Levél az utazónak...

Barátom, nézd a Napot, nézd a Földet, nézd a vizet, nézd a felhőket, de ne nézz hátra. Nem számít ki jön, az sem számít ki nem jön. Emlékezz, hogy a vándor változik, az út változik, de az uticél nem változik.

Ne a vándor által vedd észre az utat. Nézd az utat és vedd észre a vándort, aszerint értékeld a vándort. Nem az útnak nincs vándora, hanem a vándornak nincs útja, olyan, ami veszélyes; nincs útja, nincs célja, nincs terve, megtévesztett, bizonytalan és sodródó...



Azok, akik azt mondják, hogy a legbiztonságosabb út az, amelyiken nincsenek tövisek, becsapnak. Ők a megtévesztettek, akik az utcai lámpák alá állnak, hogy megnézzék mit felejtettek a sötét házaikban. Ne is törődj velük. A tövisek, amik sértik a lábfejed, a rózsa hírnökei, amit keresel. Azok, akik a tövisek elviseléséről beszélnek, úgy viselkednek, mintha szeretnének, de akik igazán szeretnek, szeretik a töviseket is.

Barátom, az utak a gyaloglásra vannak. De soha ne felejtsd a következő igazságot: senki nem érhet célba a gyaloglással, de azok, akik célba érnek, a gyaloglók. Az egész út során fogsz látni olyanokat, akik útnak indulnak, de soha nem gyalogolnak, olyanokat, akik ülnek az úton és elgáncsolják az utazót, olyanokat, akik metafizikai kábítószereket használva érzik jól magukat az úton, olyanokat, akik fel-alá járkálnak az úton, amit drótkerítéssel kerítettek körül és tettek várbörtönné saját maguk számára, olyanokat, akik 100 méteres futóként, hirtelen belekezdenek a maratoni futásba és az 50. méternél fekszenek az úton, olyanokat, akik látván, hogy az út hosszú és nehéz dobókockákat dobálnak az útra, olyanokat, akik egy elferdített képet adnak az útról, a vándorról és az uticélról, olyanokat, akik számlát állítanak ki minden egyes tövisről, ami megsértette a lábfejüket és akik azzal kérkednek egész életükben, olyanokat, akik tudattalanul bámulnak az űrbe egy fehér lovon érkező megmentőt várva, olyanokat, akik dühbe gurulnak hamis vezetők láttán és feladjak az utat. 

Ne törődj vele, gyalogolj tovább. Ne tégy a mellkasodra semmilyen amulettet, csak a szíved kövesd. Hagyd, hogy az Isteni Kinyilatkoztatás legyen a térképed, hagyd, hogy a Szent Próféta (SAWS) legyen a vezetőd, hagyd, hogy az ész legyen az iránytűd, hagy, hogy a hit legyen a tőkéd, hagyd, hogy a cselekedet legyen az élelmed, hagyd, hogy a szeretet legyen a fűtőanyagod, hagyd, hogy az erkölcs legyen a jellemed, hagyd, hogy a jómodor legyen a kelléked, hagyd, hogy a kegyelem legyen az erélyed, hagyd, hogy a becsület és a tisztelet legyen a neved. A helyes út nem az, amit a legtöbben követnek, hanem azoké, akik gondolkoznak és valódi intelligenciával rendelkeznek.

Az út során minden szusszanást az önkritika megállójában kell venned. Emlékezz, hogy a megbánás önkritika. Aki felelősségre vonja magát, megmenekül attól, hogy mások vonják felelősségre. Lényeges, hogy minden szusszanásnál ellenőrizd, hogy rajta vagy-e az úton és, hogy afelé az uticél felé haladsz-e, ahova menned kell, azért, hogy ne érezz megbánást. Gyakran szükséges lehet, hogy megtaláljuk az irányt. A legmegbízhatóbb hely, ahol a térképedet tarthatod, a szíved. Még egy dolog: Tartsd távol az iránytűt a hamis mágneses terektől és a káros, zavaró tárgyaktól. Lehet, hogy nem veszed észre, hogy eltérítik az iránytűd tűjét.

Az út biztonságához először is a tudatosság szükséges . Távol kell tartanod magad bármilyen fajta kábítószertől, ami eltérítheti a tudatosságodat. Körültekintően számba kell venned az eltérítő hatását annak, amit a hobbijaid, fóbiáid és félelmeid gyakorolnak a tudatosságodra. Ha félsz mástól, Rajta (SWT) kívül, biztos lehetsz, hogy gyötörni fog az, amitől félsz. A legnagyobb csapda, amibe beleeshetsz, a talajtalan félelmek csapdája, amit úgy kell mondani, a csapda, amit a saját önhittséged állít neked.

Jó utat, barátom.

MINARETISKOLA©