isten felé közeledni, hanem tettekben is. Egy zárt szobában könnyű jónak lenni. Azonban ha az embert sérelmek érik, választások elé állítják, kihívások érik... nos, ilyenkor ismerszik meg, ki milyen ember.
Szalam alaykum wa Rahmatullah, Kedves Heloise!
Csakúgy viszont, örülök, hogy itt látlak. Nem történt semmi, csak eléggé leköti az időmet a munkám és más egyéb teendők, így nem mindig jutok ide, hogy írjak.
De megvallom őszintén, van abban nem kevés bölcsesség, hogy az ember olykor jobb, ha inkább csendben hallgat.
Allah legyen veled!
Szalam alaykum, Kedves Watchman, Neked is köszönet a kiegészítéseidé rt!
Az általad említett filmet mi is megnéztük még évekkel ezelőtt. Nekem eléggé megrázó volt, hogy egy muszlim miért bír rá egy gyereket, hogy becsapja (ha jól emlékszem) az apját, és állateledelt etessen vele. (egy zsidóval, akinek kóser ételt kellett volna hogy vigyen, macskaeledelt ajánlott, hogy vigyen) Beszélhetünk arról, hogy Ibrahím elért egy szintet, viszont ezt elég elmarasztalható etikus magatartásból indította. (A borivásról, paráznaságról nem is beszélve) Szerintem ez a film azért messze nem egy olyan férfiról szólt, aki tisztaságában ért volna el valamit. Ismerek valóban tiszta, egyszerűségükbe n letisztult embereket, akik egész életük tisztes munkájával váltak valóban azzá. A filmbéli Ibrahím szerintem azért elég messze esett tőlük.
"Lord, said David, since you do not need us,
why did you create these two worlds?" - Rumi -
Szívesen szerveztem volna egy Magyar/Perzsa kulturális napot. Márcsak a mindkét népet sújtó politikai földbedöngölés véget is jót tenne (gondoltam). Sajnos érdeklődéseim odáig vezettek, hogy rá kellett ébrednem ezt megvalósítanom kevés vagyok. A lányok bizonyára élvezni fogják:
www.youtube.com/watch?v=Ii1GGMmYR34
azzal nincs baj ha valaki látogatja a sírokat az emlékeztetés céljából,
de a szentéletű emberek sírjainak látogatása közbenjárásért, áldozás nekik stb az már tilalmas
néhány hadísz:
1 – A sírokra építés tilalma
Dzsábirra való hivatkozással jegyezték fel, aki azt mondta: Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) megtiltotta, hogy vakolják a sírokat, hogy ráüljenek, és hogy építsenek rá. (Muszlim, 970).
2 – Parancs minden lerombolására, amit sírokra építettek
Abu\'l-Hajjádzs al-Aszdi azt mondta: „Ali ibn Abú Tálib azt mondta nekem: Vajon ne bízzalak meg azzal, amivel engem bízott meg? [Arra utasított engem:] hogy ne hagy egyetlen szobrot anélkül, hogy le ne döntenéd, sem pedig magasan álló sírt anélkül, hogy ki ne egyenesítenéd (egy arasznyi magasra lecsökkenteni)” (Muszlim, 969)
3 – Megjelölni a sírt megengedett dologgal (nem nevesítve a sírban nyugvó személyt):
Kaszír ibn Zejd al-Madaníra hivatkozva jegyezték fel, aki al-Muttalibra hivatkozott, azt mondta: Amikor meghalt Oszmán ibn Maz’ún, kihozták őt halottszállító hordágyán, és eltemették, majd a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) megparancsolta egy embernek, hogy hozzon egy követ, de képtelen volt azt felemelni. Erre felállt Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse), feltűrte karján az ingujjat. Azt mondta Kaszír: Így szólt al-Muttalib: aki ezt közölte velem Allah küldöttéről (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: Mintha láttam volna Allah küldötte karjának fehérségét, amikor feltűrte karján ingujját, majd felemelte (a követ) és a (halott) fejéhez tette, és azt mondta: „Testvérem sírját jelölöm meg ezzel, és ide fogom temetni azokat, akik elhaláloznak családomból” (Abú Dáúd, 3206)
Munif
kedves Watchman!
Bár azt a könyvet, amelyből idéztem (Titus Burckhardt: Bevezetés a szúfi doktrínába) illetve még Frithjof Schuon: Szufizmus : Fátyol és Kvintesszencia c. művét is kiválónak tartom ebben a témában, de egyrészt mivel ezek nem könnyű olvasmányok, másrészt sem a szúfi rendekről nem esik szó bennük, sem a tényleges szúfi gyakorlatba nem engednek betekintést, ezért ajánlottam a Buji Ferenc által szerkesztett könyvet. Örülök, hogy ajánlásomat jónak találtad.
A Darqáwi-levelek rám másképpen hatottak: megnyugtattak és erősítették a hitemet.
Köszönöm felajánlott segítségedet és élnék is majd vele. Minden érdekel és ha lehet, akkor elsősorban magyar nyelven.
A blogodat már felfedeztem (biztosan észre is vetted) és állandó olvasói közé számíthatsz, insahAllah.
Allah (SWT) áldjon meg, Testvérem!
kedves Testvéreim!
Ide tudná valaki másolni arabul az Iszlám kb. 70 részre szakadására vonatkozó hadith-ot?
Előre is köszönöm.
Szalam alaykum wa Rahmatullah,
Kedves Musztafa!
A folyamatos Istentudatosság nem azt jelenti, hogy állandóan Koránt kell olvasni, imádkozni és csak istenszolgálati rítusokat végezni. Hanem azt jelenti, hogy az ember bármit is tesz, legyen azok a leghétköznapibb cselekedetek, evés, ivás, másokkal való beszélgetés, elmélkedés stb., de legyen bármely vallásgyakorlat , folyamatosan teljes tudatában van, hogy a Mindenható Allah színe előtt áll, Ő szűntelenül Látja, Hallja őt és hogy Allah "közelebb van hozzá a nyaki ütőerénél". Nem tesz egyetlen lépést, mozdulatot sem, nem gondol egyetlen gondolatot sem, anélkül, hogy szívvel, lélekkel átélve tudja: Allah Jelenlétében van.
Már önmagában ez is mutatja, hogy szó nincs itt szerzetességről . A keresztény szerzetesség ugyanis egy fogadalmat, esküt takar, miszerint aki erre vállalkozik, az egész életére cölibátust fogad, világtól való elvonulást és a saját vagyonról való teljes lemondást. Ilyen örök életre tartó lemondást a szúfi rendek soha nem követeltek meg a tanítványoktól, legfeljebb egy bizonyos időre szóló lemondást egyes dolgokban - mint adott lelkületre/személyre szabott, a megfelelő időben megfelelő eszközt a spirituális fejlődéshez. Nyilvánvaló, hogy pl. amint valaki elért a folytonos istentudatosság állapotába, teljességgel szükségtelen számára bármilyen dologtól tartósan megtartóztatnia magát, amit az Iszlám Törvénye megenged.
Mindehhez érdekességként azt is érdemes hozzátenni, hogy egyes szúfi tariqáknál (pl. Naqshbandi) egyáltalán nem alkalmazzák a fizikai elvonulást, sőt, a tanítványnak maximálisan részt kell vennie a muszlim társadalmi életben tasawwuf tanulmányainak kezdetétől fogva.
Imam Ibn Hádzsár, a híres Sháfi hadith-tudós Al-Fatawa Al-Kubra művében leírja, hogy 4 különböző elfogadható vélemény van a sírra való építkezés megengedhetőség éről:
1. Ez Imam Nawawi, Rafi\'i és Ibn Hádzsár véleménye, amely megkülönböztet nyilvános és magánterületen fekvő temetőket. A vélemény szerint a sírra építkezés nyilvános temetőben feltétel nélkül tilos, függetlenül attól, hogy a sír egy muszlim tudósé vagy bárki másé.
Amennyiben a sír magánterületen fekszik, megengedett ráépítkezni, de utálatos cselekedetnek számít.
A két eset közti különbség amiatt van, mert a sírokra való építkezés tilalmának törvényi oka, hogy a sírra emelt építmény zsúfoltságot okoz a temetőben és megakadályozza, hogy az emberek újabb elhunytat temessenek el a már eltemetett sír fölé. Emiatt nyilvános temetőkben tilos a ráépítkezés, de nem a magánterületen lévő síroknál.
2. A második vélemény szerint sírra építkezni feltétel nélkül megengedett, függetlenül attól, hogy nyilvános temetőről vagy magánterületen álló sírról van szó és attól, hogy a sírban fekvő ember tudós vagy egyszerű ember volt. Imam Badr ad-Dín az-Zarkashi Al-Khadim c. művében Imam Sharaf ad-Dín al-Anszárit idézi a Kairó mellett fekvő Qarafah temetőről, amiben azt mondja:
"A korai muszlimok (Szalaf), Allah elégedjen meg velük, tanúi voltak ennek a nagyobb és kisebb temetőnek a múltban. Sírokat alakítottak ki benne és építményeket emeltek benne, mégsem tiltakozott ellene az abban az időben élt tudósok közül senki, sem szóval, sem cselekedettel. Ő [al-Anszári] azt mondja: \'Ők felépítették Imám Sháfi (Allah elégedjen meg vele) kupoláját és az ő iskoláját benne, és hozzá hasonló más sírhelyeket.\'
[...]
"Imám al-Hakim Mustadrik c. művében, azonnal miután a sírra való építkezés és írás tiltásáról szóló hadithok hitelességét szigorúan bizonyítja, a következőt mondja: \'Ezek olyan hadithok, amelyeket nem vesznek cselekedet alapjául, minthogy minden muszlim imámnak, keleten és nyugaton, építmények vannak a sírjaikon és ez olyan dolog, amit a későbbi generációk (khalaf) a korai generációktól (szalaf) vettek át. Al-Burzuli azt mondja: \'Ezért ez egy konszenzus szerinti ügy.\'
[...]
"Imámjaink közül az egyik kései tudós gyönyörű szavakat szól a sírokra való építkezés megengedettségé ről: \'A tudósok említik annak a kérésnek (hagyatéknak) az érvényességét, amely a muszlimokra hagyta, hogy építsék meg az Aqsza mecsetet és építsék újjá a Próféták (Allah békéje legyen mindannyiukon) mecseteit. Sejk Abu Muhammad ezen döntvény alá vonta a tudósok és igazak sírjait is, mert ez magával vonja a sírok látogatásának újjáéledését. Imam Ghazali Al-Waszít ás Al-Ihya műveiben megmutatja a sírra való építkezés megengedettségé t a vallástudósok és más igaz, becsületes emberek esetében. Nem erőltetett azt mondani, hogy ez az engedélyezettsé g az ő tiszteletükön alapszik."
[...]
"Egyetlen vallástudósra vagy igaz emberre, akik a vallás védelmezői, sincs hivatkozás, miszerint ellenkeztek volna ez ellen akár szóval, akár cselekedeten, pedig semmi kétség, hogy megtehették volna.De a Magasságos Allah tudja a legjobban.
3. A harmadik vélemény a feltétel nélküli megengedettsége a tudósok, szentek és igazak sírja fölé való építkezésnek, függetlenül attól, hogy nyilvános temetőről vagy magánterületen lévő sírról van szó. A többi ember sírja esetén az első véleményben leírtak vonatkoznak.
Ez a megkülönbözteté s Imam al-Ghazali és mások véleményeire épül, a mögötte lévő indoklás, hogy a tudósok, szentek, igazak sírjainak a látogatása növeli az elszántságot ahhoz, hogy az ember tudást szerezzen és az igazak tulajdonságait sajátítsa el.
4. A negyedik vélemény a feltétel nélküli tiltás függetlenül minden tényezőtől. Ennek oka a hadithokban található általános tiltás és mert a sírra való építkezés pénzpocsékolást , magamutogatást, az elnyomók és hitetlenek szokásainak utánzását hozhatják magával.
(Sejk Amdzsad Rasíd ismertetése alapján)
Azt is érdemes észrevenni, hogy a lehetséges tiltások okaként sehol nem szerepel olyasmi, hogy a muszlimokat védeni kellene a társítástól, a szentek közbenjárásának címszava alatt - ellentétben azzal a látszattal, amit egyes modern mozgalmak igyekeznek kelteni a kérdéssel kapcsolatban.
Megvoltak és vannak az arra való érdemes emberek, akiknek elegendő tudásuk (és kellő alázatuk) van ahhoz, hogy a jogforrásokat a megfelelő módon értelmezzék - és erre mi a kis szobánkban a hadith-gyűjteményekkel , minimális tudással nem igazán vagyunk elegendőek.
Képzeljük el, mi lett volna, ha igaz tudással rendelkező imámjaink a megfelelő időben nem kezdik el rendszerezni a vallási tudást és kialakítani a különböző vallástudományi ágakat - arra hivatkozva, hogy az bida, vallási újítás, mert Allah Küldötte (Allah áldása és békéje legyen vele) ilyet bizony nem csinált az Ő idejében.
Itt a kért hadísz arabul:
عن عوف بن مالك أن النبي صلى الله عليه و سلم قال:"افترقت اليهود على إحدى و سبعين فرقة ، فواحدة في الجنة و سبعين في النار ، و افترقت النصارى على اثنين و سبعين فرقة فواحدة في الجنة و إحدى و سبعين في النار ، و الذي نفسي بيده لتفترقن أمتي على ثلاث و سبعين فرقة ، فواحدة في الجنة و ثنتين و سبعين في النار ، قيل يا رسول الله من هم ؟ قال : هم الجماعة"
قال فيه السخاوي رحمه الله: رجاله موثقون.
قال أحمد شاكر رحمه الله: إسناده صحيح.
قال الألباني رحمه الله في السلسلة الصحيحة: إسناده جيد رجاله ثقات.
Munif
Idézet:
Egy ideig gondolkodtam, mit jelenthet ez a kérdés, de végül rájöttem mire irányul valójában...
Te azt feltételezed, hogy a gyűlölet beszél belőlem, és hogy alaptalanul érzek ellenszenvet a szúfizmus és követői iránt.
Úgy látom nem ismered kellően a walá és bará\' doktrínát, mert ha ismernéd, akkor tudnád, hogy az emberekkel való viszonyt nem a kényünk, hanem a Saríá-hoz való viszony kell, hogy meghatározza. A bará\' elsősorban a társítástól és társítóktól való elkülönülést jelenti, legyen szó sirk dzsalijj vagy sirk khafijj-ról, másodsorban pedig a vallásgyakorlat ban tapasztalható, a Saríából nem eredeztethető újítások követőinek csoportjaitól (ahl al-bida\').
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) sosem haragudott önmagáért, vagy érzett ellenszenvet mások iránt személyes sértődöttség miatt, ám ha Allah vallásáról volt szó, vagyis az iszlámot akarták az emberek önmaguk kénye-kedve szerint alakítani, vagy túlzásokra ragadtatták magukat a prófétai társak, akkor bizony haragra gerjedt:
1. Allah küldötte sosem állt bosszút önmagáért, kivéve, ha megsértették Allah valamely tilalmát, akkor bosszút állt a magasságos Allahért (Málik, al-Bukhárí jegyezte fel).
2. Allah küldötte haragra gerjedt, ha az iszlám vallás hírnevét sértették meg, vagy ha helytelenül ültették gyakorlatba rendeleteit, vagy könnyelműsködte k büntetéseinek végrehajtásában .
Megharagudott például azon a napon, amikor egy férfi elment hozzá, és azt mondta neki: Azért kések el a hajnali imádkozásról, mert xy hosszasan vezeti az imádkozásunkat. A nemes küldött egyetlen napon sem gerjedt úgy haragra, mint akkor, és azt mondta: „Ó emberek! Van közöttetek olyan aki elriasztja az embereket, ezért bárki vezeti az embereket imájukban, vegye rövidre, hiszen mögötte lehetnek idősek, gyermekek és olyanok, akiknek dolguk van!” (al-Bukhárí és Muszlim).
Egy másik változatban a Próféta megnevezi társát: Ó Muádh, te kísértésbe viszed az embereket? Efettán ente já Muádh?
3. Egy alkalommal, amikor utazásból tért haza, meglátta, hogy egy vékony függöny van házában, amelyen állatok voltak ábrázolva. A Próféta nagyon mérges lett, és azt mondta: „Ó Áisa! A legnagyobb gyötrelme azoknak lesz Allahnál a Feltámadás Napján, akik utánozzák Allah teremtését (képek készítésével)”. (al-Bukhárí és Muszlim).
4. Haragra gerjedt egy napon, amelyen Uszáma ibn Zejd beszélt vele egy asszony ügyében aki lopott, és elhatározta Allah küldötte hogy végrehajtja rajta a büntetést. Azt mondták: Ki beszél ez ügyben Allah küldöttével? Azt felelték: Senki sem mer beszélni vele csupán Uszáma ibn Zejd, akit szeret Allah küldötte. Beszélt vele Uszáma, mire azt mondta Allah küldötte haragra gerjedve: Vajon közbenjársz a magasságos Allah büntetésében? Majd felállt és beszédet mondott: „Bizony az pusztította el azokat, akik előttetek éltek, hogy amikor előkelő lopott közülük, akkor nem bántották, ám ha a gyenge lopott, akkor végrehajtották a büntetést. Allahra esküszöm, ha Fátima, Muhammad lánya lopna, akkor is levágnám a kezét!”. (al-Bukhárí és Muszlim).
A klasszikus, ún. premodern szalafijja mozgalom nem azért fordult a sírimádat és sírimádók ellen, és nem azért dózerolták le a sírokat, mert nem volt jobb dolguk, hanem azért, mert rájöttek, hogy az elmaradottságér t, a megszálló hatalmaknak való kiszolgáltatott ságért alapvetően a babonák, az amulettek, a jóslás, a kuruzslás, a varázslás és a szentkultusz elterjedése okolható.
Munif
Idézet:
kedves Tazmeen,koszono m a valaszt.
Ez a \"megszelidites\" ez olyan muszlimos viselkedesre, kesztetesre, vall/emlekeztet engem.
Tovabbra is a kerdesem,hogy van-e elesen elhatarolhato kulonbseg a szufi es a muszlim kozott, hamar a hasonlosagot megtalaltuk?
A film tanulsagakent nekem inkabb az jott le,hogy milyen kulonbseg van a ket kulonbozo vallashoz tartozo emberek mentalitasa kozott.
Allah aldjon!
nagyon koszonom,hogy vegre vki,te kimondtad:
\"Ezek a tudomanyagi elnevezesek az iszlam civilizacio termekei...\"
Allah aldjon!
gondolod,hogy tasawwuf tanito nelkul az egyes ember nem tud maganak bizonyos dhikr feladatokat felallitani?
Amit felsoroltal,az az iszlam alapja,ezt meg mindenki megertheti,kulo nosebb iskolazottsag nelkul is.
Pl.: Anyosom analfabeta volt, erosebb Ihszan allapota volt ,mint barkinek,eddigi muszlim ismeroseim kozott.Es nala ez az allapot folyamatos volt, ritkan szakadt meg,es akkor azonnal tisztalkodni ment es imatkozott nehany rokat.
Nem ertem, mi abban az uj,ha ezt az alapot egy tasawwuf tanito adja fel hazifeladatkent ?
Allah aldjon!
teljesen egyetertek veled ebben.
Koszonom,hogy leirtad.
Allah aldjon!
meeg nem olvastam,de megteszem, insaAllah.
Van egy(tobb) hadisz,ami arra tanit,hogy hogyan erosithetjuk a hitunket,ami ugye szukseges a kiegyensulyozot t lelki elethez, mondd: \'La ilaha illAllah\', es ismeteld ezt tobbszor egymas utan.
Vagymondd:
\'SzubbhanAllah\', \'Elhamdulille\', \'La ilaha illAllah\', \'Allahu akbar\'.
Az 5x-ri imatkozas is az ihszan allapot folyamatos fenntartasaert lett kotelezove teve a hivoknek.
A zaka\'t a bojt es a zarandoklat is.
Ezek az alapok,egyszeru ek, konnyen megjegyezhetok, es akarattal, kitartassal, kovethetoek is.
Nem kell hozza szerzetesi rendbe menni,vagy elvonulni egy barlang melyebe,a hetkoznapi eletbebe beillesztheto cselekedetek.
A ferfiaknak kotelezo,noknek lehetseges penteki kozossegi imarol -lehetoseg szerint mecsetben- nem is beszelve.
Ezek utan majd minden tevekenysegunk elott es utan van Istenemlegetes, mint pl. eves elott \'Biszmille\'.
Es amit meeg nagyon fontosnak tartok,az a minden tortenesben a joszandek keresese a rossz helyett.
Az iszlam vallas szep es egyszeru,koveth eto,nem szukseges tulbonyolitani, Elhamdulille.
Allah aldjon!
kedves Munif!
Nagyon köszönöm.
Kedves Szoel!
Természetesen saját "-)hikr programot" bárki tud felállítani magának szabadon válogatva azokból, amiket a Koránban és Szunnában találunk. De egy igazi tasawwuf tanító minden tanítványának olyan feladatot ad, ami az ő spirituális fejlődéséhez a leginkább megfelel, ugyanis ő tudatosan végig járt egy olyan utat, ami a lélek (nafsz) totális megtisztításáva l jár, és gyakorlati tudása van arról, mik a nafsz által emelt akadályok, melyeket pusztán magunktól nem feltétlen veszünk észre. Az ember ugyan képes az önreflexióra, de a nafszünk jó pár trükköt be tud vetni ellenünk, hogy ne tudjuk egyáltalán felmérni az igazi állapotát. A tanító képes erre, az állapotodat is felmérni és a megfelelő receptet adni a következő lépcsőfok elérésére - hasonlóan, ahogy Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) tette a Társai felé.
Másrészt pedig, a tanító egy élő példa a tanítvány előtt, hogy milyen emberré kell válni. Nagyon nagy különbség van aközött, hogy az ember a hadíszokat olvasgatja arról, hogy Áldott Prófétánk (Allah áldása és békéje legyen vele) miképp cselekedett, milyen szép jellemű volt, vagy hogy előtte van egy élő ember példája, aki ezeket a cselekedeteket és tulajdonságokat meg is valósítja, megmutatja a lehető legmagasabb fokon (az Ihszán szintjén).
Ahogy a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) mondja: "A hívők egymásnak a tükrei". De nem mindegy, hogy a tükör piszkos és alig látni benne valamit, vagy pedig gyönyörű szép tiszta, ami mindent torzítás nélkül tükröz vissza. Az Ihszán állapotában lévő ember teljesen tiszta tükrébe belenézve megláthatod saját magad, ahogy vagy valójában, és ez a reflexió, valamint az előtted lévő ember példája, jelleme, hozzásegít ahhoz, hogy - Allah engedélyével - javíts a saját jellemeden. Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) Társai arról számoltak be, hogy az ő áldott jelenlétében sokkal erősebbnek érezték a hitüket, mint egyébként. Ugyanez áll, a megfelelő rangbéli különbségeket nem feledve, egy olyan szent életű ember esetén, aki Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) jellemét a lehető leghűebben tükrözi vissza: az ő jelenlétében lévőknek erősödik a hite, Allah iránti elkötelezettség e.
Amiképp Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) sem pusztán egy "postás" volt, aki átadta az üzenetet szavakban a körülötte lévőknek, hanem egyben meg is mutatta, hogy milyen emberré kell válni, így ma is szükség van olyan szent életű emberekre, akik nem pusztán ennek az üzenetnek a betűit tanítják (amelyek persze fontosak), hanem két lábon járó élő valóságként mutatják meg az Iszlám lényegi útmutatását.
Téged is Allah áldjon!
Allah (dzsella dzselalahu) kegyelmét 100 részre osztotta és ebből 99-et megtartott magának, s a maradékot szétosztotta a teremtményei között. Oh, teremtmények legjobbika, világok kormányzója, oh ember, hol ez a rész?!
A szúfizmus -a korai értelmezés szerint- a szív megtisztítása és énünk rossz oldalának (nefsz) nevelése. Hát ezügyben nem jutottunk messzire. Ha csak abban tudunk biztosak lenni, hogy muszlim testvéreink tévelyegnek, de egy szavunk sincs a valódi tévelygők ellen, s épphogy dialogizálunk velünk, hát vajon nem mi juttottunk-é tévútra?! A kettő közül az egyik hitetlen. Vagy a tekfír (hitetlenné nyilvánítás) kimondója, vagy az, akire kimondjuk. S mi milyen gyorsak vagyunk a számvetésben muszlim testvéreink ellen, s milyen kegyelmesek azokkal, akik Allah valóságát eltakarják előlünk (káfirok).
Oh Magasságos Teremtő, adj nekünk, mindannyiunknak útmutatást!
Körbejártam a mecseteket, s azt találtam, hogy egyben minden mindenki egyetért: az abszolút kedvenc hadísz (prófétai közlés) a 73 szektás... Oh, Allah szolgája, miért vagy olyan biztos hogy te firkád (szektád) az igaz, s hogy a többi elkárhozik?! Ez vajon nem társítás (sirk)? S az a mustármagnyi büszkeség a szívedben, nos, nem kéne azt onnan kitisztíttani?!
Természetesen saját "-)hikr programot" bárki tud felállítani magának szabadon válogatva azokból, amiket a Koránban és Szunnában találunk. De egy igazi tasawwuf tanító minden tanítványának olyan feladatot ad, ami az ő spirituális fejlődéséhez a leginkább megfelel [...]
Lehet, hogy kicsit szájbarágásnak tűnik, de hadd kössem ezt újfent egy analogikus példához:
Minden gyakorló muszlim tud legalább 1-2 rövid szúrát a Koránból, hiszen ez elengedhetetlen az imáink megfelelő végrehajtásához . De vannak, hála a Mindenható Allahnak, olyan testvéreink, akik az egész Koránt megtanulják, azaz háfizokká válnak. Ez egyénileg nem egy kötelező dolog, nem feltétele a Paradicsomba való jutásnak a Túlvilágon. Ugyanakkor szükség van a háfizokra is a közösségben (gondoljunk csak arra, hogy ez Allah engedelmével egy alapvető biztosíték arra, nehogy a Korán akár egy betűben is megváltozzék, még ha valakik szándékosan akarnák megtenni azt).
Elvileg bármelyik muszlim ember képes arra, hogy háfiz legyen belőle és természetesen mindez úgy is lehetséges, hogy otthon, saját maga folyamatosan meg-megtanul egy-egy részt belőle. De vannak háfiz iskolák, speciálisan az ebben a tudományban képzett tanítókkal, akik sokkal hatékonyabban és gyorsabban tudják végig vezetni ezen az úton azt, akinek ilyen szándéka van. Egyrészt a megfelelő környezetben penitenciát, az idejük helyes beosztását írják elő a tanítványok számára, mi által a tanítvány nem szórja szét a figyelmét minden egyéb más dologra, ami zavarná őt az előrehaladásban .
Másrészt, tudnak olyan speciális tanulási módszereket, ami elősegíti a Korán ájáinak hatékony és tartós elsajátítását. Meglehet, ezek olyan tecnhikák, amikre nem találunk hivatkozást a Szunnában, de attól még helyest célt szolgálnak és nem ütköznek össze az Iszlám Törvényével.
Egy ilyen példával analóg módon kezelendő az Ihszán állapotára való törekvés és a tasawwuf iskolák esete - azzal a kitétellel, hogy a két tudomány tárgyának természetéről, azok különbözőségeir ől nem szabad megfeledkezni. Minthogy a tasawwuf esetében nem egy objektív elsajátításról van szó, hanem a saját szubjektumunk átalakítása a cél, a tasawwufra a fortiori igaz, hogy sokkal nehezebb a megfelelő iskola és tanító nélkül célba jutni.
úgy gondolom, hogy a fenti hozzászólásokba n mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy elmondja a véleményét a szufi útról. Van akit Abdulrahman szavai erősítettek meg, van akit Munif szavai. Ezt azt hiszem a legjobb, ha mindenkinek saját maga felelősségére hagyjuk, hogy eldöntse. A támadás egyik félnek sem használ. Úgy gondolom mind Munif, mind Abulrahman testvérünk masa Allah jó muszlim, aki Isten tetszését keresi. Hogy ki-ki melyik úton találja meg, ez legyen az ő dolguk, a mi dolgunk pedig az, hogy meghallgattuk őket, és mindegyik hozzászólásból a jó dolgokat emeljük ki, és tegyük magunkévá a rossz dolgokat, vagy amikkel nem értünk egyet, pedig kerüljük el. Nem kéne ennek a tényleg érdemi vitának személyeskedésb e torkollania.
Allah áldjon minden testvérünket, aki az Istenhez való közeledésünkben segítséget nyújt számunkra, és vezesse jó útra azokat, akik Istentől való közelségünkben akadályozna. Amín.
Igen, így van, ezért írtam, hogy analógia van a két eset között: mint két Iszlámon belüli tudomány és annak megfelelő keretek között való művelése között - és nem pedig teljes egyezőség.
Mindazonáltal a háfiz iskolának sem pusztán az az egyetlen célja, hogy bemagoltassa a tanítványokkal a Koránt, hanem hogy a kellő tiszteletet is kialakítsák a hívőben Allah szavai iránt és természetes elvárás, hogy akik oda járnak, azok egy muszlimtól elvárható szinten gyakarolják az Iszlámot. (Csak egy példa: tipikus technika, hogy a háfiznak készülő tanonc mindig az aznap elsajátított részeket recitálja például az imáiban.)
A példád szerintem azért nem jó, mert attól mert valaki hafiz, még nem biztos, hogy a hite is nő vele. Hogy valaki "bemagolja" a Kegyes Koránt, vagy valaki átéli a Kegyes Koránt két teljesen más dolog. A hafizokat megtaníthatják a Koránra, de a hitet akkoris csak saját maguk növelhetik hozzá... persze ebben benne van, hogy a Kegyes Koránnal való foglalkozás mindenképpen hatalmas áldás, és lélektisztító dolog. De ez így van akkor is, amikor olvassuk... De Allah tudja
Szomjazókat látsz jönni az úton.
Üvegpoharat fogsz és teletöltöd vízzel.
Az első egy király. Megkínálod. Sértődötten utasítja vissza, mondván, hogy ő aranyserleghez szokott és a borhoz.
A második egy tudós féle, aki fel sem emelve fejét tudományából. Mintát kér a pohárból. Kielemzi és bolondnak néz. Ez csak egy üveglap. Hát nyaljam fel én a vizet?
A harmadik egy cselszövő. Fegyverrel fenyeget. Megvádol, hogy meg akarod mérgezni.
A negyedik egy fura figura, akinek hangját már messziről hallod, ahogy másokat szidalmaz. Hozzád érve bőszen rázza üres kulacsát, mondván azt, hogy neki több van, mint neked.
Miért? Ne törődj velük, csak azokkal akik tényleg szomjaznak.
Allah áldjon érte!
Wa alaykum Szalam.
kedves Abdurrahman,
en ertem a te nezopontodat.A MOTIVACIO talan erosebb egy altalad emlitett iskolaban, tudos tanitok kozott.
Egy hadisszel talan jobban erzekeltetni tudom,hogy az elet is lehet \"iskola\",es motivalo is,ahogy a fenntebb emlitett szemelyrol beszeltem.Akit en hoztam pl-nak,akar a hadisz foszereploje is lehetne:
Ahmed imám és an-Naszá’í hagyományozta, Anasz ibn Málikra való hivatkozással, aki a következőt mondta:
Egyszer, amikor együtt voltunk Allah Küldöttével, azt mondta: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való”. Ekkor elment előttük egy férfi az anszárok (a medinai muszlimok) közül, akinek a szakálla ritka volt, kihullott a sok mosakodástól, saruját pedig vállára vetette, bal kezében tartva. Másnap a Próféta elmondta ugyanazt, és a férfi pedig ugyanúgy ment el előttük, mint az első alkalommal. Harmadnap, megint csak azt mondta a Próféta, amit korábban mondott, a férfi pedig az első állapotához hasonlóan ment el előttük. Amikor felállt a Próféta (béke legyen vele), Abdullah ibn Amr ibn al-’Ász követte a férfit, és azt mondta neki: Összevesztem apámmal, és megesküdtem, hogy három napig nem megyek be hozzá, ezért ha úgy gondolod, hogy elszállásolnál engem magadnál, amíg le nem telik a három éjszaka, elfogadnám. A férfi beleegyezett ebbe. Abdullah elmesélte, hogy az alatt a három éjszaka alatt, amit együtt töltött vele, nem látta, hogy imádkozott volna éjszaka, azt leszámítva, hogy ha felébredt alvásából, és megfordult ágyában, megemlítette Allahot, mondván: Allah akbar. Majd felkelt, hogy elvégezze a hajnali imádkozást. Abdullah azt mondta: Hozzá kell tenni, hogy nem hallottam mást mondani, csupán jót. Így folytatta: Amikor eltelt a három éjszaka, és már majdnem lebecsültem a cselekedeteit, elmondtam neki, hogy nem volt köztem és apám között semmilyen harag, sem eltávolodás, hanem hallottam a Prófétát háromszor is azt mondani: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való”. Te voltál, aki elmentél háromszor előttünk, én pedig meg akartam nézni, hogy mit cselekszel, hogy követhesselek, de nem láttalak nagy dolgot tenni. Akkor mégis mivel érted el azt, amit Allah Küldötte (béke legyen vele) mondott? Azt felelte a férfi: Nincs más, mint amit láttál! Ám amikor Abdullah elindult, visszahívta magához a férfi, és azt mondta neki: Nincs más, mint amit láttál, kivéve, hogy egyetlen muszlim felé sem terhelt a lelkem csalástól, és nem irigylem senkitől sem a jót, amit Allah adott neki! Abdullah erre azt mondta: Ezzel érted el azt, és ez az, amire mi nem vagyunk képesek.
Koszonom a sok-sok magyarazatot, igen boseges es hasznos tanitast kapunk itt toled, Elhamdulille!
Allah aldjon!
Azt gondolom, nagyon érdekes és érdekfeszítő volt a vitátok.
Másrészt - a vitában részt nem vevő kvázi külső szemlélőként - azt gondolom, hogy az analógiák, érvek, hadithok, és fontos személyek neveinek további bősz egymáshoz-vagdosása már nem biztos, hogy bárkinek is hasznára válik.
A két oldal premisszái között van ugyanis egy antagonisztikus különbség.
- Akik elfogadják, hogy a szufi út - nem kötelező, de legalábbis hasznos dolog, ezt abból az alapállásból teszik, hogy a \"tasawwuf\" tudomány, s mint ilyen módszertana, eszközei fejleszthetőek, és ami lényegesebb, tanulhatók.
- a másik állítása szerint azonban a \"belső lelki fejlődés\" nem standardizálhat ó jelenséghalmaz.
Az ezt segítő eszközök sikere korlátozott, kétséges, és ha bizonyos módszereknek egyes esetekben lehet is relevanciájuk (pl. Munif leírásában a korai aszketizmus) , semmiképpen nem tekinthetők tudománynak.
Ellentétben a fiqh és kalám módszereivel, amelyek szigorú hermeneutikai módszerként kimerítik a tudományosság követelményrend szerét.
Ebben az értelmezésben a tasawwufot tudományként beállítók szükségképpen letérnek ahelyes útról, hiszen áltudományt művelnek.
Azt gondolom, innentől kezdve felesleges a vita, hiszen. Természetesen bele lehet menni, egy tudományelmélet i vitába, miszerint \"mi is a tudomány\",
...de ha belegondolok, hogy az egész vita eredetileg onnan kezdődött, hogy egy testvérünk belebotlott pár gaztól felvert, teleszemetelt muszlim sírba, és úgy gondolta, hogy ez már mégse járja, és nekilátott megtisztítani a helyet.... hát nem is tudom...
Kedves Szoel!
Allah áldjon és legyen veled elégedett, hogy közzé tetted ezt a gyönyörű hadíszt. Ezt most olvasom először - és valóban, tanulságos történet. Ahogy írod is, vannak emberek, akik kifelé semmi különös dolgot nem tesznek, mégis sokkal magasabb szinten állnak a Mindenható Allah előtt, mint sokan mások, akik kifelé sok mindent mutatnak. Valójában pont azok a legnehezebb akadályok a nafszünk számára, amit a hadísz is említ, sokkal de sokkal nehezebbek, mint pl. betartani a napi 5 imát.
Allah legyen veled.
sok szep hadisz van meeg itt az oldalon, Imen es Ibrahim jovoltabol.
Allah legyen veled es veluk eleegedett!
Az általad említett olvasmányok elsőre valóban nehezen emészthetők és mondjuk ki nyugodtan, hogy nem is kezdőknek valók. Buji Ferenc ígért nekem egy William C. Chittick és Abu Yazid Bistami fordítást nem olyan régen. Amennyiben érdekel írok neki, hogy küldje el és ezeket is szívesen eljuttatom hozzád.
A szúfi rendeket illetően Abdurrahman nagyon fontos dologra mutatott rá "00:21:31" hozzászólásában :
"Mindehhez érdekességként azt is érdemes hozzátenni, hogy egyes szúfi tariqáknál (pl. Naqshbandi) egyáltalán nem alkalmazzák a fizikai elvonulást, sőt, a tanítványnak maximálisan részt kell vennie a muszlim társadalmi életben tasawwuf tanulmányainak kezdetétől fogva."
Ehhez fűzném még, hogy a nagyobb szúfi rendekre nem jellemző az ellenséges viszony. Tehát ha a 70 részre szakadására vonatkozó hadith-ot veszem alapul, akkor az a különféle szúfi rendek esetében külön véleményezendő. A kisebb alrendekkel kapcsolatban várható majd egy hosszabb bejegyzés, ám maradjunk most a nagyobb szúfi rendeknél. A Naqsbandijja és Shádilijja tagjai többnyire baráti viszonyban vannak, ám ahogy Abdurrahman is írta, a Naqsbandijja igyekszik aktívabb szerepet vállalni a közéletben, ebből kifolyólag a klasszikus iszlám világot leginkáb védelmező szúfi rendnek tekinthetjük. Ami még fontos, hogy sem a naqsbandi, sem a shadili szúfik nem nézik jó szemmel a koldulást és ezzel nagyban különböznek egyes indiai szúfi közösségektől, ám míg a naqsbandi szúfik a felszínen, addig a shadili szúfik rejtve hatnak a társadalomra - akik a hétköznapi életben többnyire egyszerű szellemi vagy kétkezi munkát végeznek és nem építnek maguknak díszes kolostorokat sem. Ez együtt jár azzal, hogy naqsbandi és shadili "előadásokat" nem sűrűn találhatunk különféle művelődési házak napi ajánlóiban. Jómagam a Shádilijja vonalat az Ibn Arabí-féle wúdzsúdi-iskola egyik legtisztább kifejeződésének tartom, amelyre a prominens író is felhívja a figyelmet, amikor arról értekezik, hogy mennyire nagy hangsúlyt fektetnek a gnózisra (ma\'rífa). Úgy is fogalmazhatunk, hogy míg Perzsia "szívében", addig Andalúzia "fejben" adott sokat a szúfizmusnak (természetesen nem általánosítva itt sem). Az algériai rendről és alrendjeiről a wikipédián is olvashatunk:
en.wikipedia.org/wiki/Shadhili
Ibn Mashish imáját pedig külön ajánlom minden kétkedő figyelmébe:
muridslog.blogspot.com/2009/12/prayer-of-ibn-mashish.html
Végezetül.
A szúfi rendek kapcsán sokszor kérdik tőlem a gyengébbik nem képviselői: "létezik-e olyan tariqá, amely a nőket is egyenrangúan kezeli?" Igen. A Bektásijja rend és alrendjei tekinthetők hivatalosan \"vegyes\" rendeknek, ám ez manapság már nem annyira jellemző, mint mondjuk az Oszmán Birodalom idejében. Lásd a fentebbi videót, ahol hét szépszég Rúmi és Háfiz verseket ad elő. Külön ajánlom figyelmetekbe lányok azt a tradicionális perzsa viseletet, ami az előadó hölgyeken van. Érdemes tanulmányozni.
Kedves munif,
Először is köszönöm, hogy megtiszteltél végre egy normális hangvételű hozzászólással. Ennyi csak amit hiányoltam és semmi több. Az általam említett sírok ledózerolásába pedig nem akarok belemenni, mivel az nagyban rontana az utóbbi napok hozzászólásainak szépségén. Mindamellett fontos dologra hívtad fel a figyelmem. Shukran.
Kedves Mustafa,
Írod: "... illetve a szertartásaik, mely nem tűnnek nekem annyira "iszlámosnak"(pl. a forgás)."
Ez kifejezetten egy szúfi rendre jellemző és nem mindegyikre. Részletekbe nem megyek bele, de ha megnézed ezt a videót, kérdem, mit érzel? Iblis kering a soraikban?
www.youtube.com/watch?v=HNt05lCl9_s&feature=related
"By the rangers ranging
and the scarers scaring
and the reciters of a Remembrance, (...)" - Qur\'an 37:1-3. (trans. Arthur J. Arberry, forrás Altafsir.com)
wassalam
kedves Watchman!
A könyvekre vonatkozóan egyetértek Veled, de igyekeztem finoman fogalmazni. A Schuon-könyv egyik-másik részében az író már csaknem követhetetlen intellektuális magasságokba szárnyal.
Természetesen érdekelnek a fordítások és feltétlenül igényt tartok rá. Nagyon köszönöm. És köszönöm a sok értékes információt is, különösen azokat, melyeket legutóbbi hozzászólásodba n írtál.
kedves Jakabgyorgy imam,
"Allah (dzsella dzselalahu) kegyelmét 100 részre osztotta és ebből 99-et megtartott magának, s a maradékot szétosztotta a teremtményei között. Oh, teremtmények legjobbika, világok kormányzója, oh ember, hol ez a rész?!"
ott van biz az az egy, az Irgalom, minden hsz-ban(kerdesben es valaszban is), csak nem mindig vagyunk kepesek felismerni.
Allah legyen veled elegedett!
Most jöttem vissza a pénteki imáról, fitnáról volt szó. Megállapíthatju k, hogy sokan az iszlám világban a cimkézés áldozataivá váltak. Nem szabad valakiről hite miatt rosszat feltételezni. Ez viszont oda-vissza igaz. Sem munif, sem Musztafa, sem az én részemről nem hangzott el se kafírozás, sem gyilkolásra buzdítás. A \"szúfik\" mégis olyan defenzívába álltak, mintha ez elhangzott volna. Arról sem lehet vita semmilyen muszlim részéről, hogy pl. a szentháromság elfogadása akármilyen formában, akárki részéről sirk. Ne felejtsük, hogy az első megszólás a \'szalafik\' ellen irányult.
Kedves watchman,
Természetesen azóta utánanézetem, megkérdeztem egy ulemát, még egy mawlawit is. Mindketten rögtön tudtak válaszolni az alapkérdésre, hogy mi is az a szúfi, mitől szúfi a szúfi? Honnan ered a szó, és mi az előnye ha valaki így nevezi magát? Én is ezért kérdeztem meg itt tőletek, mert úgy gondoltam, hogy aki ilyen vehemenciával áll ki valami mellet, az már csak tudja, hogy mi mellett is áll ki. Ez egy fórum, erre való. A fő baj az, hogy nem vettük külön az \'ilmu-t és az \'amal-t.
A kérdés kérdés, nem támadás, komolyan kiváncsi voltam.
Mitől számít valaki szúfinak?
Mi az a szent?
Mitől mester a mester, mivel több egy átlagmuszlimnál , mi erre a bizonyíték?
Minek a beavatás? Miért kell beavatni, fontos-e, ha igen akkor miért nem kell mindenkit?
Mik a szintek?
A qiamullail, a tezkirah, a minél több szunna imára való törekvés, a zikr, az ihsan elérésere való törekvés minden egyes napi cselekedettel, a hadíszokban is benne van, ezt egy átlag szunnita is vagy csinálja, vagy nem. Amit itt olvasok azt viszont teljesen idegennek érzem. Ez miért lehet? Ha ugyanaz lenne, akkor miért kell másképp nevezni, különválni, szektákba verődni, saját tanítást létrehozni?
Az iszlám nem jár \"kéz a kézben\" semmivel, csak iszlám van és kész. Megnéztem a videót, továbbra sem tűnik nekem \'iszlámosnak\', de lehet hogy valakinek igen. Az hogy valaki Allahhoz imádkozik, még nem biztos út a mennybe, legalábbis nem kaptunk efelől biztosítékot. A Baha\'i-ok fohásza is úgy kezdődik: SzubhánakAllahu mma wa bihamdik, AsHadu an la ilaha il Allah...
Ettől ez még nem iszlám.
Ezért nem igaz, kedves Abdurrahman, hogy az ihszán állapotának elérése érdekében új vallásgyakorlat bevezetése \" jó bida\'ah \". Ezt nem tudom milyen referencia alapján jelentetted ki. Ilyen alapon bármely cselekedet legalizálható lenne. Imám Shafi\'i valóban mondta, hogy \'a helyes szándékkal (niyat) bármely cselekedet imává válhat\', de nem tudjuk, hogy mégis melyik számít annak. Ezért veszélyes próbálkozni, hiszen megvan a biztos módja.
Nagyjából megértettem a szúfizmust, mint tudományt, amit viszont sok szúfi gyakorlat nem követ. Ezt hibásan védik be a magukat szúfiknak vallók, pont ezért rekesztik ki őket általában az \'ortodox\' vidékeken.
Szivesen leírnám azt a definíciót amit nekem mondtak, szerintem pontot is tenne a végére, de ez nem az én posztom, és nem lenne tisztességes, mivel én ezzel a módozattal nem értek egyet. Mellesleg ezek lehet hogy olyan témák, amik személyesen sokkal jobban megbeszélhetők. Hiszen akkor látjuk a másik reakcióját, látjuk hogy nem véresszájú, csak érdeklődik, mégha kételkedve is.
Egy dologra mindig figyeljetek: a menyországba jutás feltételeire. És olvassátok a Koránt ha lehet minden nap, ebben szerintem mindannyian egyetértünk.
Szivesen beszélgetnék majd veletek személyesen, ha egyszer majd hazajutok, vagy idejöttök, ez mindenkire vonatkozik.
Nem valószínű, hogy ezentúl hozzá fogok szólni a fórumhoz, 1-2 napos hézagokkal a párbeszéd igencsak el tud csúszni, és eszem ágában sincs összeveszni egy muszlimmal sem. Sok olyan dologba szaladtam bele eddig is, amibe nem kellett volna.
Privátban elérhető leszek, vagy mailben, akinek bármire szüksége van, és úgy érzi, tőlem kaphatja meg, az keressen nyugodtan.
Viszont elmondanám, mit tekintek a legfőbb bajnak otthon. Magyarországon csak 1 muszlim van. Abból van többezer, de mind csak sokszor 1. Külön-külön. Ha értitek mire gondolok.
Minden jót mindenkinek, Allah vezessen minket az egyenes úton, és áldjon minden muszlimot!
Wassalamu \'aleykum wa rahmatUllahi wa barakatuhu
kedves Ikaljan,
ha belegondolsz,ho gy az egesz vita onnan kezdodott...........
en is belegondoltam,e s meeg mindig ott az a \"szog\" a fejembe,hogy minek kell egy v. tobb sirra anyagit aldozni,mikozbe n elo emberek hallnak ehen,kerulnek utcara?!
Nem lenne-e elobbre valo az elo mint egy sir kinezete ,ha anyagi raforditasrol beszelunk,meg ugy egyebkent?
Nagyon szep cselekedet a temetoket rendbetartani is, de.....es itt jon a Szunna, meg a tobbi sok-sok tanulsag,amiket sikerult igy egyuttesen osszeszedegetni e ket blogban.Megint sokat tanultam az elmondottakbol.Koszonom szepen mindenkinek.
Egyaltalan nem banom,hogy felvetettem a kerdest.
Allah legyen elegedett mindannyiotokka l!
kedves Malajtigris,azt irod,hogy nem valoszinu,hogy ezentul hozzafogsz szolni a forumhoz...
Ennek nagyon orulok!
Mert ez azt jelenti,hogy egyaltalan nem biztos,vagyis insaAllah, rovidesen megint hozzaszolsz a forumhoz es kozkincse teszed a tudasod legjavat.
Elore is koszonom!
Allah aldasa tartsom meg itt kozottunk!
Massalama
Azt mindenképpen elértük, hogy sikerült normális párbeszédet folytatnunk minden gúnyolódástól és személyeskedést ől mentesen. Nézd, megvan a magam határozott véleménye a radikális irányzatokról, ahogy a szélsőséges és minden kétséget kizáróan eretnek szúfi mozgalmakról is. Ami a wahabizmust illeti két gondokodó eszmefuttatásáv al szoktam előhozakodni:
tasawwuf-hungary.blogspot.com/2009/03/whabizmusrol.html
Amennyiben párbeszédet kívánsz ezzel kapcsolatban folytatni, állok rendelkezésedre itt vagy emailben.
"Honnan ered a szó, és mi az előnye ha valaki így nevezi magát? Én is ezért kérdeztem meg itt tőletek, mert úgy gondoltam, hogy aki ilyen vehemenciával áll ki valami mellet, az már csak tudja, hogy mi mellett is áll ki. Ez egy fórum, erre való. A fő baj az, hogy nem vettük külön az \'ilmu-t és az \'amal-t."
Szerintem meg egészen egyszerűen a nem látja a fától az erdőt esete áll fent. Ezzel pedig meglehetősen nehéz mit kezdeni.
"Az iszlám nem jár "kéz a kézben" semmivel, csak iszlám van és kész."
Aki nem így tesz, azzal mit kell csinálni? Vö. Qur\'an 5:69. Azért remélem a hazai muszlimok tisztában vannak vele, hogy alapvetően egy keresztényi múltra visszatekintő ország lakói.
"Megnéztem a videót, továbbra sem tűnik nekem \'iszlámosnak\', de lehet hogy valakinek igen."
Amennyiben a "forgás" miatt maradnak kételyek benned, Mekka kapcsán mi jut eszedbe?
wassalam
InsaAllah egy nap a hagyományok melyek ide felkerülnek is kapnak ennyit, hiszen az jobban megérdemelné.
Salam alaikum!
Miért szedjük fel a szemetet? Miért ülünk le gondolkodni egy réten, miért nyírjuk a füvet?
Micsoda időpocséklás... mennyi fontosabb dolog lenne...
Hát nem tudom... a gyakorlatban azt látom, hogy 1. vannak akik felszedik a szemetet, gondozzák a kertet, megtisztítják a gazos sírokat, segítenek a testvéreiken... valamit hozzáraknak a világhoz, valamit építenek. Ezek ugyanis nem egymást kizáró dolgok... sőt!!!
2. és vannak, akik kegyes szavak egymás fejének vágása ürügyén mindezt nem teszik. És általában olyanokat hallani, hogy \"de más dolog sokkal fontosabb lenne\", vagy \"ők máshogy csinálNÁK\", és \"különben is az igazából nem is elég jó dolog\" esetleg \"de a másik biztos nem is azért csinálja, hanem...\"
Igen... Én ki szoktam menni a temetőbe a lányom sírjához. Elgondolkodom a múlton, az életen a halálon, azokon, akik még élnek, a Kerteken, az Elrendelésen, a Végső Napon.
Néha megnézem a többi sírt..., egy csecsemő, egy középkorú férfi - orvos, vagy jogász, egy török herceg, egy hazájától távol meghalt katona, valakinek az apja, lánya, felsége, gyereke, régi elhagyott sírok, aki valaha volt, küzdött, jót és rosszat cselekedett, ma már csak távoli emlék a családi emlékezetben, ... egy egy új sír sorsok, életek. Most mindannyian egyenlőek...
És igen... az ember kigazolja a sírokat, összeszedi a szemetet. Hogy miért? Azt hiszem, aki nem érzi ezt, annak felesleges is magyarázni.
kedves Ikaljan,
Allah jerhamha a kicsi lanyod!
Bekesseg legyen veletek!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.