Az önelszámoltatás jelentősége az iszlámban

A hitben való megfelelő előrehaladás legjelentősebb feltételei közé tartozik az időnkénti önvizsgálat, önelszámoltatás, amely alatt gondolataink, magatartásunk, tevékenységeink, kapcsolataink, terveink felülvizsgálatát kell érteni, főként ami az Allahhal való kapcsolatunkat érinti. A magasságos Allah azt mondja: „Ó ti, akik hisztek! Féljétek Allahot, és tekintsen előre minden lélek, miféle [cselekedetet] küldött holnapra (a Feltámadás napjára), és féljétek Allahot! Bizony, Allah jól ismeri azt, amit cselekszetek” (Korán 59:18)

Omar ibn al-Khattáb így szólt: „Tartsatok önelszámoltatást, mielőtt elszámoltatnak titeket, és mérjétek meg a súlyotokat, mielőtt mérlegre kerültök, hiszen könnyebb lesz számotokra az elszámolás holnap, ha még ma elszámoltatjátok magatokat. Tegyétek díszessé magatokat (jótettekkel) a legnagyobb bemutatásra: „Azon a napon bemutatnak titeket, nem fog semmi sem rejtve maradni rólatok” (Korán 69:18)

Imám al-Ghazáli azt mondta: Aki elszámoltatja magát, mielőtt elszámoltatják, könnyebbé lesz az elszámoltatása a Feltámadáskor. Amikor kérdezni fogják, kezében lesz a válasza, jó lesz a végzete, és a visszatérése. Aki nem tart önelszámoltatást, örökké bánkódni fog, a Feltámadás napjának nehézségei közt kell hosszasan állnia, és rossz tettei a szégyen és megvetettség állapotába hajtják. Ha ez világossá válik számukra, akkor tudatára ébrednek annak, hogy semmi sem fogja megmenteni őket, csakis az Allahnak való engedelmesség”

Allah azt mondja: „Ó ti hívők! Tanúsítsatok megbánást, őszinte megbánással”; „Forduljatok Allahhoz bűnbánattal, ti hívők, hátha boldogultok”

Ibn al-Szamma hetvenöt évesen fordult megbánással Allah felé, és azt mondta: tizenöt évig nem jegyeztek fel rólam semmit, vagy nem írt (a feljegyző angyal) tolla semmit. Hatvan évet töltöttem el azóta, és ha minden nap egy rossz tettet cselekedtem, akkor vajon hány rosszat tettem egy évben? Háromszázhatvanat! Tíz év alatt háromezer-hatszázat… Hatvan év alatt ez huszonegyezer-hatszáz rossz tett. Majd hatalmasat kiáltott [mondván:] Allah levett rólam több mint huszonegyezer rossz tettet!

Emellett, meg kell vizsgálnunk, milyen mértékben merítjük sikerünket, győzelmünket Allahtól, és hogy vajon méltóak vagyunk-e arra, hogy támogasson minket? Felül kell vizsgálnunk társadalmunkkal való kapcsolatunkat, és azt hogy teszünk-e azért, hogy a társadalom közelebb kerüljön mihozzánk, továbbá érezzük-e azt, amit tagjai éreznek, osztozunk-e velük bánatukban, és örömükben. Ellenőrizzük mennyire erős és szilárd a mi sorunk. Vajon szilárdan összeépített sort képez? Megvalósul-e a közöttünk lévő testvériség annak legszebb jelentésében? És vajon a bizalom és az engedelmesség benne van mélyen az építményünkben?

Allah küldötte azt mondta: Minden cselekedettel együtt jár egy lelkesedési időszak, a lelkesedést pedig lankadás követ. „Akit a lelkesedése a Szunnám felé viszi, az rátalált a helyes útra”. A lelkesedés alatt maximális szorgalmat, és gondos kivitelezést kell érteni, a lankadás alatt pedig petyhüdtséget, vagyis a lustaság és kényelem felé hajlást.

A közösségek is olyanok, mint az egyének, a lelkesedés és a lankadás állapotába kerülnek. Abdullah ibn Amr-ra hivatkozva jegyezték fel, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Bizony a hit úgy használódik el egyikőtök keblében, akár a ruha. Kérjétek hát Allahtól, hogy újítsa meg a hitet a szívetekben” (Ahmed)

Aki elgondolkodik a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) életútján, felfedezi azt, hogy a magasságos Allah arra kérte a hívőket, hogy vizsgálják meg az állapotukat, a prófétai hívás többféle időszakában, hiszen a magasságos Allah nem volt elégedett velük, ezért utasította őket, hogy emelkedjenek egy magasabb szintre.

A magasságos Allah azt mondja: „Vajon nem jött-e el az idő azok számára, akik hisznek, hogy meghittséget érezzen az ő szívük Allah intése és az Igazság előtt, ami lejött, és hogy ne legyenek olyanok, mint azok, akiknek korábban Írás adatott, ám hosszúra nyúlt felettük az idő, s megkeményedett az ő szívük és számosan közülük gonoszak lettek? Tudnotok kell, hogy Allah föléleszti a földet, annak halála után. Világosan megmagyaráztuk nektek a jeleinket. Talán éltek az eszetekkel”. (Korán 57: 16-17)

Szajjid Kutb azt mondja erről az ájáról: „Ez egy megható szemrehányás az Úrtól, és teljes engedelmesség gyorsaságának hiányolása azoktól a szívektől, amelyekre kegyét árasztotta... Emellett óva int a késedelmes engedelmesség következményétől, és nyilvánvalóvá teszi hogy a szíveket rozsda fedi be, ha hosszú ideig nem fényesítik, valamint hogy megkeményedik a meglágyulás után, amikor megfeledkezik az Allahról való megemlékezésről, és amikor nem mutat alázatot az igazság hallatán. A szív keménysége mögött nincs más, mint lázadás és szembeszegülés. Ez az emberi szív gyorsan változik, és gyorsan felejt. Felragyog, és világosságot áraszt magából, és fénysugarat ad, de ha sok idő telik el felette, emlékeztetés és emlékezés nélkül, akkor megkeményedik, megszűnik a ragyogása, és mindent sötétségbe borít. Ezért szükséges a szív emlékeztetése, hogy ne feledkezzen meg, és hogy alázatossá váljon. Meg kell kopogtatni, hogy ne aludjon ki a fénye, és állandó éberségre van szükség, nehogy keménnyé váljon."

Abdul-Fattah Munif, MME